Berkucsi: a sassal való vadászat ősi tradíciója

Egy lány kerecsensólyommal a karján készül a versenyre.

Kazahsztán 10 régiójából érkeztek versenyzők a "berkucsi"-ra. A koronavírus miatt idén szükség volt néhány óvintézkedésre: mindössze két arany sast, egy sólymot és egy sast hozhattak régiónként. Ezen a képen az egyik vadász készülődik a versenyre.

Ez a ragadozómadár a gazdája kucsmáján ülve figyeli a versenyt.

Ez a fiatal vadász karján a madarával vára a sorára a berkucsin.

A versenynek több szakasza van. A madarakat képzettségük és vadászkészségeik szerint is összemérik. Egy madárnak képesnek kell lennie 200 méterről megtalálnia gazdáját, és annak karján landolni. Galambokat, rókákat és nyulakat is el kell tudniuk kapni. Ezen a képen egy nyulat ejt el egy kerecsensólyom.

Amennyiben a vadászmadarak nem képesek elejteni a vadat, a résztvevőknek kell elkapni őket, és visszahelyezni a ketrecbe - akárcsak ezen a képen a nyulat. Ha viszont sikerül elfogni az állatot, a vadász általában igyekszik életben tartani.

A kerecsenysólymok egyik feladata: röptében elkapni egy galambot.

A verseny egy következő szakasza a rókavadászat. Miután felsorakoznak a résztvevők, néhány száz méterről elengednek egy rókát. A madár feladata, hogy elkapja azt, a vadászé pedig, hogy életben tartsa. A képen egy aranysas üldöz egy rókát.

A megmentett róka visszakerül a ketrecbe.

Egy vadász és madara, egy aranysas.

Aranysasok várnak a gazdáikra egy kocsi csomagtartójában a berkucsin.