A szíriai fiatalok az immár tíz éve tartó polgárháború terheit nyögik. Sokan vesztették el rokonaikat, barátaikat, s rájuk vár majd az ország újjáépítésének feladata – mutatott rá a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) szerdán.
A szervezet mintegy 1400 otthon maradt vagy külföldre menekült szíriai fiatalt kérdezett meg friss felmérésében arról, milyen hatással volt az életükre a százezrek halálát okozó, emberek millióit lakóhelyük elhagyására kényszerítő és az ország jelentős részeit porig romboló polgárháború.
„A kutatás egyik sokkoló eredménye, hogy a szíriaiak felének volt olyan rokona vagy barátja, akit megöltek. Minden hatodik válaszadónak megsebesült vagy meghalt egyik szülője” – mondta Fabrizio Carboni, az ICRC regionális igazgatója a Reutersnek.
„Az ország újjáépítésének terhe is az ő vállukat nyomja, ez nyilvánvalóan elég tisztességtelen” – tette hozzá.
A jelentés közzététele egybeesik a Bassár el-Aszad szíriai elnök elleni tüntetések kezdetének 10. évfordulójával, amelyek erőszakos elfojtása polgárháborúhoz vezetett. Orosz és iráni támogatással a kormányhadsereg mára újra ellenőrzése alá vonta a közel-keleti ország nagy részét.
A fiatalok csaknem fele elvesztette megélhetését, körülbelül 80 százalékuk arról számolt be, hogy nehézséget jelent számára az élelmiszer és más alapvető szükségleti cikkek beszerzése.
Ehhez kapcsolódóan: Tűzszünetekkel segítenék a konfliktusövezetekben élők beoltását„Fázunk és éhesek vagyunk”
„A szíriai nőket különösen súlyosan érintette gazdaságilag a konfliktus, 30 százalékuk azt mondta, hogy egyáltalán nincs jövedelme, amellyel támogatni tudná a családját” – írták az értékelésben.
Az ICRC közzétett egy videót is, amelyen a 33 éves, egyik lábát elvesztő Muna Savát látható, amint mankók segítségével körbejár több lebombázott épületet egy romokkal teli utcában Aleppóban. A fiatal nő lábát évekkel ezelőtt amputálták, miután a közelében felrobbant egy pokolgép, amikor hazafelé tartott. Nemrég egy rehabilitációs központban protézist kapott.
A két gyermekével Aleppóban élő Savát nosztalgiával emlékszik vissza a polgárháború előtti időkre. „Mindenünk megvolt: gáz, dízel, egyéb szolgáltatások. Most fázunk, éhesek vagyunk, s várnunk kell a gázra, hogy be tudjunk fűteni. Időnként tűzön kell főznünk” – panaszolta.
A lába elvesztésével kapcsolatban elmondta, gyermekei a mai napig sírva fakadnak, amikor csak szóba kerül a téma, ő pedig próbálja őket vigasztalni.
Ehhez kapcsolódóan: Új migrációs kereteket javasol az EU