„Kérjük az Európai Bizottságot…” – újabb jelentés a magyar médiapiac kormányzati dominálásáról

Egy újabb uniós szakértői jelentés állított ki rossz bizonyítványt a magyar médiahelyzetről. A Médiapluralizmus-monitor harminckét országot vizsgált, és csak Lengyelország, Albánia és Törökország szerepel nálunk rosszabbul.

Az EU-ban a médiaszabályozás, a nemzeti médiapiacok alakítása döntően a tagállamok kompetenciája. Bizonyos általános alapelvek egységesen érvényesek, például az, hogy a nemzeti médiaszabályozó hatóság független legyen a kormánytól, de ennek formája már országonként különbözik.

Az EU leginkább versenyjogi szempontból kötelez egységes szabályozásra, de mondjuk a demokráciának az az alapfeltétele és értéke, hogy az egészséges médiapiac segíti a polgárokat abban, hogy a demokratikus társadalom működtetéséhez szükséges információk birtokában lehessenek, nem jutnak el uniós politikai/szabályozói szintre.

Ám az uniós versenyjogi kontroll is hiányos. A magyar kormánypárti alapítványi médiakonglomerátum, a majdnem ötszáz fideszes médiumot egy kormánypárti influenszer irányítása alatt összevonó Közép-európai Sajtó- és Médiaalapítvány (KESMA) léte minden uniós szakértői vizsgálatban szerepel, így például az Unió Audiovizuális Alapelveinek (AVMS) tagállami átültetését felmérő vizsgálatban is ott volt, négy éve mégsem éri el az EU ingerküszöbét versenyjogi szempontból.

A KESMA a legfrissebb, június 30-án nyilvánosságra hozott szakértői jelentésben, a Médiapluralizmus-monitorban is szerepel. A magyar országjelentést összegezzük most.

Keleten a helyzet változatlan

A Médiapluralizmus-monitort az EU és tagállamai által finanszírozott firenzei Európai Egyetemi Intézet Centre for Media Pluralism and Media Freedom (CMPF) intézete koordinálja. Szakértői csapatok szigorúan egységes protokoll mellett (kizárva ezzel a saját országukkal kapcsolatos esetleges elfogultságukat) készítenek országjelentést a tagállamokról (plusz a tagjelöltekről). Csütörtökön a 2021-ről szóló jelentés jelent meg, benne a magyar riporttal.

Részben ennek alapján készül az EU jogállamisági jelentése az adott tagállamról, vagyis pénz függ tőle, van tétje Magyarország számára, amely több vizsgálatnak és uniós támogatások visszatartásának is alanya.

Az országjelentések a médiapluralizmus kockázatait négy dimenzióban értékelik. Maximum száz százalékot elérő skálákon magas, közepes és alacsony kockázatokat állapítanak meg az alapvető védelem, piaci sokszínűség, politikai függetlenség és társadalmi befogadás kategóriában, mindegyikben öt-öt szempontot vizsgálva.

Friss összegzésük: „A 2021-re vonatkozó kockázati értékelésünk a Médiapluralizmus-monitor korábbi kiadásaival összhangban van, az előző években megállapított negatív tendenciák folytatódtak. Számos fejlemény összefügg a jogállamiság erodálásával, és szervesen következik a kormány politikájából és a médiapiac helyes működéséről alkotott nézeteiből.”

A készítők ugyanakkor hozzáteszik, hogy az évek óta jelzett, ebben a jelentésben is felsorolt problémákat „a kormány és médiapolitikájának támogatói vagy tagadják, vagy kifejezetten pozitív eredményként értékelik”. (Például Nyakas Levente, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság munkatársa is kifejthette a véleményét.)

2021-ben semmilyen lényeges változás nem történt a magyar médiapiacon: a Fidesz továbbra is a legváltozatosabb módokon dominálja és irányítja. „A piaci szereplők többsége (még a magántulajdonban lévő, formálisan független média is) nagyrészt a kormány irányítása alatt áll – nem pedig különböző pártok vagy üzleti érdekek befolyása alatt” – áll a jelentés összegző részében.

A friss jelentés végigveszi a korábbi évek fontos történéseit, egy-két frissel kiegészítve. Ezek közül messze a legfontosabb az, hogy tavaly derült ki, hogy a kormány független médiumok munkatársait is megfigyeltette a Pegasus telefonos kémszoftverrel – majd semmilyen kérdésre nem válaszolt ezzel kapcsolatban.

A tavalyi történések közül kiemelik, hogy a kormánykoalíció kétharmados többséggel saját maga választotta meg a Médiatanács tagjait, az ellenzéki pártok jelöltjeit pedig nem vette figyelembe sem 2011-ben, sem 2019-ben. 2021 októberében, egy évvel mandátuma lejárta előtt lemondott a Médiahatóság és a Médiatanács elnöke, Karas Monika, így a 2022-es választások előtt a Fidesz parlamenti többsége nevezhette ki utódját, a miniszterelnök jelöltjét, Koltay Andrást. A jelentés készítői mindezt úgy értékelik, hogy a médiatörvény önmagában nem garancia a médiaszabályozó hatóság politikai függetlenségére.

A médiatulajdonlás átláthatósága és a kormányzati beavatkozás kapcsán megjegyzik, hogy bár „a tulajdonosi átláthatóságot célzó törvények a médiára is kiterjednek, a gyakorlatban a valódi tulajdonos személye nem mindig egyértelmű. Sok médiavállalatot a kormány vagy a kormánypárt irányít.” Ennek leglátványosabb példája a már említett kormányközeli médiakonszern, a 2018-ban alakult KESMA.

A kormánypárt teljes mértékben kihasználja a hatalmát, írják, hiszen az Országgyűlésben kétharmados többséggel rendelkezik, így bármely törvényt módosíthat politikai céljainak elérése érdekében. „A kormánykoalíció emellett jelentős mértékű közpénzt is képes kommunikációs kampányok szervezésére vagy a befolyása alá tartozó média anyagi támogatására fordítani, ezáltal torzítva a nyilvánosságot és gyengítve a médiapluralizmust.”

A vizsgált harminckét ország közül Magyarország a huszonkilencedik a négy kategória összegzésével. Csak Lengyelország, Albánia és Törökország szerepel nálunk rosszabbul.

Alapvető védelem: közepes kockázat

Az alapvető védelem területén enyhe kockázatnövekedést állapítottak meg 2021-ben: 41-ről 45 százalékra nőtt. Ennek magyarázata a Pegasus kémprogram, illetve a médiahatóság új vezetőjének kinevezése.

Tóth Bertalan, az MSZP pártelnöke mászik át a közmédia telephelyének kerítésén 2017 decemberében egy tüntetés során

41 százalékra, közepes kockázatúnak ítélték a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezt nemzetközi egyezményekkel összhangban több törvény is biztosítja, a gyakorlatban azonban ezeket többször megsértették vagy a bíróság a már meglévő ítélkezési gyakorlattól eltérően értelmezte őket.

• A „felhatalmazási törvény” (a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény) azóta hatályon kívül helyezett passzusának félreérthető megfogalmazása miatt akár tényszerű információk nyilvánosságra hozatala is büntethetővé vált volna. Tóta W. Árpád újságíró perét említik az újságírók véleménynyilvánítási szabadságának korlátozásaként. Az ő 2018-as véleménycikkét ugyanis a „magyar nemzet” becsületének megsértésére alkalmasnak ítélte a Legfelsőbb Bíróság.
• Marton Kristófot tíz hónap börtönbüntetésre ítélték, mivel egy posztjával megsértett három rendőrt. Marton 2021. október 6-án kezdte meg büntetése letöltését.
• A jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy a szólásszabadságot nemcsak (és nem elsősorban) a törvények korlátozzák, hanem az öncenzúra is. „Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy az emberek elveszíthetik a megélhetésüket, ha kormánykritikus véleményüket hangoztatják, vagy olyan információkat osztanak meg, amelyek feltárhatják a hatalmon lévők helytelen viselkedését.”

Az információhoz való jog védelmét szintén közepes kockázatúnak ítélték.

• Magyarország egyedüli EU-tagállamként még nem kezdte meg a közérdekű bejelentőkről (whistleblowers) szóló EU-irányelv átültetését a jogrendjébe, írják. Az OECD megvesztegetésellenes egyezményről szóló, 2021-es jelentése szerint „Magyarország még nem tett konkrét lépéseket annak érdekében, hogy a köz- és a magánszektorban felhívja a figyelmet a hatékony közérdekű bejelentőrendszer előnyeire. Ráadásul a rendelkezésre álló korlátozott információk alapján úgy tűnik, hogy az elmúlt években nem nőtt a Magyarországon tett közérdekű bejelentések száma.”
• Az információhoz való jogot formálisan garantáló törvények ellenére a gyakorlatban számos visszaesés történt.
  • Az úgynevezett lex Átlátszó (2013. évi XCI. törvény) tovább nehezítette a közérdekű információkhoz való hozzáférést.
  • Az Országgyűlés elnöke korlátozta az újságírók kérdésfeltevési lehetőségét a parlamentben.
  • Egyre több kormányzati szerződést minősít a kormány stratégiai jelentőségűnek, azok részletei így évtizedekre államtitoknak számítanak, „anélkül hogy érdemi indokot adna, miért rövidítette meg a nyilvánosság információhoz való jogát”, áll a jelentésben.
  • 2020-ban a világjárvány elleni küzdelemre hivatkozva meghozott „felhatalmazási törvénnyel” a kormányhoz intézett kérdésekre és megkeresésekre adott válaszidő 15+15 napos határideje meghosszabbodott. 45+45 napra, vagyis akár három hónap is eltelhet az első információigénylés és az arra adott hatósági válasz között. Az Alkotmánybíróság 2021 áprilisában úgy döntött, hogy a válaszadási idő csak abban az esetben növelhető, ha az illetékes hatóság kellően indokolni tudja, miért kell a válaszadásra 45 vagy 45+45 nap.
  • A világjárvány idején a kormány kevés információt osztott meg a nyilvánossággal, megszüntette a sajtótájékoztatókat, és általában nem válaszolt az újságírók kérdéseire és közérdekű adatigényléseire.
  • Miután a Telex és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) bírósághoz fordult, a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy nem a minisztériumok feladata annak eldöntése, hogy az újságírók tudósíthatnak-e a kórházakból vagy sem, hanem a kórházvezetésé.
• Magyarországon egyre inkább aggodalomra adnak okot a stratégiai perek a közéleti szerepvállalás ellen (Strategic Lawsuit against Public Participation – SLAPP). Az országban nincs SLAPP-ellenes jogszabályi keret.

A médiahatóság függetlensége és hatékonysága 53 százalékkal közepes kockázati besorolást kapott. Ahogy írják: „a kinevezési eljárások nem adnak megfelelő jogi biztosítékokat a függetlenséghez, ha egy kormány kétharmados többséget élvez a parlamentben. Megalakulása óta a Médiatanács mind az öt tagját az Országgyűlés fideszes többsége jelölte és választotta meg kilenc évre.”

• A Médiatanács képtelen érvényesíteni a 2010. évi médiatörvény néhány legfontosabb szempontját (különösen a médiapluralizmussal kapcsolatosakat), miközben engedélyezési gyakorlata ellentétes a törvény médiapluralizmussal kapcsolatos rendelkezéseivel. „A hatóság engedélyezési, illetve az engedélyek megvonásáról szóló határozatai révén közel az összes rádiófrekvenciát és televíziócsatornát a kormány által támogatott tulajdonosok vagy menedzsment kezébe adták” – állapítják meg a szakértők.
• Idéznek egy másik Európa Tanács-i jelentést, amely szerint a Médiatanács „a rádiófrekvenciás pályázatokkal kapcsolatos döntéseket vita vagy ellenszavazat nélkül hozta meg”.
• Az egyoldalú, propagandisztikus híradások engedélyezése minden közszolgálati rádió- és televíziócsatornán pedig sérti a médiatörvény kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét.

Piaci sokszínűség: magas kockázat

2021-ben enyhe javulást állapítottak meg a piaci pluralizmus terén, 82 százalékról nyolcvan százalékra csökkent az összesített kockázat. A sajtó és a reklámpiaci szereplők többnyire talpra tudtak állni a koronavírus-járvány és az ezzel járó korlátozások okozta válság után. Mégis sok médiaorgánumnak okoz gondot, hogy a piacról finanszírozza a működését. „A piaci pluralizmus állapota jelenleg is számos vita tárgya. Miközben az elmúlt években a legnagyobb független vagy kormánykritikus médiumok közül több is megszűnt – ezzel egyidejűleg teret adva a kormánypárti, kormányközeli médiafelületeknek –, a kormány és szimpatizánsainak álláspontja szerint a piac egyre sokszínűbbé vált.”

• A televíziós és rádiós műsorszórás, a helyi és regionális médiapiac jelentős része a kormány tulajdonában van. Bár a jelentéstevők elismerik, hogy a kormánykritikus médiafelületek elérése szinte minden háztartásban lehetséges szélessávú internetkapcsolat vagy a tévé révén, hozzáteszik: „azok a médiafogyasztók, akik nem keresik tudatosan az objektív vagy független híreket, nagyobb valószínűséggel fognak a kormány álláspontját erősítő üzenetekkel találkozni, kormányközeli médiumokat fogyasztani”.
• Magas kockázati kategóriába sorolják a médiatulajdonlás átláthatóságát (81 százalékra), mivel sem a jogi rendelkezések, sem a Médiatanács nem garantálja a tényleges átláthatóságot. „Ezenfelül a releváns információkhoz való hozzáférés folyamata sem hatékony vagy könnyű, különösen ha a médiaorgánumok végső és tényleges tulajdonosairól van szó. A 2021. évi XLIII. törvény azonban megteremtette a jogi alapot a tényleges tulajdonosok nyilvántartásához – a törvény 2022 júliusában válik jogerőssé, és így a jövőben enyhíteni tudja e kockázatok egy részét.”
• A hírmédia koncentrációja terén Magyarország 2021-ben jobban teljesített, mint az előző évben, köszönhetően az online piac virágzásának, ahol a tulajdonosok száma aránylag magas.
• Vannak olyan médiatípusok, különösen a regionális újságok piacán és a rádiós piacon, ahol a koncentráció szintje nagyon magas. A piac olyankor koncentrálódik, amikor kisszámú tulajdonos felvásárolja a versenytársait, írják. „Magyarországon azonban politikai vagy ideológiai koncentrációt is fel lehet fedezni – egyes sajtófelületek papíron függetlenek egymástól, de azonos politikai érdekeket képviselnek és azonos narratívákat hangoztatnak”, amelyeket sokszor a kormány emberei diktálnak a szerkesztőknek. Vagyis nem mindig számít sem az egyéni tulajdonosok száma, sem a tulajdonrészük.

„A koncentráció ezen szempontja ritkán kap kiemelt figyelmet, de a narratívák és nézetek különböző szereplőkön keresztül történő koncentrációja – feltehetőleg a szabályozási korlátozások elkerülése végett – ugyanazokhoz a problémákhoz vezet, mint a hagyományos koncentráció: információközlési egyenlőtlenségekhez és ellenőrzött piachoz. A kormány jelenléte a rádiókban és a helyi nyomtatott sajtóban a legszembetűnőbb, ahol a csatornák túlnyomó többsége kormányzati befolyás alatt áll.”

• A média fenntarthatósága magas kockázatú (75 százalék). A Magyar Reklámszövetség adatai szerint a magyar médiapiac teljes reklámbevétele 2020-ról 2021-re 15,6 százalékkal nőtt, de reálértéken számolva ez a növekedés a 2019-es, azaz a világjárvány előtti szinthez képest stagnálásnak felel meg. Vagyis a 2020. eleji előzetes, harminc-negyven százalékos veszteségről szóló becslések tévesnek bizonyultak.
• A teljes magyar médiapiac reklámbevételeinek negyven százaléka a Facebooknál (Meta), a Google-nél (Alphabet) és más online platformoknál kötött ki. Míg 2016-ban az online platformok részesedése a digitális hirdetésekből 51 százalék volt, addig 2021-ben már 65 százalék.
• A magyar médiapiac unikális torzító eszköze az állami pénzek és reklámok szerepe. „Az állami hirdetések egyfajta pénzügyi támogatásként jelennek meg a magyar reklámpiacon, és úgy kerülnek szétosztásra, hogy az egyértelműen a kormányt támogató médiumoknak kedvezzenek. Az állami/kormányzati hirdetések 2021-es összértékéről ugyan nem rendelkezünk adatokkal, de nem valószínű, hogy az elmúlt években tapasztalt folyamatos növekedés 2021-ben, egy évvel az országgyűlési választások előtt megállt volna.”
• A kereskedelmi és tulajdonosi befolyás hatása a szerkesztői tartalomra 95 százalékos, tehát extrém magas kockázati besorolást kapott.

Politikai függetlenség: 74 százalék – magas kockázat

Ez a terület enyhén javult, a kockázat a tavalyi 78 százalékról 74 százalékra csökkent. (2021-ben ugyanis nem volt olyan nagy hatású, politikai indíttatású beavatkozás a független sajtóban, mint 2020-ban az Index.hu esetében.) „Ennek ellenére a kockázat továbbra is magas, mivel Magyarországon nagyon korlátozott a független média tere, a politikai elit számára kínos témákat kutató újságírókat megfigyelik, a szabályozók, a nemzeti hírügynökség és a közszolgálati média pedig a kormányzat (és kormánypárt) közvetlen ellenőrzése alatt áll.”

• A meghatalmazottakon, kormányközeli befektetőkön és üzleti kapcsolatokon keresztül történő közvetett befolyásolás a 2010-es, 2020-as évek magyar médiapiacának egyik legfőbb jellemzője.
• A médiapiac hagyományos, bal–jobboldali duopolisztikus felosztását a Fidesz–KDNP-kormány 2010 után felszámolta. Jelenleg a Fidesz-kormány uralja a kereskedelmi tévék és rádiók piacát, mivel fontos médiumok közvetetten a Fideszhez köthető üzletemberek tulajdonában állnak, mások pedig a KESMA alá tartoznak. Ehhez társul a közszolgálati média uralása. „A kormány e médiumok feletti ellenőrzése azt jelenti, hogy az idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű és/vagy vidéki közönség kevésbé fér hozzá a kritikus információhoz, mivel az ezen csoportok számára leginkább hozzáférhető (vagy általuk legszélesebb körben használt) média a kormányzati üzenetek továbbítójaként működik – mindenféle belső pluralizmus nélkül a tartalomkínálatában.”
• A jelentés ír az országos hírügynökség rádióknak kínált hírműsor-szolgáltatásáról is. „A rádiós hírközlemények a teljes rádióspektrumon túlnyomórészt kormánypárti üzeneteket sugároztak szinte minden beszélgetési és zenei formátumon, óránként megszakítva a klasszikus, pop- vagy népzenét [...] mind az állami tulajdonú, mind a magánmédiában. A kormányzati ideológiát támogató hírek szinte megkerülhetetlenek azok számára, akik zenét vagy bármilyen magyar nyelvű beszélgetést szeretnének hallgatni az éterben. A választási lehetőség ilyetén hiánya – a szűrőbuborékos [filter bubble] médiamodelltől eltérően – olyan rádiós tartalomkontinuitást hoz létre, amelyben a hír ideológiai kerete élesen eltérhet attól, amit a hallgató maga választana.”
• Sok szerkesztőséget közvetlenül a kormánypárt meghatalmazottai irányítanak, így olyan tartalmat tesznek közzé, amely erősen elfogult a kormány felé. A közszolgálati médiát széles körben kormányzati irányítás alatt állónak tartják. Lapunk hozott rá bizonyítékot (itt és itt), hogy a közszolgálati média vezetése megköveteli az alkalmazottaktól a Fidesz-kormány feltétlen támogatását. Még a Médiahatóság is többször megállapította, hogy a közszolgálati média súlyosan elfogult és kritikátlan a kormánnyal szemben.

Az erőforrások állami szabályozása és a médiaszektor támogatása 67 százalékos, magas kockázati besorolást kapott.

A közvetlen állami támogatások, illetve a magánmédiának nyújtott állami hirdetések szétosztására nincs jogszabály. Az állam a legnagyobb hirdető Magyarországon, „olyannyira, hogy korábbi kutatások becslései szerint a teljes reklámbevétel akár egyharmada is az államtól származik. Az állami reklámok egyenlőtlenül oszlanak el, a kormányhoz igazodó hírmédiának kedvezve. A kormányközeli napilapok bevételi összetételében az állami hirdetések aránya a becslések szerint elérheti az összbevétel 75 százalékát. A hetilapok esetében ez az arány 92 százalék, a televízióknál 95 százalék, az online sajtónál 90 százalék, a rádiónál 90 százalék.”

A közmédia Magyarország legnagyobb médiavállalata. A neki nyújtott állami támogatás évről évre nő, 2021-ben a közmédia közfinanszírozott költségvetése közel 118 milliárd forint volt.

A társadalmi befogadást 63 százalékra, közepes kockázatúnak értékelik a szakértők. Hozzáteszik: „Nehéz megbízható értékelést adni a terület kockázatairól, részben azért, mert kevés releváns vagy friss adat áll rendelkezésre.”

Végeredményben a szakértők a magyar médiapiacon a legnagyobb kockázatot a politikai függetlenség terén találták, 74 százalékos kockázati szinttel – ráadásul itt nemcsak a terület egésze, hanem minden mutatója is magas kockázatot mutat.

„A kormánypárt játéktere szinte korlátlan, hiszen az Országgyűlés kétharmados többsége támogatja, és hajlandó minden törvényt rendelettel felülírni politikai céljainak elérése érdekében. A kormánykoalíció emellett jelentős összegű közpénzt is képes kommunikációs kampányok szervezésére vagy a hozzá hűséges médiumok anyagi támogatására fordítani, ezáltal torzítva a nyilvánosságot és gyengítve a médiapluralizmust. A médiahatóság erős politikai ellenőrzés alatt áll” – összegez a Médiapluralizmus-monitor magyar országjelentése.