Az irakiak számára nem szokatlan az 50 Celsius-foknál is magasabb hőmérséklet, és ügyesen megtalálják a módját, hogyan hűtsék le magukat a nyári hőségben. Az utóbbi idők áramszünetei viszont felszínre hozták a „klímaszakadékot” a gazdagok és szegények között.
Míg Bagdad viszonylag jómódú lakói megengedhetik maguknak hogy bepöccintsenek egy generátort, amikor leáll az országos áramhálózat, mások azzal küzdenek, hogy nem működik a légkondicionáló, a hűtőszekrény és a ventillátor.
A középosztálybeli környéken élő Szadik Szadkan kormányalkalmazott havonta körülbelül kétszáz dollárt fizet azért, hogy hozzáférjen egy generátorhoz, amely az áramkimaradások idején ellátja a lakókörzetét. Ebből a szempontból szerencsés, mert a nyáron megugrott fogyasztás miatt egyre súlyosabbak az áramszünetek.
„Arany előfizetésem van egy magángenerátorra, amely a nap 24 órájában működik (…) a nap bármely szakában bekapcsolható” – mondta Szadkan a Thomson Reuters Alapítványnak.
A férfi az iraki parlament alkalmazottja, és az irodája áramellátása is éjjel-nappal biztosított. Ez azt jelenti, hogy egész nap megy a légkondicionáló, és a vízhűtő jóvoltából hideg marad a víz.
Ha már nagyon nem bírja a bagdadi hőséget, három gyermekével egy ötszáz kilométerre északra fekvő hegyvidéki területre, Zahóba utazik egy hosszú hétvégére, mert ott rendszeresen 15 fokkal hűvösebb van, mint a fővárosban.
„A közép- és felsőosztály még el tud menekülni” – mondja a 41 éves Szadkan, aki viszont attól tart, hogy erre nem sokáig lesz lehetősége, mivel a hőmérséklet szinte mindenhol emelkedik.
„Látjuk, hogy évről évre melegebb van, és tudjuk, hogy ez az klímaváltozás miatt történik.”
Idős iraki nő legyezővel próbálja hűsíteni magát a hőségben az iraki Nászirijah városban, a déli Dí Kár tartományban, 2021. július 1-én.
„Totális katasztrófa”
Az egyre intenzívebb hőség az éghajlatváltozás egyik legegyértelműbb és legfenyegetőbb következménye. Az Atmospheric Research című szaklap 2017-es tanulmánya szerint Irakban közel hétszer gyorsabb ütemben emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a világon.
Irak a Kőolajexportőr Országok Szervezete, az OPEC egyik vezető termelője, de az országos elektromos hálózat rossz állapotban van az éveken át tartó konfliktusok és az elhanyagoltság miatt.
A bírálók szerint a nem túl hatékony tarifarendszer nem ösztönzi energiatakarékosságra a fogyasztókat, miközben eddig kevés pénzt fektettek a megújuló energiaforrások fejlesztésébe.
A forró nyarak idején a szegényebb negyedekben akár húszórás áramszünetek is lehetnek. Az elmúlt hetekben azonban az egész országot – még a gazdagabb kerületeket is – szórványos, 24 órás áramkimaradások sújtották.
Az iraki áramügyi minisztérium nem válaszolt a megkeresésre, hogy kommentálja a helyzetet.
Klímamenekültek
Azok az emberek, akik nem engedhetik meg maguknak a drága dízelgenerátor-bérletet vagy azt, hogy a hegyekbe meneküljenek Bagdadból, a jobban ellátott városrészekben élő rokonoknál keresnek menedéket.
A 33 éves Zahraa Dzsaszím férjével és két kislányával egy drága lakóparkban él, ahol ritkán van áramszünet.
Szülei azonban, akik egy kevésbé gazdag környéken laknak, naponta csak egy-két órára jutnak áramhoz. Testvére, Elaf, aki a város másik részén él, június végén volt kénytelen áram nélkül élni – mert az állami szolgáltató nem tudta biztosítani a villanyt.
„57 fok van a házában” – mondta Dzsaszím telefonon.
Amikor a nő felhívta az áramügyi minisztérium forróvonalát, hogy panaszt tegyen a rokonait érintő áramkimaradások miatt, a telefont felvevő alkalmazott azt mondta neki, hogy az ő otthonában sem volt áram.
„Ez totális katasztrófa” – jegyezte meg Dzsaszím.
Mivel aggódott nővére hároméves lánya és négyhetes csecsemője miatt, Dzsaszím végül saját szerény lakásába invitálta őket.
„Azt mondtam a nővéremnek, hogy nyár végéig itt maradhatnak. Folyton arra gondolok, hogy mi lesz azokkal, akiknek nincs senkijük” – mondta.
„Bonyolult probléma”
Dzsaszím ablakából látni a napon dolgozó építőmunkásokat és más dolgozókat, miközben férfiak és fiúk a közeli közlekedési csomópontoknál jégben hűtött vizes palackokat árulnak.
Irak – más Öböl-országokkal, például Katarral szemben – nem vezette be a dolgozókat óvó hővédelmi törvényeket. Így az országban nem tilos csúcshőség idején a szabadban végzett munka és nem kötelező az éves egészségügyi vizsgálat.
Szeif Talib, a déli Bászrában élő 29 éves filmrendező úgy próbál megbirkózni a hőséggel, hogy a kültéri jelenetek forgatását tavaszra időzíti, a beltéri jeleneteket és a vágást pedig nyáron végzi el.
„A gond az, hogy idén először van országos áramkimaradás” – mondta Talib telefonon.
„A kamerák és a megvilágítás minden egyes áramszünetkor kikapcsolnak, és a klímát sem tudjuk használni. Így késik a vágás és gyártás” – mondta.
Hazafelé tartva Talib elhalad a Satt al-Arab mellett. Ebbe, az Arab-öbölbe torkolló vízi útba ömlik Irak két folyója, a Tigris és az Eufrátesz.
„Soha nem láttam még ennyi embert ott úszni. Többnyire szegény emberek, akiknek nincs generátoruk” – mondta.
A legtöbb iraki otthonban áramra van szükség ahhoz, hogy vizet pumpáljanak a fürdőszobába a zuhanyzáshoz. De még ha van is víz, gyakran tűzforró.
Talib elmondta, hogy az otthonában június közepe óta naponta több mint 12 órán át nem volt áram. Egyéves kislánya éjjelente sír a hőség miatt, és Talib egyre feszültebb.
„Az, hogy 50 foknál magasabb a hőmérséklet, nekünk normális. De hogy nincs áram? Ez nagyon bonyolult probléma.”