A brüsszeli testület információközlése nem volt megfelelő a gyógyszergyártókkal kötött megállapodásokra vonatkozóan a világjárvány alatt – állapította meg szerdai ítéletében az Európai Bíróság.
Európai parlamenti (EP) képviselők egy csoportja fordult a törvényszékhez az ügyben, miután az Európai Bizottság elutasította számukra a teljes körű hozzáférést a vakcinaszerződésekhez.
A bizottság, amely még fellebbezhet a verdikt ellen, azzal érvelt, hogy általában „a lehető legszélesebb hozzáférést nyújtja a nyilvánosság számára” a különböző iratokhoz, de a kérdéses esetben meg kellett találniuk a kényes egyensúlyt az állampolgárok információhoz való joga és a megállapodásokból fakadó jogi kötelezettségek között.
Your browser doesn’t support HTML5
Minden részlet a két ügyről, amelyen Ursula von der Leyen újrázása múlhat
Az ítélet mindössze egy nappal azelőtt született meg, hogy az Európai Parlament szavaz Ursula von der Leyen újrázásáról a brüsszeli testület élén.
Korábban Belgiumban beperelték Ursula von der Leyent a járvány alatt a Pfizerrel folytatott oltóanyag-tárgyalásokon betöltött, túlzottnak vélt szerepe miatt. Az ügy átkerült az Európai Ügyészséghez, amely a közösségi pénzek korrekt felhasználása felett őrködik.
A Pfizergate arra a gyanúra épül, hogy a világjárvány alatt, 2021-ben Von der Leyen és Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatója között szorosabb volt a kommunikáció a megengedhetőnél, így az EU esetleg túl sokat fizethetett az oltóanyagért.
Pontosabban az EU előre kifizetett a cégnek 2,5 milliárd eurót a kezdeti költségekre, de valójában utána keretszerződést kötöttek a kapacitásokra, azaz a legtöbb vakcináért végül a tagállamok fizettek annak függvényében, hogy mennyi oltóanyagot rendeltek.
Ehhez kapcsolódóan: Ursula von der Leyen két rémálma: a Pfizergate és a Piepergate
Több EP-képviselő teljes hozzáférést kért a szerződésekhez, azonban csak részlegesen kapták meg. Az Európai Bizottság a titoktartási kötelezettségre hivatkozva azt sem árulta el, hogy pontosan mennyit fizettek a több milliárd dózisért.
Az Európai Bíróság az ügyben indított perben most arra jutott, hogy a brüsszeli testület nem tudta bizonyítani, hogy a szerződések egyes rendelkezéseinek nyilvánosságra hozatala miért sértette volna a gyógyszergyártók kereskedelmi érdekeit.