A diplomáciai kapcsolat szorosabbra fűzése Kambodzsával, miközben nyílt szembenállás a brüsszeli politikával. Ezt az ellentmondást elemezte az euobserver.com munkatársa. A politikai elemző Brüsszel lehetséges reakcióit is latolgatja.
November elején Szijjártó Péter magyar külügyminiszter látogatást tett Kambodzsában, hogy újból megnyissa az évtizedek óta bezárt magyar nagykövetséget Phnom Penh-ben, de „Szijjártó látogatása a kambodzsaiaknak ennél sokkal többet jelentett: új szövetségesre találtak az EU-n belül” – írja David Hutt az eurobserver december 7-én megjelent cikkében.
Kambodzsa tekintélyelvű kormányától a demokrácia 2017 óta tartó fokozatos eróziója miatt az EU augusztusban részben megvonta a kereskedelmi kiváltságokat. Hutt ezért is tartotta fontosnak idézni a kambodzsai külügyminisztert Prak Sokhonnt:
„Magyarország a [kereskedelmi kiváltságok] eltörléséről alkotott álláspontja példa arra, hogy egy barát megérti a kambodzsai helyzetet és elég bátor ahhoz, hogy Kambodzsát támogassa az igazságosság érdekében a demokratikus demokrácia felé."
Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy Szijjártó útja azért is emlékezetes maradt, hiszen látogatása után pozitív lett a Covid-19 tesztje, s így több magasrangú tisztviselő – köztük a kambodzsai miniszterelnök is – több hétnyi karanténba kényszerült.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter Kambodzsa fővárosában, 2020. november 3.
EU-n belüli lobbitárs és szuverenitás-fundamentalista inspiráció
A szerző szerint a magyarok diplomáciai látogatása rávilágított, hogy a világ több autoriter rezsimje, köztük Kambodzsa és Kína is „nemcsak az EU-n belüli lobbitársként tekint Magyarországra, hanem szuverenitás-fundamentalista társként és inspirációként is, aki hozzájuk hasonlóan buzgón állítja, hogy egyetlen más államnak sincs joga a belügyeikbe beleszólni”.
Ezek az országok jelenleg nagy figyelmet szentelnek Magyarország és Lengyelország az EU által a jogállamisághoz kötött pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos harcára. Ami ebben a leginkább érdekli őket, hogy Brüsszel hogyan reagál: kikerüli-e a két ország vétóját vagy meghátrál?
Lakótelep épül Kambodzsa fővárosában, 2019. december 11.
Brüsszel elnapolja a csatát?
Hutt két nagy kérdést tesz fel. Először is, ha Brüsszelben a pénzügyi támogatásokat úgy fogadják el, hogy kikerülik a varsói és a budapesti kormányt, akkor az nemcsak a többi uniós ország erőfitogtatásának hatna, hanem arra is utalna, hogy Brüsszel el akarja napolni a csatát.
Másodszor, ha el is fogadják és a jogállamisághoz kötik a költségvetési és a segélyalapot, akkor vajon az EU alkalmazni fogja-e ezeket a mechanizmusokat a jövőben?
A kikötések ténylegesen érinthetik azokat a tagállamokat, ahol a jogállamiság gyenge, így például Bulgáriát is. Ezeket a mechanizmusokat bár elfogadják, de nem hajtják majd végre, akár a Stabilitási és Növekedési Paktum esetében, amely tiltó szabályokat határoz meg az állami kiadásokra - de a büntetéseket ritkán osztják ki.
Szigorú szabályok, amelyeket ritkán követ végrehajtás
A euobserver.com szerzője szerint az EU politikája a demokráciaépítés és az emberi jogok támogatása terén nem áll másból, mint szigorú szabályokból, amelyeket ritkán követ a végrehajtás.
A nemzetközi értékek komolyabb védelme beindult, és ezt Hutt az EU külpolitikai vezetője, Josep Borrell egyik blogbejegyzésével támasztja alá: „A nagyhatalmak versenyében Európa fontos forrása és vonzereje, hogy Európa elkötelezett a demokrácia iránt." Az EU új emberi jogi és demokrácia-cselekvési terve új intézményi keretet biztosít egy értékek által vezérelt külpolitikához. A tervezett új szankciórendszer (az úgynevezett „európai Magnitsky-törvény”) pedig további mechanizmusokat biztosít.
Brüsszel vár vagy bekeményít?
Magyarország esete egy másik problémára is rávilágított a cikk szerzője szerint, méghozzá arra, hogy ha túl sokáig halogatnak bizonyos helyzeteket, akkor azok kezelhetetlenné válnak.
A politikai elemző ezzel kapcsolatban is két kérdést fogalmaz meg: Brüsszel most „megduplázza erőfeszítéseit", ahogy Borrell a múlt hónapban írta, vagy vár? Vár amíg bőséges választéka lesz új mechanizmusokból és intézményi gyakorlatokból a nemzetközi emberi jogi jogsértők megbüntetésére? Vagy vár addig, amíg a Biden-adminisztráció teljes támogatását élvezheti majd az ügyben?
Az EU új stratégiai partnerei a délkelet-ázsiai autoriter államok
De az EU már most kihagyott egy lehetőséget, ugyanis a múlt héten hivatalosan is „stratégiai partnerséggé" fejlesztette kapcsolatát a délkelet-ázsiai régióval, ahol több országban is sérülnek az emberi jogok és a demokráciát is súlyosan rombolják. Az új kapcsolatot bejelentő közös sajtóközleményükben egyáltalán nem említették meg sem a „demokráciát" sem az „emberi jogokat", és a „jogállamiságot" is csak egyszer.
Bár az EU belső szabályozásaihoz hasonlóan a demokrácia és az emberi jogok globális támogatásának külső lehetőségei is bővülni látszanak, de mindez keveset jelent, ha Brüsszel nem használja őket - és ami még fontosabb, ha az autoriter államok úgy gondolják, hogy Brüsszelnek nincs mersze felhasználni őket.
A demokráciában nem a látszat, hanem a valóság számít
A demokráciaépítés területén az euobserver.com szerzője szerint ugyanis az számít a leginkább, ami a látszaton túlmenően valóban érzékelhető is. Az EU, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, nem szankcionálhatja a világ összes tekintélyelvű vagy az emberi jogi jogsértéseket elkövető tisztviselőjét. Ezeket a szankciókat ezért mérsékelten és szelektíven kell alkalmazni, úgy, hogy elegendő félelmet váltsanak ki az autokratákban, hogy még a szankciók bevezetése előtt átgondolják cselekedeteiket.
A cikk David Hutt politikai újságíró az euobserveren megjelent írása alapján készült.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!