Kína mindig kihasználja, ha befolyása lesz egy ország felett – tajvani szakértő a kínai fenyegetettségről

Ha egy ország túlságosan eladósodik Kína felé, azzal szemben nincs kegyelem. „Egy ilyen ország pedig már nem is önálló ország, hanem Kína alárendeltje” – figyelmeztet Culi Vu nemzetbiztonsági szakértő. A Kína jelentette fenyegetettségről, Tajvan helyzetéről, a nemzetközi közösség reakcióiról és a kínai–magyar kapcsolatok kockázatairól is kérdeztük a tajvani szakembert. Vu a CEU-n megrendezett Budapest Fórumon adott interjút a Szabad Európának.

Culi Vu a tajvani Nemzetvédelmi és Biztonsági Kutatóintézet adjunktusa, valamint a Nemzetvédelmi Egyetem Nemzetközi Biztonsági Intézetének oktatója. Kutatási területe a védelmi stratégia, a védelmi ipar és a katonai ügyek.

Mennyire jogosak azok az nyugati, főleg amerikai aggodalmak, amelyek szerint Kína komoly fenyegetést jelent? Nem csak arról van szó, hogy ezek a nyugati országok a hatalmukat féltik?

Nagyon komolyan kell venni, hogy Kína folyamatosan erősíti a katonai képességeit. Rengeteg fegyvert gyártanak, vadászrepülőik, hadihajóik számát tekintve még az Egyesült Államokkal szemben is túlerőben vannak. Ezért Amerika joggal érzi magát fenyegetve. Nem megnyugtató Kína külföldi viselkedése sem. Elég, ha a Dél-kínai-tengerre gondolunk, ahol Kína rendre nagyon agresszíven lép fel. Kevésbé biztonságos emiatt a térség, csak új problémákat kreálnak, ahelyett, hogy megoldanák őket.

Kína nagyon határozott álláspontot képvisel a külpolitikában, és a saját szabályait akarja rákényszeríteni a nemzetközi közösségre.

Ez komoly konfliktusforrás, mert a nemzetközi közösséget ugyan egymástól különböző kultúrájú és gondolkodású országok alkotják, de mindenkinek megvannak ugyanazok a jogai. Ezeket a jogokat nem veheti semmibe egyetlen ország sem. Kína megpróbálja mindenkire rákényszeríteni a saját ideológiáját, a nyugati országok pedig igyekeznek tenni ez ellen. Amíg a liberális demokráciák együttműködnek, addig megvan az erejük, hogy kiegyensúlyozzák a Kína jelentette fenyegetést. Erre van szükség egy demokratikus és békés világhoz.

Mire gondol, amikor azt mondja, hogy Kína a saját ideológiáját kényszeríti rá másokra?

Minden, amit csinálnak, propaganda, és erre irányul. 2016-ban például hiába mondta ki egy hágai választottbíróság, hogy Kínának nincs történelmi joga a dél-kínai-tengeri területekre, Kína nem fogadta el a döntést. Akkor mostantól Kína határozza meg a nemzetközi jogot? Kínán belül sok energiát fektetnek abba is, hogy tudományos alapot adjanak a követeléseiknek a Dél-kínai-tengeren. De mindez a nemzetközi közösség számára nem elfogadható, mert a bírósági döntéseket be kell tartani. Nem kényszerítheti rá egyetlen ország a többire az akaratát.

A Dél-kínai-tengernél maradva: mennyire közvetlen Tajvanon a kínai fenyegetettség?

Tajvan lényegében több mint hetven éve van kínai fenyegetettség alatt. A mindennapjaink részévé vált. Mikor fognak támadni, támadni fognak-e valaha? Nem tudhatjuk. De fel kell készülnünk rá, hogy bármikor megindulhatnak. Ahogy Kína erősödik, úgy kell nekünk is erősítenünk a védelmi képességeinket, hogy ha támadnak, ellen tudjunk állni. Ehhez természetesen szükségünk van a nemzetközi közösségre, különösen az Egyesült Államokra, amely Tajvan egyik legnagyobb támogatója. De Japán is mellettünk áll, ha nem is hivatalosan, de a japán emberek nagyon támogatók. A Fülöp-szigetek is mellettünk áll, mert most ők is hasonló fenyegetéssel néznek szembe, talán még közvetlenebbel is, mint mi.

Tajvan körül folyamatosan köröznek a kínai vadászrepülők és hadihajók. Egyelőre még nem hatoltak be tajvani felségterületre, de nagyon közel vannak, és nem tudni, mikor lépik át a határt. Ezért felkészültnek kell lennünk.

Mennyire van ez hatással a tajvaniak mindennapjaira?

A mindennapi életet nem igazán befolyásolja, hiszen hetven év alatt az emberek már valamennyire megszokták. De a kormány igyekszik fenntartani az éberséget, a védelmi minisztérium például naponta ad tájékoztatást a kínai csapatmozgásokról. Nemcsak a tajvaniaknak, de a nemzetközi közösségnek is tisztában kell lennie a valós helyzettel.

Sokan mondják, hogy elegendő az elrettentés, de nézzük csak meg, mi történt Ukrajnában. Oroszország több hadgyakorlatot tartott, aztán egyik nap nem álltak meg a határon, és lerohanták az országot. Ezért is kell folyamatosan megmutatni, mit csinál Kína. Nemcsak a katonaságnak kell ezzel tisztában lennie, hanem a civil lakosságnak is. Ez nagyon fontos. Azért is, mert a kibertámadások mindennaposak, és rengeteg a dezinformáció, Kína ebben nagyon erős. A legtöbb tajvani felismeri az álhíreket, de folyamatos oktatásra van szükség. Kína kommunikációs offenzívája szakadatlan, ezen a területen is meg kell küzdenünk velük. Ha egy hazugságot sokszor elismételnek, az könnyen igazsággá válhat. Ezt nem hagyhatjuk.

Közös kínai–orosz tengeri hadgyakorlat 2024 július 14-én a Kína déli részén található Csancsiang városában

Lehet tudni, mennyire erős a kínai hadsereg?

Titkosszolgálati, megfigyelési és felderítési információk alapján van egy becslésünk arról, hogy mennyi eszközzel rendelkeznek, a minőségüket megítélni már jóval nehezebb. Feltételezhetjük, hogy a fejlett technológiákat érintő szankciók hatással vannak arra, hogy Kína mennyire fér hozzá a legmodernebb eszközökhöz. Biztosan nem tudhatjuk, mijük van, de van némi információnk. Tudjuk például, hogy vannak saját fejlesztésű motorral rendelkező vadászgépeik. Ezek orosz tervekre épülnek, de így is nagy áttörés Kínának, tehát ennyire fejlettek. Mondok egy másik példát. Kínáé a legnagyobb hajógyártási kapacitás a világon. Ezek a hajógyárak kettős felhasználásúak, azaz nemcsak civil, de katonai hajókat is építenek. Miközben fregattokat csinálnak piaci megrendelésre, ott készülnek mellettük a hadihajók. Mivel ezek a hajógyárak állami tulajdonban vannak, nagyon egyszerű megoldani. Ma nagyjából minden második új hajót a világon Kínában gyártanak, az ebből származó profitot pedig arra használják, hogy hadihajókat építsenek. Nagyon fontos figyelemmel kísérni, hogyan alakulnak ezek a kapacitások, és hogy miként lehet csökkenteni az ebből fakadó kockázatokat.

Akkor sem lehet elég az elrettentés, ha most már egyre erősebb a védelmi együttműködés nemcsak az Egyesült Államokkal, de formálódik Ausztráliával, Japánnal és Dél-Koreával is?

Azért van ennek hatása. Ha tisztában vannak vele, hogy támadás esetén komoly ellenállásra számíthatnak, az azért befolyásolja a támadás megindításáról szóló döntést. Kiértékelik a kockázatokat, és ha azt látják, hogy túl költséges, talán kétszer is meggondolják, hogy meginduljanak-e. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Kína diktatúra. Korábban a pártvezetés hozta meg a legfontosabb döntéseket, de ma már csak egy ember dönt. Ilyenkor pedig nagyobb esélye van annak, hogy nem racionálisan dönt. Mindenesetre nekünk olyan körülményeket kell létrehoznunk, amikor kétszer is meggondolja, hogy támad-e.

Talán fontosabbnak tartja, hogy az országon belül megtartsa a hatalmát. A koronavírus idején egyértelműen látszott, hogy a Kínán belüli biztonságra fókuszált. Mert ha azzal probléma van, az árt a Kínai Kommunista Párt hatalmának. Elsőként tehát az otthoni problémákat kell megoldani. Tehát több tényező befolyásolja a döntéshozatalt, azt pedig csak remélni tudjuk, hogy racionális döntések születnek. Mivel diktatúráról beszélünk, ebben nem lehetünk biztosak.

A kínai gazdaságról viszont egyre rosszabb hírek érkeznek; ingatlanválság, csökkenő beruházások és fogyasztás. Ennek lehet hatása egy esetleges támadásra?

Ha romlik a gazdasági helyzet, és az emberek aggódni kezdenek, mert nő a létbizonytalanság, annak lehet belbiztonsági következménye, és hatással lehet a fenyegetettségre is, igen. Persze minden attól függ, hogy mennyire romlik a gazdasági helyzet, lesznek-e akár zavargások. Mert ha romlik a helyzet, akkor azzal kell foglalkozni. De most azt látjuk, hogy még mindig arra fókuszálnak, hogy növeljék a katonai erejüket. Ugyanakkor arra is volt már példa, hogy a belföldi elégedetlenséget megpróbálják kifele irányítani a nacionalizmus erősítésével.

A másik dolog, amiről sokat hallani, hogy le kellene válni (decoupling) Kínáról. Erről mit gondol? Sokan azt mondják, hogy nem lehetséges, mert túlságosan erősek a gazdasági kapcsolatok, és kockázatos lenne párhuzamos rendszereket, pénzügyi kommunikációs rendszereket kiépíteni.

A teljes leválás valószínűleg nem lehetséges, de a kockázatcsökkentés (de-risking) – ahogyan Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is beszélt róla – szükséges és megvalósítható.

Kína egy óriási piac, a nyugati vállalatokat ez vonzotta oda. Ugyanakkor egy diktatórikus országról beszélünk, ahol mindent a párt irányít és ellenőriz. Ez az irányítás nem kiszámítható, nem lehet megjósolni, melyik törvényeket tartják be, mikor milyen új szabályokat hoznak. Ez pedig komoly kockázatot jelent a cégeknek is. Sok külföldi cég emiatt hagyja el Kínát, ami az egyik oka annak, hogy lassul a kínai gazdaság.

Tajvanon az új déli politikát követjük (New Southbound Policy – Tajvan és tizennyolc másik dél-ázsiai, délkelet-ázsiai és ausztrálázsiai ország gazdasági és társadalmi együttműködése a kínai függőség csökkentésére – a szerk.). Még mindig jelentős a Kínába irányuló tajvani export, de egyre kevesebb, az új befektetések már máshova irányulnak. Dél-Korea is hasonló fordulatot hajtott végre. Amikor amerikai rakétaelhárító rendszert telepítettek Dél-Koreába, és emiatt Kína gazdasági korlátozásokat vezetett be velük szemben, ők is Délkelet-Ázsia felé fordultak, méghozzá elég sikeresen. A kockázatcsökkentés tehát működik.

Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Hszi Csin-ping kínai elnököt a Karmelita kolostorban 2024. május 9-én

A magyar miniszterelnök rendre arról beszél, hogy a Nyugat hanyatlik, a Kína vezette Keleten van a jövő, ezért jó kapcsolatban kell lenni Kínával. Sok másik országgal szemben a Huaweit nem tiltották ki, sőt fontos rendszereket építenek ki. Vannak komoly kínai beruházások az országban, idén pedig még egy négyszázmilliárd forintnyi kínai hitelt is felvett Magyarország. Milyen kockázatai lehetnek az esetleg túl szoros kínai–magyar kapcsolatoknak?

Ami a Huaweit illeti, tudni kell, hogy bármilyen technikai eszközt lehet kémkedésre használni. A mai modern eszközökben rengeteg program fut, pár sor kód elég ahhoz, hogy alkalmassá tegyék megfigyelésre. Ezeket távolról is lehet aktiválni, észrevenni és lebuktatni viszont nagyon nehéz. Az Egyesült Államok elsősorban ezért tiltotta ki ezeket az eszközöket, mert nagyon kockázatosak.

Kína számos országba elvitte az Egy övezet, egy út kezdeményezés (Belt and Road Initiative, BRI – ennek keretében épül Magyarországon a Budapest–Belgrád vasútvonal – a szerk.) különböző projektjeit. Több példa is van arra, hogy ezek az országok nem tudták visszafizetni a hitelt, amit Kínától vettek fel az építkezésre, Kína pedig jellemzően kihasználja az ilyen helyzeteket, ráteszi a kezét a felépült infrastruktúrákra. Kikötők, repülőterek irányítását veszik így át külföldön.

Egy ilyen ország már nem is önálló ország, hanem Kína alárendeltje. Nem ismerem Magyarországot, de feltételezem, hogy a magyarok nem akarnak ilyen helyzetbe kerülni, mert önöknek is van büszkeségük.

Persze Kína óriási potenciális piacot jelent, de nem szabad elfelejteni, hogy csak a saját érdekeiket veszik figyelembe, amikor döntéseket hoznak. Nem foglalkoznak a partnereikkel, bárkit feláldoznak, ha az áll az érdekükben. Ha Kína egyszer elég nagy befolyást szerez egy ország felett, azt ki is használja. Szerintem ezt a magyarok sem akarják. Óvatosnak kell tehát lenni Kínával.