Szeretné, hogy többünknek legyen egy társadalmi ügye, amelyet támogat. Az Autistic Art Alapítványnak és vezetőjének, Kovács Henriettának kétségkívül a felnőtt és fiatal autistákról való gondoskodás jelenti ezt – akikről mintha az állam már több évtizede elfeledkezett volna. „Azzal kell foglalkozni, ami van, és azt látjuk, hogy az állam egy csomó helyzetben nem foglalkozik ezzel. Mi tudjuk, miért jöttünk létre, mi a feladatunk, mi a célunk. Haladjunk afelé, és abban érjünk el minél több sikert és eredményt” – vallja Kovács Henrietta, az Autistic Art vezetője, Szelfi című podcastsorozatunk vendége.
Bár az autizmus Magyarországon százötvenezer embert érint, mégsem üzemeltet az állam kifejezetten a számukra fenntartott otthonokat. A civil fenntartású lakóotthonokat, mint amilyeneket az Autistic Art is támogat, általában érintett szülők hozták létre. Ezekben – amennyire az anyagiak lehetővé teszik – minden úgy van kialakítva, hogy az az autista fiatalok és felnőttek számára a lehető legjobb legyen.
A civil lakóotthonok helyzete azonban egyre nehezebb az elszálló rezsiárak, az egyre szűkösebb pályázati lehetőségek és a több mint tíz éve változatlan összegű állami normatíva miatt. A legtöbb lakóotthon hónapról hónapra küzd a túlélésért. Számukra próbál egyfajta védőernyőt nyújtani az Autistic Art Alapítvány.
A teljes podcastot meghallgathatja itt:
Your browser doesn’t support HTML5
Nemcsak anyagi támogatást nyújtanak a tizenegy civil fenntartású lakóotthonnak, de művészeti programot, úgynevezett szabad rajzfoglalkozást is. Egyrészt terápiaként és azért is, mert az itt elkészült alkotásokból olyan termékeket készítenek, amelyeknek az eladása után befolyt összegből tovább tudják támogatni a lakóotthonokat. Végül, de nem utolsósorban ezeknek a segítségével szeretnék azt is megmutatni, hogy az autisták is értékes tagjai a társadalomnak.
Your browser doesn’t support HTML5