A kódex, amelynek etikus keretek közé kellene terelnie a magyar közmédiát

Úgy tűnhet, hogy Dobos Menyhért, a közmédia leköszönő vezetője felelős leginkább a magyar közmédia jelenlegi állapotáért, de ennél árnyaltabb a kép. Mivel búcsúzóul Dobos állami kitüntetést kapott, többek között a Közszolgálati Kódex megalkotásáért, megnéztük, hogy mi is ez a kódex, és hogyan illene az általa vezetett szervezetre, ha minden fontos szereplőre vonatkozna, és valaki be akarná tartatni.

Az a közérdekű hír, ami közérdekű hír

– ez a definíció mindenkinek rögtön világos lehet (26. o./R), aki akár csak átfutotta a Közszolgálati Kódexet, „a magyar nemzeti közszolgálati médiaszolgáltatás alapdokumentumát”.

De olyanok is kiderülnek belőle, hogy a magyar kultúra termékei átfogóan és totálisan versenyképtelenek (7. o.), úgy tűnik, hogy még Magyarországon belül is.

„A nemzeti kultúra »termékei« s alkotóik nem képesek az univerzális médiapiacon szereplő más termékek gyártóival versenyezni, az állam segítsége és támogató eszközei nélkül kiszorulnának a médiából.”

Viszont ez nem minden országra igaz, többek között a Csillagok háborúja, Aretha Franklin vagy Az oroszlánkirály közvetve rombolhatják a magyarok „nemzeti önazonosságát”, közösségi érzéseiket gyengíthetik (8. o.).

„Sok különböző tényező hatására – amelyek közül a kultúra területén talán a legfontosabb a tömegmédia elterjedése és az amerikai média-, film- és zeneipar térhódítása – a XX. században a nemzeti önazonosságot gyengíteni képes folyamatok indultak el.”

Ha az „amerikait” az egész kontinensre értették, akkor értelemszerűen Leslie Nielsen vagy a tangó térhódítása is elvehet a magyarok magyarságából.

Dobos Menyhért is komolyan felelős a közmédia jelenlegi állapotáért, de sokan hozzátettek még

Az idézett Közszolgálati Kódexet most elsősorban mégsem a fenti idézetekből kitűnő színvonala miatt vesszük elő, vagy mert

igazságtalanul kishitű a magyar kultúrát illetően,

hanem mert a közmédia nemrég nyugdíjba vonuló vezére, Dobos Menyhért állami kitüntetést kapott egyebek mellett a Közszolgálati Kódex megalkotásáért. Dobos Menyhért hivatalosan az egész magyar közszolgálati média vezetője volt 2015 óta, beosztottjai jellemzése szerint első számú vezetőként „elvitathatatlan” érdemei vannak a közmédia „szervezeti és koncepcionális átalakításában”.

Munkájának egyik gyümölcse egyébként egy tavalyi, kifejezetten közmédiát felmérő globális tanulmány szerint az lett, hogy Magyarországon extrém szinten az állam foglyává vált az intézmény.

Ha az egykori technikus csak végrehajtó volt is, és nem az átalakítások kitervelője, első számú vezetőként akkor is komoly felelőssége van a közmédia pártmédiává silányításában.

A jogszabályokkal a felelősségi szinteket összekavaró médiarendszer kialakításában részt vett még bőven a 2010 előtti időszakban a korábbi tévés – és mint kiderült, még korábban Securitate-ügynök – Heltai Péter. De vezető pozícióban volt még akkoriban Belénessy Csaba az MTI 2010 utáni első vezérigazgatójaként és Vaszily Miklós, a változatos médiakarriert befutó menedzser a közmédia valódi szereplőjének, az MTVA-nak első vezérigazgatójaként is.

A közmédia valódi irányítója, a politikai irányvonal meghatározója minden forrás szerint a korábban hűtlen kezelésért jogerősen elítélt Fidesz-politikus, Várhegyi Attila volt.

Ami tehát leginkább Dobos munkájának nagyra tartott eredménye lehet, az a közmédia zsinórmértékének szánt Közszolgálati Kódex. Leírása szerint

ez szabja meg a közszolgálati médiával szemben támasztott elvárásokat.

Így érdemes áttekinteni, hogy mi ez, és hogy mennyire sikerült Dobos saját szervezetét megfeleltetni az irányadó kódexhez, azaz alapvető szakmai elveik gyűjteményéhez.

Nulladik pont: mi az értelme, ha a tartalomgyártókra nem vonatkozik?

Ez a Közszolgálati Kódex a portástól a salesesig

sokféle közmédiás alkalmazottra vonatkozik, csak az MTVA dolgozóira jelenleg pont nem.

Ez azért komoly probléma, mert a közmédia szerkezete szándékosan trükkös. Leegyszerűsítve: az MTVA készíti a műsorait a köztévéknek és közrádióknak, több mint kétezer munkavállalója segítségével. A frissen távozó Németh Balázs bemondó is az MTVA-tól távozik.

A megrendelő hivatalos médiaszolgáltatónál (Duna Médiaszolgáltató), Dobos csúcsszervezeténél pár tucat ember dolgozik az Opten szerint. A hagyományos megrendelőktől abban is különböznek, hogy a működésre kapott, évi százmilliárd forintos nagyságrendű közpénzt nem ők fizetik az MTVA-nak a műsorokért, afelett eleve az utóbbi diszponál.

Az olvasóra bíznánk, hogy mi értelme kódexezni néhány emberrel, ha a fő tartalomgyártóra ebből semmi nem vonatkozik, és kis túlzással akár Rogán Antal vagy Molnár Zsolt képviselő személyesen is elkészítheti a közmédia tartalmait.

Ezért úgy vesszük, mintha az MTVA alkalmazottai is kötelezőnek éreznék magukra nézve ezt a Közszolgálati Kódexet. Az ő munkájuk határozza meg döntően a magyar közmédia teljesítményét.

Emellett azzal most nem foglalkozunk, hogy ezeket az elvárásokat bárki a világon be akarja-e tartatni. Az olyan szabályoknak semmi értelmük, amelyeket senki nem akar vagy tud betartatni, ezért tegyük fel, hogy ezeknek van értelmük.

Jól dokumentáltan direkt az ellenkezőjére törekedtek

A közszolgálati hírszolgáltatás a kódex alapján először is:

„kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős”.

A kiegyensúlyozottságról nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy még van hova fejlődni: aki tud magyarul, az a legszélsőségesebb pártszimpátiától függetlenül egyetérthet abban, hogy a közmédia a kormánypártok egyik legkeményebb propagandacsatornájává vált Dobos alatt.

Bencsik Gábor, a Demokrata egyik véleményvezére nemrég arról írt, hogy a jobboldalon is mindenki tudja, hogy „a magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan”.

Nem sokkal később a fideszes Cser-Palkovics András mondta el, hogy a közmédia kiegyensúlyozottságán érdemes lenne változtatni. A fideszes Varga István még 2019-ben beszélt arról, hogy a közmédia távolról sem tökéletes, és kitérő választ adott arra a felvetésre, hogy a közszolgálat helyett pártpropagandát végez a szervezet.

Németh Zsolt hírigazgató az MTVA értekezletén 2019. március 25-én

Hogy ez nem szakmai hibák sorozatából adódhatott, hanem kifejezett vezetői elvárás eredménye, arra például a Szabad Európa szolgáltatott eredeti hangfelvételes bizonyítékokat más részletes beszámolók mellett.

A közmédia alkalmazottai korábban is próbáltak beszámolni arról, hogy hazugságokat kell terjeszteniük a kormánypropaganda érdekében. Később közmédiás szereplők dokumentumfilmben arccal is elmagyarázták pontosan ugyanezt a propagandaelvárást és a kormányzati kézi vezérlést.

Legfrissebben az EBESZ 2022-es választási megfigyelőinek már az állami médiaszabályozó sem akarhatta különösebben kimagyarázni ezt a problémát, csak szerintük az magyar hagyomány, hogy a közmédia nem is szándékozik kiegyensúlyozott lenni.

„[Az EBESZ missziójának] több interjúalanya, köztük az MTVA volt és jelenlegi újságírói állították, hogy rendszerszintű cenzúra működik, és a szerkesztői tartalmakat külső jóváhagyásnak vetik alá. Magyarázatában a médiaszabályozó képviselői és több Fidesz-közeli interjúalany jelentette ki, hogy a közmédia Magyarországon hagyományosan a kormányt támogatja” – írták jelentésükben.

Külön említést érdemel, amikor hitelrontó közlései miatt még a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria is elmarasztalta a közmédiát; miután kormánypárti politikusok hosszú időn át a Jobbikot szidalmazták a köztévében, de a jobbikosok nem is reagálhattak rá ugyanott.

A közmédia ekkor úgy érvelt, hogy a kiegyensúlyozottság nem jelenti azt, hogy a szidalmazott Jobbik is megszólalhat ugyanúgy a tévében, hiszen minden létező álláspontot lehetetlen megszólaltatniuk.

A magyar szabályozás más esetben is hivatkozik a sajtó kötelezően „kiegyensúlyozott” tájékoztatására, csak azt felejtették el régóta pontosítani, hogy nagyjából mit értenek kiegyensúlyozottság alatt. Hiába ez a közmédia tartalmainak legfontosabb jellemzője, a kódex sem segíti a közmédia munkatársait azzal, hogy körülírja, hogy ezt a kiegyensúlyozottságot milyen szakmai minimumokkal, irányokkal képzeli.

Emellett a pontosság, a megbízhatóság és hasonló célok kapcsán szintén úgy tűnhet, mintha szándékosan ellenkező irányt választott volna a közmédia. Ennek leglátványosabb jele talán, hogy a szándékos hírhamisításért elítélt Papp Dániel munkájával annyira elégedett volt a szervezet, hogy előléptették, és lassan már négy éve ő az MTVA vezérigazgatója.

A közmédia 2021. április 7-án provokációként, az európai balliberális sajtó példátlan támadásaként írta le nézőinek azt, hogy Franziska Tschinderle osztrák újságíró kérdéseket küldött a Fidesz EP-frakciójának. Az újságíró arra kérdezett rá, hogy mi lehet a Fidesz által szorgalmazott új EP-frakció célja, kik terveznek belépni, miért nem hívták el találkozójukra a francia Nemzeti Gyűlés vagy az osztrák FPÖ képviselőit, és hogy egy új euroszkeptikus frakcióban hogyan tervezik elkerülni a megosztottságot

A közmédia hírtorzítási botrányaiból alább olvashat még nagyjából egy tucatnyit:

Vegyünk egy friss példát

Lényegében egy tetszőleges közmédiás híradót is példának lehetne venni, de álljon itt a 2022. augusztus 23-i tartalmuk arról, hogy szerintük (az origo.hu anyagát részben átvéve) az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) „súlyosan tévedett”, „az OMSZ elismerte, hogy hibázott” egy nehezen olvashatónak betett Facebook-posztra hivatkozva.

Mind a kettő hamis hír, az OMSZ nem tévedett, mert a meteorológiában valószínűségeket lehet csak megadni előrejelzésnek, ebben a tudományban az előrejelzéseknél valószínűleg mindig lesz valamekkora bizonytalanság. Ráadásul hangsúlyosan nem is ismertek el semmi olyasmit, hogy hibáztak volna, épp ellenkezőleg.

Emellett szinte eltörpül, hogy a Híradóban bejelentik azt is, hogy a közmédia időjárás-előrejelzései „árnyaltabbak, pontosabbak” voltak, de ezt a bejelentésen kívül semmilyen értelmezhető bizonyítékkal nem támasztják alá.

Valószínűleg nem véletlenül, mert augusztus 20-án az esti 19:30-as Híradóban a köztévé csalóka időjárásra, várható kiadós csapadékra, Budapesten 27 milliméter esőre, a fél országban potenciálisan felhőszakadásra, jégesőre figyelmeztetett valójában.

A nagy közönség előtt terjesztett hamis hírek, a félreinformálás tisztázása alapjáraton a független sajtó feladata lenne. Magyarországon azonban az elmúlt évtizedben nem működhetett tisztességes verseny a médiapiacon, az állami pénzjuttatások és a felvásárlások megtizedelték a független magyar sajtótermékeket.

A közmédia nagyjából 2300 dolgozójával és több mint százmilliárd forintos (idén 130 milliárd forintos) közpénzes büdzséjével túlzás nélkül ontja magából a gyakran megtévesztő tartalmakat. Így még a Magyarországon igazán nagynak számító, hatvan-hetven fős független szerkesztőségek is csak eseti jelleggel tudnak foglalkozni egy-egy hamis hírükkel.​
​
Az már szinte külön téma, hogy az újságíróknak sem túl kifizetődő más kiadványok extrém hazugságainak cáfolatával törődni. A Twitter működése alapján sejthetjük, hogy az álhírek világos cáfolatai sokkal kevesebb emberhez jutnak el, mint maguk a hamis hírek. Különösen ha az adott hazugság politikai témájú, és a megvezetett hírfogyasztóban félelmet, undort, meglepetést kelt.

A Közszolgálati Kódexben rengetegszer szerepel a kiegyensúlyozottság, pártatlanság, pontosság és hasonló kifejezés. Viszont a jelek szerint ettől még nem lett valós cél a közmédia számára.

Borkai szexvideója valamiért nem volt hírértékű

Az időszerűség céljával is súlyos gondjai akadtak a közmédiának. Itt elég az elmúlt évtized egyik legemlékezetesebb botrányára, Borkai Zsolt győri fideszes polgármester szexvideóira gondolni még a 2019-es önkormányzati választások előtti hetekből.

Nem vitás, hogy mindenhol hírértékű, a választóknak fontos információ, ha egy ismert, keresztény értékrendjével kampányoló házas politikusról képek és videók kerülnek elő, amint egy térségi kaszinótulajdonossal mulatós slágerekre vidul egy adriai jachton.

Borkai szexpartijáról az első eredetinek tűnő és később hitelesnek is bizonyuló képek 2019. október 4-én kezdtek el terjedni. Az akkori független média rögtön megkérdezte az érintetteket, hogy eredetiek-e a dokumentumok, mit szólnak a vádakhoz. Borkai reagált csak bármit, ő közleményben tagadott mindent.

Aztán október 5-én elkezdtek kijönni a meglehetősen egyértelmű videók is az eseményről, Borkai pedig elérhetetlenné vált. Október 7-én délután Borkai bocsánatot kért, tettét állítása szerint már megbánta, és elismerte, hogy a felvételek „részben valódiak”.

A Fidesz akkor mintha lefagyott volna a fejleményektől, a közmédia viszont biztosan lefagyott. A közmédia óriási hírügynöksége, az MTI az egész ügyről hallgatott, munkatársait még az sem ingatta meg, amikor Borkai elismerte tettét. Sőt az önkormányzati választásig nem voltak hajlandók két mondatban leírni, hogy miről van szó.

Tőlük biztosan nem tudta meg senki, hogy Karácsony vagy Tarlós miért bírálta a politikust, miért tüntetett ellene a Momentum Győrben, vagy mi történt egy nyaraláson, ami miatt több feljelentést tett a Jobbik.

Az MTI dolgozói úgy döntöttek, hogy Borkai szexbotrányáról a választásokig azt sem szabad elárulniuk, hogy miről is van szó pontosan. Azt pedig különösen nem, hogy a politikus el is ismerte tettét

Hasonló stratégiát választott a köztévés Híradó.hu is. Ők sem tartották hírértékűnek az eseményt, és szigorúan nem kérdezték Borkait se minderről. Annyi különbséggel, hogy amikor Borkai elismerte tettét, arról kiraktak egy olyan cikket, amely szerint bocsánatot kért valamiért, de nem derül ki, hogy pontosan mi rosszat csinált volna.

Fogyasztóik annyit tudhattak meg az országos botrányról, hogy Borkai egyes kiszivárgott felvételeken „intim helyzetben található”.

A Híradó.hu időszaki cikkei Borkai keresőszóra

Itt ráadásul felmerül, hogy a kormánypárti média és a közmédia összehangolta ezt a stratégiát, mert az Origo, a Magyar Nemzet vagy a Hír TV is hasonló, elhallgatási stratégiát követett, majd a bocsánatkérésről szóló, egészen hasonló cikkeikből nem derül ki, hogy miért is kéne bocsánatot kérnie Borkainak.

Elvileg nem reklámozhatnák a politikai véleményüket

Azzal már foglalkoztunk, hogy mennyire kiegyensúlyozott vagy véleményes a közmédia tartalma, de elvileg a dolgozók máshol sem reklámozhatnák véleményes közéleti felismerésüket.

„A közszolgálatimédia-szolgáltató munkatársai politikai párt vagy szervezet nevében, politikai ügyekben közéleti szereplést nem vállalhatnak, a nyilvánosság előtt véleményt nem nyilvánítanak. A politikai tájékoztató és más tájékoztató műsorszámokban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő személyek a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fűznek” – áll még többek között a Közszolgálati Kódexben.

Ezt sem vették komolyan, elég például a közismert közmédiás műsorvezetők, Bende Balázs vagy Németh Balázs rendszeresen közzétett, erősen véleményes politikai meglátásaira gondolni.

Noha arról is érkeztek hírek, hogy a munkatársak privát Facebook-posztjait, külső megnyilvánulásait figyelik a közmédiánál.

Szokatlan tartalmi elemek

A Közszolgálati Kódex etikai iránymutatásai meglehetősen lazán vannak megfogalmazva mondjuk egy irányadó angolszász etikai elvárásgyűjteményhez képest.

De ezen belül is vannak olyan egészen konkrétan vagy különösen megfogalmazott elvárások is benne, amelyek szokatlanok a hasonló dokumentumokban. A teljesség igénye nélkül például:

• Kétféle vevőjüket különböztetik meg, de az nem a fogyasztó és a hirdető, hanem a „fogyasztó” és az „állampolgár”. Ez alatt a szórakoztató és a közéleti, „minőségi” tartalmaikat különböztetik meg. Majd kiderül, hogy mégsem kell megkülönböztetni ezeket, egyszerre népszerű és minőségi tartalmakat kell gyártaniuk.
• A közmédiának támogatnia kell a házasság intézményét.
• A közmédia „nyelvművelő műsorokat sugároz”, „munkatársai műsorszámaiban és híradásaiban helyesen használják a magyar nyelvet, kerülik az anyanyelvet rontó és szegényítő kifejezéseket, az indokolatlan rövidítéseket”, lehetőleg „kerülik az idegen kifejezéseket”.
• Általánosan „védeni” kell minden magyar árut és „egyes zenei műfajokat”.
• „Fontos, hogy a külhoni és a diaszpórában élő magyarsággal foglalkozó műsorszámok nem csupán »róluk«, de »nekik« is szóljanak.” Ezt a praktikusan homályosabb értelmű mondatot 2015-ben módosították, előtte meg volt cserélve a róluk és a nekik.
• Beleírtak például olyat is, hogy az idegen nyelvek ismeretét „jelentősen lehet növelni eredeti nyelven, magyar felirattal közvetített műsorszámok közzétételével”. De nem kell, nem is törekvésük ez, csak egy ideszúrt megállapítás.

Összehasonlításképp itt találja angolul a BBC brit közszolgálati médiacsoport és a megbízó állam közti, határozott idejű megállapodásokat.

Jól működő közmédiát csinálni egyébként nem lehetetlen feladat. Ehhez nem ártanak világos etikai szabályok, de elsősorban akkor lehet esély a sikerre, ha a kormánytól minél függetlenebb, védettebb a közmédia finanszírozása, a menedzsmentje és szerkesztőségi munkája is. Erről itt olvashat bővebben.

Pártszimpátiától függetlenül minden egyes magyar kára, ha azért fizet kifejezetten sokat, hogy egy óriási szervezet minél erősebben próbálja meg átverni. A valóság ugyanis a számunkra vonzó vagy kényelmes álhírekhez sem fog igazodni, ami miatt mostanában például épp a koronavírus-járvány kapcsán fizethettek sokan nagy árat.