A közmédiának ki kell adnia, pontosan mit várnak el a Híradótól

Majdnem pont egy éve adtunk be egy közadatigénylést a közmédiának, hogy megtudjuk, ki viseli a szerkesztői felelősséget például a Híradóban elhangzottakért. Mivel a kért adatokat nem adták ki, perre mentünk, és a bíróság kötelezte a Duna Médiaszolgáltatót az általunk kért adatok egy részének kiadására. Lapunkat a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte.

A bíróság első fokon hozott döntése értelmében a Duna Médiaszolgáltatónak hamarosan ki kell adnia számunkra bizonyos programok, köztük hírműsorok megrendelőlapjait. Ezekből a dokumentumokból kiderülhet, kin múlik, hogy a köztévében olyan hírműsorok mehetnek adásba, amelyek sérthetik azt a kiegyensúlyozottságot, amelyet a törvény is előír a köztévének. Eddig ugyanis a homályos felelősségi körök hozzájárultak ahhoz, hogy senki nem kérte számon a törvényi előírásokat a köztévén. Az ügy jelentőségének megértéséhez kicsit messzebbről kell kezdenünk.

Az a bizonyos hangfelvétel

A Szabad Európa még 2020 végén kezdte közölni azt a cikksorozatot, amelyben a közmédiában uralkodó állapotokat tártuk fel. A legnagyobb visszhangot a köztévé Híradójában uralkodó állapotokról szóló cikkek keltették. Ebben nem csak belső e-mailek és korábbi dolgozók elmondása alapján mutattuk be, hogy zajlik az élet a Kunigunda utcában.

Birtokunkba került egy hangfelvétel is, amelyen Bende Balázs, az MTVA akkori vezető szerkesztője arról beszélt a híradós kollégáknak, hogy a közelgő európai parlamenti választáson a kormányt kell támogatni. Bende úgy fogalmazott, hogy „ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják”, és akinek ez nem tetszik, azonnal adja be a felmondását. A vezető szerkesztő arra is felhívta a figyelmet, hogy ha eddig néhányaknak meg is lehetett úszni a munkát „töltelékanyagokkal”, innentől mindenki a kampány frontvonalába kerülhet.

Aki bármennyire is követte a közmédia 2010 utáni tevékenységét, annak ugyanakkor nem lehetett meglepetés Bende szerkesztői utasítása.

A 2018-as országgyűlési választásokat monitorozó Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vizsgálta az M1 kampány alatt nyújtott teljesítményét. Jelentésében az EBESZ arra jutott, hogy „a közszolgálati műsorszolgáltató az M1-en sugárzott tájékoztatásában részrehajlást tanúsított a kormánykoalíció és a kormány iránt, amelyek a tudósítások a hírműsorok 61 százalékát tették ki. E tudósításoknak több mint kilencven százalékban pozitív volt a hangvétele, míg az ellenzékről szóló tájékoztatás esetében a hírek 82 százalékában negatív volt.”

Mégis a Szabad Európa által nyilvánosságra hozott hangfelvétel volt az első – és eddig egyetlen alkalom –, amely egyértelműen bizonyította: a köztévé vezető szerkesztője olyan utasításokat adott, amelyek ellentétben állnak a Médiatörvényben leírtakkal. Az ugyanis tételesen felsorolja, melyek a közszolgálati média feladatai. Egyebek mellett a közmédiának feladata a „kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás”, valamint „az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás”.

A közmédiának meg kellene felelnie a Közszolgálati kódexben leírtaknak is, ami többek között azt tartalmazza, hogy az „állami és önkormányzati szervek, állami vagy önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok a közszolgálati média tartalmát nem befolyásolhatják. Nem gyakorolhatnak nyomást a közszolgálati média munkatársaira, vezetőire, nem befolyásolhatják annak működését sem.”

Az ügynek nem lett semmi következménye, Bende Balázs azóta is képernyőn van, sőt elő is léptették, ma már ő felel minden külpolitikai anyagért a közmédiában, a tévétől a rádión át az MTI-ig. Ugyanígy nem lett következménye azoknak a korábbi eseteknek sem, amikor a közmédia valószínűleg szintén megsértette a rá vonatkozó előírásokat. (Ezekből az esetekből itt találja korábbi gyűjtésünket.)

De miért nem lett következménye?

A probléma az új Médiatörvényben van, amelynek átírása az egyik első dolga volt a 2010-ben hatalomra kerülő Fidesz-kormánynak. E szerint a közszolgálati médiaszolgáltató a Duna Médiaszolgáltató Zrt. Tehát amikor a törvény a közszolgálati médiával szemben támasztott elvárásokat megfogalmazza, azok a Dunára vonatkoznak, ahogy a Közszolgálati kódexben leírtak is.

A műsorokat ugyanakkor nem a Duna, hanem az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) gyártja le. A Médiatörvény nevesíti is, hogy az MTVA „feladata a közszolgálati célú műsorszámok gyártása”. Ezért lehet 130 milliárd forint az MTVA költségvetése, szemben a Duna alig hárommilliárdjával. Ráadásul a műsorokat valóban előállító szerkesztők, újságírók – így Bende Balázs is – az MTVA alkalmazottai, nem pedig a Dunáé.

Így a törvény betűjének tehát megfelelt Koltay Andrásnak, a Médiatanács új elnökének minapi nyilatkozata, amikor úgy fogalmazott: „A szerkesztői döntéshozatal helye nem az MTVA-n, hanem a Duna Médiaszolgáltatón belül található. Ott kell jelezni a problémát, és a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának is vannak közvetlen hatáskörei.”

A probléma egyik része, hogy a Médiatanács csak a Fidesz által jelölt tagokból áll, és a Közszolgálati Kuratóriumban is többségben vannak a kormánypártok által delegált tagok. Így a fideszes tagok mindenhol blokkolni tudják az ügyek kivizsgálását.

Ami viszont továbbra is kérdés marad: hogy lehet a Dunánál a szerkesztői felelősség, ha se pénzük, se alkalmazottjuk nincs a műsorgyártásra, és a törvény szerint sem ők gyártják a műsorokat?

Valamilyen szerződésnek tehát rendeznie kellene a Duna és az MTVA közötti viszonyt. Egy ilyen megállapodásból pedig kiderülhet, hol húzódik a szerkesztői felelősség határa a két társaság között, azaz ki mondja meg, mi menjen a Híradóban. Az MTVA-s Bende Balázs vagy a Pitbull becenévre hallgató Németh Zsolt saját szerkesztői szabadságát gyakorolja-e, amikor azt mondja az újságíróknak, hogy „nem az ellenzéket támogatják”?

Egy éve húzódó ügy végére kerülhet pont

Ezért szerettük volna megismerni a Duna és az MTVA közötti viszonyt szabályzó keretmegállapodásokat, valamint szerettük volna megkapni egyes műsorok megrendelőlapjait is. Lapunk birtokában vannak ugyanis azok a 2012-ben kelt megállapodások, amelyeket az MTVA-val kötöttek az akkori közszolgálati médiaszoláltatók (2015 előtt a néhai Duna Televízió Nonprofit Zrt., a Magyar Rádió Nonprofit Zrt., a Magyar Televízió Nonprofit Zrt. és a Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt. társaságokból jött létre), és amelyek szabályozzák a cégek közötti együttműködést. Ez irányú közérdekű adatigénylésünket 2021. március 2-án küldtük el a Duna Médiaszolgáltatónak.

Dobos Menyhért, a Duna vezérigazgatója azonban megtagadta az adatok kiadását. A keretmegállapodásokra azt mondta, hogy azok „nem érhetők el”, majd pedig arra hivatkoztak, hogy ilyen megállapodások nem léteznek. Az egyes műsorok megrendelőlapjairól pedig azt állították, azok szerintük üzleti titok részét képzik.

Mivel úgy gondoltuk, hogy a dokumentumok megismeréséhez fontos közérdek kötődik (ki a felelős például a Híradóban elhangzottakért), perre mentünk. A perben a Szabad Európát a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte.

A tárgyalás után a bíróság úgy ítélte meg, hogy nem tudtuk bizonyítani, hogy létezik valamilyen keretmegállapodás a Duna és az MTVA között – hiába lenne logikus, hogy 130 milliárd forintnyi költésről kell hogy legyen valamilyen papír, és 2015 előtt volt is ilyen.

Viszont az egyes műsorok megrendelőlapjait ki kell adnia a Dunának, így kiderülhet, hogy a közszolgálati Duna Médiaszolgáltató mit vár el egy M1-en futó hírműsortól vagy a Krónikától.

Ahogy feljebb írtuk, cikkünk megjelenése után derült ki, hogy a Duna végül fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélet ellen, így újabb tárgyalásra kerül sor az ügyben.