Az egészségügyi ellátás szempontjából nem tűnik megalapozottnak a kormány 16 ezer darabos lélegeztetőgép-beszerzése. A Szabad Európa által kiperelt adatok szerint kevés intenzíves orvos és szakápoló volt Magyarországon. A Covid alatt a humán erőforrás volt a szűk keresztmetszet. Még intenzív terápiás orvosból csak-csak, de intenzíves képzettséggel rendelkező egészségügyi szakdolgozóból nagyon kevesen voltak. Utánpótlás sincs, a hivatalos nyilvántartás szerint például új intenzív terápiás szakápoló utoljára 2012-ben került be a magyar egészségügybe.
A koronavírus-járvány magyarországi berobbanásakor, 2020 tavaszán többféle becslés jelent meg azzal kapcsolatban, hogy mekkora az intenzív terápiás ellátás kapacitása, vagyis hány súlyos állapotba kerülő beteget tudnak egyidejűleg lélegeztetőgépre kapcsolni.
Ez a szám az egészségügyi szakemberek szerint 800-1200 fő közé esett, vagyis legfeljebb kétezer betegnek tudtak volna megfelelő ellátást biztosítani, ha csak a rendelkezésre álló lélegeztetőgépek számából indulnak ki.
Lantos Gabriella egészségügyi szakértő a Népszavának akkor azt mondta, hogy igaza volt Merkely Bélának, a Semmelweis Egyetem rektorának, amikor ezer lélegeztetőgépre kapcsolt betegnél húzta meg a magyar kórházi hálózat intenzív ellátásra képes kapacitásának határát.
A korábban egy nagy magánkórházat igazgató szakember szerint a határ 800 és 1200 ágy között van, ennyi beteget lehet jó minőségben lélegeztetni a meglévő szakemberlétszámmal, tehát már ezen a vonalon billeg az ellátás. Lantos hozzátette: „1200 beteg fölött már majdnem mindenkinek a lélegeztetőgép lesz a koporsója.” Ezekből a nyilatkozatokból is látszik, hogy nem az eszközök hiánya szabott határt a kapacitásnak, hanem az emberi erőforrás.
A Szabad Európa közérdekű adatigényléssel fordult még tavaly az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) felé. Azt szerettük volna megtudni az állami szervezettől, hogy az általa vezetett nyilvántartás szerint hány intenzíves orvos és ápoló van Magyarországon.
Az OKFŐ vezeti ugyanis az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartását. Csak ezzel az engedéllyel lehet magyarországi egészégügyi intézményben dolgozni, vagyis még a frissen diplomázott rezidensek is szerepelnek a nyilvántartásban. Az OKFŐ nem adta ki a kért adatokat, a Fővárosi Törvényszék ítélete szerint azonban az információk közérdekből nyilvánosak.
Az OKFŐ ezt követően megküldte a számokat. Ezek alapján a járvány kitörésének évében, 2020-ban 1004 intenzív betegellátó szakápoló, 38 intenzív betegellátó szakasszisztens, 393 intenzív terápiás ápoló, 167 intenzív terápiás szakasszisztens és 1628 aneszteziológia- és intenzívterápia-szakorvos szerepelt a működési nyilvántartásban.
Az állami kórházakban dolgozók valós száma ennél alacsonyabb lehet, hiszen az egészségügyi dolgozók egy részét a magánellátás foglalkoztatja, továbbá a nyilvántartásban szereplő működési engedélyt csak ötévente kell megújítani. Miközben a frissen végzett rezidensek azonnal bekerülnek a nyilvántartásba, a kivándorló vagy pályaelhagyó, nyugdíjba vonuló, esetleg időközben elhunyt orvosok és egészségügyi szakdolgozók sok esetben csak évek után kerülnek le a listáról.
Ehhez kapcsolódóan: Nem érdekelte a kormányt, hogy van-e személyzet 17 ezer lélegeztetőgépre
Sok vagy kevés?
„Az invazívan lélegeztetett betegek ápolása csak egy része az intenzív ellátásnak, fekszenek még más, olyan kritikus állapotban lévő betegek, akiknek a keringésükkel, a veséjükkel vagy a májukkal van baj, és intenzív terápiára szorulnak” – mondta a Szabad Európának Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos.
Lovas András szerint sok esetben más szervek elégtelensége is okozhat légzési elégtelenséget, például a szívelégtelenség. De lélegeztetőgépre kerülhet egy asztmás beteg vagy központi idegrendszeri problémával bekerülő páciens, de okozhat olyan szövődményt az influenza, esetleg egy szezonális bakteriális fertőzés vagy éppen a Covid, ami miatt gépi lélegeztetésre szorul a páciens.
„A Covid esetében az okozott gondot, hogy egy időben hirtelen nagyon sok beteg szorult gépi lélegeztetésre, nagyon fertőző volt a vírus, és az elején nem volt még elég információ a járványról” – tette hozzá. Elmondása szerint míg egy bakteriális fertőzés esetében antibiotikummal segíthető elő a gyógyulás, vírus esetében leginkább csak a beteg immunrendszere segíthet.
„Az intenzív terápiás ellátás során mesterséges, gépi lélegeztetéssel addig támogattuk a beteg szervezetét, amíg meg nem gyógyult vagy fel nem adta a szervezet a küzdelmet” – mondta.
Az intenzív terápia sajátossága, hogy a kritikus állapotba kerülő szervezetben további fertőzéses szövődmények alakulhatnak ki. A leggondosabb kezelés és ápolás ellenére is megjelenhetnek a kórházi fertőzések, amelyek további problémákat okozhatnak.
Sok nyugat-európai országban az intenzív terápiában egy beteghez egy ápoló tartozik, nem véletlenül. „Optimális esetben tolerálható az is, hogy egy nővér két beteget lát el egy műszakban. Nemzetközi felmérések szerint egy harmadik beteg esetében hét-tíz százalékkal nő az elhalálozás valószínűsége, és egy további páciens esetében már mind a négy beteg halálozási esélye 14-20 százalékra emelkedik” – mondta az orvos.
Lovas András szerint egy orvos négy-hat beteget képes ellátni, ennél több már veszélyezteti a túlélés esélyét. Az orvos feladata az, hogy terápiás döntéseket hozzon és beavatkozásokat végezzen el. Például lélegeztetőcsövet vezet le, különböző kanülöket helyez el az érpályákba.
„Ahhoz, hogy ezt az orvos el tudja végezni, a szakdolgozó segítségére van szüksége, hasonlóan egy műtéthez, ahol szintén steril körülmények között dolgozik együtt a csapat. Ez is foglalja a nővér munkáját, az asszisztencia alatt nem tud a többi beteggel foglalkozni, ezért nem mindegy, hogy hány páciensre kell figyelnie egy ápolónak” – tette hozzá.
Az ápoló feladata az orvos által meghatározott gyógyszerek beadása, a gépek felügyelete, a rendszer által másodpercről másodpercre beérkező adatok rögzítése, megfigyelése, értékelése, a gyógyszerek (altató, fájdalomcsillapító, vérnyomásszabályozó, antibiotikum stb.) adagolása.
„Sok esetben ezt a négy-öt-hatféle gyógyszert aszeptikus körülmények között elő kell készíteni, fel kell szívni, címkézni kell, be kell adni, egyszóval észnél kell lenni, képzettséget igénylő feladat. Ezenfelül további ápolási teendőket is ellát a szakdolgozó, ágytálazni, pelenkát cserélni, forgatni és táplálni, illetve fürdetni is kell a pácienseket” – mondta.
Az orvos szerint a szakdolgozókra nehezedő hatalmas munkamennyiség mellett azért is ideális, ha egy ápolóra csak egy beteg jut, mert ezáltal csökken a fertőzés veszélye. Az intenzíven ápoltak közül sok fertőző betegséggel is küszködik.
„Ne akarjuk átvinni egy másik betegre a fertőzést. Ha egy nővér több beteggel foglalkozik, akkor elég nagy eséllyel viszi át egyikről a másikra a fertőzést. Kevesebb ideje marad az alaptevékenységére és arra is, hogy a higiéniai előírásokat maradéktalanul betartsa” – mondta Lovas András.
Ha az intenzív ellátásban dolgozó szakdolgozók létszámát összeadjuk, 1602 fő jön ki 2020-ra, akik közül sokan már nem dolgoznak a hazai egészségügyben, csak még szerepelnek a nyilvántartásban, egy részük a magánellátásban tevékenykedik. Az állami egészségügyben bevethető szakképzett ápolók valós létszáma alacsonyabb, mint a nyilvántartásban szereplő adat. És ezt számot meg kell felezni, hiszen a nővérek 12 órás műszakokban váltják egymást, miközben van, aki gyesen, szabadságon, vagy táppénzen van.
Az adatokból látszik, hogy a Covid alatt a legszűkebb keresztmetszet az intenzíves képzettséggel rendelkező egészségügyi szakdolgozók létszáma volt. Az orvosok ugyanis elegen voltak a koronavírus-járvány első hullámakor, hiszen a halasztható műtétek leállításával felszabadult egy jelentős kapacitás, kevesebb altatóorvosra volt szükség.
Lovas András elmondása szerint hiába van viszonylag sok, több mint 1600 aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos Magyarországon, nagy részük a műtőben dolgozik altatóorvosként a magánegészségügyben és az állami ellátórendszerben. Arról pedig pontos információ nem ismert, hogy ebből hányan nyugdíjasok vagy hányan rendelkeznek másik szakvizsgával is, és dolgoznak más szakterületen.
Lovas András szerint orvosként akármennyi feladatot ki tud osztani, lehet egy hajón kapitány, de ha nincs matróza, akkor el sem tud indulni a kikötőből. „Nagyon fontos, hogy megbecsüljük az egészségügyi szakdolgozókat, nagy hiba, hogy az ő bérüket nem rendezték olyan mértékben, mint az orvosokét” – tette hozzá.
A Covid csillapodásával jelentősen csökkent a szakdolgozói létszám, ma sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint 2020-ban.
Az OKFŐ adatai szerint 956 intenzív betegellátó szakápoló, 40 intenzív betegellátó szakasszisztens, 372 intenzív terápiás ápoló, 143 intenzív terápiás szakasszisztens van, aneszteziológia- és intenzívterápia-szakorvosból viszont többen, 1667-en szerepelnek a listán.
„A nővérek esetében nagyon sokan vannak ötven év felett és nyugdíj előtt, szinte elenyésző a negyven év alatti egészségügyi szakdolgozó, és nincs utánpótlás, nagyon kevesen választják ezt a pályát” – mondta az orvos.
Ezt az OKFŐ adatai is alátámasztják, hiszen míg 2020-ban például 98 intenzív terápiás szakorvos került be újonnan a nyilvántartásba, addig ugyanabban az évben egy-egy fő intenzív betegellátó szakápolóval és szakasszisztenssel, illetve nulla fő intenzív terápiás szakasszisztenssel és szakápolóval „bővült” a létszám.
Újonnan bekerülő intenzív terápiás szakápoló tíz éve nincs, utoljára 2012-ben egy fő került fel az OKFŐ nyilvántartásába.
Nem kellett lélegeztetőgép
Több egészségügyi szakértővel beszéltünk, akik névtelenséget kértek. Egyikük azt mondta, hogy békeidőben, a Covid előtt mintegy nyolcszáz intenzíves ágy volt Magyarországon, az addigi rekord mintegy háromszáz körül lehetett, vagyis ennyien voltak egy időben lélegeztetőgépen a járvány megjelenése előtt.
A háromszázmilliárd forintos kormányzati lélegeztetőgép-beszerzés irreális volt. A rendelkezésre álló 1500 lélegeztetőgép mellett ennyi lélegeztetett beteg ellátása is megvalósíthatatlan lett volna a szűkös humánerőforrás-kapacitások és a hatalmas beáramló betegszám mellett. „Nem volt semmilyen szakmai alapja a kormány 16 ezer darabos lélegeztetőgép-beszerzésének” – mondta egy forrásunk.
Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi szakértő a Szabad Európának erről korábban úgy fogalmazott: a kormány nem törődött azzal, hogy a rendszer képtelen 1500-2000, bármilyen intenzív terápiára szoruló betegnél többet ellátni, mert ehhez egyszerűen nincs humán erőforrás. (Kunetz Zsombort most nem kérdeztük).
Beszélgetőpartnereink azt mondták, hogy a járványkezelésben az Országos Kórházi Főigazgatóság volt a legkompetensebb, itt „még látszódott valami szakmaiság”, de a külügy „teljesen irreálisan viselkedett a lélegeztetőgép-beszerzés kapcsán mind darabszámban, mind minőségben”.
„Láthatóan nem voltak megfontolt egészségügyi szakmai tanácsok a döntések mögött” – mondta egyikük.
A harmadik hullámban, 2021 márciusában voltak egyidejűleg a legtöbben lélegeztetőgépen, összesen 1527-en, de ez is megroppantotta az ellátást, ugyanis nem volt elég, megfelelően képzett szakember. Ezért is végzett Magyarország lakosságarányosan az európai élmezőnyben a halálozások tekintetében.
„Azért, mert felvett a kórház intenzív osztálya egy beteget, és bent volt, ahol lélegeztetőgép is volt, attól még nem kapott kellő minőségű, a kor követelményeinek megfelelő ellátást” – mondta beszélgetőpartnerünk. Szerinte nem lehet néhány hónap alatt más orvosokat átképezni erre a szakterületre, és ugyanez igaz az intenzíves ápolókra is.
Elmondta azt is, hogy egészségügyi döntéshozóként az a feladata, hogy az embereket a lehető legjobb életminőségben és egészségben tartsa. „Jó megoldás volt az első hullámban a teljes lezárás, mert működött a távolságtartás, az első hullámot megúsztuk, sikerült a járványt izolálni, alig kerültek kórházba betegek” – tette hozzá.
Megértette, hogy a politikusok a korlátozó intézkedések feloldása mellett döntöttek úgy, hogy a kórházakat felkészítették a várható terhelésre. A gond csak az, hogy az eszközbeszerzéseken kívül nem fordítottak energiát a humán erőforrásra. „Embert honnan szerzel? Az intenzív terápiás orvos és szakdolgozó volt a szűk keresztmetszet” – mondta.
Szerinte a Covid alatti ellátás minőségét úgy kell elképzelni, mint egy tömegbalesetet. Magyarországon is előfordult, hogy egy buszbaleset esetén, amikor szűkösek az erőforrások, mert hirtelen sok sérültet kell ellátni, el kell dönteni, hogy ki a menthető, és abba az irányba kell az erőforrásokat irányítani.
„Ezek kegyetlen dolgok, de dönteni kell: az adott erőforrások mellett foglalkozom tíz emberrel, és abból meghal kilenc, vagy kiválasztok és ellátok öt embert és megmentek négy életet” – mondta.
Szerinte két megoldás lehetett volna. A kormány megszámolja, hány intenzíves orvost és ápolót lehet bevetni, és ehhez meghatároznak egy beteglétszámot, amennyit biztonsággal el lehet látni.
„Vagy azt mondjuk, hogy ennyi beteget kell ellátni, annyi orvos és szakdolgozó van, amennyi, és az olyan minőségben fog zajlani, ahogy. Magyarországon ez utóbbi valósult meg a Covid alatt” – tette hozzá.
Felesleges, de legalább drága volt
A Direkt36 számolt be arról, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat hogyan tartotta nyilván a lélegeztetőgépek kereskedelmét. A különböző termékekről nem egyesével, hanem több hasonló termékről együtt közölnek adatokat.
Ezekből az nem derül ki, hogy az egyes országok pontosan hány darab és milyen típusú gépet szereztek be, az viszont igen, hogy az adott csoportban összesen hány kilogrammnyi árut exportáltak és importáltak, és ezekért mennyi pénzt fizettek. Így ki lehetett számolni, hogy átlagosan mennyibe került egy adott országnak egy kilogramm lélegeztetőgép.
Magyarország esetében ez 653 euró volt, ami az uniós átlagnak majdnem a nyolcszorosa, a hozzánk mérhető mennyiséget vásárló hollandokénak tíz-, a németekének 14-szerese. Vagyis a számok alapján nagyon túlárazott összegeket fizethetett a magyar kormány a lélegeztetőgépekért.
A kormány szerint élet-halál kérdése volt
„El akartuk kerülni azt, amit több nyugati országban láttunk, hogy az orvosnak kelljen eldönteni, kinek jut lélegeztetőgép, és kinek nem, ki élhet és kinek kell meghalnia” – mondta 2020 júniusában az MTI tudósítása szerint Menczer Tamás az M1 aktuális csatornán.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára szerint a szakemberekből álló csoport azt mondta, hogy tömeges fertőzés esetén 8500 ember egyidejű lélegeztetésére is szükség lehet, az Operatív Törzs pedig a lehető legrosszabb forgatókönyvre is fel akart készülni, ezért döntöttek úgy, hogy tízezer gépre van szükség.
Mivel azonban óriási volt a verseny a lélegeztetőgépekért – és nem volt biztos, hogy amit megrendelnek, az meg is érkezik –, több mint 16 ezret rendeltek, hogy tízezer biztosan beérkezzen. A megrendelt gépek értéke több mint háromszázmilliárd forint, a szükséges anyagi forrás rendelkezésre állt, hiszen „emberélet nem múlhat pénzen”.
Kérdéseket küldtünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, illetve a Kormányszóvivőnek, amennyiben válaszolnak, frissítjük a cikket.