Jogállamiságot sértő lépései miatt Lengyelország évekig együtt ült Magyarországgal az Európai Unió szégyenpadján, év végén azonban kormányváltás volt az országban, és az új kormány nekikezdett a jogállamiság visszaállításának. Hogy halad ez a folyamat, és milyen tanulságokkal szolgál a lengyel példa Magyarország számára? Erről kérdeztük Anna Wójcik jogállamiság-szakértőt, aki a CEU-n megrendezett Budapest Fórumon adott interjút a Szabad Európának.
Anna Wójcik a Lengyel Tudományos Akadémia Jogi Tanulmányok Intézete Alkotmányjogi és Európai Tanulmányok Osztályának kutatója, szakterülete a jogállamiság.
2015 óta Lengyelországot és Magyarországot rendre együtt emlegették az uniós alapértékek megsértése, a jogállamiság leépítése miatt az EU-ban. Mi volt a különbség a két országban zajló folyamatokban?
A legfontosabb különbség, hogy a 2015-ös választásokon győztes, Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosságnak (PiS) nem volt alkotmányozó többsége, így nem tudták megváltoztatni az alkotmányt, ezért különböző törvénymódosításokkal és az alkotmány megsértésével vezették be a változtatásokat. Komolyan inspirálta őket az, ami Magyarországon történt, elsősorban ami az igazságszolgáltatás átalakítását és a bírók lecserélését illeti. Nagyon fontos ítélet született a Baka kontra Magyarország perben az Emberi Jogok Európai Bíróságán ebben a témában, mert kimondta: a bírók korai nyugdíjazása, a Legfelesőbb Bíróság átalakítása alapvetően a bírók lecserélését célozza, ezért a jogállam védelme szempontjából veszélyes. (Baka András a Legfelsőbb Bíróág elnöke volt, ám 2011-ben, mandátumuk lejárta előtt őt és helyetteseit egy alkotmánymódosítással eltávolították. Baka a strasbourgi bírósághoz fordult, amely kimondta: eltávolítása ellentétes volt az európai joggal. Az ítélet szerint Bakát azért menesztették személyre szabott jogalkotással tisztségéből, mert szakmai minőségében nyilvánosan kritizált bizonyos, a bíróságok függetlenségét veszélyeztető lépéseket – K.-A. Á.)
Lengyelországban ugyanakkor a bírósági függetlenség mélyebb válságba került, mint Magyarországon. Például míg az egyik legfontosabb szerv, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bíró tagjait a bírók korábban maguk közül választották meg, az előző kormány ezt megváltoztatta, és a parlament küldte a tagokat. Ezek az emberek szorosan kötődnek a PiS-hez, és még két évig szól a mandátumuk, tehát továbbra is beleszólásuk van abba, hogy kiből lehet bíró. Több európai ítélet is kimondta, hogy az általuk kinevezett bírók nem függetlenek, ezzel a helyzettel tehát kezdenie kell valamit az új kormánynak.
Magyarországhoz képest nagyobb volt a bírói ellenállás is az átalakításokkal szemben, egyesületekbe szerveződtek, beadványokat küldtek az Európai Unió Bíróságára, az Emberi Jogok Európai Bíróságára, Varsóban komoly tüntetések voltak a bírósági átalakítások ellen.
Ehhez kapcsolódóan: Folytatódik a magyar–lengyel nyilatkozatháború, nem hagyta szó nélkül Varsó bírálatát Szijjártó Péter
Volt más is, amit ön szerint az előző lengyel kormány Magyarországtól tanult?
Sok mindent, Jarosław Kaczyński egyszer ki is mondta, hogy arról álmodik, hogy „Varsó olyan lesz, mint Budapest”. Sikeresen átvették a közmédiát, és komoly befolyásuk volt a piaci médiára is – bár ez utóbbi nem jutott olyan szintre, mint Magyarországon. A jóléti intézkedésekkel igyekeztek támogatni a saját választóikat, és az LMBTQ-ellenes kampányokban is Magyarország inspirálta őket. Nagy hatással volt az előző kormányra az Orbán-kormány hozzáállása az Európai Unióhoz, hiszen a magyar kormány jogállamiságot leépítő politikája sok-sok évig semmilyen uniós ellenállásba nem ütközött.
Magyarországon a korrupció is komoly probléma, de mintha Lengyelországban ez nem ért volna el akkora szintet.
Szerintem nem igaz, hogy Lengyelország kevésbé lenne korrupt, mint Magyarország. Kaczyńskiéknak kifejezett céljuk volt, hogy évtizedekig ők uralják a politikai jobboldalt. Saját médiahálózat létrehozásán dolgoztak, saját szövetségeseiket támogatták az üzleti életben, a közigazgatásban, a bíróságokon, mindehhez pedig állami forrásokat is felhasználtak. Ezek egy részéről korábban is tudni lehetett a független média tudósításaiból, de a visszaélések mértékét csak mostanában kezdjük megismerni. A tavalyi kormányváltás után vizsgálatok indultak több olyan ügyben is, ahol állami forrásokat költöttek kifejezetten pártpolitikai vagy kampánycélokra. Több ember már előzetes letartóztatásban van a korrupciós ügyekkel kapcsolatos vádak miatt.
Mit gondol az Európai Unió jogállamiságot védő lépéseiről?
Kezdetben ezek a lépések nem voltak túl látványosak. Megindult a 7. cikk szerinti eljárás, de meglehetősen lassan. Több, az igazságszolgáltatás átalakításával kapcsolatos ügy került az Európai Unió Bírósága elé, de nem annyi, mint amennyi indokolt lett volna. A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF) érkező forrásokat felfüggesztették ugyan, de a jogállami feltételességi eljárás nem lépett életbe Lengyelországgal szemben, míg Magyarországgal szemben igen.
Az európai intézmények fellépése fontos volt, de többnyire a civilek fellépése motiválta,
például a már említett bíróké. De nyújtottak be panaszt különböző intézményeknek állampolgárok és vállalatok is. Ezek az ügyek vagy akár európai bírósági ítéletek azért fontosak, mert a társadalomnak is egyértelműen megmutatták, hogy az előző kormány valóban jogot sértett, amikor belenyúlt a bíróságok működésébe. Egyre több ilyen eset volt, és egyre többen kezdték azt gondolni Lengyelországban, hogy a kormány túl messzire ment, túl sok uniós jogot sértett meg, ezért egyre többen kezdtek félni attól, hogy Lengyelország kilép az EU-ból.
Anna Wójcik
Mi történt a 2023. októberi választás után, amelynek eredményeként Donald Tusk vezetésével az addigi ellenzéki pártok alakítottak kormányt?
A PiS még mindig nagyon erős, a tavalyi választásokon is rájuk szavaztak a legtöbben, csak egyik párt sem akart velük koalícióra lépni. Az új koalíciós kormány megkezdte a jogállamiság visszaállítását, de ennek még vannak jogi és politikai korlátai.
Andrzej Duda elnök korábban a PiS tagja volt, és továbbra is őket támogatja. Elnöki vétóval meg tudja akadályozni, hogy a legfontosabb reformok, például az igazságszolgáltatás függetlenségét helyreállító jogszabályok életbe lépjenek, elnökválasztás pedig csak jövőre lesz. Az igazságügyi minisztérium új vezetése addig is törvénytervezeteket készít, és reméli, hogy kedvező kimenetele lesz az elnökválasztásnak, és el tudja fogadni az új szabályokat.
A jogállamiság helyreállítása tehát lassan halad, ami sok választónak frusztráló. De ennek legalább megvan az az előnye, hogy jut idő a javaslatok megvitatására, hiszen meglehetősen bonyolult problémákról van szó. Így talán átgondoltabb megoldásokra jutunk. A folyamatba ugyanis a civil társadalmat is bevonták, sok új törvénytervezet alapját adják civil szervezetek által kidolgozott javaslatok.
Ez nagyon fontos, és tanulság lehet a magyarok számára is. Ne vesztegessék az időt, kezdjenek el szerveződni, együtt gondolkodni a kormányváltás utáni Magyarországról, hogy amikor eljön a változás, már az első naptól legyen mire támaszkodnia az új kormánynak, ne a nulláról induljon az ötletelés.
Ez növelné az átláthatóságot és a jogállamiság helyreállításába vetett társadalmi bizalmat is.
Ugyanakkor továbbra is nagy a társadalom megosztottsága Lengyelországban. Az előző kormány támogatói közül sokan úgy gondolják, hogy az új Tusk-kormány lépései antidemokratikusak, hogy jogellenesek azok a vizsgálatok, amelyeket az ügyészség indított a PiS-hez kötődő korrupciós ügyekben. Maga Duda elnök is jogellenesnek tartja ezeket a vizsgálatokat. Sokan nagyon nem kedvelik Donald Tusk miniszterelnököt, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a mostani kormánykoalíció kitölti a mandátumát.
Ehhez kapcsolódóan: Lengyel szakértő: Az oroszoknak meg kellene változniuk, hogy ne legyen újabb háború Ukrajnában
Az új kormány vissza akarja állítani a 2015 előtti rendszert, vagy valami újat szeretne létrehozni?
Egyetértés van abban, hogy néhány dolog valóban nem működött jól, azokon javítani akarnak. A bírósági rendszer szervezettségét például lehetne fejleszteni, de erre nem az újabb személycserék jelentik a választ, hanem a digitalizáció fejlesztése vagy a bírók és a hivatalnokok képzése. A kormány modernizálni akarja a médiatörvényt is, ami már tartalmazná az idén elfogadott Európai médiaszabadság-törvény (EMFA) rendelkezéseit is.
Mondana kicsit többet a médiahelyzetről? Mennyire nyúlt bele a médiába PiS, és mi történt a kormányváltás után?
A kormány Lengyelországban is propagandagépezetté alakította a közmédiát, rögtön a hatalomra kerülése után. A médiahatóságot átalakították, ahogyan Magyarországon is. A PiS-kormány a saját embereit tette meg vezetőnek, az új rendszerben a közmédia vezérigazgatói nem voltak felelősek a közzétett tartalmakért. Márpedig a tartalom gyakran törvénysértő volt, például gyűlöletbeszédet, erőszakra való felbujtást közöltek. A kormány belenyúlt a médiaviszonyokba is, nem újították meg a műsorszórási engedélyeket – ezt is a magyar példa alapján –, vagy komoly bírságokat szabtak ki a független médiára. Fontos lépés volt a lex CEU inspirálta lex TVN, amely az egyik legnagyobb lengyel televízió ellehetetlenítését célozta.
Az új, Donald Tusk vezette kormány elkezdte átalakítani a közmédia vezetőségét, de ezt jogilag meglehetősen ellentmondásos módon tették. Jogilag ugyanis a közmédia vezetőit a médiahatóság nevezi ki, és a médiahatóság korábbi, a PiS-kormánnyal szimpatizáló tagjainak mandátuma 2028-ig szól. Az új kormány ezért – megkerülve a médiatörvényt – úgy döntött, hogy a kereskedelmi társaságokra vonatkozó törvényt fogja alkalmazni. Azt mondták, hogy a közmédia is cégekből áll, a tulajdonosa pedig az állam, így a felelős miniszter lecserélheti a vezetőket. Ezt meg is tették, ami nagy meglepetés volt, ellenállás is volt ezzel szemben, de a közmédia régi vezetői végül maguk mondtak le.
Új vezetése van tehát a közmédiának, a korábbi propagandisták lemondtak vagy elbocsátották őket, és sok korábbi munkatárs visszatért. Most, mintegy fél évvel elteltével azt látjuk, hogy rengeteget javult a tájékoztatás, kevésbé elfogult a kormánnyal, mint korábban volt.
Ami a közmédián kívüli világot illeti, a legnagyobb változás az volt, hogy az állami tulajdonú Orlen olajcég 2020-ban megvásárolta a számos helyi lapot és online híroldalt kiadó Polska Presst. Ebből akkor nagy botrány volt, mert a vezetőket lecserélték, és a Polska Press lapjai kormánybaráttá váltak. A kormányváltás után azonban nyílt pályázat útján új szerkesztők kerültek a lapok élére, zajlik az átszervezés. Egyes hírek szerint szeretnék majd eladni, de ehhez először nyereségessé kell tenni a kiadót.
Mennyire nyitott az új kormány az újságírói kritikákra?
Ami az újságírói kérdések megválaszolását illeti, jobban teljesítenek, mint az előző kormány. Persze meg lehetne nézni, hogy mennyire nyitottak az egykori propagandisták által létrehozott lapok felé. Nem igazán látom, hogy adnának interjút nekik a kormánypárti politikusok. De a közmédia minden párt álláspontját bemutatja.
Idén az Európai Bizottság megszüntette a jogállamiság leépítése miatt indított eljárásokat Lengyelországgal szemben. Ön szerint ez jó döntés volt, vagy túl korai, mert nincsenek még igazi eredményei a Tusk-kormánynak?
Állampolgárként természetesen örülök, hogy megszűnt a 7. cikkely szerinti eljárás, és a források sincsenek már felfüggesztve. De kicsit azért meglepő, hogy mindehhez elég volt az, hogy az új kormány cselekvési tervként bemutasson néhány törvényjavaslatot Brüsszelben. Igaz, hogy a légkör megváltozott, például nincsenek már kampányok a bírók ellen, de kérdéses, hogy a bizottság döntése kellően megalapozott-e, hiszen törvényeket – az elnöki vétó miatt – még nem fogadtak el.
Milyen hatással volt a nyolcévnyi konzervatív kormányzás a lengyel társadalomra, az emberek gondolkodására?
A lengyel közélet nagyon megosztott, szinte minden kérdésben pártpolitikai alapon állnak fel a frontvonalak. Viszont úgy látom, hogy – Magyarországgal ellentétben – a nyolcévnyi konzervatív kormányzás bizonyos kérdésekben liberálisabbá tette a társadalmat. Nagyot nőtt az egynemű kapcsolatok elismerése vagy az enyhébb abortuszszabályozás támogatottsága.
Orbán-barátság és kormányváltás Lengyelországban
Lengyelországban 2015-ben jutott hatalomra a PiS, amely különböző koalíciókban nyolc évig kormányzott. Az első években a lengyel kormány nagy támogatója volt Orbán Viktornak, ám 2022-ben megromlott a viszony. A konzervatív lengyel kormány elítélte Oroszország Ukrajna ellen indított háborúját, míg az Orbán-kormány nem állt be Ukrajna mögé.
A 2023 októberében tartott választásokon a PiS elvesztette a hatalmat. Ugyan rájuk szavaztak a legtöbben, de koalíciós partner híján nem tudtak kormányt alakítani. Az új miniszterelnök az a Donald Tusk lett, aki korábban Európai Tanács és az Európai Néppárt elnökeként is komoly kritikusa volt az Orbán-kormánynak. Tusk 2023 decembere óta egy négypárti koalíciós kormányt vezet. Ennek tagjai: a Tusk-féle konzervatív Polgári Koalíció (ez is egy pártszövetség), a Polska 2050, amelyet Szymon Hołownia egykori tévésztár vezet, a Lengyel Néppárt (PSL), amely egy több mint százéves agrárpárt, a kormánykoalíció legkisebb tagja pedig az Új Baloldal nevű formáció.