Szása Szelipanov túlélte a Szovjetunió összeomlását, a georgiai polgárháborút, majd a kilencvenes évek oroszországi káoszát, hogy az autótervezés legendájává váljon.
Tbiliszi utcáin épp összecsapás hangjai hallatszottak, amikor Szása Szelipanov 1991 telén egy autós magazint talált a nagyszülei lakásán. A hétéves fiú nem sokkal azelőtt menekült el a szüleivel belvárosban lévő otthonukból az 1991–1992-es georgiai puccs idején kitört harcok közepette. „Elég heves volt” – emlékezett vissza arra, amikor golyózáporban száguldottak végig nagyszülei autójával a városon.
Fegyveresek Tbilisziben, a mai Szabadság tér környékén, ahol Szása Szelipanov gyermekként lakott
Szelipanov Los Angeles-i irodájából nyilatkozva felidézte, hogy a nagyapja holmijai között talált autós magazint átlapozva hirtelen megállt, amikor meglátott egy tűzpiros Ferrarit 27-es számmal az orrán. Bár korábban rajongott a szovjet harci repülőgépekért, ez elhalványult, miután közelről látta a háborút. „Eléggé elkeserített minden, határozottan nem örültem annak, hogy akcióban látom a hadsereget” – mondta. A Ferrari valami egészen mást jelképezett.
A Ferrari 126C3, amelyről Szelipanov fényképet látott 1991-ben
A versenyautó is a fiú által kedvelt MiG–29 és Szu–27 vadászgépek agresszív esztétikájával rendelkezett, viszont „anélkül, hogy ártatlan civilek megölése lett volna a célja – mesélte. – Egyszerűen elképesztőnek találtam a képet” – tette hozzá. Ettől a pillanattól kezdve az autók megszállottja lett.
Miután a család a kilencvenes évek elején Oroszországba költözött, Szelipanov szülei élelmiszerimporttal, majd tenger gyümölcseinek értékesítésével kezdtek foglalkozni. A család elég takarékosan élt ahhoz, hogy a fiút 2001-ben az Egyesült Államokba küldhessék, ahol a kaliforniai ArtCenter tervezőiskolában tanult. Diploma után a Volkswagennél kapott állást, Németországban, ahol továbbfejlesztette képességeit, azonban egyre jobban zavarták a vállalatnál a formatervezés korlátai. Aztán rámosolygott a szerencse.
A tervező vázlatai a Lamborghini dizájnjára
A Lamborghini ugyanis megkereste a Volkswagen németországi dizájnercsapatát, hogy meg tudnák-e tervezni legújabb szuperautójuk belső terét. Miután könyörgött a főnökének, hogy dolgozhasson a külső dizájnon, vonakodva engedélyt kapott rá. Amikor a Volkswagen vezetője végül kibontotta a tervrajzokat tartalmazó mappát, a rossz oldalról tette, ezért Szelipanov terve volt az első vázlat, amelyet meglátott. Ez egy ék alakú Lamborghinit ábrázolt, amely úgy nézett ki, mintha „fel akarná gyújtani a faludat”. Tetszett neki.
A férfit a Lamborghini központjába, az olaszországi Sant’Agatába küldték, hogy csatlakozhasson a helyi csapathoz, amely a később Huracán néven ismertté vált sportautón dolgozott.
Szelipanov egy podcastban hallhatóan elérzékenyült, amikor elmesélte, hogy rosszul fizetett tervezőként érkezett az észak-olaszországi városba. „Mindössze egy tál mozzarellát engedhettem meg magamnak, és egy kis vörösbort” – hangsúlyozta, felidézve, ahogy az utcán ült, és arra gondolt, hogy „szent sz**, megcsináltam; itt vagyok Mekkában, előttem a legnagyobbak járták ezeket az utcákat; valami menő dolgot csinálhatok”.
Lamborghini Huracán az ukrán fővárosban
Az első napokban az ismeretlen fiatal tervező, akit senki nem kért a Lamborghini csapatából, néhány meglehetősen nyers szóváltásba keveredett, amelyek során volt, hogy ököllel verték az asztalt. A halk szavú georgiai elmondta, hogy ennek ellenére rövidesen sikerült összebarátkozniuk pizza és néhány ital mellett, amit az olasz kultúra iránti szeretete is segített. „Bizonyos szempontból még a georgiai hátteremre is emlékeztettek, egyszerűen remek, nagyszerű srácok.”
Szelipanov eredeti Huracán-vázlatának nagy része bekerült a végleges modellbe, az autó pedig óriási sikert aratott, több tízezer darabot adtak el belőle. A típus utolsó szériája nemrég fogyott el; ezzel véget ért a tíz éven keresztül zajló gyártás.
A 2016-ban bemutatott Bugatti Chiron
A szakembert ezután a francia Bugatti külső formatervezési vezetőjévé nevezték ki. A Chiron modell 2016-os bemutatásával a tbiliszi születésű autórajongó neve legendává vált a szakmában. A Chiront egyesek a „végső autóként” írták le, ötszázat gyártottak belőle. Mindegyik elkelt több mint hárommillió dolláros áron. A hiperautó megdöntötte a végsebesség világrekordját, csaknem százmilliószor nézték meg az interneten az erről készített videót.
Bugatti Chiron
Szelipanov csillaga 2019-ben még tovább emelkedett, amikor kinevezték a svéd Koenigsegg hiperautó-gyártó tervezési vezetőjének. A kiemelkedő karrier után egyszerű lehetett volna a jövője: továbbra is hiperautókat tervezhetett volna jó pénzért. Ehelyett kockázatosabb utat választott: tavaly a feleségével együtt elindította saját, Hardline27 nevű autótervező stúdióját, egy évre rá pedig bemutatta saját hiperautóját, a Nilu27-et.
A Nilu27
A modell két kislánya, Nica és Lucia után kapta a nevét, a 27-es szám pedig a nagyapja magazinjában látott régi Ferrarira utal. A Nilu jelentős médiavisszhangot keltett a kialakítása miatt. Sokan dicsérték a számos hiperautó belső terét és vezetési élményét is meghatározó digitalizáció és a vizuális túlburjánzás visszavágása miatt. Az első tizenöt darabot körülbelül 3,7 millió dollárért kínálják, ami azt sugallja, hogy Szelipanov mindent feltett az autó piacra dobására.
Szása Szelipanov a Nilu27 bemutatóján
Arra a kérdésre, hogy miért ölte bele a megtakarításait és számtalan munkaórát egy ilyen ambiciózus projektbe, Szelipanov aláhúzta: a szülei azt nevelték bele, hogy minden pillanat értékes. Ő és sikeres zeneszerző bátyja, Dmitrij azt tanulta, hogy „az idő véges. Ha el akarsz érni valamit, nem hagyhatod csak úgy elmúlni a napot anélkül, hogy kitűznél magad elé egy célt és elérj valami értelmeset. (…) Egy elvesztegetett nap a legnagyobb bűn, amit önmagad ellen elkövethetsz.”