A Magnyickij-törvény és az ennek nyomán létrejövő nyilvános lista mára a korrupció, a pénzmosás és az emberijog-sértések elleni küzdelem egyik szimbólumává vált, rengeteg ország átvette. Ám közel sem csodafegyver, nem is általános érvényű; sokszor inkább a megszégyenítő, akár elrettentő ereje hatásos.
Az első Magnyickij-törvényt 2012-ben fogadták el, eredetileg a Szergej Magnyickij orosz könyvvizsgáló 2009-es meggyilkolásában és annak eltusolásában közreműködő állami szereplők szankcionálására.
Azóta hétszer bővítették. Ezek közül a legfontosabb a 2016-os Globális Magnyickij emberi jogi számonkérési törvény (ismertebb angol nevén Global Magnitsky Act) volt. Ez Magnyickij ügyétől függetlenül kibővítette a szankcionálhatók körét bármilyen, kiugróan súlyos korrupcióban vagy emberijog-sértésben érintett emberre – ez vonatkozott az indoklás szerint most Rogán Antalra.
Szergej Magnyickij orosz könyvelő és adószakértő volt, aki Oroszország akkori egyik legnagyobb külföldi befektetési cégével, a Hermitage Foundationnal (HF) dolgozott. Munkája során leleplezett egy kifejezetten bonyolult, de akkor óriási, 230 millió dolláros csalást: orosz tisztviselők hamisított dokumentumokkal tulajdonjogot igényeltek a HF egyes cégeiben, majd beperelték az orosz államot több száz millió dollárnyi állítólagos túlfizetett adóra hivatkozva, amibe az orosz bíróságok sürgősen beleegyeztek, és visszafizették az áltulajdonosoknak. Magnyickij bemutatta ezt, és beperelte az orosz államot a sémáért, de gyorsan jött a megtorlás: őt börtönözték be. A vizsgálati fogságban epekövet és hasnyálmirigy-gyulladást kapott, végül pedig halálra verték. Az orosz állam a börtönben megtagadta tőle az orvosi ellátást, halála után még a boncolást is. Ezután a Hermitage Foundation tulajdonosának nyomására az Egyesült Államok új, korrupcióellenes intézkedéssorozatba kezdett, amelyek közül az első a 2012-es Szergej Magnyickij jogállamisági elszámoltathatósági törvény volt. A lépés jelentősen elmérgesítette Putyin és uralkodó csoportja, illetve az USA viszonyát. Az orosz vezetés számos válaszlépést hozott, legfőképp megtiltotta, hogy amerikaiak orosz árva gyerekeket fogadjanak örökbe.
Ez még Barack Obama elnöksége alatt történt. 2017-ben Donald Trump tovább bővítette a szankcionálható személyek körét egy elnöki rendelettel, ám azt viszonylag szabadon hagyta, hogy pontosan mitől számít valami súlyos emberijog-sértésnek.
A rendelet egyben a pénzügyminiszterhez rendeli a szankciók meghatározását, akinek ilyen ügyekben konzultálni kell a külügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel (azaz az igazságügy-miniszterrel) is. A gazdasági szankciókat az OFAC kezeli (az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala), a vízumjellegű szankciókat a külügyminisztérium. A szankcionált természetes személyeket az OPEC által nyilvántartott listán (SDN) bárki ellenőrizheti.
A listára bármikor fel lehet kerülni, és az elnök bármikor le is vehet róla bárkit. Az elnök nevében a külügyminiszter évente egyszer beszámolót tart az előző évi változások indokairól és a szankciók hatékonyságáról.
A szankciókra rátérve röviden: semmilyen amerikai entitás nem üzletelhet olyan szereplővel, aki szerepel a listán, jelentős amerikai pénzügyi büntetést kockáztat az is, aki akár nem amerikai szereplőként üzletel velük, emellett kitilthatják az érintetteket és képviselőiket az USA-ból, befagyaszthatják ottani vagyonukat.
Jelenleg több tucat országból szerepelnek természetes személyek a listán, többségük elsődlegesen jelentős korrupció miatt. Rogán Antal magyar miniszter előtt legutóbb például a 44 éves Oleszja Mengyelejeva került fel rá év végén.
Az indoklás szerint az orosz szinten is kemény ítéleteiről hírhedt Mengyelejeva bírónő 2022-ben elfogatott és hét év börtönre ítélt egy moszkvai önkormányzati képviselőt álhírterjesztésért. A képviselő Mengyelejeva ítélete szerint csendes megemlékezést javasolt az Ukrajnából elhurcolt gyermekek miatt, emellett többek között háborúnak nevezte az ukrajnai orosz háborút és fasiszta államnak a területfoglalásért küzdő orosz államot. Az eljárás során a bíró nem vette figyelembe a védelem tanúit, és kizárólag hosszú börtönbüntetéssel tartotta megjavíthatónak a képviselőt. Vizsgálati fogsága alatt a képviselőt fizikailag bántalmazták, és megtagadták tőle az orvosi ellátást. Mengyelejeva volt az első, aki ilyen jellegű ítéletet hozott az országban.
A jelentős korrupciót általában lényegesen nehezebb bizonyítani, mint a súlyos emberijog-sértést, már csak azért is, mert a korrupciót önmagában nehezebb mérni. Különösen, ha az adott állam hatóságai nem hajlandók figyelembe venni a bizonyítékokat, vagy élvonalbeli tanácsadó cégek támogatják az illegális tevékenység elrejtését, vagy ha amerikai cégek is profitálnak egy helyi korrupciós hálózatból.
A listára kerüléshez nem kell helyben elítélni az adott szereplőt, vagy akár csak a helyi ügyészségnek vád alá helyeznie.
Korábban nem nagyon voltak egyéni szankciók
A Magnyickij-törvény előtt leginkább országok ellen volt csak szankciós lehetőség. Ennek egyik fő gyengesége, hogy a büntetéseket nem lehet jól célozni abban az értelemben, hogy egy általános, országos szankció a belföldi áldozatokat is bünteti, nem csak az igazi bűnösöket.
Külön ereje a Magnyickij-törvényen alapuló szankcióknak, hogy a lista nyilvános, bárki rákereshet, ami megszégyenítő erővel bír ott, ahol a korrupció vagy az emberi jogok megsértése elítélendő. Értelemszerűen egy ismeretlen, de nagy kaliberű nemzetközi pénzmosónak a gazdasági szankciók kellemetlenebbek, míg annak, aki kizárólag a saját országában akar politikusként bűnözői tevékenységet folytatni, a megszégyenítő hatás lehet erősebb.
Fontos, hogy a Magnyickij-lista nem negatív kitüntetés, lehet ellene fellebbezni. Igaz, eddig elég magas korlátot kellett megugrania annak, aki felkerült rá; másrészt nehéz bizonyítani olyasmit, hogy az illető már közvetetten sem szervez korrupciós hálózatot.
A Magnyickij-törvény egyéni visszatartó erejét sok ország hatékonynak ítélte, több tucat ország fogadott el azóta hasonló szabályozást, például az Európai Unió is.
Emellett magával hozott olyan kapcsolódó szabályozásokat, mint például a „megmagyarázhatatlan vagyonosodás vizsgálata” az Egyesült Királyságban. Ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy ha valaki gyanúsítható korrupcióval, és olyan vagyonelemei tűnnek fel az országban, amelyeknek az eredetével nem tud elszámolni, az Egyesült Királyság lefoglalhatja. Ilyenkor a korrupcióval gyanúsítottra kerül a vagyon eredetének bizonyítási terhe.
Annyiban önkényes a Magnyickij-lista, hogy nem kötelező mindenkit feltenni rá, akit az USA kiugróan súlyos korrupción vagy emberijog-sértésen ér.
Ehhez kapcsolódóan: Bulgária legfőbb oligarchája, Deljan Peevszki elveszítheti a hatalmát