A HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoport az egészségügyi szakemberekkel együtt összesen 18 fő. Nyolc keresőkutyával a törökországi Antakyában 11 élő személyt azonosítottak a romok alatt. Kilenc kiemelésében dolgoztak, közülük hét ember sikerült élve kimenteni az évszázad eddigi legnagyobb földrengésének törökországi helyszínén. A mentőcsapat egyik tagját, Mezősi Tamást kérdeztük.
Az utolsó 48 óra volt elég kemény, de már minden rendben – mondta a Szabad Európának a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke. Mezősi Tamás a Baptista Szeretetszolgálat 18 fős csapatának tagjaként hat napon át kutatott túlélők után a törökországi Antakya városában. A pusztító erejű földrengés másnapján, február 6-án indultak el Budapestről a Hatay tartományban lévő városba, ahonnan február 11-én, szombat délben indultak haza. A szakember a közben eltelt napokról beszélt a Szabad Európának.
A HUBA Rescue24 az adanai repülőtérre érkezett, ez volt a mentés helyszínéhez legközelebbi, épségben maradt reptér, innen 151 kilométert kellett megtenniük olyan utakon, amelyek részben megrongálódtak a földrengésben, másrészt pedig rendkívül zsúfoltak voltak, hiszen óriási tömegek próbálják elhagyni a katasztrófa sújtotta térséget. Üzemanyaghiány volt, leállt járművek is akadályozták a forgalmat. A mentőcsapat a helyi hatóságoktól kapott járművekkel jutott el a nemzetközi segélycsapatok táborába.
Kaptunk egy kisebb budapesti kerülethez mérhető zónát
Az ENSZ humanitárius ügyeket koordináló irodájának protokollja szerint az elsőnek kiérkező nemzetközi mentőcsapat állítja fel a fogadóhelyet, alakítja ki a koordinációt az utána érkezőkkel, veszi fel a kapcsolatot a helyi hatóságokkal. Amikor egy ekkora katasztrófa történik, először senki sem tud semmi. A helyi erők első feladata megállapítani, hol vannak nagyobb károk és veszteségek, de a mentéshez, az elhárításhoz már messze nem elegendők a helyi erők – mondta Mezősi Tamás.
„Kaptunk egy kisebb budapesti kerülethez mérhető zónát, amelyben minden második ház romba dőlt, itt kellett megtalálnunk azokat a helyeket, ahol volt még lehetőség segíteni azokon, akiket a katasztrófa első óráiban nem tudtak kihúzni a romok alól.”
Mint a szakember mondja, már eltelt 24 óra a katasztrófa bekövetkezte óta, amikor odaértek, már nem lehetett mindenhonnan segélykiáltásokat hallani. Az volt a dolguk, hogy a romok között kutassanak túlélők után. Tizenegy élő személyt azonosítottak, kilenc kiemelésén dolgoztak, közülük hét ember sikerült élve kimenteni.
Fotógalériánk a földrengésről, a túlélőkről és megmentőikről
„Ez a borzalom maga, egy szakmabelinek is az”
Azt mondja, a romok, a pusztítás látványára fel lehet készülni az évek során. Amire nem lehet felkészülni, az a hatalmas emberi szenvedés, ami elsősorban a még reménykedő vagy már reményt vesztett emberek tömegéből sugárzik.
„Az eszköz- és az erőhiány miatt volt nekünk is részünk abban, hogy tudtuk, hogy ott van valaki, még beszélni is tudtunk vele, de ott kellett hagynunk. Amikor meghozunk egy olyan döntést, hogy élő mellől továbbmegyünk, mert nincs esélyünk kiemelni, ez nem könnyű.”
Ilyenkor jelezték a protokollnak megfelelően, hogy ott túlélőt találtak, de nem tudják kiemelni. Ugyanakkor ezen a területen az esély arra, hogy később nagyobb teljesítményű eszközökkel jöjjenek csapatok, és kiszedjék az illetőt, elenyésző – tette hozzá Mezősi Tamás.
Mint mondta, a katasztrófa következtében a tartományban félmillió ember került egyik pillanatról a másikra utcára. A viszonylag épen maradt házakba sem mernek visszamenni, nem is szabad, hiszen folyamatosak az utórengések, gyakorlatilag nincs olyan épület, amelyik szerkezetileg ne károsodott volna.
Ezekben a napokban éjszaka mínusz 7-8 fokig is lehűlt a levegő, napközben pedig általában plusz 10 fokban, napos időben dolgoztak a mentőcsapatok. Arra a kérdésre, meddig lehet így életben maradni komolyabb sérülés nélkül a romok alatt, a szakember azt mondta, hogy a százórás határt szokták emlegetni, hogy utána már csodaszámba megy minden túlélő, de vannak csodák.
Ehhez kapcsolódóan: Egyre kisebb az esély újabb túlélők kimentésére Törökországban
„Az életet az szolgálja, ha minél előbb megkezdődik az eltakarítás”
Rengeteg holttest lehet a romok alatt, az utcákon hullaszag terjeng. Nincsenek közszolgáltatások, nincs víz. A tömeg az utcán eszik, ott végzi a dolgát, miközben egy kolerától sújtott területről van szó. Nyilvánvalóan be fog következni a járvány, a kérdés csak az, hogy mikor robban ki – fogalmazott Mezősi Tamás.
Minderre rakódik az, hogy egyre erősebben jelenik meg az a típusú feszültség, amikor a helyiek már nagyon elégedetlenek azzal, amit a hatóságok biztosítani tudnak. Nagyon sokan megélték, hogy egész időszak alatt nem kaptak segítséget, egyszerűen nem jutottak el hozzájuk. Nehéz ilyenkor szavatolni a mentésen dolgozók biztonságát – tette hozzá a szakember, aki szerint az életet ilyen körülmények között már az szolgálja, ha minél előbb megindulnak a nehézgépek, és megkezdődik a romok eltakarítása.
Ehhez kapcsolódóan: A halottak száma nő, a mentésről lassan a bontásra kerül át a hangsúly Törökországban