Kína és az afgán tálib vezetők a jelek szerint el akarják mélyíteni a viszonyukat. A felek bővítik a kereskedelmi kapcsolatokat és mélyebb együttműködést szorgalmaznak a biztonság terén. Szakértők szerint azonban ennek vannak korlátai.
Azóta, hogy a tálibok 2021-ben visszaszerezték a hatalmat Afganisztánban, érezhetően megnőtt a kínai szerepvállalás az országban.
Kína azon ama országok közé tartozik, amelyek diplomáciai képviseletet tartanak fenn Kabulban, ahol a kínai nagykövet rendszeresen találkozik a tálib tisztviselőkkel.
Megugrott az Afganisztánba látogató kínai kereskedők száma is, akik lehetőséget keresnek és üzletet kötnek.
A tálibok eközben azzal dicsekedtek, hogy Peking érdekelt a kereskedelem bővítésében és abban, hogy dollármilliárdokat fektessen be az afganisztáni bányászati ágazatba.
Múlt hónapban a keményvonalas iszlamista csoport azt is bejelentette, hogy három év szünet után újraindítják a közvetlen légi járatokat Afganisztán és Kína között, mondván, hogy ez hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok erősítéséhez.
Annak ellenére hogy úgy tűnik, Kína és a tálibok szövetségessé válnak, szakértők szerint a kapcsolatnak megvannak a korlátai, és nagyrészt tranzakciós jellegűek.
Szakértők szerint Pekinget elsősorban a Türkesztáni Iszlám Párt (TIP) tagjainak afganisztáni jelenléte foglalkoztatja. A TIP egy ujgur szélsőséges csoport, amelyet Kína felelősnek tart a nyugati Hszincsiang tartományban történt incidensekért, és amelyet csak korábbi nevén, Kelet-Türkesztáni Iszlám Mozgalomként (ETIM) emleget.
Vang Ju, Kína afganisztáni nagykövete aktív diplomáciai képviseletet vezet Kabulban
A tálibokat azzal vádolják, hogy menedéket nyújtanak ujgur fegyvereseknek, és keveset tesznek Kína biztonsággal kapcsolatos aggodalmainak enyhítéséért.
A pekingi politikai döntéshozók továbbra is aggódnak amiatt, hogy Afganisztánból átterjed az instabilitás Dél- és Közép-Ázsiába, ahol Kínának jelentős gazdasági és politikai érdekei vannak.
Eközben Kína csak korlátozott fejlesztési támogatást nyújt Afganisztánnak, és a kínai vállalatok által támogatott nagy bányászati projektek nem indultak el.
„Kína nem barátja a táliboknak, csak a saját nemzeti érdekeit szem előtt tartva működik együtt velük – mondta Barnett Rubin kutató, az amerikai külügyminisztérium afgán ügyekkel foglalkozó egykori tanácsadója. – Kína gazdasági szerepvállalása Afganisztánban legalább annyira, ha nem inkább a nemzetvédelemről, mint a haszonszerzésről szól.”
„Terrorista erők”
A tálibok kilencvenes évekbeli uralmuk alatt lehetővé tették ujgur csoportok működését Afganisztánban, és feltételezhetően még mindig kapcsolatban állnak velük.
Amióta visszaszerezték a hatalmat, a tálibok kitelepítettek ujgur harcosokat az északkeleti Badahsán tartományból, amely Afganisztán és Kína 76 kilométeres határa mentén fekszik, hogy eloszlassák Peking félelmeit.
Kína azonban követeli, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a militánsokkal, és adják át őket Pekingnek. Az Afganisztánban lévő ujgur harcosok pontos száma nem ismert, bár szakértők szerint több százra tehető.
„Kínának Afganisztánban messze az a prioritása, hogy meggyőzze a tálibokat, hogy adják ki ezeket az embereket” – mondta Rubin.
Ha a tálibok megtagadják, Peking elvárja, hogy a csoport „szigorú felügyelet és ellenőrzés alatt tartsa az ujgur harcosok tevékenységét” – tette hozzá.
Egy tálib harcos sétál Mesz Ajnakban. Kína érdeklődik a Kabul melletti lelőhelyen található réz kitermelése iránt
Áprilisban a kínai külügyminisztérium nyilatkozatban közölte, hogy Peking „reméli, hogy Afganisztán komolyan teljesíti kötelezettségvállalását, és hatékonyabb intézkedéseket tesz az összes terrorista erő leküzdésére”.
Rubin szerint Peking attól való félelme, hogy az ujgur militánsok beépültek a tálibok „katonai és terroristastruktúráiba”, érthetővé teszi, hogy Kína miért akarja fokozni diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a tálibokkal.
„A kínai érdekek az afgán gazdaságban valószínűleg arról szólnak, hogy megpróbálják ösztönözni a tálibokat a terrorizmus elleni együttműködésre” – mondta.
Gazdasági ösztönzők
A pénzszűkében lévő, nemzetközileg továbbra sem elismert tálib kormány számára a befektetések és a gazdasági támogatás biztosítása elsődleges prioritás, mivel hazai és nemzetközi legitimitásra törekszik.
A tálib hatalomátvétel gazdasági összeomlást idézett elő, és súlyosbította a humanitárius válságot, a nemzetközi adományozók pedig csökkentették az Afganisztánnak nyújtott alapvető pénzügyi támogatást.
„Afganisztán gazdasági katasztrófája minden más problémát beárnyékol az országban – mondta Hameed Hakimi, a washingtoni székhelyű Atlantic Council agytröszt Afganisztán-szakértője. – Ha a tálibok be tudják bizonyítani, hogy a gazdaság terén is képesek eredményeket elérni, népszerűségük és támogatottságuk jelentősen megnő.”
Pekinget bírálják a világ fejlődő országaiban folytatott infrastrukturális projektjei miatt, amelyeket nyugati tisztviselők kizsákmányolónak minősítettek.
Ez azonban nem tántorította el a tálibokat, akik aktívan keresik a kínai befektetéseket Afganisztán hatalmas, kiaknázatlan ásványkincseinek feltárásához.
Áprilisban a fundamentalisták azt állították, hogy egy kínai cég tízmilliárd dollárt szeretne befektetni a lítiumkitermelésbe. Szerintük a projekt több mint 120.000 afgánnak adna munkát.
„Az afgánok alig várják, hogy saját hasznukra fordíthassák lítium- és más bányászati lelőhelyeiket” – mondta abban a hónapban Sahabuddin Delavar, a tálibok bányászati minisztere.
Januárban a tálibok olajkitermelési szerződést kötöttek egy kínai céggel. A megállapodás értelmében a kínai Xinjiang Central Asia Petroleum and Gas Co. az első évben várhatóan 150 millió dollárt fektet be, három év elteltével az összeg várhatóan 540 millió dollárra emelkedik. A tálibok állítása szerint a projekt mintegy háromezer helyi munkahelyet teremt.
Szakértők azonban nem számítanak arra, hogy Peking nagy összegeket fog befektetni Afganisztánban, ahol nincs infrastruktúra és rosszak az utak. Az erőszak drámai visszaesése ellenére az ország még mindig az Iszlám Állam Horászán szélsőséges csoport szórványos támadásainak színhelye.
„A tálibok számára előnyös a kínai kormánnyal való kapcsolat fenntartása, biztosítékként és a nyugati országokkal szembeni nyomásgyakorlásra is szeretnék felhasználni” – mondta Hakimi.