Rendkívül mozgalmasra sikerültek a karácsony előtti napok a szlovákiai belpolitikában. A pozsonyi parlament megvonta a bizalmat Eduard Heger kormányától, és már körvonalazódni látszott az előrehozott választás. Ekkor azonban a jobboldali pártok hirtelen mégis egyezségre jutottak, majd Igor Matovič pénzügyminiszter visszavonulásáért cserébe alkotmányos többséggel fogadták el a 2023-as költségvetést.
Expozíció
Nem túlzás, hogy történelmi léptékkel mérve is emlékezetes napokat tudhat maga mögött Szlovákia. Nem mindennapi, de nem is precedens nélküli ugyanis, hogy a pozsonyi parlament megvonja a bizalmat a kormánytól, és így az ország irányítása kevésbé kitaposott alkotmányos útra kerül. A január 1-jén önállóságának harmincadik évét ünneplő Szlovákia történelmében ez háromszor esett meg: 1994-ben Vladimír Mečiar, 2011-ben Iveta Radičová, most december 15-én pedig Eduard Heger kormányától vonta meg a bizalmat a törvényhozás.
A bonyodalom
A 2020-ban megalakult négypárti kormánykoalíciónak először a koronavírus-világjárvány, majd Oroszország ukrajnai inváziója következtében kialakult válságot kellett kezelnie, miközben az országot együtt irányító szereplők között is egyre nőtt a feszültség. Ennek első eszkalációja 2021 tavaszán történt, az akkor még miniszterelnök Igor Matovič koalíciós partnerei tudta nélkül, de Szijjártó Péter magyar külügyminiszter segítségével Szputnyik V-vakcinát szerzett be Moszkvából. A koalíciós SaS libertariánus párt erre a kormányból való kilépéssel fenyegetett, amire Matovič a kormányfői posztról lemondva, a pénzügyminiszteri széket elfoglalva visszalépett. A miniszterelnök Matovič párttársa, Eduard Heger lett, a kormány megmenekült.
Idén nyáron aztán az SaS újra nekiment Matovičnak, azt követelték, hogy adja le a pénzügyminiszteri tisztséget is, és ne vállaljon semmilyen kormánypozíciót. Az indokok között szakpolitikai érvek, de főleg a pénzügyminiszter személye szerepelt, aki ekkor már nyíltan támadta az SaS-t. Matovič azonban a pénzügyi tárca vezetéséről már nem akart lemondani, így az SaS kilépett a koalícióból, parlamenti képviselői ellenzékbe vonultak, az Eduard Heger vezette kormány pedig elvesztette a 150 fős parlamentben a többségét. Szlovákia történelmében ez sem szokatlan, volt már példa a kisebbségből való kormányzásra, a kétezres évek elején például Mikuláš Dzurinda a független parlamenti képviselők megnyerésével volt kénytelen irányítani az országot. Hegerék is ezzel próbálkoztak, amit azonban nehezített, hogy ma az ilyen független képviselők nagy része a fasiszta Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) listáján jutott a törvényhozásba, mások pedig korábban demonstratívan távoztak a koalícióból. Ráadásul az év törvényét, az állami költségvetést december elejére sem fogadták el a parlamentben.
Fokozás
December elsején aztán az SaS tovább emelte a tétet, immár ellenzéki pártként a Heger-kabinettel szembeni bizalmatlansági indítványt nyújtott be a törvényhozás elé. Az indítványt annak az ellenzéki Hlas pártnak a képviselői is aláírták, amelyet Peter Pellegrini vezet, és amelynek a felmérések szerint messze a legmagasabb a választók körében a jelenlegi támogatottsága (körülbelül húsz százalék). Ekkor felgyorsultak az események, a megmaradt kormánypártok gyakorlatilag egyenként próbálták meggyőzni a koalícióból korábban kilépő képviselőket, hogy szavazatukkal mentsék meg a kormányt. A nyilvánosság pedig leginkább azt figyelte, hogy Hegerék nyílt tárgyalásba kezdenek-e a fasziszták listáján a törvényhozásba érkezőkkel. Végül csak az üzengetésnél maradtak. Eközben három, gyakorlatilag ismeretlen koalíciós képviselő azzal állt elő, hogy hirtelen átértékelte eddigi tevékenységét, és egyszeriben úgy döntött, a bizalmi szavazáson a kabinet menesztésére fog voksolni. A kormány- és az ellenzéki oldal is azzal vádolta a másikat, hogy gyakorlatilag lefizetett bizonyos képviselőket. Eközben folyamatosan zajlott a tárgyalás Matovič pártja, az OĽaNO és az SaS között, a bizalmatlansági indítványról szóló parlamenti szavazást két nappal, majd egy órával, végül néhány perccel újra és újra elhalasztották.
Maga Matovič néhány órával a kormány sorsáról való december 15-i szavazás előtt felajánlotta az SaS-nek, hogy mégis lemond pénzügyminiszteri tisztségéről, ha a párt előbb visszavonja a bizalmatlansági indítványt, illetve megszavazza a költségvetést. Ezt az SaS elutasította, ugyanis ragaszkodtak hozzá, hogy előbb a pénzügyminiszter adja át a lemondását az államfőnek, csak ezt követően hajlandók egyeztetni az indítvány visszavonásának feltételeiről. Percekkel a voksolás előtt még mindig nem volt világos, sikerült-e az OĽaNO-nak és az SaS-nek egyezségre jutnia, esetleg sikerült-e a kormányoldalnak elegendő független képviselőt meggyőznie. A képviselők az ülésteremben már a szavazáshoz készülődtek, amikor Matovič belépett az elnöki palotába, hogy átadja a lemondását.
Ehhez kapcsolódóan: A szlovák külügy is elítélte Orbánt, az osztrák kormány földrajzi ismeretekkel fogja segíteni
A katarzis
A pénzügyminiszter átadta a köztársasági elnök hivatalvezetőjének a lemondásáról szóló dokumentumot, aláírták, majd amikor a hivatalnok lemásolta, és visszatért Matovičhoz, a tárcavezető hirtelen kitépte a két papírt a kezéből, és elviharzott. „Tudja mit, meggondoltam magam” – vetette oda a hivatalvezetőnek. A parlamentben perceken belül elindult a szavazás, az SaS a kormány bukására voksolt. A 102 jelen lévő képviselőből 78 szavazott a kabinet menesztésére, húszan támogatták a kormányt, ketten tartózkodtak és ketten nem szavaztak. A törvényhozás megvonta a bizalmat Eduard Heger kormányától.
Három olyan képviselő is megszavazta a bizalmatlansági indítványt, aki egészen a voksolást megelőző napig a koalíció oldalán állt, de hirtelen térfelet váltott. Így bizonyos értelemben nem is az SaS-en múlt, hogy az indítvány átment, hiszen a három képviselő nélkül nem lett volna meg a minimálisan szükséges 76 szavazat. Maga Matovič azzal magyarázta hirtelen döntését: már az elnöki palotában volt, amikor egy bizalmasa telefonon azt javasolta neki, hogy ne mondjon le.
Másnap Zuzana Čaputová köztársasági elnök visszahívta a kabinetet, vagyis a parlament döntése értelmében visszavonta a kinevezését, de egyúttal ügyvivői kormányzással bízta meg Eduard Hegert és minisztereit. Ez azt jelenti, hogy az immár ügyvivői státuszba került, de változatlan összetételű kabinet korlátozott jogkörökkel ugyan, de tovább irányíthatja az országot. A szlovák alkotmány kimondja, hogy ilyen esetben fontos bel- és külpolitikai kérdésekben a kormány csak a köztársasági elnök jóváhagyásával léphet. Így például önállóan nem dönthet arról az egyébként terítéken lévő kérdésről, hogy átadja-e Ukrajnának a szlovák légierő Mig–29-es vadászrepülőgépeit.
Előrehozott választás vagy szakértői kormány?
A kormány bukása után az államfő elkezdett nyomást gyakorolni a parlamenti pártokra, tegyék meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy mihamarabb, lehetőleg a 2023-as év első felében előrehozott parlamenti választást lehessen kiírni. Az ellenzék, így az említett Hlas és a Robert Fico nevével fémjelzett, magát szociáldemokratának mondó Smer is ezt szeretné, de kormányoldalon is akadnak szereplők, amelyek ezen az állásponton vannak. Az előrehozott választást éppen Matovič pártja és érdekes módon az egész folyamatot elindító SaS ellenzi leginkább. Azzal érvelnek, hogy a közvélemény-kutatások népszerűségi adatai alapján az előrehozott választás után egyenesen a Pellegrini–Fico-kettős kezébe kerülne a hatalom. Matovič pártja és az SaS együtt pedig képes blokkolni a parlamentet abban, hogy megtegye az előrehozott választásokhoz szükséges lépéseket.
A köztársasági elnök ezzel kapcsolatban ugyanakkor azt mondta: ha a parlamenti pártok január végéig nem állapodnak meg az előrehozott választás időpontjában, Heger ügyvivő kabinetjét is visszahívja, és egy hivatalnokkormányt nevez ki. Ilyen esetben a végrehajtóhatalom nagyrészt az elnök kezébe kerülne. Ez azonban egy teljesen új megoldást jelentene, Szlovákiában még sosem volt ilyenre példa.
Utójáték: költségvetés, újraalakulás
Azzal, hogy a parlament megvonta a kormánytól a bizalmat, a dráma még nem ért véget, hiszen a törvényhozásnak idén csak néhány ülésnapja maradt hátra, de az államnak még nem volt elfogadott költségvetése. Így aztán ezúttal a költségvetés kapcsán indult meg a parlamenti üzletelés. Matovič ismét felajánlotta, hogy lemond az ügyvivői kormányban betöltött pénzügyminiszteri tisztségéről, ha az SaS megszavazza a büdzsét. Az utóbbi párt azonban további, a költségvetési tervezet tartalmát érintő feltétellel állt elő, és intenzív tárgyalásokba kezdtek Matovičékkal. Végül megállapodtak, és karácsony előtt két nappal az SaS és a kormánykoalíció is megszavazta a büdzsét. 93-an voksoltak igennel, ami a szlovák parlamentben alkotmányos többséget jelent. Matovič másnap, december 23-án valóban lemondott, minden bizonnyal parlamenti képviselőként folytatja tovább, a pénzügyi tárcát pedig ideiglenesen Heger vezeti.
A költségvetés elfogadása egyébként azért volt politikai létszükséglet, mert a kiadási oldalon tartalmazza azokat az energiaár-kompenzációkat, amelyek nélkül a háztartások fűtés-, gáz- és villanyszámlái két-háromszáz százalékkal ugranának meg. Szlovákiában is bevezetik tehát a rezsicsökkentést. A bevételi oldalon pedig szerepel nagyjából 410 millió euró (körülbelül 164 milliárd forint), amit a Mol szlovákiai leányvállalatára, a Slovnaftra kivetett különadóból szednek majd be. Ugyanis 55 százalékos adót vetnek ki arra a nyereségre, amit a Slovnaft abból szerez, hogy a világpiaci árnál jóval olcsóbb orosz olajat dolgoz fel.
A költségvetés mögé beálló meggyőző parlamenti többség láttán felmerült annak a lehetősége, hogy Heger, miután újraszervezte kormányát, ismét bizalomért folyamodjon a törvényhozáshoz. Ha ugyanis akadna 76 képviselő, aki egy, immár Matovič nélküli kabinetnek bizalmat szavazna, akkor Hegerék minden további nélkül folytathatnák a kormányzást a ciklus végéig. Az SaS vezetője, Richard Sulík ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: legfőbb céljuk Matovič eltávolítása volt, de a költségvetés megszavazása még nem jelenti azt, hogy egy átalakított kormányt is támogatnának. Az utóbbiról szóló tárgyalások valószínűleg most is folyamatban vannak, a kormány ügyeire rálátó forrásaink szerint az érintettek számára most ez jelenti az első számú lehetséges forgatókönyvet. Sulík ugyanakkor arról nyilvánosan is beszélt, hogy egy őszi előrehozott választás olyan kompromisszum lehet, amelyet az összes érdekelt fél elfogadhatónak tarthat.
Ehhez kapcsolódóan: Be kellett dobnom egy gint – Kiakadt a szlovák külügyminiszter a Szijjártó–Fico-találkozón