Szerdán elhunyt Henry Kissinger, a könyörtelenül ambiciózus amerikai diplomata, aki jelentős mértékben hozzájárult a második világháború utáni világ formálásához – közölte tanácsadó cége. Az egykori külügyminiszter százéves volt.
Kissingert, a modern idők vitathatatlanul legjellegzetesebb külügyminiszterét Connecticut államban, otthonában érte a halál – jelentette be a Kissinger Associates, amelynek révén a néhai diplomata a kormányzati pályafutását követő évtizedekben vállalkozásoknak adott tanácsai segítségével tett szert vagyonra.
Mint írják, Kissingert szűk családi körben helyezik végső nyugalomra, és később tartanak egy gyászszertartást New Yorkban is, ahol Kissinger felnőtt, miután zsidó családja elmenekült a náci Németországból.
A közlemény nem tesz említést a halál okáról. Kissinger még százéves korában is aktív maradt, júliusban Kínába utazott, hogy találkozzon Hszi Csin-ping elnökkel.
Ehhez kapcsolódóan: Kissinger szerint Putyin régóta sértve érezte magát
Kína Kissinger egyik legtartósabb öröksége. Abban bízva, hogy enyhíthet a Szovjetunióval vívott hidegháborún, Kissinger titokban felvette a kapcsolatot Pekinggel. Ez Richard Nixon elnök 1972-es történelmi látogatásában érte el a csúcspontját, ezt követően az Egyesült Államok felvette a kapcsolatot az akkor még elszigetelt, ám időközben a világ második legnagyobb gazdaságává és Washington egyre növekvő vetélytársává vált országgal.
Míg Kissingert a világ nagy részén megvetették, Kína washingtoni nagykövete, Hszi Feng „a legnagyobb becsben tartott régi barátnak” nevezte, halálát pedig „hatalmas veszteségnek országaink és a világ számára egyaránt”.
Kissinger otthon tiszteletnek örvendett a politika fősodrában, a hivatalban lévő külügyminiszter, Antony Blinken, a rivális Demokrata Párt tagja ott volt a századik születésnapi partiján New Yorkban.
„Amerika egyik legtekintélyesebb és legjellegzetesebb hangját vesztette el a külügyek terén Henry Kissinger elhunytával” – fogalmazott nyilatkozatában a volt republikánus elnök, George W. Bush.
Kissingert Nobel-békedíjjal tüntették ki a vietnámi háború lezárását célzó tárgyalásokért, bár a konfliktus nem ért véget azonnal, és észak-vietnámi kollégája, Lê Đức Thọ elutasította az elismerést.
Miután a Watergate-botrány megbuktatta Nixont, Kissinger utódja, Gerald Ford alatt szolgált. A befolyását tükröző, példátlan megegyezés alapján egyszerre volt külügyminiszter – az ország legmagasabb rangú diplomatája – és nemzetbiztonsági tanácsadó, az elnök jobbkeze.
Reálpolitika és a következményei
Míg Kissinger intellektuális adottságait még bírálói is elismerik, megítélése könyörtelen reálpolitikai filozófiája miatt mélyen ellentmondásos – arról a hideg számításról van szó, miszerint az országok az erő segítségével érvényesíthetik saját érdekeiket.
Titkosított dokumentumokból kiderült, hogy Kissinger áldását adta Chilében a megválasztott marxista elnök, Salvador Allende hatalmának aláásására, valamint Augusto Pinochet tábornok 1973-as katonai hatalomátvételére.
Kissinger támogatta Indonéziát, közeli antikommunista szövetségesét is, amikor 1975-ben elfoglalta Kelet-Timort. Több mint százezer kelet-timori halt meg az invázió kezdetétől – ami egy nappal követte Kissinger és Ford találkozóját Szuhartó indonéz vezetővel – addig, amíg Indonézia 1999-ben véget nem vetett a megszállásnak.
Kissinger szemet hunyt azok előtt a tömeges atrocitások előtt is, amelyeket Pakisztán követett el, amikor Banglades 1971-ben elnyerte a függetlenségét. Úgy vélte: az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy Iszlámábád továbbra is közvetítsen közte és Kína között.
A vietnámi kivonulásról szóló tárgyalások idején Nixon és Kissinger felhatalmazást adott a Laosz és Kambodzsa elleni titkos bombázásokra 1969–1970-ben, azzal a céllal, hogy zavart keltsenek a lázadók között Dél-Vietnámban.
A bombázás nem állította meg a beszivárgást, de civilek ezreit ölte meg, és elősegítette a népirtó vörös khmerek felemelkedését.
Kissingert nem aggasztotta különösebben az sem, amikor Cipruson a görög katonai junta eltávolította a megválasztott vezetőt, Makáriosz érseket, és Törökország 1974-ben megszállta a szigetet, amely azóta is megosztott.
Ikonikus diplomata
Kissinger mindazonáltal soha nem nézett szembe komoly jogi következményekkel: egy amerikai bíró 2004-ben elvetette a chilei hadsereg vezetőjének meggyilkolásával kapcsolatban indított pert.
Kissingert az 1973-as jom kippuri háború után az Egyesült Államok teljes politikai spektrumában megtapsolták az Izraellel és az arab államokkal folytatott intenzív tárgyalásai miatt, amelyek meghatározták az ingadiplomácia fogalmát.
Sikerült elszakítania az arab hatalmakat szovjet pártfogójuktól, és biztosítani az Egyesült Államok szerepét elsődleges közvetítőként és a biztonság szavatolójaként a térségben.
Szódásüveg-vastagságú szemüvege és mély, monoton hangja, erős német akcentusa jól felismerhetővé, sőt híres nőkkel mutatkozva valószínűtlen szexszimbólummá tette a legnagyobb bennfentessé váló bevándorló akadémikust. Kissinger klasszikus reálpolitikai választ adott a jelenségre: „A hatalom a legnagyobb afrodiziákum.”
Kissingert csaknem ötven éven át tartó házasság után felesége, Nancy, előző házasságából származó két gyermeke és öt unokája gyászolja.