Az április 3-i országgyűlési választást és az azzal egyszerre tartott országos népszavazást megelőző ötvenedik napon, február 12-én hivatalosan is megkezdődött Magyarországon a kampány, amely a voksolás végéig tart.
A választási eljárásról szóló törvény értelmében kampánynak számít minden olyan tevékenység, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására, kampányeszköz például a plakát, a választók közvetlen megkeresése, a politikai reklám és hirdetés, valamint a választási gyűlés.
Ugyanakkor nem minősül kampánynak a választási szervek tevékenysége, az állampolgárok mint magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, függetlenül annak tartalmától és formájától, továbbá az a tevékenység, amelyet az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek a jogszabályban meghatározott feladatuk során végeznek.
Korábban a szavazás napján kampánycsend volt, hogy ne legyen lehetőség a szavazók befolyásolására az utolsó pillanatban, de a 2013-ban elfogadott új törvény fő szabályként megszüntette ennek intézményét. Jelenleg így a kampánytilalom csak a szavazóhelyiségben és az azt magában foglaló épületben érvényes, illetve a bejárattól számított 150 méteres távolságon belül közterületen.
A kampányidőszak végéig a jelölőszervezetek és a jelöltek engedély nélkül készíthetnek plakátot, de ezeken és a szórólapokon is fel kell tüntetni a kiadóra vonatkozó adatokat, így a kiadó nevét, székhelyét és a kiadásért felelős személy nevét is. A Kúria joggyakorlata szerint csak az a plakát felel meg a választás tisztaságára vonatkozó alapelveknek, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy kinek a támogatására buzdít.
Az áprilisi választásig korlátozás nélkül lehet plakátokat kihelyezni. Magántulajdonban lévő ingatlanon, építményen, oszlopon azonban kizárólag a tulajdonos vagy a bérlő, míg állami vagy önkormányzati tulajdonún csak a vagyonkezelői jog gyakorlójának előzetes írásbeli hozzájárulásával. Tilos plakátolni védett műemléken és természeti területen, építészeti örökségen, valamint állami vagy önkormányzati hatósági épületen és azon belül.
A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy ne fedje más jelölt vagy jelölőszervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A hirdetést a szavazást követő harminc napon belül köteles eltávolítani az, aki kitette vagy akinek érdekében kitették, ennek elmaradása esetén neki kell az eltávolítás költségét viselnie.
Ehhez kapcsolódóan: Szombattól már csak 50 nap a választásig, kezdődik a hivatalos kampányKezdődik az ajánlásgyűjtés
Február 12. és február 25. között a választópolgárok egyéni választókerületi képviselőjelölteket ajánlhatnak a parlamenti választásra, és az érintettek szintén ekkortól adhatják le ajánlásukat a nemzetiségi listákra is. A jelölteknek legalább ötszáz aláírást kell szerezniük a maguk körzetében. Az országos listákat február 26-ig kell bejelenteni a Nemzeti Választási Bizottságnál. Utóbbi területen egyelőre azonban csak a pártok regisztrációja zajlik, eddig negyvenet vettek nyilvántartásba, hármat még csak bejelentettek, míg ötöt elutasítottak – áll a hatóság honlapján.
Az Országos Bírósági Hivatal nyilvántartásában 267 jogerősen bejegyzett párt szerepel, elvileg ezek mind el is indulhatnának a választáson. Az előző parlamenti választáskor, 2018-ban 101 pártot vettek nyilvántartásba, s körülbelül a negyedük, 23 állított végül országos listát.
Az aláírásokat a hivatalos ajánlóíveken kell gyűjteni, az érvényesség elengedhetetlen feltétele a saját kezű aláírás, a többi adatot viszont más is kitöltheti. Egy választópolgár több jelöltet is támogathat. A leadott íveket a választási iroda ellenőrzi. Az aláírásért tilos fizetni, és a lapokat elvileg nem használhatja fel senki adatbázis készítésére.
Nem ritkák a visszaélések, különösen a kamupártok részéről, amelyek sajtójelentések szerint az elmúlt években több alkalommal is csomagban adták-vették az adatokat és aláírásokat. Mivel egy választópolgár több jelöltet is támogathat, a törvénysértés nem olyan szembetűnő. Bár a Nemzeti Választási Iroda úgy tervezte, hogy a szervezet honlapján immár mindenki ellenőrizheti majd a saját ajánlásait, nem készültek el időre a csalásellenes fejlesztéssel, ráadásul a lehetőséggel feltehetőleg egyébként sem élnének tömegesen.
Ehhez kapcsolódóan: Nem sikerült időre megcsinálni a választási csalás elleni NVI-fejlesztéstKampánytámogatások
Az állami kampánytámogatást szabályosan kizárólag ebben az időszakban lehet felhasználni. A törvény maximalizálja az ezen időszakban elkölthető pénzeket: ennek plafonját 2013-ban jelöltenként ötmillió forintban határozták meg, ami a fogyasztói árindexszel megnövelve ma 5,91 millió forintot tesz ki. Ebből 1,18 millió forintot maga a jelölt kap az Magyar Államkincstártól úgynevezett kincstári kártyán, amelyről készpénzt nem vehet fel, csak átutalást teljesíthet.
A pártok ezen felül is jelentős költségvetési juttatásra jogosultak. Ennek mértéke attól függ, hogy az adott szervezet hány egyéni választókerületben tud jelöltet állítani. A vonatkozó szabályokat tavaly módosították, így országos listát már csak az a párt állíthat, amely a korábbi 27 helyett legalább 71 egyéni választókörzetben (ezeknek legkevesebb 14 különböző megye és egy fővárosi választókerületet kell magukba foglalniuk) el tud indulni. A kormánypártok a döntést a kamupártok elleni fellépéssel indokolták, szakértők szerint azonban a fő cél az lehetett, hogy mindenképp közös listaállításra kényszerítsék az ellenzéki erőket. És ez be is jött: bár a Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt vezette szövetség listáját még nem hozták nyilvánosságra, minden bizonnyal hamarosan erre is sor fog kerülni.
A minimum 71 helyen induló pártok a meghatározott maximális 1,16 milliárd forintos összeg (a 199 parlamenti hely beszorozva a jelöltenkénti kampánytámogatási plafon 5,91 millió forintjával) negyven százalékára jogosultak. A következő lépcsőfok a nyolcvan egyéni választókörzet, ekkor ötven százalékra nő az összeg, míg a minden egyes körzetben jelöltet indító pártok hatvan százalékot kapnak, vagyis körülbelül hétszázmillió forintot. A közös listát állító pártok támogatását a közük lévő megállapodás alapján kell a részükre folyósítani.
Ehhez kapcsolódóan: „Már a minimális demokráciafeltételnek sem felel meg Magyarország”Csalások, pártközeli civilek
Az ezen felüli költségeket a pártoknak maguknak kell előteremteniük a plafon figyelembevételével, jó esetben elsősorban tagdíjakból és adományokból. A Transparency International Magyarország korábbi összeállítása szerint a szabályozás egyik nagy fogyatékossága, hogy nem minősíti jogellenesnek azt, ha valamely párt a hozzá közel álló civil szervezeteknek szervez ki egyes feladatokat. Hasonlóképpen az sem számít szabályszegésnek, ha minisztériumok, esetleg állami hivatalok vagy vállalatok jelentetnek meg a kormánypártokat támogató hirdetéseket.
„A magyarországi közpénz- és pártpénzellenőrzési intézményrendszer évtizedes mulasztása a pártok által bevallott és nyilvánosságra hozott bevételek és a becsülhető kampánykiadások mértéke közötti eltérés érdemi vizsgálatának mellőzése. E mulasztás miatt a pártok büntetlenül használnak ismeretlen forrásból származó, ellenőrizetlen pénzeket a kampányaik finanszírozására” – írták.
A hivatalos kampánykiadásokról mindazonáltal teljeskörűen el kell számolni a választást követő tizenöt napon belül, ezt az Állami Számvevőszék és a Magyar Államkincstár is ellenőrzi. Ha kiderül, hogy a jelölt szabálytalanul költötte el a kapott pénzt, például nem tudja a kiadásait számlával alátámasztani, akkor a támogatás kétszeresét kell megtérítenie. Fontos az is, hogy amennyiben az érintett a leadott szavazatok két százalékát sem szerzi meg, a teljes támogatást vissza kell fizetnie. Így jár az a listát állító párt is, amely nem éri el a leadott összes érvényes szavazat legalább egy százalékát.
A szakértők többsége közel sincs meggyőződve arról, hogy a listaállítás feltételeinek módosítása valóban érdemben megnehezíti-e a bizniszpártok dolgát. A Transparency International egy másik jelentésében arról írt, hogy ezek a szervezetek 2014-ben csaknem 4,3 milliárd forintot, míg 2018-ban hárommilliárd forintot csalhattak el. Utóbbiból az akkori dokumentumok szerint mindössze 1,2 millió forintot tudott visszafizettetni az adóhatóság.