Megölték a fél családját, mégis a szülőfalujában maradt az ukrán férfi

Az ötvennyolc éves Mikola Honcsar nem volt hajlandó elhagyni faluját, amikor 2022 júniusában az oroszok megszállták Bohorodicsnét. „Ez a szülőföldem. Az anyám orosz, de én itt születtem. Hová mehetnék?”

2022 nyarán Mikola és kilencvenkét éves édesanyja, Nina az orosz katonák által kiosztott élelmiszeren élt. „Cigarettát és száraz fejadagot, köztük húskonzervet adtak. A legfontosabb az volt, hogy legyen valami anyának is” – mesélte a két hónapig tartó megszállás időszakáról
 

Otthonukat, mint sok másikat a faluban, majdnem teljesen lerombolta a bombázás. A rossz életkörülmények ellenére Mikola maradt az édesanyjával
 

Amikor a falut szeptember közepén visszafoglalta az ukrán hadsereg, a településen nem volt élet. „Az egyetlen, amit csinálni lehet, hogy az ember sétál egyet a romok között. Nincs itt semmi” – meséli Mikola
 

Romok a faluban. Május végére 18 lakó visszatért a földig rombolt településre

Munka híján Mikola az önkéntesek által hozott élelmiszerek kiszállításában segít. A háttérben a Donyec folyón átívelő híd romjai
 

Mikola kutyája, Putyin – az ukrán katonák adták neki a nevet, mert „gonosz, és mindenkit meg akar harapni” – a falu temetőjében egy repeszektől megrongált kereszt mellett vár a gazdájára
 

Mikola testvérét, Vaszilt, és feleségét, Lubovot 2022. július 10-én orosz aknavetők ölték meg. A bombázás miatt kénytelen volt az udvarukban eltemetni őket

Tavasszal Mikola unokaöccse ideutazott Kijevből, hogy exhumálja szülei holttestét. „Újratemettük őket a temetőben, mint az embereket” – meséli a férfi

Mikola ellát két libát, amelyek korábban a bátyja családjához tartoztak. Mivel nincs munkája, azzal tölti idejét, hogy anyagot gyűjtöget háza javításához. „Építőanyagra és szerszámokra van szükségem, de más lerombolt otthonából nem szedem össze” – magyarázza

Mikola otthona azon kevés területének egyikén áll, amely még lakható. Azt mondták neki, hogy fát és pelletet fognak biztosítani a kályhához, de szerinte „ezek csak üres ígéretek”

Keresztény ikonok, órák és cigarettásdobozok veszik körül Mikola tükörképét, aki a nehézségek ellenére igyekszik pozitív maradni. „Néhány embernek teljesen elpusztult a háza, ez szörnyű. De túl fogjuk élni”

„Hamarosan itt a tél – mondja Mikola, aki eltökélte, hogy nem fogja úgy tölteni, mint az előzőt. – Krumplit és paradicsomot ültetünk. Nőni fognak, legalábbis amíg nem lesz bombázás”