Az önkormányzatok nem készítenek nevesített romaprogramot. Jó esetben van szociálisbérlakás-programjuk, segélypolitikájuk – a romákat pedig letudják azzal, hogy adnak valamennyi pénzt a kisebbségi önkormányzatnak, hogy szervezhessen rendezvényeket, amelyeket a polgármester megnyit. A józsefvárosi önkormányzat belevágott.
Romastratégiát állított össze és bocsátott társadalmi vitára a VIII. kerületi önkormányzat. A 2019 óta ellenzéki többségű képviselő-testület és a Pikó András vezette önkormányzat a több célcsoportot érintő Józsefvárosi Esélyegyenlőségi Program után tavaly év végén nekifutott egy romastratégia megalkotásának is (saját roma munkatársait, külső roma szakértőket és civil szervezeteket bevonva), amelyet reményeik szerint novemberben fog elfogadni a testület.
A jövő évi költségvetés így várhatóan már tartalmazni fogja a program kulcselemeinek tekinthető roma női közösségi tér és a roma kulturális és módszertani intézmény felállításának költségeit. Ezek egyike sem olyan téma (átadásuk is csak a választás után lehetséges), amely nagyon felborzolná a magyar (értsd: nem cigány) lakosság idegeit a túltámogatott cigányok évtizedes toposzának felidézésével, így nehezítené a Józsefvárosban várhatóan nagyon kiélezett kampányban a mostani politikai többség újraválasztási esélyeit. Ez ugyanis erősen kétesélyes.
Persze kérdés, hogy polgármesteri utódja, Sára Botond 2019-es vereségét nehezen megemésztő Kocsis Máté, a parlamenti Fidesz-frakció vezetője felveszi-e a Pikót támadó témák (hajléktalanokkal, droggal, szeméttel teli kerületet hozott létre) közé a romastratégiát – vagyis mit mondanak majd erről a kutatásaik.
Ehhez kapcsolódóan: EP-képviselő: „Megvédjük a medvét, a farkast, az erdőt, a roma gyerekektől viszont megvonjuk a jövőt”
Óvatos duhajok
Ha igen, nem lesz könnyű dolguk: a romaprogram ugyanis kerüli a politikailag kényes megközelítést. Nem utal vissza a fideszes kerületvezetésre, a hangsúlyosan női fókusz nem jelenti a gender megjelenítését, csak a roma nők fokozottan hátrányos helyzetére adott intézményes válaszok óvatos kísérletét. A szövegben nincs szó intézményes rasszizmusról, visszafogottan említi a cigányok életének minden színterén jelentkező diszkriminációt (de nem is kerüli az említését, ahogy a kormányzati romadokumentumok, megnyilatkozások teszik), és a kerületi roma kultúrát ápoló intézmény felállítása is beleférhet az átlag magyar választó által még elfogadott „muzsikáló cigány” képébe.
A kerületben régóta ott élő (bár hagyományos megélhetésüket már évtizedekkel ezelőtt elvesztő) zenészcigány-családok mindig dominálták a kerületi cigány kisebbségi önkormányzatot, és leginkább a Fidesz oldalán bukkannak föl – ahogy most is. Meghívásuk dacára a józsefvárosi roma önkormányzat képviselői nem is voltak ott a kerületi romastratégia kidolgozásánál.
A Fidesz mindig igyekezett megszólítani a kerületi muzsikus cigányokat. 2013-ban adták át a Muzsikus cigányok parkját, amely a magának helyet kérő cigány emlékezetpolitika fontos mérföldköve az országszerte a cigánytelepeken a szegregáció szimbólumává vált Dankó (sőt Dankó Pista) utcák után. A fideszes kerületvezetés alkalomszerűen egy majdnem nyolcvan munkanélküli zenészből összeállított cigányzenekart is foglalkoztatott. Igaz, eleinte közmunkaprogram keretében, majd részben zsebbe fizetve – ahogy ez kiderült Pikó polgármester a romastratégia október 3-i vitáján elejtett megjegyzéséből.
Kérdés, hogy ők mennyire véleményvezérei még a kerületi romáknak, mert a program (bármely romaprogram) talán legnehezebb pontja a mindennapi megélhetés és életkörülményeik szorításában élő cigányok – a célcsoport – elérése. A kerületben – hallottuk a fórumon – már a Fidesz alatt és most is bent ragad a szociális támogatások fele, mert még ezek az infók sem érik el az érintetteket. A Pikó András vezette önkormányzat politikai arculata fontos elemévé tette az állampolgári részvételt: még egy részvételi irodát is létrehozott korábbi kampányfőnöke, az újbaloldali mozgalmakból ismert Udvarhelyi Tessza vezetésével.
Az október 8-ig online társadalmi véleményezésre nyilvánossá tett romastratégiára egyelőre még nem nagyon érkeztek reakciók.
Ehhez kapcsolódóan: Romatelepekről az EP-ben: A felzárkóztatásra szánt pénzt ellopják, miközben bogarak lepik el a gyerekeket
Viták
A stratégia megalkotói jórészt fiatal roma szakértők – az önkormányzat szakmai/politikai irányításával. A nagymúltú, de intézményei és leginkább a legendás Tavaszmező utcai székházának elvétele után – a Fidesz-kormányzat és a fideszes kerületvezetés által – meggyengült Roma Parlament elnöke (persze az egész civil romamozgalom haldoklik, főleg a közéleti/politikai fókuszúak), Horváth Aladár részt vett a stratégia megalkotásában, de egyedüliként nem szavazta meg.
Az ő javaslatuk központjában egy önálló, az önkormányzaton belül működő, önálló romaprogram-iroda szerepelt (a romaprogram egy más területekkel is foglalkozó esélyegyenlőségi irodán belül fog működni), ezenkívül egy nonprofit közhasznú társaság, amelyet az önkormányzat határozottan ellenzett. Ennek tulajdonosai roma szervezetek, az úgynevezett kerületi roma kerekasztal tagjai lettek volna (az önkormányzat szerint a Roma Parlament dominálásával), főleg foglalkoztatási fókusszal, egészen a mikrohitelezésig. A Roma Parlament elképzelése szerint az önkormányzat a működéshez szükséges vagyont és az éves finanszírozást adta volna, amit Molnár György, az önkormányzat főtanácsadója a Fidesz által alapítványokba kiszervezett egyetemekhez hasonlított, és mint az önkormányzat számára jogellenest elutasított.
Kérdésünkre Horváth Aladár a stratégia alkotóinak írott leveléből idézett: „a Roma Programiroda Nonprofit Kft.-be azért akartuk alapító tulajdonosként bevonni a kerületben aktív roma és pro roma szervezeteket, mert ők a letéteményesei mindenfajta fejlesztési program sikerének (…) önálló és autonóm mozgási lehetőséget követelünk. Mi a polgárjogi mozgalomban azt valljuk, hogy a demokratikus Magyarországnak tőkéhez és döntési-hatalmi jogkörökhöz kell juttatnia a romákat, igen: hatalomhoz.”
Az önkormányzat, valamint belsős és a stratégiaalkotásra felkért külső roma szakértői alapvetően tágabb, esélyegyenlőségi kontextusban gondolkodnak, és a roma kulturális és módszertani központra, illetve a roma nőket megcélzó, alacsony küszöbű (könnyen elérhető) közösségi térre szűkítenék a „színtudatos” megközelítést, nem vennének részt konkrét roma foglalkoztatási és vállalkozásokat támogató programok lebonyolításában (és finanszírozásában).
Iskoláik elvesztése után az önkormányzatoknak már nincs befolyásuk az iskolai szegregációra (a kerületben két iskola is szegregáló), de az önkormányzat „befogadó óvoda” programja plusz-, például angol nyelvű szolgáltatásokkal igyekszik vonzóvá tenni középosztálybeli magyar családok számára is a józsefvárosi óvodákat.
Ezenkívül már most is van egy évi hatvanmilliós keretük harminc gyerek ösztöndíjára, és működtetnek egy, a felsőoktatásban tanuló roma fiatalokat foglalkoztató gyakornoki programot (hasonlót a kormány is indított az államigazgatásban). A Roma Parlament viszont tízszázalékos önkormányzati alkalmazotti romakvótát szeretne, amit a fórumon Molnár György nem tartott megvalósíthatónak, mondván, nem lehet megkérdezni az alkalmazottakat arról, hogy romák-e.
Pikó András, a VIII. kerület polgármestere a Transparency International konferenciáján 2019. december 9-én
Mostani vitájuk dacára a józsefvárosi önkormányzat igyekezett kárpótolni az előző kerületvezetés által kiebrudalt, polgárjogi alapállású roma civil szervezetet: támogatási szerződést kötött a Roma Parlamenttel, irodahelyiséget és kisebb kiállítóteremnek alkalmas helyiséget adott nekik, ahol már működik a Roma Parlament Bura Károly Galériája. A szervezet és a szintén az akkori vezetője, Zsigó Jenő által irányított, fővárosi fenntartású Romano Kher/Cigány Ház (amelyet a Zsigó Tarlós István alatti leváltása utáni, hosszú szakmai hibernáció lezárultával egy kis ideje Zsigó egykori munkatársa, Rézműves Melinda vezet) egyedülálló roma képzőművészeti gyűjteménye viszont még most is valahol egy ismeretlen pincében várja sorsát és potenciális közönségét, mert a kormány hozzá sem kezdett a beígért országos roma kulturális központ létrehozásához.
Ehhez kapcsolódóan: Olyan jól sikerült a nyíregyházi deszegregációs program, hogy van, aki azóta a parkolóban alszik
Roma női közösségi tér
A fórumon is sokat dilemmáztak az örök kérdésen: szegényeken segítsünk, vagy romákon? Konkrétan: szerepeljen-e nevesítve a stratégiában a roma sport, nem lenne-e ez szegregáló? A romastratégia lakhatásra és foglalkoztatásra vonatkozó része tehát inkább egy „színvak”, de szociálisan érzékeny program, amely persze jórészt romákat érint.
Amilyen a kerületben már működő, szintén nem roma címkéjű bölcsődéztetési támogatás is, amely pénzzel támogatja a munkanélküli anyákat, hogy bölcsődébe adják gyerekeiket, minél korábban csökkentve a roma gyerekeket sújtó későbbi oktatási hátrányokat (és lehetővé téve az anya munkavállalását).
A stratégia alkotói – mint megtudtuk, tudatosan – nem tettek a programba negatív kontextusú és a mélyszegénységben élő romákat különösen sújtó, de alapvetően szociális és nem etnikai problémákra adott intézményi válaszokat: drogot, prostitúciót, gyerekvédelmet. Ezekre az önkormányzatnak külön stratégiái vannak.
A program hangsúlyosan női fókuszát, jelesül a női közösség tér létrehozását az Iványi Gábor vezette metodista egyháznál dolgozó, nemsokára teológusként végző Galyas Éva – aki az egyik felkért külső szakértő volt a stratégia megalkotásánál – azzal magyarázza, hogy „a roma embereket meg kell szólítani, azt pedig úgy lehet, ha kimegyünk az utcára is, ahol járnak. Ezért is erős a női része a stratégiának, mert a nők tartják a kapcsolatot az intézményekkel, ők mennek a gyerekért, a hivatalba. Ezért a velük folytatott kommunikáción van a hangsúly.”
Abban látja a roma női közösségi tér lényegét, hogy ha igényli, a betérő kapjon mentálhigiénés, pszichológiai szakmai segítséget is, anélkül hogy az a jelzőrendszerben (gyerekvédelem stb.) megjelenne. „Így tud épülni az a bizalom, ami ahhoz kell, hogy később igénybe vegye azokat a szolgáltatásokat is, amelyek egy civil háznál elérhetők” – mondja.
A felállítandó roma kulturális és módszertani központ kapcsán hangsúlyozza, hogy ők csak ennek szükségességét akarták kiemelni és programba foglalni. „Létrehozására, konkrét feladatai, profilja kidolgozására szakembereket kell majd felkérni, akik kidolgozzák. A stratégia csak a hátteret adja, később kell a hozzáértőknek tartalommal feltölteniük.”
A választók
Hogy a stratégia (amihez majd programnak és intézkedési tervnek kell készülnie) egy lesz-e a számtalan középtávú romastratégia közül, amelyeket az elmúlt évtizedekben megalkottak az országban, még nem tudható. A fórumon egy hallgatói kérdésre – hajlandó-e az önkormányzat éves 30-35 milliárdnyi költségvetése egy százalékát erre fordítani (amelynek legnagyobb része persze „pántlikázott” pénz) – Molnár György nem köteleződött el. Bár, ahogy mondta, a két intézmény felállítása – még ha dolgozóik az önkormányzat bértömegébe tartoznak is majd – ennyibe, körülbelül négyszázmillióba fog kerülni. Hogy a programok működtetésére, ösztöndíjakra stb. lesz-e évente nagyságrendileg ennyi pénz, valószínűleg ő sem tudhatja, hiszen egy, a Fidesz által elvesztett fővárosi és kerületi választás után az ellenzéki irányítású önkormányzatok a pénzelvonás újabb változatos formáira számítanak.
Visszacsatolva a romák eléréséhez: bár az átlagember berzenkedik attól, ha meghallja a „felmérni, kutatni” szavakat, sem azt nem tudni, mekkora, sem azt, hogy mit szeretne a célcsoport. A népszámlálás frissen közzétett makroadatai szerint egész Budapesten összesen 12 ezer ember vallotta magát cigánynak (romának, beásnak stb.), ami nyilvánvalóan irreális (országosan is százezerrel kevesebben, 210 ezren merték ezt bevállalni 2011-hez képest), bár a roma vezetők által emlegetett húsz-, sokszor 25-30 ezres szám is az, hiszen már a kerület össznépessége is csak hetvenezer a tíz évvel ezelőtti 85 ezerhez képest. A program 12-14 százalékra teszi a cigányok kerületi arányát, ami nagyjából tízezer embert jelent.
A friss népszámlálási adatok szerint Józsefvárosnak egyáltalán nincsenek olyan rossz mutatói, mint a közvélekedés hagyományosan gondolja. A felsőfokú végzettségűek aktív korú népességen belüli aránya a fővárosban kiugróan magas: 44 százalék, a kerületben negyven százalék. A vidéki nagyvárosokban az aktív korúak közel egyharmada, a községekben viszont az aktív korúaknak csak 15 százaléka felsőfokú végzettségű.
A foglalkoztatottak aránya a fővárosban (54 százalék) és a megyei jogú városokban (50 százalék) a legmagasabb, a községekben (46 százalék) elmarad az országos átlagtól (49 százalék). A VIII. kerületben 63,3 százalék.
A munkanélküliek aránya a fővárosban és a vidéki városokban elmarad az országos átlagtól (2,5 százalék), a községekben meghaladja. A VIII. kerületben 3,2 százalék.
A kerületben már egyáltalán nincsenek közmunkások, tehát a kistelepüléseken – főleg a korábbi, de még a mostani választáson is – a kormánypárti településvezetés által alkalmazott közmunka-lehetőséggel való zsarolás itt nem működik. Viszont a ’19-es és az előző időközi józsefvárosi polgármester-választáson az ellenzék Józsefvárosban tudta legjobban dokumentálni a romák szervezett és fizetett fideszes szavazási utaztatását. De talán elég a szintén országszerte alkalmazott érvet sulykolni: kormánypárti településvezetés révén megnyílhatnak a kormány pénzcsapjai.
Egy romastratégia léte maximum néhány tájékozottabb érintett részéről jelenthet szimpátiaszavazatot. Más a helyzet az egyre inkább a régi berlini Kreuzberg negyedet idéző VIII. kerületbe az utóbbi években beköltöző fiataloknál.
Bár a kerületben a Corvin-negyedet kivéve nem zajlott olyan mértékű dzsentrifikáció (amikor magasabb társadalmi státuszúak nagyobb számban be-, alacsonyabb státuszúak kiköltöznek egy területről), mint a szomszédos Ferencvárosban (2008–16 között az önkormányzati bérlakásállomány itt 24, ott 33 százalékkal csökkent), de valamennyire ez a friss népesség lehet Pikó András szavazóinak egyik bázisa. Már ha elmennek választani azok, akik a Nagy Fuvaros utcában angol nyelvű megállító táblát kitevő kávézó kinti asztalainál üldögélnek. Roma nem volt ugyan köztük, de számukra a városvezetés romastratégiát is alkotó baloldalisága/progresszivitása vonzó lehet. A stratégia óvatos és politikamentes megközelítése pedig talán nem riasztja el a régebbi polgárokat sem.