A második részben azzal folytatjuk, hogy hogyan szeg szabályt az állami hírügynökség, mi az a közérdekű közlemény, és miért nem ellenőrzi senki azt az intézményt, ami most már évente 100 milliárd forintot használ el az adónkból.
A Magyar Távirati Iroda jogsértései
A Magyar Távirati Iroda (MTI) rendszeres gyakorlatává vált, hogy megtagadja olyan közlemények közzétételét, amelyek bizonyos személyekkel, valamint a saját működésével kapcsolatosak. Ezt a hírszolgáltatásán belüli független és közcélú információforrásként működtetett Országos Sajtószolgálaton (OS) keresztül tehetné. Ennek a csatornának a létrehozása annak idején azt a két célt szolgálta, hogy egyrészt elkülönüljön a tartalma az alapszolgáltatásnak számító hírfolyamtól, másrészt felületet biztosítson olyan közleményeknek, amelyek továbbítása közszolgálati feladatként is felfogható, és amelyekből hírügynökségi (szerkesztett) anyag nem készül.
A hírügynökség az OS-re szánt külső tartalmak közlésének megtagadásakor saját, még a hírügynökség régebbi vezetése által megalkotott szabályzatának következő pontjaira hivatkozik:
14./2 : „A közlemény nem sértheti a közmédia szervezeteinek jó hírét és üzleti érdekeit, nem irányulhat a közmédia bármely szervezete vagy annak munkavállalója ellen”;
illetve:
14./10 : „nem vonatkozhat közéleti szereplőnek nem minősülő természetes személyre, kivéve a személyében érintett reagálását”.
Egy magánvállalkozás – bírósági ítélet híján - természetesen nem köteles a saját működésével kapcsolatos kritikákat nyilvánosságra hozni. A közmédia viszont egy évente sok tízmilliárd adóforintból gazdálkodó közintézmény, emellett pedig a társadalom egyik legfontosabb tájékozódási eszköze, ahogy ezt feladataként "a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról" (Mttv.) meg is határozza. A törvény 101. §-a „A közszolgálati médiaszolgáltató hírügynökségi feladatai” között a következőket jelöli meg:
„… b) biztosítja a hozzáférhetőséget minden olyan hírhez és tudósításhoz, amelynek ismerete szükséges a nyilvánosság számára a közösségi és az egyéni jogok és érdekek megfelelő érvényesítéséhez,
c) közreműködik az állami szervek, más szervezetek és természetes személyek közérdekű közleményeinek a nyomtatott és az elektronikus sajtóhoz történő továbbításában”.
A köz tájékoztatása nyilvánvalóan elsőbbrendű cél egy közmédium esetében, mint saját jó hírnevének őrzése, mely utóbbit az Mttv. nem is jelöli meg a közmédia feladatai között.
Vagyis az MTI az Mttv. alapján köteles lenne a saját működésével kapcsolatos kritikáknak is helyt adni az OS-en belül.
Ehhez kapcsolódóan: Mi az a közszolgálat, és nálunk miért ilyen? I. rész: a kiegyensúlyozottságSzintén az MTI gyakorlata, hogy bizonyos személyeket nem minősít közéleti szereplőnek, és erre hivatkozva megtagadja a velük kapcsolatos közlemények közzétételét. (Az LMP - sokadszor - épp a héten járt így egy belvárosi ingatlanügylet kapcsán kiadott közleményükkel.) Ezen személyek mindegyikét jellemzi, hogy rengeteg közpénzt nyernek el vállalkozóként az államtól, sőt, van közöttük olyan, akinek korábbi cége kapcsán OLAF és ügyészségi nyomozás is zajlott szintén közpénzek miatt. Volt olyan eset is, amikor az MTI egy parlamenti párt feljelentésének hírét sem tette közzé a cégcsoport tulajdonosának személyiségi jogaira hivatkozva: a feljelentést ugyanis közbeszerzési visszaélések kapcsán tették.
Az Alkotmánybíróság és a Kúria is megállapította, hogy a közéleti tisztségeket viselők körén túl mások is közszereplők egy-egy ügy kapcsán. Tehát ha pl. a miniszterelnök veje egy ismeretlen emberrel kávézik, akkor ő nem közszereplő, viszont ha cége ellen nyomoznak közpénz százmilliók kapcsán, akkor az.
Az MTI/OS ráadásul szerkeszti is az információkat azáltal, hogy válogat közülük – ahogy ezt egy bírósági ítélet ki is mondta. Szerkesztőként viszont elfogult: pl. a Kormányzati Tájékoztatási Központnak a Helsinki Bizottságról szóló, valótlan tényeket tartalmazó közleményét az OS kiadta, a civil szervezet cáfolatát viszont nem.
Mi az a közérdekű közlemény?
A közérdekű közlemény feladata alapvetően az lenne, hogy praktikus (néha vészhelyzeti) információkkal orientálja a társadalmat (az állam működésével kapcsolatos fontos és praktikus információk, pl. szavazás időpontja, helye; különböző egészségügyi figyelmeztetések, óvintézkedések, stb.).
A “közmédia” gyakorlatában ez sokszor azt jelenti, hogy közérdekű közlemény formájában a kormány a saját politikai állásfoglalását teszi közzé egy aktuális közéleti kérdésben. Az elmúlt öt évben a menekültválság során folyamatosan ezzel éltek, de a “Magyarország jobban teljesít” szlogen “közérdekűsítése” is ez volt. Jellemző, hogy egy párt (a Fidesz) ugyanezt a szlogent használta.
A Közszolgálati Kódex így definiálja a közérdekű közleményt:
„A közszolgálati médiaszolgáltatók az Mttv. szabályainak megfelelően közérdekű közleménynek tekintik az ellenszolgáltatás nélkül közzétételre kerülő, állami vagy önkormányzati feladatot ellátó szervezettől, illetve személytől származó tájékoztatást, amely valamely konkrét közérdekű információt közvetít a nézők vagy a hallgatók figyelmének felkeltése céljából, és nem minősül politikai reklámnak.”
Ez sima önismétlés, tautológia: közérdekű közlemény az a tájékoztatás, ami közérdekű információt közvetít. Tíz év alatt még nem sikerült értelmezhetővé tenni, így nyugodtan használható politikai propagandára.
A volt MTV-székház
Miért nem ellenőrzik őket?
A már idézett, “A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) szerint az MTVA (amely a tényleges műsorgyártást végzi, nála vannak a munkavállalók, a szerződések és az adófizetők immár 100 mrd Ft-jának döntő része is) felügyeletét a csak Fidesz-delegáltakkal felállt Médiatanács, és nem a Közszolgálati Kuratórium (amelyben vannak ellenzéki delegáltak is) látja el.
Utóbbi csak a Duna Médiaszolgáltató Zrt-t felügyeli, ahol viszont nem folyik műsorgyártás. Igaz, a szerkesztői felelősség elvileg az övék, hiszen ők a “Megrendelők” a műsorgyártást végző MTVA felé. Persze, mivel a műsorok költségeinek fedezete nem náluk van, semmilyen valós megrendelői szerepet nem tudnak betölteni – még ha lenne is ilyen szándékuk. Ettől még a Zrt. Vezérigazgatójának (Dobos Menyhértnek) legalább beszámolási kötelezettsége van a műsorok tartalmával kapcsolatosan a Közszolgálati Testület felé - nem mintha ezt komolyan kéne vennie a fideszes kuratóriumi többség miatt.
A felügyeleti rendszer tehát szövevényes és nehezen átlátható, a felelősségi szintek maszatosak, számonkérhetetlenek.
Jellemző, hogy a közszolgálati műsorkészítés alapvető elveit tartalmazó Közszolgálati Kódex hatásköre a műsorgyártókra, az MTVA munkavállalóira nem terjed ki.
A Közszolgálati Kuratóriumnak a közszolgálati média egésze (és nem csak a jelentéktelen Duna Zrt.) fölötti ellenőrzési jogot csak a jogalkotó adhat. Az LMP-nek már 2011-ben volt ilyen törvénymódosító javaslata, ami természetesen már a parlamenti bizottságon sem jutott túl, nem hogy plenáris ülés elé kerülhetett volna.
A Médiatanács 10 év alatt nem alkotott meg egy szabályozást, amely a közmédia vezetőinek valamilyen szintű munkajogi felelősségét állapítaná meg, ha akár bíróság, akár a közmédiumok közszolgálati teljesítményét monitorozó Közszolgálati Testület a közmédia tartalmaival kapcsolatos elmarasztaló döntéseket hoz. Vagyis nincs kodifikálva, hogy a tartalom-előállító szervezetben a felelősök milyen következményekkel számolhatnak, ha hírhamisításon fogják őket. A lapunk által nemrég nyilvánosságra hozott hangfelvételek ráadásul direkt utasításokat tartalmaznak jogsértések elkövetésére.
Pedig a Közszolgálati Kódex szerint:
„A közszolgálati médiaszolgáltatók vezetőinek feladata annak biztosítása, hogy a pártatlanság, hitelesség, tárgyilagosság, időszerűség, pontosság, sokszínűség, sokoldalúság mind a műsorrendben, mind a műsorfolyamban egyaránt érvényesüljön.”
A közmédiumok közszolgálati teljesítményét monitorozó Közszolgálati Testület kompetenciái nagyon gyengék, például arra sincs kötelezve, hogy amikor a közszolgálati médiumok bármilyen sajtópernek alperesei, köteles legyen eljárni, és vizsgálatot indítani a sajtóper lezárulta után.
A tekintélyes méretű joganyag és a számtalan testület, tanács stb. alkalmas arra, hogy föl lehessen mutatni - például egy uniós vizsgálat, jelentés kapcsán - a közmédia jogállami működésének garanciáit. Ezek azonban csak a fügefalevelek, melyek fedésében zavartalanul áradhat a kormánypropaganda.
Érdekesnek találta cikkünket? Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát! Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.