Ilja Kaminszkij tizedes és egysége, a 11. Különleges Légi Dandár katonái 4 és fél hónapja háborúznak, annak a kimerítő orosz katonai offenzívának a részeként, amely lassan visszaszorítja az ukrán csapatokat Kelet-Ukrajnában.
Kaminszkij elmondta, hogy július elejére elege lett: a dandár 77 további katonájához hasonlóan megtagadta a harcot.
"Erkölcsileg kimerültem. Egyáltalán nincs bizalmam a hatóságok és a felsőbb parancsnokság iránt, már az első szótól kezdve" - mondta a 20 éves Kaminszkij a Jelenidő című műsornak egy július 17-i telefoninterjúban, amelyet a kelet-ukrajnai Luhanszk régióban lévő, meg nem nevezett helyszínről rögzítettek.
"Mert mindent figyelmen kívül hagynak. Minden kérést figyelmen kívül hagynak. Akkor kezdtek el megmozdulni és alternatívákat kínálni, amikor az emberek konkrétan elkezdtek nemet mondani" - mondta. "Elfáradtam. Honvágyam van. A lányom három hónapja született. Még mindig nem láttam őt."
Közel öt hónapja tart a második világháború óta Európában zajló legnagyobb háború és egyre több olyan orosz katona, mint Kaminszkij, nem hajlandó harcolni, azt követeli, hogy engedjék haza, vagy egyenesen nem is megy Ukrajnába. Orosz jogvédők szerint több száz, esetleg több ezer katona tiltakozik a harctéri bevetési parancsok ellen.
Kaminszkij egységének 78 katonája közül, akik nem engedelmeskedtek, néhányat napokig egy ideiglenes fogdában tartottak bezárva - mondta.
A harcot megtagadó katonák tovább növelik az orosz parancsnokok fejfájását, akik az északkeleti Harkivtól keletre, a dél-közép-ukrajnai Herszonig húzódó, 480 kilométeres frontvonalon küzdenek a kimerült egységek feltöltéséért.
A nyugati hírszerző ügynökségek szerint Oroszország veszteségei jelentősek; egy magas rangú brit katonai parancsnok a héten azt mondta a BBC-nek, hogy akár 50 000 katona is eleshetett vagy megsebesülthetett az invázió február 24-i kezdete óta.
A Kreml még mindig nem mozgósít... illetve csak burkoltan
A Kreml elutasította, hogy általános mozgósításra szólítson fel a kieső csapatok pótlására, ehelyett az elemzők szerint "titkos, hibrid" kampányt alkalmaz a friss katonák toborzására: katonai magáncégeket von be, kiterjesztette a korhatárt, jövedelmező pénzügyi ösztönzőket és néha kényszerítő intézkedéseket használ a sorok megerősítésére.
“Figyelmeztetlek benneket, ez a legutolsó ajánlat”
A kelet-szibériai Burjátia régió fővárosa, Ulan-Ude mellett állomásozó 11. Különleges Légi Dandár ejtőernyősei február 24-én, nem sokkal az orosz invázió kezdete után érkeztek az ukrajnai Herszon régióba.
Egy bizonyos ponton aztán egységet átdobták az ukrajnai Donbász régióban található Luhanszkba.
A Jelenidővel folytatott telefonbeszélgetésekben Kaminszkij elmondta, hogy a katonák 4 és fél hónapig nem kaptak eltávozást, még akkor sem, amikor a dandár veszteségei egyre nőttek: az egység állományának akár a fele - mintegy 1000 fő - vagy meghalt, vagy megsebesült a harcban - mondta.
Kaminszkij elmondása szerint a háború elején a parancsnokok a dandárt egy olyan vonal védelmére utasították az ukrán erőkkel szemben, amely 64 kilométer hosszúságban húzódott - ez körülbelül négyszerese annak, amit az alakulat kiszámíthatóan meg tudott volna védeni.
Máskor, az egység parancsnokai egy öt katonából álló osztagot arra utasítottak, hogy próbáljon meg elfoglalni egy közeli települést, amelyet akár 200 ukrán katona védett – mondta.
Your browser doesn’t support HTML5
Eltűntnek nyilvánítva: Egy orosz katona édesanyja kétségbeesetten keresi a válaszokat
Kaminszkij szerint az egységben már hetek, ha nem hónapok óta gyűlt az elégedetlenség. Elmondta, hogy ő maga mintegy 20 panaszt és áthelyezési kérelmet írt, de felettes tisztjei elutasították azokat - néha összetépték a papírokat.
Összesen 78 katona, köztük Kaminszkij is, nyíltan bírálta a parancsokat és követelte, hogy vagy küldjék haza, vagy helyezzék át őket - mondta.
Az egységparancsnokok ekkor közbeléptek. A Jelenidővel megosztott hangfelvétel szerint a parancsnokok július 17-én találkoztak az engedetlen katonákkal és felváltva fenyegették őket, könyörögtek nekik és próbálták kényszeríteni őket, hogy maradjanak szolgálatban, vagy vonják vissza lemondási kérelmüket.
"Parancsnoki őrszolgálat? Tüzérségi őrszolgálat? Akarja valaki?" - hallani, ahogy a parancsnok, egy alezredes, akit Agafonov vezetéknéven azonosítottak, ezt mondja a katonáknak. "A dandárparancsnokok megkérdezik, ki akarja őrizni a második tüzérségi egységet. Valaki? Három nap szolgálat?"
"Mindent nagyon megkönnyítenek nektek, fiúk. Figyelmeztetlek benneteket, ez a legutolsó ajánlat" – hallatszik a felvételen. "Ha senki sem hajlandó elfogadni a dandárparancsnokok ajánlatát, nem tartalak benneteket fogva. De ma este hat óráig van időtök. Utána nem fogok újabb ajánlatokat mérlegelni".
Kaminszkij szerint a nyomás végül részben működött: Július 16-ig a 78 katona közül 50-en engedtek a kérésnek, és visszatértek a bázisukra.
A többieket azonban az egység parancsnokainak utasítására letartóztatták és Kaminszkij szerint egy ideiglenes fogdában tartották őket a Luhanszki területen, ahol naponta csak egyszer kaptak ételt.
Július 20-ig nem volt ismert a fogva tartott katonák sorsa.
Szergej Krivenko jogvédő aktivista szerint az orosz katonai szabályzat tettük korlátozott jogi indoklását és eljárást tesz lehetővé a parancsot megtagadó katonák számára - különösen azoknak, akik háborúellenesnek vagy pacifistának vallják magukat.
"Ha egy katona ilyen eljárások szerint cselekszik, akkor nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni. Ugyanis nincsenek büntetőcikkelyek arra, hogy valaki háborúellenes meggyőződés alapján kéri a szerződés felbontását" - mondta Krivenko a Jelenidőnek. "A katona az egységben van, nem menekül sehova. És ez azt jelenti, hogy nem lehet felelősségre vonni dezertálásért vagy szökésért".
"Nem tagadja meg a parancsok végrehajtását, így a függelemsértésről vagy a parancsmegtagadásról szóló cikk sem releváns" - mondta. "Egyszerűen csak kijelenti, hogy háborúellenes meggyőződése van".
“Meg kellett tagadnom, hogy életben maradhassak”
Az Ukrajnában állomásozó orosz csapatok nagyrészt szerződéses katonákból állnak: önkéntes katonákból, akik határozott idejű szerződéseket írnak alá a szolgálatra. A tapasztalatok skálája változó. Más egységek között vannak olyan katonai magáncégek, mint például a hírhedt Wagner emberei, vagy a csecsenföldi vezető, Ramzan Kadirov által felügyelt speciális, félautonóm egységek.
A Kaminszkij 11. dandárjában tapasztalható elégedetlenség nem egyedi eset, és vannak arra utaló jelek, hogy az orosz parancsnokok különböző taktikákkal próbálják megakadályozni, hogy kicsússzon a kezükből a kontroll: például nyilvánosan megszégyenítik azokat a katonákat, akik megtagadják a harcot.
Burjátföldön, ahol a 11. dandár állomásozik, több tucatnyi katona kért jogi segítséget helyi aktivistáktól, hogy különböző okokból felbontsák a szerződésüket és kilépjenek az ukrajnai szolgálatból.
A dél-oroszországi Bugyonnovszk városában, a 205. kozák motorizált lövészdandár bázisán a parancsnokok "szégyenfalat" emeltek annak a mintegy 300 katonának a nevével, rangjával és fényképével, akik megtagadták a parancsot az ukrajnai háborúban.
"Elfelejtették katonai esküjüket, a szertartásos ígéretet, a hazának tett fogadalmukat" - olvasható a táblán.
Your browser doesn’t support HTML5
Az utca embere: moszkvaiak arról, hogyan befolyásolja Oroszország elszigeteltsége a mindennapi életet
Az orosz közösségi médiaóriáson, a VK-n keresztül a Jelenidővel folytatott beszélgetésekben a dandár több katonája vitatta a szégyenfalra való felkerülése körülményeit. Mindannyian azt kérték, hogy nevüket ne közöljék, mert félnek a további büntetéstől vagy a parancsnokok megtorlásától.
"Természetesen mindent megértek. Aláírtam egy szerződést. Minden helyzetre készen kell állnom; erre a háborúra, erre a különleges műveletre" - írta az egyik katona. "De arra gondoltam, hogy még fiatal vagyok; bármelyik pillanatban a fejembe repülhet egy repeszdarab, egy golyó".
A katona elmondta, hogy amikor rájött, hogy megindul a február 24-i invázió, még a támadás előtt megsértette a szerződését és kilépett a dandárból.
"Sokáig gondolkodtam rajta, és erre a döntésre jutottam. Megértettem, hogy vissza kell utasítanom, hogy életben maradhassak" - mondta. "Egy cseppet sem bántam meg."
„Te egy senki vagy”
Egy másik katona a 205. dandárból szintén elmondta, hogy a parancsnokok nem készítették fel a katonákat a háború előtt és amikor az egységek bevetésre indultak, azt mondták nekik, hogy gyakorlatra mennek.
"Nem volt normális lőszerünk, nem volt golyóálló mellényünk vagy sisakunk. Nem volt élelmünk, nem volt vizünk" - mondta. "Őszintén szólva, magunkat kellett ellátnunk" élelmiszerrel.
"Nem gondoltam, hogy kilépek, de végül megtörtént a feleségem nehéz terhessége miatt és halasztást kértem a szülésig" - mondta egy harmadik katona. "A főnökök válasza az volt: "nem érdekelnek minket a problémáid, menj csak és lépj ki".
A Szabad Európával folytatott beszélgetéseiben Kaminszkij sajnálkozott azon, amit úgy jellemzett, hogy a parancsnokok érzéketlenül semmibe veszik a katonáik jólétét.
"Ezek az emberek mindenre készen állnak. Nem érdekli őket egy katona élete, fontosabb nekik a pozíció és a rang" - mondta.
"Inkább eltemetlek a fronton, a védelmi vonalon, minthogy feladjam a pozíciómat" - írta le a parancsnokai érzéseit. "Egyszerűen nem érdekli őket. Számukra te csak egy katona vagy, egy senki".