A semmiből felbukkanó szélsőjobboldali jelölt első fordulós győzelme segíti az RMDSZ mozgósítását a hétvégi parlamenti választásra. De ha az Orbánhoz hasonló szuverenisták erősödése módosít az ország geopolitikai irányán, mi lesz a kisebbségi képviseletekkel, akiknek választói már lekövették a Fidesz Nyugat-ellenes fordulatát? És valóban van negyvenszázaléknyi szélsőjobboldali szavazó? Ezekre kerestük a választ Székely István Gergő politológussal.
Két meglepetésjelölt jutott be a romániai államfőválasztás második fordulójába. A második helyezettet, a jobbközép liberális USR jelöltjét, Elena Lasconit a 3–5. helyre várták, a TikTok-kampányával pár hét alatt berobbanó Călin Georgescut a szavazók nagy része nem is ismerte. A kutatóintézetek tíz százalék alatti eredményt jósoltak neki: 23 százalékot szerzett, Lasconi 19-et.
Időközben különféle hatósági és politikai akciók indultak a választások esetleges befolyásolása miatt, így Románia teljes bizonytalanságban van három nappal a parlamenti választás előtt.
Visszatérve az eredményekre: a legfontosabb román establishmentpártok, a korábban váltógazdálkodást folytató, egy ideje együtt kormányzó és az EP-választáson is közösen induló PSD és PNL jelöltjei leszerepeltek, pártelnökeik már le is mondtak. Az eddigi szélsőjobb protesztpárt, a nyáron az Európai Parlamentbe is bekerülő AUR csak 13,8 százalékot kapott, valamivel kevesebbet, mint a júniusi EP-választáson.
Georgescu a két világháború közötti fasiszta Vasgárda-mozgalom iránti szimpátiája miatt pár éve még az AUR-nak is sok lett, függetlenként, egy kicsi, új párt támogatásával indult. Győzelmét üdvözölte az orosz állami média, Putyin orosz elnök már 2018-ban „igazi vezetőnek” nevezte őt.
Călin Georgescu november 26-án, amikor az újságírók kérdésekkel igyekeznek megszakítani nekik tartott beszédét
A hegemón romániai magyar párt, az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor 4,5 százaléka a párt legjobb, elnökválasztáson elért eredménye 2004 óta, még ha a nyári európai parlamenti (az önkormányzatival együtt rendezett) választáson 6,48 százalékot ért is el.
Az első forduló (a második december 8-án lesz) mindössze egy héttel előzte meg a parlamenti választást, ahol – immár szokásosan – az RMDSZ bekerülése a tét, még ha kisebbségi pártként akkor is jogosult mandátumra, ha nem éri el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Minden párt parlamenti választási eredményét komolyan befolyásolhatja a szereplés az elnökválasztás első fordulójában.
Bár nyáron Kelemen Hunorék is kampányoltak a világszerte egyre vonzóbb establishmentellenességgel (ők a brüsszeli elittel szemben), most a „józan ész” pártjaként neoliberális, az állam túlterjeszkedését és diszfunkcionalitását ostorozó programmal léptek fel.
Székely István Gergő kolozsvári politológust kértük meg, hogy kommentálja a választási bombameglepetést és a folytatás várható forgatókönyveit.
Az algoritmus győzelme
Hogyan nyerhetett választást egy olyan ember, akiről a lakosság jelentős része nem is hallott? Székely István Gergő szerint a közvélemény-kutatásokban csak igen későn jelent meg, és egy-két kivételtől eltekintve olyan alacsony támogatottsággal, amennyivel általában az egyéb kategóriába szokták sorolni a jelölteket.
A 62 éves politikus a Tiktokon kampányolt és robbant be (érdekes, hogy az egyik, 1,7 millió kedvtelést begyűjtő oldalát törölte a választás másnapján), ahol elvileg nem lehet politikai hirdetéseket közölni. A román kommunikációfelügyeleti hatóság bejelentette, hogy ezt ki szeretnék vizsgálni, és az EU-hoz fordult.
Időközben két minimális szavazatot szerzett jelölt is az Alkotmánybírósághoz fordult, ami el is rendelte a szavazatok újraszámlálását, ami viszont a választási hatóság vezetője szerint lehetetlenség a péntek kora délutáni határidőig.
A Román Országos Távközlési Hatóság alelnöke pedig november 28-tól kezdeményezi a TikTok platform felfüggesztését Romániában. Időközben kiderült, hogy a digitalizációs miniszter októberben titokban Dublinba utazott, ahol a TikTok központjában tárgyalt a romániai elnöki és parlamenti választások előkészítéséről.
Klaus Iohannis elnök összehívta a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot is a választási folyamat esetleges befolyásolási kísérletei miatt.
„Orosz és titkosszolgálati mélyállamszálakat emlegetnek. Milyen alappal?
Ez abszolút hihető, de nem hiszem, hogy könnyen sikerülne bebizonyítani. A TikTok nagyon fontos volt, és kezd körvonalazódni a módszer is. Egyrészt a három jobbközép jelölt, Lasconi, Ciucă és Geoană bejegyzéseit kezdték el masszívan kommentelni azzal, hogy Georgescura szavazunk. A másik módszer az volt, hogy tíz- vagy akár százezres nagyságrendű követővel rendelkező, nem politikai témákban tevékenykedő influenszereknek fizettek azért, hogy olyan rövid videót készítsenek, amelyben nem hangzik el Georgescu neve, de benne volt az az a hashtag, hogy „echilibru și verticalitate”, ami azt jelenti, hogy egyensúly és függőlegesség, ami arra utal, hogy a hátgerinc egyenes.
A videókban arról beszélnek, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy államfőnek. Egyebek mellett el kellett hangozzék az egyenes gerinc és az egyensúly kulcsszó. Aztán ezekre a videókra is ráengedték a kommentelőket, akik elkezdték alájuk írogatni, hogy Călin Georgescura szavazunk. Ez akkora hullámot kavart a TikTokon, hogy öngerjesztővé vált.
Georgescu gyakorlatilag nulla lejt vallott be kampányköltségként, ami persze lehetetlen. Lehet, hogy tényleg minimális pénzt költött el a platformon, de az influenszerekre és a kommentelőkre nem. Úgy tűnik, hogy a trollfarmja hús-vér kommentelőkből állt, nem egy botrendszer volt.
Székely István Gergő politológus
Az influenszerek közül néhányan most mea culpáznak, egyesek letörölték a tartalmakat, de szerintem néhányan tényleg nem tudták, hogy mibe mennek bele. Ők egy semleges dologról, arról beszéltek, hogy milyen jó tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy államfőnek, anélkül hogy megneveztek volna bárkit is. Azt a kommentelők végezték el. Biztos, hogy aki ezt kitervelte, zseniálisan időzített, mert két-három hét leforgása alatt annyira felpörgette a választás napjára, hogy ilyen eredményt hozzon.
Kérdés, hogyan lehet az ilyet megfogni, letiltani, vagy valahogy szűrni az ilyen tartalmakat, amivel most a kommunikációkat felügyelő hatóság foglalkozik. Egy ilyen lépésnek hatalmas kockázata lenne, mert esetleg még népszerűbbé teszi a jelöltet.”
Nem lesznek gyarmat!
Georgescu szerint a román külpolitika az Egyesült Államok gyarmati érdekét szolgálja, nem a nemzeti szuverenitást és a románok érdekét.
A kampányban hangoztatott, a magyar kormányéval megegyező békepárti (az ilyen állásponttal szemben állók szerint valójában Putyin-párti) kommunikációja ellenére a győzelme utáni napon a kötelező katonai szolgálat visszaállítását javasolta. Ez most annyiból érdekes, hogy Románia félprezidenciális rendszer, az elnök nem rendelkezik nagyon erős jogosítványokkal, de a közvetlen választás miatt mégis nagy a legitimitása, és a külpolitika terén is vannak hatáskörei. Ő képviseli országát a nemzetközi szervezetekben, így az EU egyik döntéshozó szervében, a tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanácsban.
Bár a kormány és az elnök között konszenzuskényszer van a külpolitika nemzetközi szervezetekben való képviseletében, de Orbán Viktor számára azért nem mindegy, hogy a szuverenista Georgescu vagy a korábban Orbán Romániából való kitiltását is felvető, konzervatív liberális Elena Lasconi ül majd mellette a tanácsban.
A szélsőjobbos és a liberális jelölt közti választás kényszere a romániai magyar képviseletet is dilemma elé állítja. Az RMDSZ eddig is szűk mezsgyén lavírozott a romániai mainstream politika euroatlanti elköteleződése (még ha ebből az eddig legerősebb párt, a szociáldemokrata PSD el is kezdett kibeszélni), ezzel együtt esetleges saját kormányzati szerepe és a szavazóira nála is nagyobb hatással bíró Orbán Viktor harcos szuverenista álláspontja között.
Az EU egységesülését – így, hiába a magyar uniós elnökség Make Europe Great Again szlogenje, sok elemző szerint annak erejét is – gyengíteni akaró nemzetállami szuverenisták mögé teljes mellszélességgel nem tudnak kiállni a kisebbségi magyar képviseletek, hiába tagozódtak be ők is a Budapest-központú nemzetegyesítés révén a Fidesz kliensrendszerébe.
Orbán Viktor nemrég a Magyar Állandó Értekezleten a reakciókból ítélve kissé zavarba is hozta hallgatóságát kijelentésével, miszerint a szlovák állami szuverenitás legelkötelezettebb védelmezői a felvidéki magyarok. A kisebbségi magyar vezetők ugyanis elvileg csak részben kapaszkodhatnak föl a Brüsszellel szembemenő magyar szuverenitásvonatra, mert ők – többségi nemzetük államának szuverenitása ellenében – inkább azt szokták az EU szemére vetni, hogy nem foglalkozik az őslakos kisebbségek jogaival. Inkább azt szeretnék, hogy ne csak egy-két nemzetközi egyezmény (például a kisebbségi nyelvi charta, melyet éppen most kezd ki Orbán szövetségese, Fico kormánya Szlovákiában) védje, hanem az EU, kivéve ezzel ezeket a jogokat és hatásköröket (is) a nemzetállami szuverenitások felügyelete alól.
Georgescu – ha vasgárdista, fasiszta megjegyzéseit figyelmen kívül hagyjuk – hasonló dolgokat mond, mint Orbán, csak az országot és a népet Romániára és a románokra kicserélve; ez az Európai Unió és a nyugati értékek elutasítása, egy szuverén és „a nép józan eszét követő” Románia/Magyarország tradicionalista üzenete és a békepártiság. (Orbán azért a NATO-t még nem ostorozza.) Georgescu a választások másnapján az Amerika és a Nyugat által „leigázott pártok” emberének nevezte Lasconit, ami a magyar kormányzati plakátkampány „ahogy Brüsszel fütyül, úgy táncol az ellenzék” üzenetére rímel.
Az RMDSZ is az USR politikusa ellen kampányolt az első forduló előtt – igaz, a magyar többségű települések, megyék képviseleti jogosultságait sértő közigazgatási reformtervezete miatt.
Ellentétben a szélsőjobboldali AUR-t vezető Gheorghe Simionnal, aki nyíltan csodálja Orbánt, Székely István Gergő egyelőre nem talált Georgescutól olyan idézetet, amelyben a magyarok, Magyarország vagy Orbán Viktor szerepelne.
Az RMDSZ a választás másnapján mégis azonnal kommunikációs stílust váltott. Az új üzenet egyetlen dologról szól: egy nagyon veszélyesen magyarellenes jelölt győzött, ezért minden magyarnak el kell mennie a parlamenti választáson szavazni. Ahogy Kelemen Hunor fogalmazott: Védjük meg a magyarokat! Hasonló volt a nyári önkormányzati-EP választási kampány egyik fő RMDSZ-üzenete is – akkor még főleg az AUR-ra utalva.
A televíziós elnökjelölti vitán (amelyre Georgescut meg sem hívták) Kelemen Hunor és Simion nem támadta egymást, Simion emberei a közönségből többször meg is tapsolták a magyar jelöltet – mondja Székely István.
„Bár nem volt magyarellenes kampány, az RMDSZ-nek mégis kapóra jött a mozgósításhoz a román szélsőjobbal való riogatás a parlamenti választás előtti héten.
Az EP-választáson – ahogy akkor erről beszélgettünk is – az RMDSZ kemény identitáskampányt nyomott, amelyben nagyon élesen ki volt jelölve a mi és az ők. Nekem az volt az érzésem, hogy az egy kicsit túlfutott, hogy úgy mondjam, a becsületes, hétköznapi román ember is támadva érezhette magát a hangnemétől. De kiválóan működött, történelmi RMDSZ-eredmény született, bár azt nem tudom, hogy a Holdról látszik-e – egyébként Georgescu szerint nem járt ember a Holdon.
Az elnök- és a parlamenti választás előtt úgy tűnt, hogy az RMDSZ másfajta kampánynak fut neki. Ez egyrészt arról szólt, hogy milyen vagány ez a Kelemen Hunor: motorozik, így járja körbe az országot, közben mindenkivel beszélget – egy cool imidzsre mentek rá. Közben RMDSZ-es politikusok elsősorban arról beszéltek, hogy a román állam nem működik. El volt ez túlzottan tolva egy neoliberális antietatista irányba: az állam támadásáról, visszavágásáról szólt. Viszont nem volt identitáskampány. Aztán az utolsó két hétben, hogy-hogy nem, kipécézték az USR-t a közigazgatási reform törvénytervezete miatt. E tervezet szerint háromezer fő alatt elvesztenék a községek az önállóságukat, húszezer fő alatt nem kaphatna városi rangot egy település és hasonlók. Persze az USR-t különösebben nem érdekli, mi történik a kistelepüléseken, nekik nem ott van a szavazóbázisuk.
Az RMDSZ elkezdte keményen támadni az USR-t emiatt. Megint az ellenségkép felmutatása volt a logika, de nem volt benne a magyarellenesség, vagy csak nagyon áttételesen. Most pedig ott tartunk, hogy egy nagy hátraarccal mégis erre a jelöltre kéne átirányítani a magyar szavazatokat.
A másik a Fideszhez való közelség. Szögezzük le, hogy Georgescu nem Orbán. Amit eddig láttunk belőle, az sokkal durvább, mint amire a Fidesz a legsötétebb napján képes, inkább a Mi Hazánk, de még azon is túl van. Vannak olyan elemek nála, amelyek a Fidesz-kommunikációból teljesen hiányoznak, de még a Fidesz lelkületéből is. Georgescunál van egy kemény antiszemita vonal, volt is ellene néhány per emiatt, az egyiket 2022-ben szüntették meg.
A másik a neolegionárius téma és a Vasgárda kultusza. Egyszer megkérdezték tőle, hogy jó-jó, de hát a Vasgárda ölte meg a románok nemzeti hősként tisztelt történészét, Nicolae Iorgát, mire azt mondta, hogy ez a történelem misztifikációja.
Mit jelent ez az RMDSZ-re nézve?
Az RMDSZ addig vett részt a szél vetésében – és vetett maga is némi szelet –, míg most szembejött a vihar, amivel kezdenie kell valamit.
A Nyugat-ellenességre gondol?
Igen, és a háborús helyzet relativizálására. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az államelnökjelölti vitán Kelemen Hunor nagyon határozottan Ukrajna mellett állt ki.
Az RMDSZ ebben nem tért el a román mainstreamtől.
Folytatódott a párt lavírozása, kicsit két kapura játszással. Kelemen Hunor nagyon jól tudta, hogy ott elsősorban román közönség nézi, és ebben az irányban komolyan letette a garast. De közben – ahogy erről beszéltünk nyáron – az RMDSZ nem tett semmit annak kapcsán, hogy a választóinak az attitűdstruktúrája milyen irányba mozdul, mert az gyakorlatilag nagyon hasonló lett a magyarországi Fidesz-szavazókéhoz.
Turnéztak fideszes jelöltekkel, akik meg is pendítették a szuverenista tábor összes jelentős toposzát, a migrációt, az LMBTQ+-témákat, a békepártiságot és így tovább. Ezért mondom, hogy szelet vetettek, és most szembejött a vihar.
Tehát – ellentétben az önkormányzati-EP kampánnyal, ami nagyon AUR-ellenes volt – a mostaniban nem volt meg ez a román széljobbellenesség.
Ez tegnapig írja le a valóságot. (Az interjú szerdán készült – K. Gy.)
Tehát az RMDSZ-nek az volt az érdeke, hogy Simion jusson be a második fordulóba – Georgescuval akkor még nem számolt senki –, mert ő jobban jött volna nekik mumusként a parlamenti választás előtti egy hétben, mint bármely más párt. Így most kapóra jött nekik Georgescu sikere is, nem?
Valószínűleg be voltak készítve ezek az anyagok. Az lehetett az elképzelés – de nyilván ezt nincs honnan tudjam –, hogy a második forduló a szociáldemokrata kormányfő, Marcel Ciolacu és Simion között megy le. Az RMDSZ számára ez lett volna a legkényelmesebb konfiguráció, pont úgy, ahogy Ciolacu és a PSD számára is.
És nem csak abból a szempontból lett volna könnyű, hogy ott lett volna ez az anyag, ez a kampánykoncepció, amivel rá lehet fordulni a második fordulóra vagy akár már a parlamenti választásra; azt a gordiuszi csomót is el tudták volna vágni, hogy végső soron Ciolacu mellé álljanak be a második fordulóra, anélkül hogy különösebben megharagudhatna emiatt a szavazóbázis, amely ugye sosem díjazta a PSD-vel való együttműködést.
A helyzet most az lett, hogy a választási anyagokat és a kommunikációt csak egy picit kellett tovább fazonírozni. Be kellett montírozni a képekre még egy arcot, Georgescuét Simion és a másik szélsőjobboldali, Diana Șoșoacă mellé. Vagy ha az is volt a terv, hogy teljesen mással kampányoljanak, akkor is csak egyszerűen ki kellett venni a fagyasztóládából azt, amit oda betettek június 10-én. Megvolt a sikeres koncepció, és most elő lehet megint húzni.
Viszont a másik oldalon, mármint Lasconi tevékenysége kapcsán, van egy kis bibi. Georgescu eszméletlenül ráijesztett mindenkire, a magyarokra is. A teljes mainstream kapkodja a fejét, és ebben a kontextusban el lehet vonatkoztatni attól, hogy Lasconi egyszer azt mondta, hogy Orbán Viktort ki kéne tiltani Romániából, vagy hogy olyan reformokkal kampányol, amelyek esetleg hátrányosak lennének magyar szempontból.”
Ehhez kapcsolódóan: Hogyan segítette a TikTok a román szélsőjobboldali
Forgatókönyvek
„Lehetséges egy, a francia gyakorlathoz hasonló egységfront a második fordulóra a szélsőjobbal szemben, benne az RMDSZ-szel?
Több forgatókönyv lehetséges, vegyük a két szélső változatot. Sok múlik azon, hogy mi történik a parlamenti választáson.
Eddig aprócska pártok mellett beállt Lasconi mögé a Nemzeti Liberális Párt, ami ugyan volt már tíz százalék alatt a kilencvenes években, de most megint csak kilenc százalékot ért el. A PSD azt mondta, várjuk meg a parlamenti választást. Formálisan az RMDSZ is ezt mondta, de már látszik, hogy beáll Lasconi mögé. A másik oldalon pedig – ugyan nem automatikusan, hanem kisebb pofozkodásokkal – Georgescu mögé beállt Simion és Șoșoacă is, akit az alkotmánybíróság eltiltott az indulástól.
Tehát a kulcsszereplő a PSD lesz, a kulcskérdés pedig az, hogy a PSD jelenlegi vezetése – amely lemondott, de a lemondás a parlamenti választás másnapjától hatályos –, illetve a kihívók, akiket most még nem látunk, mit fognak kifizetődőnek látni. Azt-e, hogy beálljanak az euroatlantista kórusba, és azt mondják, hogy most az ország sorsa forog kockán, így tovább kell vigyük a nagykoalíciót, ami eddig volt.
Akkor ez a nagykoalíció továbbmegy, de már muszáj bevenni az USR-t is, főleg, ha Lasconit megválasztják, és valószínűleg az RMDSZ-t is. Jelenlegi tudásunk szerint nagyjából 60-65 százalék lenne emögött a széles pártszövetség mögött. Vagyis nem is biztos, hogy az RMDSZ-re matematikailag szükség van.
Arra számítok, hogy ebből a négyesből a két erősebb a PSD és az USR lesz. A liberális párt nagyon meg van gyengülve, de valószínű, hogy jobb lesz az eredménye, mint az a kilenc százalék, amit most Nicolae Ciucă produkált. Egy ilyen nagykoalícióból nehezen látom elhagyhatónak bármelyik román pártot, a PSD nélkül biztos, hogy nem lesznek többségben. Viszont a PSD–USR-viszony nagyon necces, ott nagy az inkompatibilitás. Sokat támadták egymást a múltban, az USR tulajdonképpen a PSD miatt nőtt ki. Igaz, az még nem ez a PSD volt, hanem a Liviu Dragnea-féle, a mostaninál sokkal populistább, szuverenistább, tulajdonképpen Georgescuhoz hasonlóbb.
A vezetőkön kívül a másik kérdés az, hogy mennyire hajlandó a szavazótábor, illetve a falusi polgármestereik átállni Elena Lasconihoz, akinek a pártja előtte ezerszer lekorruptozta, leprimitívezte, lebalkánizta őket.
Ennek a tágan értelmezett forgatókönyvnek egyik variációja az lehet, hogy beveszik-e az RMDSZ-t, egy másikban viszont úgy gondolhatják, hogy amúgy is túl nagy veszély a szélsőjobb előretörése, ne öntsünk még egy liter Mol-benzint is a tűzre, még jobban hergelve ezzel a széljobbereket.
A másik szélen az a forgatókönyv lenne, hogy a PSD és az AUR olyan eredményt ér el a parlamenti választáson, hogy ketten elegendők lennének kormányt alakítani.
Șoșoacăékat szerintem nem fogják megkockáztatni, annak viszont sajnos szerintem van reális esélye, hogy a PSD az AUR felé nyit, ha akár egy vékonyka parlamenti többséget össze tudnak kalapálni együtt. Ebben az esetben a PSD számára lehet, hogy az a racionális az elnökválasztás második fordulójára, hogy azt mondja, hogy mindenki úgy szavazzon, ahogy akar. Nem fogják azt mondani, hogy Georgescu, azt szerintem nem fogják felvállalni, de az is Georgescunak kedvez, ha elengedik a második fordulót.
És mi a helyzet a deklaráltan nem atlantista oldalon?
Itt van még egy ismeretlen: hogyan oszlanak meg a szélsőjobb szavazatok a parlamenti választáson? Eddig két szereplőről tudtunk, az egyiket, Șoșoacăékat kiiktatták az elnökválasztáson, ami miatt arra számítottunk, hogy a parlamentin erősödni fog. Viszont amióta belépett Georgescu, azóta kiderült, hogy van egy kicsi párt, amiről senki nem hallott, a Fiatal Emberek Pártja (POT), de Georgescu eddig nem állt ki személyesen, hogy azt mondja a támogatóinak, hogy erre a pártra szavazzanak. Hetvenkilenc jelöltjük van, lefedik a megyék többségét. Tehát lehet rájuk szavazni, de a legtöbb megyében csak egy, maximum két emberük van, így áttörést nem tudnak elérni.
Szerintem pozitív fejlemény lenne, ha három- és nem kétfele oszlana a szélsőjobbos szavazat.”
Nyugat és Kelet?
Több mint 37 százaléknyi választó szavazott a két szélsőjobboldali jelöltre (rajtuk kívül egy Cristian Terheș nevű jelölt is elért egy százalékot). Ennyi szélsőjobboldali szavazó lenne Romániában? Persze nem tudni, hogy Șoșoacă szavazói otthon maradtak-e, vagy másra szavaztak.
Székely István Gergő szerint sokan lehettek olyanok, akik „felpattantak a Georgescu-féle eszméletlen protesztvonatra”, de nem feltétlenül szélsőjobbosok vagy fasiszták, még csak nem is biztos, hogy szuverenisták.
A politológus értékelése szerint Georgescu kampányának íve alapján sok bizonytalan szavazónak a választás előtt jött fel a telefonján egy szimpatikus, meggyőző, jól fésült, középkorú úriember minőségi kivitelezésű kampányanyaga, és az utolsó napon, amikor az említett kommunikációs hullám tetőzött, mellette döntöttek. Másnap reggel pedig felébredtek, és rákerestek az interneten, hogy ki ez az ember. A választás utáni nap a Google kereséseinek élén a legionárius szó állt.
„Mit mutatnak az értékvizsgálatok? Mennyire korrelálnak a választási számokkal?
Az ukrán háború kapcsán mérte Toró Tibor és Kiss Tamás az EP-választás előtt, hogy a román társadalomban nagyjából kétszer annyian voltak azok, akik Ukrajna-párti álláspontra helyezkedtek, mint akik oroszpártira (46 százalék, illetve 21 százalék), de volt egy hatalmas határozatlan tábor is. A 2022-es orosz invázió utáni közvetlen állapothoz képest jelentősen csökkent az ukránpárti álláspont, tehát látszik a fáradás, de nagyon nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ebben a kérdésben fele-fele megoszlás legyen.
Ez a kérdés úgy volt feltéve, hogy kit hibáztat a háborúért, Ukrajnát vagy Oroszországot. Az erdélyi magyarok többsége egyébként Ukrajnát hibáztatta. A román társadalomban viszont általában is van egy nagyon erős oroszellenesség. Amikor közvélemény-kutatásokban felteszik azt a kérdést, hogy melyek azok az országok, melyekben a legkevésbé bíznak vagy akiktől a legjobban félnek, az első–második helyen általában a magyarok és az oroszok állnak.
A román társadalom másképp dolgozta fel a történelmi tapasztalatokat, mint a magyar, ahol a ’48–49-es szabadságharc és az ’56-os forradalom ellenére sikerült a lakosság nagy részét valahogy rávenni arra, hogy pozitívan lássa Oroszországot. Romániában ez nem történt meg, itt viszonylag egységes, hogy az oroszoktól félnek, mint a tűztől.
Ha már visszatértünk a magyarokra: szintén Kiss Tamás és Toró Tibor kutatásai mutatták meg, hogy még az AUR-szavazók körében is jóval kisebb volt a Nyugat-ellenesség és az oroszpártiság, mint az erdélyi magyarok között. A szavazóköri eredményekben látni, hogyan szerepelt Georgescu Erdélyben, azon belül is a magyar, illetve a román többségű területeken?
Hadd kezdjem azzal, hogy Kelemen Hunor jó eredményt ért el. Államfőválasztáson ennél erősebb eredményt utoljára Markó Béla ért el 2004-ben. 2009 óta Kelemen Hunor volt a jelölt, aki most kapta a legtöbb szavazatot és érte el a legjobb szavazati arányt is. Hetvenezerrel többet, mint 2019-ben, és körülbelül 45 ezerrel többet a legjobb, 2009-es eredményénél.
Tehát ez egy jó eredmény ahhoz képest, hogy az elnökválasztáson nem hasznos szavazatról beszélünk, inkább egy expresszív szavazatról: azért megyünk el az RMDSZ-re szavazni, hogy felmutassuk, hogy magyarok vagyunk. Nem olyan, mint a parlament vagy a helyhatóság vagy akár az EP esetében, ahol a mandátumok száma a tét.
E fegyelmezett magyar mobilizáció miatt magyar oldalon túl nagy átszivárgást nem nagyon kell feltételeznünk, nem is tapintható ki Georgescu támogatottsága székelyföldi vagy egyéb magyar többségű településeken.
A Nyugat-ellenesség más. Utaltam arra, hogy itt szépen lassan vetették a szelet, legalábbis nem mondtak semmit akkor, amikor Magyarországról itt vetették a szelet mások, jelesül a Fidesz és a kormány. Ez átformálta a magyar választók attitűdstruktúráját is, akiket most arra kell rávenni, hogy szavazzanak a nyugatos, euroatlantista jelöltre. Szerencsére ott van az eszköztárban a magyarellenesség-toposz, és ez most valamennyire fedi is a valóságot.
Miért, ha sem a Simion-, sem a Georgescu-kampány nem volt magyarellenes? Nem egy szalmabábot püföl az RMDSZ?
Nem teljesen szalmabábu, bár nyáron nagyrészt az volt. Abban a kampányban Simionék visszafogták magukat, de akkor Simion éppen kereste a helyét az európai színtéren, és még abban reménykedett, hátha Orbánnal fognak sütni közös pecsenyét. Aztán ez nem így lett, és utána visszajöttek ezek a toposzok, ha nem is olyan szinten, mint amikor az Úzvölgyében akcióztak, amit nem lehet kitörölni a kollektív emlékezetből. És azért néha most is elszólják magukat.
Persze Georgescu sem mondott még semmit a magyarokról vagy Orbán Viktorról, de azért egy ilyen pedigrével érkező embertől, aki a Vasgárdát élteti, nem számíthatunk túl sok jóra.
Én nyáron nagyon problémásnak tartottam ezt a fajta RMDSZ-kampányt, és most sem jó dolog, hogy így kampányolnak, de a párt helyzetén nagyot könnyít, hogy ezzel meg tudják győzni a szavazóikat, hogy nagy veszély van, és Lasconit kell támogatni.
Viszont ezzel semmit nem csináltak a valódi problémával, azzal az attitűdstruktúrával, aminek a kialakulásánál, ha nem is bábáskodtak aktívan, de legalábbis elfordították a fejüket, és semmit nem kezdtek azzal, hogy itt most már nem csak a magyarellenesség a kockázat az első forduló eredményében, hanem az is, hogy megkérdőjeleződhet az ország geopolitikai irányultsága.
Mennyire igaz a választás első fordulójának az az értelmezése, hogy Nyugat és Kelet áll most majd szemben, tehát a progresszív fejlődés narratívája és a nacionalista, sokszor retrográdnak minősített szuverenista álláspont konfrontálódik? Illetve mennyire korrelál ez a teljesen meglepő fordulat az európai, amerikai trendekkel, a magyarországi helyzettel, a szélsőjobb felé fordulással?
Szerintem az utóbbiba illeszthető be. Pontosabban igazából ezt akkor válaszolhatnám, ha Simion mondjuk bejutott volna a második fordulóba a 17 százalékkal, esetleg hajszállal szorul a harmadik helyre. Akkor mondhatnánk, hogy ilyet láttunk Franciaországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban, mondjuk Olaszországban egy kicsit keményebben, ott kormányra kerültek. Magyarország azért más, mert ott már 14 éve négy választást megnyert a Fidesz, és közben sodródott egyre inkább a szélsőjobbra. És persze mindez néhány héttel Trump győzelme után történik.
Annyiban más ez a történet, hogy itt egy teljesen outsider nyert. 2016-ban Trump is outsider volt, de azért ő végigment az előválasztáson. Georgescu nem ment át semmin, berobbant, mint egy meteorit, két-három hét leforgása alatt vált tényezővé. Talán Magyar Péterhez lehet hasonlítani a dinamikájában, de még nála is sokkal gyorsabb és meglepőbb a felívelése.
Mennyiben ért egyet a Kelet és Nyugat összecsapásáról szóló, valószínűleg nem kevéssé leegyszerűsítő értelmezéssel?
Félek, hogy a progresszív tábor egy az egyben erre a kaptafára fogja ráhúzni, az pedig visszaüthet. Még olyan véleményekkel is lehet találkozni, hogy valamilyen intézményes korlátozással kellene fellépni, az alkotmánybíróság ne iktassa be, ha esetleg megnyeri, vagy valahogy letiltani a további kommunikációtól. Isten őrizz ilyenekkel próbálkozni, az csak olaj a tűzre. Elkezdtek tüntetni Bukarestben az egyetemista fiatalok…
Ezer ember.
Amikor leszálltam a villamosról, egy fiatal srác nagy hangon magyarázta a telefonon, hogy láttad, hogy milyen emberek voltak ott? – utalva az LMBTQ- és hasonló dolgokra: azok nem emberek. Mi valamikor egy férfias nemzet voltunk – mondta –, most pedig nézd meg, ezek mondják magukról, hogy ők románok?!
Mindenre, ami a kérdésben szereplő paradigmát próbálja erősíteni: ha Lasconi azt mondja, Nyugat, azt mondja, emberi jogok, hogy szabadság, jogállam, hogy liberális demokrácia, akkor azt üvöltik vissza, hogy LMBTQ meg nemzetellenesség, és hogy elloptátok és eladtátok az országot.
Akkor mégiscsak a Nyugat és a Kelet áll szemben, nem?
Igen, de árnyaltabb ez a történet. Mert a nem kritikátlanul nyugatos vagy liberális románok jelentős része is elhatárolódik a vasgárdista múlttól. Nem kell USR-szavazónak lenni vagy imádni Brüsszelt ahhoz, hogy valaki úgy gondolja, hogy Romániának ezzel a múltjával szembe kell néznie, és nem szabad engedni visszajönni. Tehát van azért egy közép, nem mindenki fasiszta, aki nem liberális.”