Folytatja a nyomásgyakorlást a kormánnyal szemben a Magyar Orvosi Kamara (MOK) – mondta a Szabad Európának Lénárd Rita, a kamara alelnöke. A törvénymódosítással megszüntetett kötelező tagság után olyan kamarát szeretnének, amelynek presztízse van, amely minőséget jelent, ahová megéri az orvosoknak belépni, és a betegek is szívesebben választanak majd olyan orvost, aki kamarai tag.
Már több mint egy hete annak, hogy közölték, 15 ezer tagjuk jelezte maradási szándékát a kamarában. Most hogy áll ez a szám?
A nyilatkozatokat fel is kell dolgozni, ezt nem tudjuk ennyire gyorsan csinálni, másrészt mérföldköveket akarunk megjeleníteni, tehát akkor jelezzük, amikor érdemi változás van, ezért nem közöltünk azóta új eredményt.
Mire számít, hol állhat meg ez a szám? Elégedett ezzel az ütemmel?
Ha az aktív tagsághoz (körülbelül 35 ezer) viszonyítjuk, akkor ez a 15 ezer jelentős szám. Azt gondolom, hogy a hónap végéig elérhetjük a 20-22 ezret. Az igazság az, hogy nemcsak egy hónap van, hanem később is vissza lehet lépni, tehát a törvény erejénél fogva a hatálybalépést követő harminc nap múlva megszűnik ugyan a kamarai tagsága azoknak, akik most nem nyilatkoztak maradási szándékukról, de semmi nem tiltja, hogy később visszalépjen az illető, ha elmulasztotta a határidőt, vagy meggondolta magát. Tehát ez egy folyamatosan mozgó szám lesz. Elsőre ezt egy nagyon szorosnak tűnő határidőként kezeltük, de egy folyamat lesz.
Voltak olyan vélemények, hogy a kötelező tagság megszüntetésével még nyerhet is a kamara. Ön mit gondol erről, a törvényi változások mennyiben befolyásolhatják a MOK érdekérvényesítő képességét, min változtat az új helyzet?
Először volt a megdöbbenés, aztán egy nagy felháborodási hullám, ami elsősorban azért is volt erősebb, mert ez nagyon rapid módon történt. De végiggondolva a folyamatot, van még egy pár ország, ahol nincs kötelező kamarai tagsága az orvosoknak. Én optimistán állok hozzá ehhez, én is azt gondolom, hogy nyerhetünk vele. Az orvosi hivatás egy szabad, alkotó szellemi tevékenység. Értelmiségiként – az orvosok közössége véleményformáló közösség – mi közvetlenül alakítjuk a társadalom véleményét.
Ez a hivatás a politika fölött áll, ezt hangsúlyozom. Azt gondolom, hogy a közösséghez tartozás az orvosok számára különösen fontos, mert mi csapatban dolgozunk a mindennapokban is, a különböző szakterületek orvosai karöltve, közösen gyógyítanak. Nem utolsósorban ennek a hivatásnak van egy társadalomban betöltött szerepe. Évszázadok óta közmegbecsülés övezi, és ezt újra meg újra ki kell érdemelni. A hivatás tisztaságának megőrzése az, ami segít ebben. Amit én szeretnék vagy amit mi elképzelünk, az egy olyan kamara, amelynek presztízse, rangja van a társadalomban. Valamikor dicsőség volt kamarai tagnak lenni, ez egyben minőséget is jelentett. Ezeket a tagsági okleveleket régen kitették a falra a rendelőkben vagy a kórházban az orvosi szoba falára. Én még odáig is el merek menni az álmodozásban, hogy a páciensek esetleg nagyobb biztonságban érzik magukat egy olyan orvosnál, aki kamarai tag, vagy szívesebben választják őt.
Ehhez kapcsolódóan: MOK: Nem végezték ki a kamarát, egyre több orvos jelzi maradási szándékát
Mennyiben változhat a kamara kommunikációja? Egyes nyilatkozatokból azt olvastam ki, hogy a kötelező tagság miatt mintha kicsit kötöttebb lett volna a kommunikáció. Ezzel egyetért, ebben lesz változás?
Igazából ez nem feltétlenül függ össze a kötelező tagság kérdésével. A mélyebb oka eddig is elsősorban az volt, hogy az orvostársadalom ugyanolyan színes, különböző szemléletű, politikai véleményű emberek vannak benne, mint egyébként a társadalomban. A kamara a kötelező tagsággal együtt is azt képviselte, hogy teljesen politikamentesnek kell maradnia, és tekintettel kell lenni minden tagjára. Semmiképpen sem húzhat egy politikai irányba, ebben most sem lesz változás, hiszen most is ugyanolyan összetett lesz a tagság. Egyformán találunk az ellenzékre vagy a kormánypárti oldalra szavazó orvosokat, mind a két oldalról vannak olyanok, akik tagok maradnak. Nagyon érdekes, mindenki azt gondolná, hogy az ellenzéki oldalról vannak most többen, de nagyon-nagyon sok, Fidesz mellett elkötelezett kollégáról is tudjuk, hogy marad a kamarában, és ők is azt mondták, hogy a kormánynak ez a lépése olyan mértékben nem összeegyeztethető a világnézetükkel, hogy inkább a kamara tagjai maradnak, hogy erősítsék. De kaptunk jelzéseket életvitelszerűen külföldön dolgozó magyar orvoscsoporttól, hogy kérik a visszavételüket, illetve felvételüket a kamarába, sőt még a nyugdíjasok is megmozdultak, nyolcvan év fölöttiek is, akik adott esetben öt-tíz éve már nem is praktizálnak, de a törvénymódosítás hallatán az első felháborodásukban jelentkeztek, hogy újra tagok szeretnének lenni.
Hogyan folytatja a MOK a munkát, számítanak-e még arra, hogy lesz érdemi egyeztetés a kormányzattal?
Mi erre maximálisan nyitottak vagyunk, a véleményezési jogunk megmaradt. De első körben még a nyomásgyakorlásnál tartunk, és azt itt mindenképpen kiemelném, ami az elmúlt napok története. Van az önként vállalt többletmunkával kapcsolatban egy védőszabály, ami alapján aki nem vállalja tovább, felmondja az önként vállalt többletmunkát, azt nem érheti joghátrány. Két eset is volt, először Miskolcon, illetve most Ajkán, amelyekben joghátrány érte a kollégákat. Miskolcon a kórházigazgató egy olyan körlevelet írt, hogy csak annak engedélyezik a magán- vagy egyéb egészségügyi munkavállalását, aki az önként vállalt többletmunkát maximálisan ellátja. Ezt a felszólításunkra már korrigálta a miskolci kórház vezetése. Ajkán pedig az történt, hogy az úgynevezett szakterületi és fix díjat csak az kaphatja meg – a veszprémi Csolnoky kórház vezetőjének levele szerint –, aki az önként vállalt többletmunkában is részt vesz. A fix díj a traumatológusok emelt pótléka, amit az erősebb igénybevétel miatt harcoltak ki az ajkai kórházban, ott meg is kapták eddig, de azzal, hogy átkerültek a veszprémi Csolnoky kórházhoz, más lett a vezetés, és az új vezetés adta ki ezt az utasítást. Nagyon reméljük, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság a segítségünkre lesz, mert nem lehet törvénytelenül csökkenteni az orvosok jövedelmét azért, ha a kötelező óraszámon és a kötelező ügyeleten túl nem vállalnak önként túlmunkát. A tagjaink jogvédelme rendkívül fontos feladatunk.
Az etikai vizsgálatokat elvették a kamarától. Hogyan értékeli ezt a lépést, ennek milyen hatásai lehetnek?
A saját véleményemet tudom mondani. Az elég egyértelmű, hogy nem helyénvaló, ha ez elkerül a kamarától. Hosszú évtizedek óta fejlesztettük az etikai kódexet, ennek alapján dolgoztak az etikusaink, nagyon sok orvos gyakorlatilag térítésmentesen, munkaidőn túl, szabadidejéből áldozott erre időt, energiát. Az tehát, hogy ezt egy tollvonással áthúzzák, számomra értelmezhetetlen, hiszen ez nem is csak ennek a mostani vezetésű kamarának a kódexe, ezt hosszú évtizedek óta folyamatosan fejlesztették mindig az aktuális vezetőség által. Ezt nem lehet kidobni egy laza mozdulattal. Ez az egyik fele. A másik pedig, hogy maga az Egészségügyi Tudományos Tanács (a törvénymódosítás szerint a továbbiakban az ETT illetékes etikai ügyekben) teljesen más feladatra jött létre, elsősorban a klinikai kísérletek etikai részét vizsgálja. A mindennapi helyzetekkel kapcsolatos orvosi etikát nem annyira ismerik és főképp nem gyakorolták. Végül, de nem utolsósorban a belügyminiszter felügyeli, ez azért nagyon nem hangzik jól. Az orvosi etika, az orvosok önvizsgálata, önértékelése mint önrendelkezés a legfontosabb szerepe egy orvosi kamarának, hogy megőrizzük a hivatás tisztaságát, és kizárjuk magunk közül azokat a tagokat, akik erkölcsi normáinkat nem tartják be.
Korábbi cikkünk a témában: MOK: Koncepciós eljárásban támadta meg a kormány az orvosokat
Ahogy ezt mondja, az az érzésem, hogy az etikai ügyek elvétele talán még súlyosabb is, mint a kötelező tagság megszüntetése.
Jól mondja, ez súlyosabb, mert az egyik legfontosabb értékünket, az önrendelkezésünket veszi el. Függetlenül ettől muszáj jeleznem, hogy az önkéntes alapon megmaradó kamarának is lesz egy belső etikai szabályzata, tehát az ugyanúgy érvényes lesz, csak nyilván az orvosok egy kisebb csoportjára vonatkozik. Ezért mondtam azt, hogy ha ezt jól csináljuk, akkor lehet, hogy a betegek nagyobb biztonságban fogják érezni magukat egy olyan orvosnál, aki kamarai tag. Fel kell állítani egy belső szabályzatot, hogy ez milyen lesz, azt most még nem döntöttük el. Nyilván nem lehet, hogy ha egy orvos ellen etikai bejelentést tesznek, akkor ott is indul egy vizsgálat, meg itt is. Tehát ennek az újfajta helyzetnek megfelelően kell ezt nevezni és kialakítani.
A betegek és a betegellátás szempontjából milyen hatásai lehetnek annak, hogy elvették az etikai ügyeket a kamarától?
Egyelőre csak azt látjuk, hogy továbbra is hozzánk érkeznek a panaszok, tehát ez egyelőre még nem vált le. Ezeket a panaszokat természetesen azonnal továbbítjuk a törvénynek megfelelően. Őszintén mondom, én nem látok bele az Egészségügyi Tudományos Tanács működésébe, de annyit tudok, hogy az ő feladatuk például a klinikai kísérletekkel kapcsolatos etikai ügyek, ez egy teljesen más kör, mint az, hogy adott esetben az orvosnál valami olyan méltatlanság érte a beteget, ami miatt bejelentést tesz. Ez nem ugyanaz a kategória, egy teljesen más fajsúlyú, egészen más helyzet, más eljárást kell hogy követeljen, fogalmam sincs, hogyan kívánják ott ezt ilyen szupersebességgel kialakítani. Úgy tudom, hogy az ETT-nél egyelőre szünetelnek az eljárások.
Ön szerint mennyi ideig tarthat, amíg az ETT elkészíti a saját etikai kódexét és elkezdi a MOK-tól átvett etikai ügyek vizsgálatát?
Nem tudom megmondani, annyit tudok, hogy annak a szervezetnek, ahová átirányították ezt a feladatot, erre nincs se kapacitása, se tapasztalata, se embere, se kódexe.
Az egészségügy helyzetét és a kormány erre adott válaszait, intézkedéseit hogyan ítéli meg?
A legelső, egyben a legfontosabb, amit el kell mondanom, hogy magukkal a változtatási irányokkal nem volt gondunk, azokkal egyetértettünk. Ahogy működött az egészségügy, az már nem volt tartható. Sok szempontból centralizálni kell. Az orvostechnológia olyan mértékben fejlődött, hogy ezek a nagyon drága speciális műszerek, eljárások vagy terápiák nem vihetők el annyi helyre, ahány kórház van Magyarországon. Még ha elvihetők lennének is, mert olyan gazdag lenne az ország, akkor se lenne hozzá elegendő speciális szaktudású ember, tehát ebből a szempontból centralizálni kell a kórházakat. A háziorvosi ügyeletek sem működtek jól, ezt mi is pontosan tudjuk, ezért újra meg újra elmondtuk, hogy a blokkolás célja a nyomásgyakorlás, hogy beszéljünk, tárgyaljunk a problémákról. Például az alapellátásban a rezsiszámlák néhány helyen óriásiak, mert nem mindenhol és nem egyformán vállalt szerepet az önkormányzat. Ezeket a rezsiszámlákat nem tudja a háziorvos kigazdálkodni, mert mellette még az úgynevezett fix díjukat, vagyis a finanszírozásukat is átalakították. Egy indikátorrendszer-alapú finanszírozást vezettek be, amelynek nem jók a részletszabályai. Hadd mondjak egy egyszerű példát: kiír az orvos egy vizsgálatot, mondjuk egy emlőszűrést, a mammográfiát, ezért a háziorvos, ha a beteg elmegy, pontot kap, vagyis jobban lesz finanszírozva. Azonban ha a beteg nem megy el, mert nincs kedve, mert nincs pénze buszjegyre, vagy bármilyen más okból nem megy el, akkor az orvos nem kap pontot. De akkor sem kap pontot, ha a beteg nem tudott számára elfogadható időpontot foglalni, és végül elment a magánellátásba. Tehát olyasmi befolyásolja a háziorvosok finanszírozását, ami nem tőlük függ.
Egy másik probléma a kórházak részéről ez a bizonyos húszszázalékos bércsökkentési lehetőség, amit egyszer már kivetettünk a törvényből, amikor kijött az egészségügyi szolgálati jogviszony. Ez arról szól, hogy a közvetlen felettes vezető befolyásolhatja az alapfizetést. Ez abszurd. Ezt most visszahozták ebben a rendeletben, ez ellen is tiltakozunk.
Egyelőre azt tudom mondani, hogy a nyomásgyakorlást fenntartjuk, mert tárgyalóasztalhoz kell ülni. Mi nem akarjuk megakasztani a rendszert, a folyamatos tárgyalások érdekében tesszük ezt. Az egészségügy változtatásához ki kell kérni a betegágy mellett dolgozók véleményét, tapasztalatait is.
Mennyire sikeres a nyomásgyakorlás, sikerült-e valóban megakadályozni bizonyos szolgáltatásokat, például az ügyeletet?
A kötelező kamarai tagság eltörlése önmagában jelzi a sikeres nyomásgyakorlást. Egyelőre rezidensekkel oldották meg a helyzetet, akiknek azt ígérték, hogy harminc napig fognak csak részt venni az ügyeletben. Március 15-ig kellett az áprilisi ügyeleti beosztást leadni, tehát ha kiderül, hogy újra beosztották őket, az azt jelenti, hogy nem sikerült a helyükre más orvosokat találni. Olyan eszközt igyekeztünk választani, ami közvetlenül nem zavarja a betegellátást. Nyilván érezhető fennakadás, de kritikus szinten semmiképp sem. Ugyanez igaz az önként vállalt többletmunka felmondására, mert ha azt valaki felmondja, onnantól számítva még két hónapig még el kell látnia, tehát ez alatt van ideje a kormánynak gondolkodni és leülni a tárgyalóasztalhoz. A hivatásrendi orvosi kamara fenntartása rendkívül fontos. Azért is hívjuk, várjuk minden tagunkat a közösségbe, azokat is, akik esetleg nem értenek egyet a kamara jelenlegi vezetésével, mert hamarosan választások lesznek, ahol kinyilváníthatják az akaratukat.
Ehhez kapcsolódóan: MOK-alelnök: „Alapvetően nem igaz, hogy a magyar egészségügy jól teljesít”