Hirtelen lefogyott a pénztárcánk, nemzetközi összefogás indult az LMBTQ-közösség védelmében, ismerős nevek bukkantak fel egy tízszeresen túlárazott közbeszerzésnél, odaveszett a Norvég Alap pénze és Afganisztán biztonsága is. Legfontosabb cikkeink a július–szeptemberi időszakból.

Már a nyár derekán jelentkeztek az elszabaduló infláció és az áremelkedés első jelei. Surányi György volt jegybankelnök azt mondta a Szabad Európának, hogy az uniós források „betonba öntése”, az állami presztízsberuházások és az észszerűtlenül adagolt családtámogatási rendszer túlfűtötte a hazai építőipart, emiatt drágulnak az építőanyagok. Sokan már a pénztárcájukon is tapasztalták a pénz értékvesztését attól függően, hogy mit vásároltak. Kemény kritikát fogalmazott meg július 5-én Matolcsy György jegybankelnök a kormány válságkezelésével és a túl pazarló költségvetéssel kapcsolatban. Másnap Orbán Viktor miniszterelnök váratlanul felkereste őt a hivatalában; az elnök egy nappal később már szelídebb hangnemben nyilatkozott – a részletekért olvassa el cikkünket. Ha a nézeteltérést rendezték is, az árakon ez nem látszott, a járvány csillapodásával újra hozzá kellett szoknunk a drága üzemanyaghoz.

Whiskey-ből üzemanyag: a biobutanol lehet az új benzin?

Élet a NER-ben

A nyár derekára kezdett kirajzolódni az ellenzéki előválasztás képe, többrészes cikksorozatban követtük a voksolásig vezető utat. Ebben az időszakban nemcsak az ellenzéki pártok egymással szembeni kommunikációja keményedett, de a Fidesszel való összejátszással is vádolták egymást. Egy hangfelvétel nyomán Szabolcsban a Jobbik követeli a szocialista jelölt visszavonását emiatt, és Jászberényben is hasonló vádak keringtek. Ugyanakkor a Szabad Európa talált olyan politikust, akit a Fidesz tényleg a gyengébb ellenzéki jelölt melletti szavazásra buzdított az előválasztáson. Elindítottuk Konstruktív bizalmatlanság című podcastsorozatunkat, amelyben azóta is a belpolitikai eseményeket elemezzük kéthetente, a kommunikáció és a kampány szempontjából. Az első epizódban elemzőnk az előválasztás legnagyobb meglepetésének a Karácsony Gergely mellé felzárkózó két másik ellenzéki miniszterelnök-jelöltet nevezte, míg legnagyobb melléfogásának a Momentum kampánytechnikáját.

Folytatódott a NER tizenegy évét elemző sorozatunk is. Egy külpolitikai szakértő arról beszélt, hogy az euroatlanti keretben nem a szuverenitásért kell harcolni, hanem versenyezni az ország nemzetközi pozícióinak javításáért. Egy másik beszélgetésben arra jutottak a résztvevők, hogy a Fidesz-kormány által működtetett Nemzeti Együttműködés Rendszere tud adaptálódni a helyzetekhez, ami nem jelenti azt, hogy pozitívan változik, de le tudja csillapítani az ellenállást.

Orbán Viktor miniszterelnök Szamizdat címen jelenteti meg elemző írásait. Innen jött az ötlet, hogy keressünk négy, a nyolcvanas években aktív ellenzékit, aki valóban szamizdatozott, és azt is megnéztük, hogyan viselkedett akkoriban a mostani kormányfő. Minden bizonnyal az akkori Orbán Viktor megrökönyödve fogadta volna, ha valaki azt mondja, hogy harmincvalahány évvel később a pártja minden közintézményt kötelezni fog az egypárti Alaptörvény kezdő szakaszainak kifüggesztésére. Cikkünkben elolvashatja, mire jó ez az egész,​ és hogyan viszonyul egyébként a Fidesz az alkotmányhoz. Nem járunk messze a valóságtól, ha emögött propagandacélokat sejtünk, ahogy hasonló érzetet keltett négy, központi kézben lévő megyei napilap tartalmának elemzése is.

Valahogy ehhez a fejezethez (Élet a NER-ben) tartozónak érezzük a Pegasus-botrány felidézését is. Kémszoftverrel figyeltek meg több magyar újságírót, vállalkozót és egy volt minisztert is. Az első reakciókban még tagadta a kormány, hogy bármit tudna kritikusai és újságírók lehallgatásáról. Azóta árnyaltabb lett a kép, mi pedig összegyűjtöttük a 2010 előtti hasonló megfigyelési botrányokat.

Ha már kémkedés: a nyári melegben üdítő olvasmány volt a hatvanas évek balatoni nyaralásairól olvasni: mint cikkünkből kiderül, a Stasi a szocializmusban megszállta a magyar tengert, és még lakóhajókból is kémkedett volna, hogy lefülelje a Balatonnál nyaraló és esetleg a Nyugatra szökést tervező keletnémeteket.

Minden ment tovább

A nyár derekán is követtük a járvány és az oltási akciók híreit. Megírtuk, hogy a triatlon lett a járvány egyik új tömegsportja, zárt kapukat tárt szélesre a versenyzői engedély. Ha valaki amatőr sportolóként regisztrált a triatlonszövetségnél, olyan versenyengedélyt kapott, amellyel a járványügyi korlátozások idején nagyközönség előtt lezárt uszodákba, edzőtermekbe és atlétikai pályákra is bemehetett. Sok ezer sportolni vágyó élt ezzel a legális, ám a járvány elleni védekezéssel szembemenő lehetőséggel.

A Sinopharm vakcinájával oltott, de a teszteken védettséget nem mutató idősek történetét is folytattuk: azok meséltek, akik megelégelték a magyar kormány tétlenségét, és elintézték maguknak a harmadik oltást.

Rendhagyó télbúcsúztató a nyár végén

A melegellenes törvény ügye sem pihent a vakáció alatt. A kormány kissé talán váratlanul bedobott egy „gyermekvédelmi népszavazást”, mert Orbán Viktor szerint Nyugat-Európában az LMBTQ-aktivisták végzik a gyermekek szexuális felvilágosítását. Az LMBTQ-közösség védelmében felemelte szavát a Forma–1-futamra Magyarországra érkező hétszeres világbajnok Lewis Hamilton, aki meg is kapta a magáét – szokás szerint a kormányzati kommunikációs csatornává nemesedő Facebookon – Varga Judit igazságügyminisztertől, aki azt írta, „a magyar gyermekek védelme a magyar szülőkre tartozik, és nem külföldi autóversenyzőkre”. Erre a témára is értelmezhető a közvélemény befolyásolának felelősségéről szóló cikkünk. Több elemző megszólaltatásával azt néztük meg, milyen nyomot hagy a magyar társadalom mentális állapotán a kormány lassan évtizedes kisebbségellenes politikai kampánya.

Amihez jószándékkal álltak

A nyugat-ukrajnai magyar közösségek és civil szervezetek legalább 115 millió eurót kaptak a magyar kormánytól az elmúlt tíz évben – derült ki tényfeltáró riportunkból. De jutott pénz aranyvásárlásra is, a Magyar Nemzeti Bank három év alatt megharmincszorozta (!)az aranytartalékot, ami idén már 94,5 tonna, szemben a 2017-es 3,1 tonnával. Vastagon fogott a ceruza a Déli körvasút tervezésénél is, ami így az évszázad túlárazott vasútépítése lehet. Mint cikkünkből kiderül, a beruházásra kiírt pályázaton nem volt nagy tolongás a jelentkezők között, akik ráadásul mind ismert nevek voltak.

Eszükbe jutott-e már, hogy milyen jól nézne ki a tuja és a grillező között egy nagy régi kő a kertben? És nem olyan, mint a szomszédé, aki a barkácsáruházból szerezte, hanem még a Tömő téri nagy építkezésről való, amelyet ma Kossuth térnek hívnak, és az Országház áll rajta. Kiderítettük, hogy ha szeretne egy darabot a Parlament régi épületéből, annak semmi akadálya. De annak se, ha gyorséttermet szeretne Esztergom belvárosában építeni. Utánajártunk, hogyan költhet majdnem hatvanmillió forintot erre a város fideszes többségű önkormányzata, és találtunk egy több furcsaságot tartalmazó megállapodástervezetet is.

Szellem és értelem

Nyáron merült fel a tanárképzés jelentős átalakításának terve is. Az elképzelések szerint a tanároknak elegendő lenne annyit megtanulniuk az egyetemen, főiskolán, amennyit a középszintű érettségihez elegendő tudni; erről kérdeztük Nahalka István oktatáskutatót. Érdekes elolvasni utána Jukka Sinnemäki finn oktatási szakemberrel készült interjúnkat. Szerinte ha egy tanár nem tud tisztességesen megélni a fizetéséből, az azt mutatja, hogy az ország vezetői nem értékelik nemzetüket és a gyerekek oktatását.

Első uniós kormányfőként a magyar miniszterelnök is felkerült a sajtószabadság ellenségeit összegyűjtő, 37 vezetőt tartalmazó listára a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezetnél. Szerintük Orbán Viktor hatékonyan számolta fel a média sokszínűségét gazdasági-politikai szélhámosságok révén, mára pedig megszerezte a magyarországi média nyolcvan százalékát. Látványos kártyákon mutatjuk be, mennyire hasonló a listán szereplő politikusok észjárása, a módszereik és kik a kedvenc célpontjaik.

Ehhez kapcsolódóan: Ismert és kevésbé feltűnő diktátorok társaságában Orbán Viktor - hasonlítsa össze őket!

Az állami reklámpénzeket a kormánypárti sajtó kapja, a pártmédia migránsozik és kevéssé törődik a tényekkel, a kormány még a közmédiára is rátenné a kezét. Nem Magyarországon, Szlovéniában járunk, ahol a média egyre inkább orbanizálódik, a magyar miniszterelnöktől egyébként nem függetlenül.

„Szerintem Mészáros Lőrinc nem boldog” – mondta Szelfi című podcastsorozatunkban Ceglédi Zoltán politikai elemző, akivel nem kerülhettük el a nyár bulvárhírét. A nagyvállalkozó-üzletember-milliárdos párjáról, Várkonyi Andreáról úgy véli, hogy nagyon rossz kompromisszumot kötött az élettel. A beszélgetésre mégis inkább az ennél komolyabb témák jellemzők, így szó esett arról is, miért elégedetlen az ellenzéki összefogással és meddig tart egy elemző függetlensége.

Helyünk a világban

Először mondta ki a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy a mindenféle eljárás, azonosítás, dokumentáció nélkül Szerbiába történő visszakényszerítés a kollektív kiutasítás tilalmába ütközik. 2016 óta 72 ezer ilyen visszakényszerítés történt.

Elfogyott a türelem, végleg elvesztette Magyarország a Norvég Alap 77 milliárdos támogatását, bár ezt körülölelte egy nyilatkozatháború is. A civil szférának szánt pénzeket egy független testület osztotta volna szét, ennek összetétele lett a hónapok óta tartó vita tárgya.

Nyáron hetek alatt eszkalálódott az afganisztáni helyzet, az amerikai csapatkivonások nyomán az országot gyakorlatilag visszafoglalták a tálibok. Példátlan kimenekítési akcióról érkeztek képek, és ebből a magyar kormánynak is ki kellett vennie a részét, mert bár először egyetlen magyarról sem tudtak a válságövezetben, később kiderült, hogy egy privát biztonsági cég 26 embere biztosan ott rekedt.

Egy nap múlva folytatjuk visszatekintésünket legfontosabb 2021-es cikkeinkre, az előző hónapok gyűjtését pedig itt találja.