Több ezer ember kísérte előző héten utolsó útjára a börtönében gyanús körülmények között meghalt Alekszej Navalnijt, és azóta is ezrek zarándokoltak el a sírjához a hivatalos figyelmeztetések ellenére, sokan pedig a közösségi médián keresztül mondanak búcsút.
A március 1-jei temetéssel kezdődött, majd egész hétvégén folytatódott a Vlagyimir Putyin elnök hangos bírálójának számító politikus búcsúztatása. Még ha órákat is kellett sorban állni ezért, több százan vittek virágot a moszkvai Boriszovszkij temetőbe, ahol végső nyugalomra helyezték az aktivistát.
Számos orosz állampolgár az interneten is kifejezte gyászát, haragját, sőt bizonyosfajta reményét is az ellenzéki vezető halálával kapcsolatban.
„Hatalmas a sor. A kereszt már nem is látszik Alekszej sírján. Óriási halom virág takarja” – írta valaki Facebookon.
„A rendőrök csendben állnak, láthatóan sokkos állapotban. Úgy néz ki, mintha az emberek a virágokkal akarnák megóvni Alekszejt a fájdalomtól, a szenvedéstől és az igazságtalanságtól. Soha életemben nem láttam hasonlót” – fűzte hozzá.
Másvalaki a következő bejegyzést tette közzé a korábban Twitterként ismert X-en:
„Tény: az emberek elnöki szintű temetésben részesítették Navalnijt. Az egész búcsúztatás során Borisz Jelcin (volt elnök) esetében 25 ezer ember jelent meg. Csak tegnap, s mindössze másfél óra alatt 16.500-an haladtak át a Bratejevszkij hídon. És a búcsúztatás folytatódik a második napon is.”
Ugyanezen a platformon egy ember arról számolt be: „Március 2. 16:55. Hivatalosan öt perc múlva zár a sírkert, de az emberek megállás nélkül érkeznek. Reggel 9 óra óta. Egész nap. Érkeznek, hogy búcsút mondjanak.”
A Facebookon egy felhasználó azt írta, hogy virágot akart venni, és amikor az üzletben azt mondta, hogy Navalnij sírjára lesz, az eladó készített két csokrot, becsomagolta, átkötötte szalaggal, majd azt mondta, hogy nem kér érte pénzt.
Volt olyan, aki egyfajta reménysugarat látott a történtekben. „Tudjátok, azt gondolom, hogy szeretet és törődés áradatát hagyta maga mögött. Most mindent ez tölt el. Minden beszélgetést, tapasztalatot, minden üzenetet, csetet és történetet. Nem szeretném elveszíteni ezt a szeretetet és együttérzést, ez az, amiért harcolt.”
„Azt is gondolom, hogy természetesen elégedettséggel tölti el mindez a szeretet, de alapvetően ott fent kicsit mérges is, és korhol minket: Hé, srácok, miért vagytok ilyen komolyak? Megijesztetek. Na legyünk már túl rajta! Mindig és mindenhol viccelődött, olyan helyzetekben, amikor nem is tudom, hogy miként lehetséges” – tette hozzá.
„Úgy képzelem, hogy onnan tréfálkozik velünk, és ez valahogy megmelengeti a szívem, mert úgy érzem, hogy még ott is életben van, és teli van energiával. Nem a pokolban halt meg. Micsoda baromság! Itt van velünk, mindenhol” – folytatta.
Your browser doesn’t support HTML5
Tömegek róják le kegyeletüket Navalnij sírjánál, ahová csak motozás után léphetnek a gyászolók
Viktor Senderovics disszidens kormánykritikus író közben arra figyelmeztetett, hogy ez a fajta tömeges részvétnyilvánítás a Kremlben is biztosan szemet fog szúrni.
„Kudarcot vallott a Navalnij temetésének leplezésére irányuló kísérletük. A harag és a gyász erőteljes megnyilvánulása aznap nemcsak ránk gyakorolt hatást, ezt garantálom” – figyelmeztetett Facebook-oldalán.
„A nyilvánvaló elképzelés: Putyin bosszút fog állni a tegnapi megaláztatásért. Nem kockáztatnám meg, hogy tanácsot adjak, de ezt világosan érteni kell” – olvasható a bejegyzésben.
Egyes bloggerek annak a jelét látták a temetőhöz érkező tömegben, hogy nincs még minden elveszve Oroszország számára.
„Megpróbáltam átvágni rajta, fényképeket csinálni a sorról, és arra jutottam, hogy nincs vége. A kordon mögött is álltak, a kerítés mentén, az utca másik oldalán, a templom körül, és messzebb is, már a közeli udvarra is átcsordultak az emberek. Mindenféle korosztály képviseltette magát, többen kerekesszékkel voltak, másokat kézben hoztak” – írta valaki.
„Nem értük el a sírkertet. Minden le volt zárva, és már a hídról óriási tömeget lehetett látni virágokkal, amihez mi is csatlakoztunk. A rendfenntartók egy csoportja is oda volt vezényelve. Sokan azt kérdezték tőlük, hogy engedik-e, hogy koszorút helyezzenek el a síron. Erre azt válaszolták: Látják, hogy tízezrek vannak itt, hogyan engedhetnének be mindenkit a temetőbe, ha elfoglalták az egész utcát? A maguk hibája, hogy ennyien vannak” – idézte fel.
„Erre a maguk hibájára már elnevettük magunkat, tényleg (…) Igen, nem hagyták, hogy emberi módon búcsút mondjunk Alekszej Navalnijnak, de a háború kezdete és a rendőrrezsim létrehozása óta ez igazi áttörés volt a jövőbe, és Alekszej Navalnij szervezte meg. Korábban is megtette, és ezúttal is megtette. Nagy főhajtás az édesanyja, Ljudmila Ivanovna Navalnaja előtt. Köszönjük, Alekszej, hogy velünk vagy! A hősök sohasem halnak meg” – írta.
Egy másik blogger főként azt próbálta érzékeltetni, hogy mit jelentettek számára a temetésen látottak.
„Mindezek az emberek a hótorlaszok között egy lakónegyedben, kilométeres sor, virágok és könnyek. Nagyon különböző arcok. Nem ismertem fel őket; nem sok olyan emberrel találkoztam, akit ismertem. Ezek pontosan egy nagy ország népei voltak (a szó legjobb értelmében)” – kezdte.
„És ismét csak megfogalmazódott bennem, hogy miért is nem távoztam, és nem is fogok. Én nem Putyin Oroszországában élek, én Navalnij Oroszországában élek, amely így vagy úgy, néha elég láthatatlanul, de továbbra is ellenszegül Putyin Oroszországával szemben. Azt akarom, hogy Navalnij Oroszországa nyerjen, ami azt jelenti, hogy nem hagyhatom hátra” – vélekedett.
Tömeg a Boriszovszkij temetőnél, Moszkvában 2024. március 1-jén
Mások viszont nem láttak reményt, csak üres szavakat:
„A félnek tőlünk újabb kitörése (…) Istenem, istenem. Miért kellene félniük tőlünk? Miért lennénk rájuk veszélyesek? Sokan vagyunk, és ténylegesen képesek vagyunk bármire? Őszintén valljuk be magunknak, hogy nagyon kevesen vagyunk, és csak a gumikacsáinkat lengethetjük” – utalt egy korábbi tiltakozásra.
„Mindenki, aki azt gondolja, hogy Putyin – legyen átkozott a neve – és szervezett bűnözői csoportja fél tőlünk, az nem ért egy rendkívül egyszerű dolgot: nem emberként tekintetnek ránk, hanem anyagként” – hangsúlyozta.
„Nagyon jól tudják, hogy meglehetősen kevesen vagyunk, és nem tudunk semmit tenni – legfeljebb azt kiabálni, hogy »Putyin egy gyilkos«. Ez annyira zavarja őket, mint amennyire a bolhák a kutyát, ez semmi több” – húzta alá.
„Azt el kell érnünk, hogy félni kezdjenek tőlünk, de eddig ez ügyben nem tettünk semmit. Ahhoz, hogy félni kezdjenek tőlünk, nem szalagokat kell lengetnünk, hanem valami jóval komolyabbat kell tennünk” – összegzett.
„Putyin gyilkos” – skandálták a gyászolók Navalnij budapesti megemlékezésén