Fogyatékossággal élő emberek szülei és őket támogató civil szervezetek képviselői kaptak meghívást az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának szerdai ülésére , mert a fogyatékossággal élő emberek lakhatási problémáiról tárgyalt a testület. A bizottság kormánypárti tagjai azonban nem szavazták meg, hogy szót kapjanak a meghívottak. Az illetékes államtitkár viszont elmondhatta, mit tett a kormány az érintettek érdekében.
„Az járt a fejemben, hogy vajon ők mire gondolhattak, amikor nemmel szavaztak, hogy mit akarok elmondani. Talán azt gondolták, hogy csúnyán fogok beszélni velük, vagy kiabálni fogok? Látta a beszédet, nem? Maga szerint ez bántó?”
Erről Schilling Magdolna, a Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány elnöke beszélt a Szabad Európának. Magdolna harmincöt éve neveli egyedül súlyosan fogyatékos fiát, aki most negyvenéves. Mint mondta, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának DK-s elnöke, Varga Zoltán hívta meg őt és több érintett szülőt, valamint partnerszervezeteik képviselőit a testület szerdai, a fogyatékossággal élő emberek lakhatási problémáival foglalkozó ülésére. Magdolnának azt mondták, ha szeretne néhány mondatot szólni, van rá lehetősége, amennyiben a bizottság tagjai megszavazzák.
Ott volt az ülésen meghívottként Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezet esélyegyenlőség-projektjének vezetője is, aki szintén nem szólalhatott fel. Mint a Szabad Európának elmondta, már megkezdődött a bizottság ülése, amikor megérkezett Selmeczi Gabriella fideszes képviselő, bizottsági tag, aki a testület egy másik fideszes tagjának meghatalmazását is hozta, így az ő szavazata két voksot ért, és ezzel, valamint a többi kormánypárti bizottsági tag voksával sikerült leszavazni, hogy Magdolna beszélhessen.
Varga Zoltán, a bizottság elnöke ekkor azt javasolta, hogy hallgassák meg, kérdezzék a témában a szakértő jogászt, a TASZ munkatársát, de a testület kormánypárti többsége ezt is leszavazta, megszavazta ugyanakkor, hogy a témában a megszólalók mindössze ötperces időkeretben beszélhessenek, így gyakorlatilag egy óra alatt lezavarták a bizottsági ülést, amelyen csak Fülöp Attila államtitkár beszélhetett hosszabban arról, mit tett a kormány a fogyatékossággal élő emberek lakhatási problémáinak megoldása érdekében.
Mint a TASZ munkatársa elmondta, elég jellemző forgatókönyv az ilyen bizottsági üléseken, hogy a meghívottak kizárólag hallgatóságként vehetnek részt, semmihez nem szólhatnak hozzá, és a bizottsági tagoknak nem kell megindokolniuk, miért nem hallgatják meg őket.
A beszédet, amelyet Magdolna elmondott volna a bizottság előtt, ha lehetőséget kap rá, változtatás nélkül közöljük.
„Jó napot kívánok, Schilling Magdolna vagyok, érintett szülő és egy érintett alapítvány elnöke. Köszönöm a meghívást a bizottság ülésére, és köszönöm a szót a tisztelt képviselőknek, igyekszem rövid lenni.
Én és mellettem lévő szülőtársaim, Edit és Fruzsina halmozottan fogyatékos gyermekeinket gondozzuk otthon. Az én fiam, Fecó negyvenéves. Az elmúlt húsz évben egyedül gondoztam őt otthon, ami egy folyamatos, 24 órás, különösen megterhelő munkát jelent. Eddig is szükségem lett volna segítségre, de ahogy idősödöm, egyre kétségbeejtőbb a helyzetünk. Nem tudom, hogy ha most, a Parlamentből hazafele menet baleset ér, vagy ha beteg leszek, ha bármi történik velem, akkor ki fogja Fecót gondozni.
Két évtizede keresünk megoldást erre szülőtársaimmal közösen, de nem kapunk segítséget, mert csak a több száz kilométerre levő tömegintézményekbe adhatnánk be a gyerekeinket. De ezt nem tudjuk velük megtenni, talán el tudják önök is képzelni, hogy miért nem.
Egyetlen megoldás van a helyzetünkre: a lakhelyünkhöz közeli, azaz budapesti támogatott lakhatásra van szüksége a gyermekeinknek. Így biztos kezekben tudnánk őket, és fennmaradhatna a szoros érzelmi kapcsolatunk is velük. Nincs más kiút, csak ez. És tudtommal támogatott lakhatáshoz joga van a fiamnak, a magyar törvények értelmében joga lenne támogatott lakhatásban élni.
Számunkra sajnos az intézménykiváltási folyamat sem jelent megoldást, mert abban kizárólag az EU-s konvergenciarégiók részesülnek, azaz Budapest környéke teljesen kimarad belőle, márpedig nekünk nem megoldás Debrecenben keresni helyet a gyerekeinknek. Ráadásul ezek elsősorban az intézetben élő fogyatékos embereknek szánt férőhelyek, oda Fecóék nem költözhetnek be.
Ezért nagyon kérem a tisztelt képviselőurak és -hölgyek segítségét, hogy jogszabályban rendezzék a mi és sorstársaink égető problémáját, és tegyék lehetővé, hogy a fiam akkor is életben maradjon és emberhez méltó élete legyen, ha én már nem tudok róla gondoskodni.”
A Kúria felülírta a korábbi ítéleteket, a TASZ szerint megdöbbentő az érvelés
A Szabad Európa is megírta tavaly áprilisban, hogy a Társaság a Szabadságjogokért jogerősen is megnyerte az otthon gondozó anyák perét az állam ellen, ezzel egy több mint négy éve húzódó eljárás ért véget. A civil jogvédő szervezet 2017 decemberében indított pert hat édesanya és gyermekeik képviseletében az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság ellen, mert a családok évtizedek óta hiába várnak érdemi segítséget az állami szervektől.
Mint arra a civil jogvédő szervezet felhívta a figyelmet, a budapesti súlyos-halmozott fogyatékossággal élőknek az ellátórendszer nem kínál támogatott lakhatást a fővárosban, csak a Budapesttől jelentős távolságra fekvő nagy intézetekben (például Csákánydoroszlón, a fővárostól 245 kilométerre, vagy Darvastón, a fővárostól 170 kilométerre).
Az érintettek akkor már évek óta bombázták az ombudsmant, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot (SZGYF) és minden elérhető szervezetet, de nem kapnak érdemi választ.
2022. április 12-én a Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék korábbi ítéletét mindenben megerősítve jogerősen is kimondta, hogy az állami szervek mulasztása súlyosan sérti a hat felperes család személyiségi jogait, és azonnal létre kell hozni számukra támogatott lakhatási férőhelyeket. Elszenvedett súlyos lelki szenvedéseik miatt fejenként ötmillió forint is megilleti őket.
A Belügyminisztérium és az SZGYF azonban a Kúriához fordult, amely a korábbiakkal ellentétes döntést hozott. Ez év áprilisában azt mondta ki, hogy hiába jár a fővárosi támogatott lakhatás az érintetteknek, ennek elmulasztása személyiségi jogi perben nem számonkérhető az államon. Még a megítélt sérelemdíjat is vissza kellett volna fizetniük a családoknak, ha felvették volna.
Boros Ilona, a TASZ szakértője a Szabad Európának nyilatkozva azt mondta: nem helytálló, méltatlan a Kúria érvelése, mert nincs más olyan pertípus a magyar jogrendszerben, amelynek keretében az ilyen jogsérelmet elszenvedő embereknek kártalanítást lehetne adni. Mint mondta, az érintett szülők tovább küzdenek jogaikért, az Alkotmánybírósághoz fordulnak, és készek nemzetközi jogi fórumokra is elmenni, ha a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítik, de ez évekig eltart.
Ehhez kapcsolódóan: „Minden épület az eredetileg tervezett funkciót fogja betölteni” – Reagált a lakóotthonokról írt cikkre a projektgazda
„Megbeszéltük, hogy ha valamelyikünk meghal, a másik odafigyel a gyerekére”
Schilling Magdolna azt mondta, nem vitatják, hogy épülnek támogatott lakhatásnak nevezett kis intézmények enyhe és középsúlyos fogyatékos embereknek vidéken, a parlamenti bizottsági ülésen az államtitkár is ezekre hivatkozott, de valójában ezek gyakran a nagy intézmény árnyékában épülő miniintézmények, amelyeket nem lehet közösségi lakhatásnak nevezni.
Magdolna harmincöt éve neveli egyedül súlyosan fogyatékos fiát, aki most negyvenéves. Nincs róla hivatalos orvosi vélemény, így csak vélelmezhető, hogy a szülésnél sérült meg, a köldökzsinór a nyakán volt, oxigénhiányos állapotba került. Háromnapos korában elvitték a szülészetről, mert besárgult. Szépen kezdett fejlődni, gyönyörű baba volt, nem látszott rajta semmi rendellenes – emlékezett vissza Magdolna. A házi gyerekorvos azt mondta neki, hogy a gyerek egyszerűen lusta, így az asszony sem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a kisfiú nem túl aktív. Hét hónapos volt, amikor visszahívták kontrollra oda, ahová háromnaposan elvitték a szülészetről, és azt mondták, jó lenne, ha mozgásfejlesztésre vinnék a Villányi útra.
„Akkor tudatosodott bennem, amikor más, hasonló korú gyereket láttam, mennyire le van maradva az enyém a többiekhez képest.”
A gyermek egyéves korában epilepsziás rohamot kapott, utána nagyon sűrűn jöttek a rohamok. Kétéves korában az Amerikai úton egy koponyaröntgen után mondta ki az orvos, hogy biztosan súlyosan fogyatékos lesz.
Budapesten három olyan napközi van, ahol súlyos, halmozottan fogyatékosokat gondoznak, egy Óbudán magánfenntartásban, valamint a XI. kerületben és a XV. kerületben, mindkettő önkormányzati fenntartásban.
Ezek próbálják meg kiszolgálni azt a háromezer súlyos, halmozottan fogyatékos fővárosi lakost, akinek szüksége lenne ilyen ellátásra. Olyan otthon viszont egyetlen sincs, amely budapesti súlyos fogyatékos embereknek kínálna lakhatást. Magdolnáék szerint tarthatatlan ez az állapot, elengedhetetlen az olyan támogatott lakhatás kialakítása, amelyben a fiatalok együtt tudnak élni a szülőkhöz, rokonokhoz közel. Nappal a támogató szolgálattal átvinnék őket a napközibe fejlesztésre, délután pedig visszavinnék őket a házba, ahol egymást segítve tudnák élni az életüket.
Magdolna korábban a budai várban lakott. Azért költözött a XV. kerületbe, mert itt működik a napközi otthon. Mivel dolgozott, nem tudta másként megoldani. Reggel 7-kor már a XV. kerületben volt a fiával, onnan rohant a IX. kerületbe dolgozni, utána vissza a napközibe a gyerekért, majd haza, Budára. Azt mondja, közel volt már a nyugdíjhoz, elfáradt, ezért költözött a XV. kerületbe. Az önkormányzati napköziben 24 ezer forintot fizet havonta, hogy gondoskodjanak a fiáról, ebben az étkezés és a fejlesztő foglalkozás is benne van.
„Sokan ideköltöztünk, hogy itt legyünk a közelükben, és azt is megbeszéltük, hogy ha valamelyikünk meghal, a másik odafigyel a gyerekére, hogy ne maradjon egyedül.”
A Szabad Európa megkereste Selmeczi Gabriella fideszes politikust, hogy megtudjuk, miért akadályozta meg, hogy Schilling Magdolna az illetékes parlamenti bizottság előtt beszélhessen a fogyatékossággal élő emberek lakhatási problémáiról. Amint válaszol, cikkünket frissítjük.