Eredetileg kulturális antropológiát tanult, az egyetem után a kutatói pályán is gondolkodott. Végül rajzolni kezdett, az idei könyvhét Szép Magyar Könyv versenyén ő kapta Az Év illusztrátora díjat Balássy Fannival közös könyvük, a Bocs, hogy élek után. A Szelfi vendége Korbuly Ági volt.
Amikor a kulturális antropológia szak után illusztrátorképesítést szerzett, elküldte a portfólióját a legtöbb könyvkiadónak, hátha lát benne valaki fantáziát. A Pagony Kiadó látott: a Bocs, hogy élek című, illusztrált ifjúsági prózát a könyvhéten is díjazták. Ági, aki a képregények világában is aktív, azt mondja: az antropológusi szemlélet sokat segít neki abban, hogy aprólékosan megfigyeljen embereket, helyzeteket, így szerezve inspirációt. Csak szabadkézzel dolgozik, digitálisan legfeljebb színezni szokott.
- A külső szemlélő pozíciója segíti, hogy tanulmányozza a körülötte lévő világot. Áginak minden inspiráció: a színek, a formák, az emberek, akár az utcán sétálva.
- Szereti, ha személyes és folyamatos a kapcsolata az íróval, így könnyebb összehangolni az írást és az illusztrációt.
- Gyerekként erősen hatott rá Sajdik Ferenc sajátos világa, humora, de közel állnak hozzá Ralph Steadman (aki többek között Hunter S. Thompsonnal dolgozott) illusztrációi is.
- Nincs olyan megbízás, amit egyből visszautasítana. Azt mondja, először megvizsgálná, hogy kik a megbízók, miért éppen őt szeretnék felkérni, és miről szól a projekt.
- Felelősen végzi a munkáját, és nagy alázattal. „Én csak egy eszköz vagyok” – mondja.
- A mesterséges intelligenciával kapcsolatban úgy véli, hogy az eredetiséget semmi nem pótolja, az egyediség és a minőség nem megismételhető.
A beszélgetést itt meghallgathatja:
Your browser doesn’t support HTML5
„Nem feltétlenül baj, ha valami kicsit kimozdítja az embert” – Korbuly Ági illusztrátor
Ez pedig az interjú videós változata: