Múlt pénteken a francia nukleárisüzemanyag-gyártó cég, a Framatome bejelentette, hogy „nagyszabású szerződést ír alá a magyarországi paksi VVER-reaktorok nukleáris üzemanyagának hosszú távú, 2027-től történő szállítására”. Kevés konkrétumot tudni az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és a Framatome üzletkötésének részleteiről, az viszont biztos, hogy a franciák által kínált megoldás egyelőre nem teljesen független az oroszoktól.
Noha az Európai Unió évek óta szorgalmazza a tagországok külső forrású, egyoldalú energiafüggésének felszámolását a nukleáris ágazatban – és ezen a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség már harminc éve is leginkább az orosz kitettség kockázatait értette –, a technológia és az iparági erőviszonyok alakulása az üzemanyag-ellátás diverzifikálására tett halovány, elhaló kísérleteiben ki is merült. Különösen igaz ez a kisebb méretű VVER-reaktorokat üzemeltető országokra és cégekre, így – bár a nagyobb VVER–1000-es blokkok üzemanyaga jószerével prospektusból rendelhető – a VVER–440-es teljes orosz függésben maradt.
Az 1966–1987 között a Szovjetunióban, később a csehországi Škoda műveknél licencelve gyártott-épített blokkok közül csak az NDK reaktorai menekültek meg – bezárták. A Bulgáriába, Csehszlovákiába és Magyarországra telepített VVER–440-esek és nagyobb testvéreik – összesen tizennyolcan – az EU együttes villamosenergia-termelési kapacitásának mintegy tizedét jelentik. Az oroszok ellen Ukrajna megtámadása miatt életbe lépő szankciók ugyan – az erős francia ellenállásnak és a vétóval zsaroló magyar kormányzati politikának köszönhetően – elkerülték az orosz atomipari érdekek csorbítását, a teljes függés felszámolása az orosz üzemanyag-ellátástól így is brüsszeli elvárássá keményedett.
Szerződések szépen sorban
Ebben a helyzetben találta és csikarta ki magának a főszerepet az üzemanyaggyártásban roppant járatos francia Framatome, az állami energiaóriás EDF leányvállalata.
Ugyanazok a franciák
A Framatome és a Siemense AG konzorciuma szerződött Paks II. építésére; a 2019-ben aláírt megállapodás szerint a Framatome SAS és a Siemens AG készíti el a blokkvezérlő berendezést és végzi el a berendezés információbiztonsági követelményeknek megfelelését tanúsító iratok és minősítések beszerzését. A franciák azonban gyorsan egyedül maradtak, miután az orosz–ukrán háború kitörése után a Siemens nem kapta meg a szükséges kiviteli engedélyt a német bürokráciában a szállítani vállalt irányításra és védelmi technológiára. Szijjártó Péter többször hírét keltette, hogy a) a Siemens mégis teljesíteni fog, b) a helyét (vagyis az irányítástechnikai rendszer leszállítását) átveszi a Framatome. Egyikre sem került sor, utóbbi a francia cég számára műfajidegen terület – ezért indult a Siemensszel konzorciumban.
Idén nyáron készült egy hatalmas interjú Jákli Gergellyel, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatójával, akinek egyik, erősnek szánt állítása az volt, hogy a paksi beruházásra nézve kedvező uniós döntés után biztosra veszi, hogy a Siemens teljesíteni tudja szerződéses kötelezettségét. Ennek azonban eddig nincs nyoma.
A friss paksi megállapodás ugyanis a Framatome kelet-európai szerződéskötés-sorozatának már az utolsó darabja. Tavaly januárban a franciák Bulgáriában szerződtek le a Kozludoj erőmű egyik VVER–1000-es blokkjának 2025–2034 közötti üzemanyag-ellátására; július közepén Szlovákiában a Mochovce és a Bohunice erőmű VVER–440 és VVER–1000 reaktorainak üzemanyag-ellátására 2027-től; október elején pedig Csehországban, a CEZ Temelín erőművében két VVER–1000-es reaktor etetésére ugyancsak 2027-től.
Három év múlva kezdődik
Tavaly szeptemberben, amikor a magyar kormány egyszerre állította azt, hogy „folytatni kívánja nukleáris együttműködését Oroszországgal”, írt alá szerződést arról, hogy elkezdi az egyoldalú orosz energiafüggőség felszámolását, és Lantos Csaba a francia nukleáris ipar egyik központi szereplőjével, a Framatome-ot irányító Bernard Fontanával tárgyalt „az együttműködési szintek növeléséről”, a Szabad Európa részletesen megírta, hogyan lehetnek ezek az állítások akár egyszerre igazak. Az akkori megállapítások és következtetések nagyrészt igazolódtak: decemberben a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója egy interjúban elkotyogta, hogy 2028-2030 előtt nem tud új nem orosz üzemanyag Paksra érkezni, mert még ki kell fejleszteni, kivéve ha az oroszok gyakorlatilag összeszerelésre adják oda a Framatome-nak a VVER–440-es üzemanyaggyártás-technológiát, mert akkor lehet, hogy 2027-re is menne. „A vegyesvállalat majd orosz technológia alapján gyárt üzemanyagot, de az üzemanyaggyártás folyamatának csak a legutolsó lépcsőjét végzi” – tette hozzá Horváth Péter.
A Framatome múlt pénteken azt az ígéretet írta alá az MVM-nek, hogy három év múlva megérkezik a Paksi Atomerőműbe üzemanyag-beszállítóként. A kormánymédiában a vg.hu-nak egy kicsit többet beszéltek a magyar szereplők, innen tudható, hogy Pakson 2027-től új üzemanyag-szállítási szerződések lesznek, addig a meglévő, ott felhalmozott (orosz) üzemanyagot használják a blokkok. Három év múlva viszont – árulta el a lapnak Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára – átáll a rendszer a Framatome szállításaira. Ez azt jelenti, hogy a Roszatom üzemanyaggyártó cége, a TVEL Paks számára megszűnik mint közvetlen beszállító.
Steiner azt is elmondta, hogy a Framatome-megállapodás hosszú távra szól: a létesítmény üzemidő-hosszabbításának éveire is. (Ez így nehezen hihető, mivel azt jelentené, hogy a felek a 2050-es évekig szóló szerződést írtak alá, miközben ma még senki nem tudja garantálni, hogy a négy paksi blokk 2032–2037 között lejáró, első üzemidő-hosszabbítási ciklusa után mindegyik egység tovább fog üzemelni.) Horváth Péter mást mondott: „Annyi üzemanyag érkezik, amennyi elég lesz mind a négy blokk számára, továbbá az első két blokknak a második üzemidő-hosszabbítása utáni időszak első éveire is.” Ez tíz évre szóló szerződési időtartamra utal, ami reális ezen a területen.
A függetlenedés az orosz TVEL-től azonban más kérdés. A Framatome saját fejlesztésű, közép-hosszú távon érkezőnek ígért üzemanyaga egyelőre csak ígéret. Olyannyira az, hogy a szerződéskötésről szóló sajtóközleménybe ugyan belekerült, hogy a Framatome 2018 óta fejleszti-tervezi ezt a saját terméket, de csupán egy elvi képet mellékelt róla.
Dacia
Ahogy a budapesti megállapodásról kiadott sajtóközleménynek, a bolgár, a cseh és a szlovák szerződést kommentáló céges közleményeknek is mind fontos gondolatuk, hogy „az elmúlt évek során olyan megoldást fejlesztetünk ki, amely mind a rövid, mind a középtávú tüzelőanyag-diverzifikációs igényeit támogatja a VVER nukleáris üzemeltetőinek az Európai Unióban. Középtávon a Framatome az egyetlen üzemanyag-beszállító, amely egy teljesen európai tervezési, gyártási és alkatrészellátási lánccal képes szuverén európai megoldást garantálni.”
Ez a tételmondat jelenleg azonban nem teljesen igaz, így nem sokat ér. A Framatome ugyanis 2027-ig arra lehet esélyes, hogy az oroszok összeszerelő üzemeként – Oroszországon kívül – gyakorlatilag átcímkézze az eddigi portékát. Az új üzemanyag – legalábbis egyelőre – annyira lehet majd francia, amennyire a Dacia román autó.
A Framatome–MVM Paks-szerződéskötés után Horváth Péter vezérigazgató a VG-nek el is mondta: az új üzemanyag gyártása „a francia–orosz partnerségből született”, ami azt jelenti, hogy számunkra csak az eladó lesz új, az eddigi orosz helyett francia, de ugyanazt fogjuk megvenni – mármint orosz technológiát, orosz megoldást, csak a Framatome szereli össze. Ám még ez sem biztos, gond van ugyanis a kiszemelt helyszínnel.
A francia cégnek három nukleárisüzemanyag-gyártó létesítménye van:
- Franciaországban (Romans) évente hétszáz tonna uránt dolgoznak át atomerőművek üzemanyagává, illetve kutatóreaktorok számára. Itt zajlik a cég üzemanyag-kutatási és orvosi felhasználású termékeinek fejlesztése.
- Németországban (Lingen) négyszázan dolgoznak a csődbe jutott Arevától megörökölt üzemanyaggyárban, ahol fűtőelemrudakat és más szerelvényeket gyártanak minden olyan Nyugat-Európában működő reaktormodellhez, amellyel együttműködnek. Itt készül sok más, olyan alkatrész is, amelyet más Framatome üzemanyaggyártó üzemekben használnak fel.
- Az Egyesült Államokban (Richland) urán-dioxid- (UO2) port, pelleteket, fűtőelemrudakat és üzemanyag-kazettákat állítanak elő. Innen fedezik az amerikai üzleti igényeket, ami az Egyesült Államok nukleárisüzemanyag-szükségletének mintegy öt százalékát jelenti.
Ebből a kínálatból a lingeni üzem észszerű döntésnek tűnhet, de a jelek szerint nem az. A helyieknek például nem tetszett, hogy az orosz invázió megkezdése után egyáltalán tovább működött a városban a nyíltan orosz kapcsolatokat felvállaló cég. Abból pedig tavaly márciusban már tiltakozás lett, hogy kiderült: a Framatome Lingenben kibővítené a termelését, mert itt gyártaná az eddig orosz nukleáris üzemanyagot, amit aztán a kelet-európai VVER–440-es reaktorokban használhatnának. Zavart okoz a helyzet megértésében, hogy a Framatome lingeni üzemébe települő cégben, az ANF-ben (Advanced Nuclear Fuels Gmbh) továbbra is biztosított az oroszok jelenléte, mivel a Framatome és a TVEL vegyesvállalata. Tovább rontott a helyzeten, hogy kitudódott a lingeni termelésbővítési engedélykérelemről, hogy az ukrajnai orosz invázió előtt néhány nappal nyújtották be. Az ANF 2023 tavaszán minden vádat visszautasított azzal, hogy a Framatome-nak „örökös működési engedélye van” a telepre, és hogy „több mint 45 éve gyárt magas szintű biztonsággal fűtőelemeket, és mindenkor betartott minden jogszabályi előírást és eljárást”.
Második, harmadik felvonás
Engedély azóta sincs, a helyzet viszont feszültebbé vált. Idén január és március között mintegy tizenegyezren tiltakoztak a kiadása ellen. Christian Meyer alsó-szászországi környezetvédelmi miniszter úgy összegezte ezt, hogy aggodalomra ad okot több belső és külső biztonsági kérdés, a szabotázs, a kémkedés és az orosz befolyás növekedése mind visszatérő félelem. „Naivitás azt hinni, hogy Putyin csak segíteni akar az ANF-nek abban, hogy a kelet-európai államok függetlenedjenek Oroszországtól a Roszatommal való szoros együttműködés révén. (…) Nem szabad tenni semmi olyat, ami növeli Oroszország befolyását az európai energiaszektorban. Ezért a koalíciós megállapodásnak megfelelően Alsó-Szászországként elkötelezettek vagyunk amellett, hogy véget vessünk az oroszországi urán szállításának fűtőelemgyártáshoz” – tette hozzá.
Májusban a regionális sajtópiac operátoraként ismert Neue Osnabrücker Zeitung (NOZ) lingeni riportjai tovább fűtötték a témát: az egyikben kész tényként közölték, hogy az utóbbi időben a TVEL emberei többször jártak a gyárban, és kiképezték a dolgozókat. Kiderítették, hogy már áprilisban ott voltak az oroszok, a teleptől csupán néhány kilométerre béreltek szállást. A ZDF is feldolgozta a témát, és bár a Frontal riportjában a Framatome képviselője nem állt kamerák elé, de az írásban elküldött kérdésekre válaszoltak. Elismerték, hogy „az ilyen típusú VVER-üzemanyag-kazetták rövid távú gyártásához orosz know-how kell”, illetve hogy ehhez – mármint a Lingenben gyártáshoz – jóváhagyási kérelmet adtak be, ami az ő olvasatukban csupán „a technikai eltérésekre összpontosít”.
A NOZ azt is megírta, hogy a gyár területén felbukkant három piros konténer, amelyeket nagy valószínűséggel Rotterdamon keresztül szállított Oroszországból a Baltijszkij–202-es orosz teherszállító. Forrásaik lehetségesnek tartották, hogy már a fűtőelemgyár bővítéséhez érkeztek gépek és alkatrészek a Roszatomtól, és az orosz állami óriáscég alkalmazottai lehetnek-lehettek az ANF-nél. Amikor viszont a német tévések rákérdeztek, hogy meddig dolgoznak az üzemben orosz szakértők, a Framatome válasza – „a VVER-fűtőelemek gyártása során egyetlen orosz sem tartózkodik a lingeni telephelyen” – terelés volt. (A német kisvárosban működő, francia tulajdonú üzemben még nem gyártanak ilyen üzemanyagot, éppen ezt szeretnék elérni, ezt készítenék elő, de még nincs meg hozzá az engedély.) Ez akkor vált biztossá, amikor Andreas Hoff, az ANF ügyvezető igazgatója mégis megerősítette az oroszok korábbi ottlétét a NOZ újságíróinak, sőt azt is elismerte, hogy azért voltak ott, hogy gépeket állítsanak fel, úgynevezett hidegteszteket végezzenek, valamint ANF-alkalmazottakat képezzek ki.
Erre már a német tartományi és nagypolitika is lépett: azonnali felülvizsgálatot rendeltek el Alsó-Szászországban az üggyel kapcsolatban. Bár a tartományi kormány ellenzi a projektet, nem tud a végére pontot tenni, mivel az atomtörvény a szövetségi kormányhoz rendeli a vétójogot és ezzel együtt a végső a döntést.
Jog, paranoia és nevető Putyin
Az oroszok voltak az üzemben probléma origója az orosz–ukrán háborúban az utóbbiak oldalán, előbbiek ellen kiálló EU, illetve Németország. Ebből levezethető, milyen veszélyforrást jelent az, hogy a lingeni Framatome gyár aktuálisan nem orosz nukleáris reaktorokhoz gyárt üzemanyagot – például Svédország második legnagyobb erőművének, a 2190 MW-os, négyblokkos Ringhalsnak, a szintén négyreaktoros belga Doel erőműnek és az anyavállalat (EDF) által üzemeltetett brit Sizewell B erőműnek –; olyannyira nem paranoia, hogy milyen óriási kockázatot jelent manapság az európai atomiparra az, ha az oroszok e létesítményekkel kapcsolatos információkat, az üzemben e területen dolgozókkal kapcsolatos személyes, akár zsarolható adatokhoz juthatnak hozzá, illetve lehetőségük nyílhat bármiféle szabotázsra, hogy a német kormány márciusban egy komplett jogi szakvéleménycsomagot rendelt meg a témában.
A több mint negyvenoldalas anyag nem a döntéshozatalról szól, hanem tisztázza például, hogy a német jogban az atomjoggal és a biztonsággal kapcsolatos félelmeket kezelni hivatott jogok indokolt esetben felülírják a külkereskedelmi és beruházás-ellenőrzési eljárásra vonatkozókat, és arról, hogy az új beruházás és az erre vonatkozó engedélyek speciális körülmények között végzett tevékenységet takarnak, ami a jogi szakértő szerint utat nyithat kémkedés, illetve a szabotázs előtt.
A Bloomberg még az oroszok tavaszi, lingeni felbukkanása előtt közölt cikkében azt írta, hogy Oroszország tovább erősödik az atomenergia-ellátási láncon keresztül, mivel az európai nukleáris ipar aktuálisan nehezen volna elképzelhető orosz támogatás nélkül. Vlagyimir Szlivjak, az Ecodefense orosz környezetvédelmi szervezet társelnöke azt mondta az amerikai lapnak, hogy Putyin biztosan felnevetett a francia–orosz vegyesvállalat ötletére. A szakértő úgy véli, hogy ez a lépés „még függőbbé tenné Európát az energiapolitikában, és megerősítené a Kreml geopolitikai befolyását”. Sebastian Stier müncheni atomszabadalmi szakértő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a lingeni üzemanyaggyártáshoz ragaszkodó Framatome jelenleg azt teszi valószínűvé, hogy „nemcsak technológiai okai, hanem kereskedelmi érdekei is vannak az egyéb üzletmenetnek”. Az ügy jelenlegi állása szerint az alsó-szászországi Környezetvédelmi, Energia- és Klímavédelmi Minisztérium tárgyalási időpontot adott meg a nukleáris engedélyezési folyamatban való nyilvános részvétel részeként, amelyen „a kellő időben felvetett és a dokumentumok nyilvános bemutatását követően felhozott kifogásokat meg kell vitatni”. Erre Lingenben kerül majd sor november 19. és 22. között.
Valóban oroszok nélkül
A Framatome ígéri, hogy belátható időn belül saját üzemanyagot fog gyártani a VVER–440-es reaktorokhoz. A Framatome-mal szerződő kelet-európai országok megértőnek mutatkoznak az egyelőre átcímkézésre sem kész termék iránt, pedig Európában két VVER–440-es reaktor működik, amellyel az üzemeltetőik más utat választottak. A Loviisa erőműben a finnek nem kértek a francia ajánlkozásból. Részben azért, mert az Olkiluoto–3 elég francia vonatkozású nukleáris építési-fejlesztési-projektkezelési tapasztalatot adott nekik; az OKL–3 az ígéretekhez képest végül majdnem másfél évtized késéssel, több mint a triplájáért jutott el az üzembe állásig, ezért inkább az amerikaiaknak mondtak igent. A Westinghouse szeptember elején le is szállította az első új VVER–440-es tételt svédországi üzemanyaggyárából. A finnek hosszú távra szerződtek, számukra valóban fontos volt, hogy ezt garantáltan oroszok nélkül tegyék.