Csecsemőként „nemi normalizáló” műtéten esett át, most az interszex emberekért küzd egy szerbiai aktivista

Szerbia egyetlen hivatalos interszex embere, akin csecsemőként még a volt Jugoszláviában „nemi normalizáló” műtétet végeztek, és jelenleg az interszex emberek és családtagjaik támogatásával foglalkozik, a beavatkozás életre szóló gyötrelmeiről beszélt a Szabad Európa balkáni szolgálatának.

Egy emberöltővel ezelőtt a belgrádi születésű Kristian Ranđelović egy gyötrelmes, könyörtelen orvosi hiba áldozatává vált. A jugoszláv fővárosban a bizonytalan nemi jellegzetességekkel született csecsemőnek az átellenes elképzelések mentén gondolkodó orvosok műtéti úton női nemet „rendeltek”, hogy megkíméljék őt az életre szóló traumától. Ranđelović nemi normalizáló műtétjének eredménye azonban egy önbizalomhiánnyal, zaklatással és kínzásokkal teli gyermekkor volt, mielőtt tizenkilenc éves korában pszichoterápiára és végül nemi megerősítő műtétre (SRS, azaz sex-reassignment surgery) került sor.

Nemi normalizáló műtét

Ranđelovićot, aki női néven nőtt fel, de férfiként azonosítja magát, közel két évtizeden át gyötörték az elhibázott műtét fizikai és pszichológiai következményei, aminek kára nyilvánvalónak tűnt a számára. Azt mondja, hogy nem ismeri a gyermekkorában elvégzett műtét részleteit, és hogy a családja sem adott neki választ. „Már nagyon korán kérdés volt, hogy mi ez, ami nekem van, és miért nem képes a testem olyasmit tenni, amit szeretnék.”

Szülőhazájában, Szerbiában még egy évtizeddel ezelőtt is számtalan interszexuális csecsemőn végeztek ilyen műtétet, mielőtt a nyomon követés, a rengeteg orvosi bizonyíték és az intenzív nemzetközi ellenőrzés meggyőzte az orvosokat arról, hogy több kárt okoznak, mint hasznot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az interszexuális személyek „olyan emberek, akik a biológiai vagy fiziológiai jellemzők (beleértve a nemi szervek anatómiáját, a reproduktív szerveket vagy a nemi kromoszómák számát és típusát) természetes eltéréseivel születnek, amelyek nem felelnek meg a férfi vagy a nő hagyományos meghatározásának”.

Az interszexualitás nincs összefüggésben a nemi identitással vagy a szexuális irányultsággal, ez egy olyan tapasztalat, amely világszerte visszhangot kelt és milliókat érint, akik olyan társadalomba születtek, ahol a biológiai nem és a társadalmi nem értelmezése változóban van. Az ENSZ becslései szerint a világ népességének akár 1,7 százaléka interszexuális lehet, ami csak Szerbiában több mint száztízezer embert jelent.

Botcsinálta aktivista

A születéskor már azonosíthatóan interszex emberekre vonatkozó törvények általában maradiak, és még inkább azok a konzervatívabb posztkommunista társadalmakban. Még 2017-ben is számoltak be olyan esetről interszex aktivisták, hogy az orosz egészségügyi minisztérium azzal büszkélkedett, hogy egy olasz sebész klitoridektómiát és vaginoplasztikát végzett egy hároméves interszex gyermeken az északi Komi Köztársaságban. A műtétet – elmondásuk szerint – élőben közvetítették egy több tucat szakemberből álló konferencián, a videót pedig később megosztották az interneten és más médiumokban.

Amióta tinédzserként pszichoterápiát keresett, és az orvosok meghívták, hogy beszéljen a tapasztalatairól, Ranđelović aktivista lett, és az egyetlen nyilvánosan bejelentett interszexuális személy Szerbiában. De biztosan vannak mások is.

Az Európai Bizottság a Szerbia európai uniós tagsága felé tett előrehaladásáról szóló legutóbbi jelentésében kifogásolta, hogy az interszexuális polgárok „társadalmi és jogi szempontból” láthatatlanok az országban. A társadalomtudósok szerint a sokféleséggel szembeni ellenséges balkáni kultúra különösen megnehezíti a nemsemlegesek számára a túlélést. Szerbia anyakönyvi törvénye továbbra is megköveteli az újszülöttek azonnali besorolását férfinak vagy nőnek, nincs lehetőség a harmadik nemre, vagy a nem sor üresen hagyására, ahogy Németország 2019 óta lehetővé teszi.

„A szocializáció csak bináris hovatartozásban lehetséges” Zorica Mršević, egykori jogász, nemi és jogi kérdésekre szakosodott belgrádi professzor szerint.

Áprilisban a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI), az Európa Tanács egyik ellenőrző szerve bírálta, hogy Szerbia egyáltalán nem közöl hivatalos adatokat az interszexuális gyermekeken végzett nemi normalizációs műveletekről. Számokat nehéz találni. Szerbia megelőző orvostudományi ernyőintézete, a Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet, amely a nemzeti egészségügyi adatokat publikálja, nem válaszolt a Szabad Európa interszexuális számadatokra vonatkozó kérésére.

„Fiú vagy lány vagy?”

Vladimir Kojović, a szerbiai állami interszexuális gyermeksebészet és urológia szakorvosa, huszonöt éve foglalkozik interszexuális kérdésekkel. Azt mondja, hogy sem az ő intézetében, sem az ország egyetlen más intézményében sem végzik el a vitatott műtétet gyermekeken már körülbelül egy évtizede. A belgrádi Dr. Vukan Čupić Intézetben dolgozó csapata évente körülbelül tíz olyan újszülöttet lát, akinek nem lehet egyértelműen meghatározni a nemét látható, hormonális vagy kromoszomális nyomok alapján. „Születéskor általában mindkét nemi szerv jeleit viseli a baba – tehát mindkét nem nemi szervét” – mondja. Az interszexuális állapot azonban sokféle formában jelentkezik, és elismeri, hogy „nem lehet megtippelni, hogy az adott személy melyik neművé fog fejlődni”.

Kojović szerint a Szerbiában nemi normalizáló műtéteken áteső csecsemőket életük során megfigyelték, és „láttuk, hogy hibákat követtek el”. Egyetlen nyilvánosan elismert áldozatuk, Ranđelović elismeri, hogy az lehetett az uralkodó nézet, hogy egy ilyen műtétet az élet első éveiben „a legkönnyebb elvégezni, és a legkevésbé traumatikus a gyermek számára”. De mint mondja, ez „nem igazolódott be”.

Emlékszik rá, hogy általános iskolai osztálytársai zaklatták, és azt kérdezték tőle: „Fiú vagy lány vagy?”, vagy: „Női neved van, de nem úgy nézel ki, mint egy lány.”

Azt mondja, úgy nőtt fel, hogy a médiában nem volt szó a témáról. Emlékszik, hogy a kilencvenes években látott először magazinokban és a televízióban szakértőket beszélni a szexuális kisebbségekről. Azt mondja, hogy a pszichoterápián keresztül keresett és kapott válaszokat. Először harmincéves kora körül találkozott tudatosan egy másik interszex személlyel egy külföldi konferencián.

Most az XY Spectrum nevű nonprofit szervezetet vezetője, amely az interszex emberek jogait védi, és támogatást nyújt a szerbiai interszex gyermekek szüleinek, többek között a Dr. Vukan Čupić Intézettel való együttműködés révén, ahol korábban nemi normalizációs műtéteket végeztek. „Először saját magaddal kell tisztába jönnöd, hogy tudd, ki vagy, aztán egy bizonyos ponton világossá kell tenned valaki más számára, aztán valamilyen kapcsolatba kell lépned a többiekkel” – foglalta össze a folyamatot.

Írta Andy Heil, a Szabad Európa balkáni szolgálatának munkatársa Sonja Gočanin tudósítása alapján. Illusztrációk: Juan Carlos Herrera Martinez.