A kelet-ukrajnai áldozatok számának növekedésével egyre több családot nem tájékoztatnak a Wagner-zsoldoserők soraiban harcoló hozzátartozója haláláról.
Vitalij Votanovszkijt először 2022 novemberében keresték meg, hogy megtudja, mi lett valakinek a sorsa, aki Ukrajnában harcolt a hírhedt Wagner zsoldoscégnél.
A 22 éves Andrej Kargin nagynénjétől kapott egy Telegram-üzenetet, amelyben azt írta, hogy hónapok óta nem hallott az unokaöccséről, akit az orosz csoport tagjaként Ukrajnába vezényeltek, és kezd azon tűnődni, milyen sorsra jutott. Kitöltötte az összes szükséges papírt, hogy unokaöccsének halála esetén kapcsolatba léphessenek vele, de nem kapott választ a Wagnertől. Kétségbeesésében felkereste Votanovszkijt, egy ismert helyi bloggert és aktivistát, aki az oroszországi Észak-Kaukázusban él, és aki a moszkvai invázió valódi halálos áldozatainak számát vizsgálta.
Február végére Votanovszkij megtalálta Kargin sírját Oroszországban, az Ukrajnában elesett Wagner-harcosok különtemetőjében. A Wagner soha nem kereste meg a nagynénit, hogy tudassa vele, hogy unokaöccsét megölték, vagy megkérdezzék, részt kíván-e venni a temetésen. Az egyetlen hír, amit kapott, egy Votanovszkij által készített fénykép volt.
Azóta számos család kereste meg Votanovszkijt a Wagner zsoldosaként Ukrajnában harcoló rokona sorsával kapcsolatban.
A férfi a Szabad Európa észak-kaukázusi szolgálatának, a Caucasus.Realities regionális hírportálnak elmondta, hogy amióta elkezdte nyomon követni az Ukrajnában megöltek sírjait, azóta egész Dél-Oroszországban, például Sztavropolban és Volgográdban, de még Fehéroroszországban és Kazahsztánban is talált elhunytakat az érdeklődő családok keresett rokonai között. A legtöbb esetben a családokat nem értesítették a halálesetről, és csak akkor tudták meg, hogy hozzátartozójuk már nem él, amikor valaki felfedezte Votanovszkij egyik fotóját a Telegram-csatornáján.
Vitalij Votanovszkij
„Csak egy esetben értesítették a feleséget arról, hogy a férje meghalt (…) a többiek nem is tudtak róla – mondta Votanovszkij egy interjúban. – A legutóbbi utam során sok sírt találtam nem szokványos, fekete-sárga koszorúval – sok rokon így értesült szerettei haláláról.”
Ezek a fekete-sárga koszorúk az Ukrajnában elesett Wagner-harcosok sírjainak jelképévé váltak. A zsoldoscsoport az utóbbi időben súlyos veszteségeket szenvedett, különösen az elmúlt hónapokban, amikor a kelet-ukrajnai városokban, például Szoledárban és az oroszok által Artyemovszként emlegetett Bahmutban dúltak a harcok.
Különleges temetők
Hogy az összes holttestet el tudják helyezni, a Wagner különleges temetőket épített megölt harcosainak, akik közül sokan vélhetően rabok voltak. Őket emlékezetes módon a börtönből való szabadulásért cserébe toborozták (az ígéret az volt, hogy hat hónap ukrajnai szolgálat után amnesztiát kapnak). Votanovszkij először decemberben fedezte fel a kiterjedt Wagner-temetőt a délnyugat-oroszországi Krasznodar körzetben található Bakinszkaja faluban.
A Wagner-főnök Jevgenyij Prigozsin által nyilvánosan – és a kiszivárgott videófelvételeken láthatóan – tett toborzási ajánlatnak a büntetés enyhítésén túl az is része, hogy egy kijelölt családtag készpénzjuttatást kap, ha Ukrajnában harcoló rokona elesik. Az érdekvédelmi csoportok szerint a besorozott foglyoknak azt mondták, hogy a családjuk ötmillió rubelt (71.000 dollárt) kap háborús haláluk esetén.
Votanovszkij azonban azt mondja, egyre többször derül ki a családtagokkal folytatott párbeszédei alapján, hogy sokakat nem tájékoztatnak a halálesetről, így az ígért kifizetéseket sem kapják meg, ami szerinte a zsoldoscsoport szándékos húzása lehet.
„Természetesen a Wagner számára egyszerűbb egy helyen eltemetni az összes katonát, mint országszerte, sőt a szomszédos országokat is érintő bonyolult logisztikával és a holttestek szállításával foglalkozni – mondta Votanovszkij. – De ez is mutatja a valódi hozzáállásukat mind a halottakhoz, mind a családjukhoz.”
„Börtönből ki, húsdarálóba be”
Az ok, hogy miért nem értesítik a családtagokat, nem ismert.
A Szabad Európa szakértőkkel, aktivistákkal, volt Wagner-zsoldosokkal és a megölt harcosok családtagjaival készített interjúiban egyesek azt feltételezték, hogy ez a rossz szervezésből vagy a vállalat pénzügyei miatti aggodalomból adódhat. A Wagner az elmúlt hónapokban növekvő harctéri veszteségeket szenvedett el.
Vlagyimir Osecskin, a gulagu.net, az ország börtönrendszerére összpontosító orosz emberi jogi szervezet alapítója szerint a családtagok tájékoztatásának és kifizetésének elmaradásának fő oka az, hogy a harcosokat, különösen a börtönökből toborzottakat feláldozhatónak tekintik.
Azt mondja, hogy szervezete kutatásai alapján gyakran megtévesztik az állítólagos anyagi juttatásokkal kapcsolatban a Wagner-szerződéseseket. A rossz kommunikáció vagy az ígért kifizetések elmaradása a legújabb fejlemény a rendszerben, amelyben „Prigozsin jogot és lehetőséget kapott arra, hogy bárkit kivigyen a börtönből a húsdarálóba”.
Jana Gelmel, az Rabok Jogait Védő Alapítvány jogásza hozzáteszi, hogy a kifizetések elmaradásához a Wagner-főnökök vonakodásán túl más tényezők is hozzájárulhatnak, például a kapcsolattartási űrlapok nem megfelelő kitöltése, illetve az, hogy egyes újoncok nem akarják elmondani családtagjaiknak, hogy Ukrajnába jelentkeztek harcolni.
A Szabad Európa hét különböző családtaggal beszélt, akik kapcsolatba léptek Votanovszkijjal, és áttekintette a velük folytatott beszélgetéseket. Az orosz hatóságok jogi vagy egyéb következményeinek elkerülése érdekében kérték egyes azonosítóadatok elhallgatását.
A Wagner alapítója és tulajdonosa, Jevgenyij Prigozsin (archív kép)
Egy megölt zsoldos felesége azt állítja, hogy nem kapott a Prigozsin által emlegetett kifizetésekből. Annak ellenére hogy férje a bevetése előtt ügyvédi meghatalmazást írt alá a számára, a kártérítés igénylésére tett jogi próbálkozásait figyelmen kívül hagyták. Az asszony azt állítja, hogy csak Votanovszkij csatornáján keresztül értesült férje haláláról.
Egy másik nő, akinek férje szintén Wagner-harcosként halt meg, azt mondta, közölték vele, hogy nem vehet részt a temetésen, és arra kérték, hogy egy későbbi időpontban látogassa meg a sírt.
Egy nő, akinek a rokonát Ukrajnában ölték meg, miután a börtönből beszervezték, azt mondja, hogy írt az orosz védelmi minisztériumnak és annak a büntetőtelepnek, ahol a rokona ült, de nem kapott választ.
A többi esetben is elmondták a hozzátartozók, hogy felhívást intéztek a Wagnerhez és a védelmi minisztériumhoz, de nem kaptak választ.
„Ágyútöltelék”
Az amerikai kormány becslései szerint mintegy ötvenezer Wagner-zsoldost küldtek az ukrajnai háborúba, azóta harmincezren meghaltak vagy megsebesültek.
Andrej Medvegyev, a Wagner egykori ukrajnai parancsnoka, aki később Norvégiába menekült és politikai menedékjogot kért, a Szabad Európának elmondta, hogy a halott harcosok családjának való kifizetés nehézségei nagyrészt abból adódnak, hogy a zsoldoscég hatalmas veszteségeket szenvedett el, és pénzügyileg nem reális, hogy mindenkinek utaljon.
„A harcosokat ágyútöltelékként kezelték – mondta Medvegyev. – Túl sok a holttest, egyszerűen nincs elég pénz ahhoz, hogy mindenkinek fizessenek.”
Andrej Medvegyev egykori Wagner-parancsnok (archív kép)
Az egykori zsoldos hozzátette, hogy a bizonytalanságban hagyott hozzátartozók növekvő száma ellenére a Wagner tájékoztat néhány családot, mondván, ha egyáltalán nem tenné, az ártana a cég hírnevének Oroszországon belül.
Szerinte azonban egyre valószínűbb, hogy sok család nem kapja meg az ígért kifizetéseket, tekintettel a Wagner növekvő veszteségeire.
Medvegyev elmondta, hogy még a zsoldoscsoporttal való harcai során tanúja volt olyan eseteknek, amikor sok katonát a helyszínen eltemettek, miután harc közben elestek, majd a parancsnokság eltűntként regisztrálta őket.
Az egyik esetet felidézve elmondta, hogy a zsoldoscsoportban szolgáló egyik barátját egy ukrán állás előtt ölték meg. Az elöljárója azt mondta, hogy a családja nem kap kártérítést, mert a férfi holttestét nem lehet visszaküldeni Oroszországba.
„Nincs holttest, nincs kifizetés. A parancsnok közölte, hogy a család nem kap pénzt a holttest nélkül – mondta Medvegyev. – Nekem kellett egy csoportot vezetnem oda, hogy elhozzam, hogy haza lehessen küldeni a holttestét.”