Nukleáris kísérleti helyszín, másoknak élőhely – negyven évig atomfegyvereket teszteltek a kazah sztyeppén

A Szemipalatyinszki tesztpálya negyven éven át a nukleáris robbanások földre, vízre, állatokra és emberekre gyakorolt hatásának vizsgálatára szolgált. A tesztpályán négy évtized alatt összesen négyszázötvenhat nukleáris robbantást hajtottak végre. A teljes robbanóanyag-teljesítmény kétszázötvenszerese volt annak a bombának, amely 1945-ben a földdel tette egyenlővé Hirosimát. A képen a laktanya romjai láthatók

A telep közelében régen egy temető állt – még ma is láthatók a sírkövek –, felépítését 1947-ben döntötték el. A helyszínt a szovjet atombombaprojekt vezetője, Lavrentyij Berija jelölte ki, aki lakatlannak minősítette a helyet, nem említve a körülbelül hétszázezer, a környéken élő embert. Az építkezést Gulag-foglyokkal végeztették el

Téglából és kőből épült egykori gazdasági épületek romjai ma Degelen közelében. Az első atomkísérletet 1949. augusztus 29-én hajtották végre. A huszonkét kilotonnás RDSZ–1 az amerikai Fat Man másolata volt

Figyelmeztető tábla a bezárt Szemipalatyinszki nukleáris kísérleti telephely területén. A hegy környéke CCTV-kamerákkal megfigyelt tiltott zóna. Az 1949 és 1989 között végzett robbantások radioaktív csapadékkal szennyezték be a telepet és környékét. Az egészségügyi kockázatokat a szovjet hatóságok eltitkolták, a közvélemény csak Kazahsztán 1991-es függetlenné válása után ismerhette meg

A G város romjai – ahogy a helyiek nevezik az elhagyott katonai központot – a Degelen-hegy közelében állnak. A helyiek szétszedték az épületeket, hogy építőanyagot szerezzenek, amelyet aztán eladtak

Alagutakat és bányákat építettek a Degelen-hegy alatt. A terület bezárásáig száznyolcvanegy aknát építettek, amelyek közül néhány számos kísérlet helyszíne volt. A nukleáris teszteket vagy a föld alatt, vagy a levegőben végezték, de 1963 után már csak a föld alatt. A föld alatti nukleáris robbantások száma kétszáztizenöt volt, míg a telephelyen több mint négyszázötven

Ezrek élnek a kísérleti területek határának közelében, sokan szennyezett földön. Olyan betegségekkel küzdenek, amelyek az orvosok szerint a kísérleti telephely szennyezésével függnek össze. A lakosok az egészségügyi kockázatok miatt állami juttatásokat kapnak, de azt mondják, hogy így is nehezen élnek meg. A képen egy helyi gazdálkodó család látható a vacsoraasztalnál

A gazdák a szarvasmarháknak szánt takarmányt készítik elő településükön. Néha véletlenül belépnek a tiltott zónába, de az őrök gyorsan megérkeznek, hogy figyelmeztessék őket

Ebben a mobil házban fagyállóval működő fűtési rendszer van felszerelve. A háztartás energiaellátását egy napenergia-akkumulátor is segíti

A helyiek nemcsak az épületeket bontották le az elhagyott katonai területen, hanem kiásták a házak között eltemetett fűtési és vízellátó rendszer csöveit is

Az egyetlen megmaradt épület a néhai kísérleti városban az erőmű, amely még mindig működik. Korábban az erőmű látta el a várost árammal, most a hetven kilométerre lévő Szarzsal településnek biztosít energiát

Az utolsó tesztre 1989-ben került sor, hivatalosan pedig 1991-ben zárta be a telepet a függetlenné vált Kazahsztán, de a terület határa 2006-ig gyakorlatilag őrizetlenül állt. A bezárásban szerepe volt Olzsasz Szulejmenov kazah költő-aktivistának, aki egy mozgalommal hívta fel a figyelmet a nukleáris kísérletek áldozataira