Kerüljön képbe az olajembargóról! – kérdések és válaszok

Hogy tud óriásit szakítani a Mol és magyar kormány a háborús helyzeten? Miért lenne atombomba a magyar gazdaságnak, ha a Mol részvényesei kevesebb osztalékra számíthatnának? Putyin kicselezi az embargót, ha eladja az olaját másnak kicsit olcsóbban? Augusztusra menne le a benzin ára? Kérdés-felelet formában jártuk körbe az EU-s olajembargó fontosabb kérdéseit.

Mi ez az uniós olajembargó?

Az uniós országok megállapodtak, hogy elsöprő többségük jövőre már nem vesz orosz olajat. A megállapodásból kimaradt Csehország, Szlovákia és Magyarország, ezek az országok a Barátság-kőolajvezeték déli ágán jövőre is vehetnek még orosz nyersolajat határozatlan ideig.

Ha az is ellehetetlenülne, akkor egyéb segítségeket kaphatnak. A megállapodás elvileg utal rá, hogy valamikor majd ez a három említett ország is függetleníti magát az orosz olajtól.

Minden uniós ország embargózik, kivéve ez a három?

Pontosabban négy, Bulgária később tudatta, hogy ők is felmentést nyertek, de határozott időre, csak 2025-ig. A földrajzilag kitűnő helyen lévő burgaszi bolgár finomító ugyanis szintén orosz olajat dolgoz fel, elvileg az átállásra kapnak pénzt.

A burgaszi finomító mellékesen több más európai finomítóhoz hasonlóan a Lukoil orosz olajcég tulajdonában van.

És a Lukoil egyébként nincs uniós szankciók alatt?

A Lukoil cégként jelenleg nincs. A vállalat alapító-vezetője, Vagit Alekperov pedig inkább lemondott nemrég, amikor ő maga a szankciós listára került.

Térjünk vissza arra, jár-e még mással is az embargó. Milyen olajokról van szó?

Három fő energiahordozó-fajtát vettek eddig az uniós országok Oroszországtól:

• Nyersolajat: döntően hajóval hozták az uniós kikötőkbe, de például a Mol főleg kőolajvezetéken kapja.
• Finomított olajtermékeket: ezt is hajóval hozzák leginkább, és nagyrészt az importált orosz gázolajat jelenti a térségben.
• Gázt: ez nincs a szankciós listán, de az orosz vezetés mostanában magától kezdte el letiltani az EU-s országok egy részét az orosz gázról.

Szóval a nyersolaj mellett a finomított termékek lesznek embargó alatt, utóbbiak nyolc hónapos átmeneti idő után. Itt is van kivétel, Csehország csak másfél év múlva áll le az orosz finomítottolaj-termékek importjával.

Ennyi?

Nem, ezek mellett fél év múlva tilos lesz az uniós biztosítóknak orosz olajat szállító hajókat biztosítaniuk. Ez akár egyébként a legerősebb büntetés is lehet, hiszen ez azt fogja megnehezíteni, hogy az orosz kormány máshova el tudjon adni bármilyen olajat.

Összeségében az uniós országok azt várják, hogy év végéig a korábban az EU-ba érkező orosz olajszállítások kilencven százaléka megszűnik, és lecserélődik más szállítókéra. A pontos szankciós szöveg még nincs meg, de a főbb állításokban nem várható nagy változás.

Miért csinálja ezt az EU, ha Európában most is drága a benzin, Oroszországban viszont bőven van még olaj, és közel is van?

Ez valóban nem a legideálisabb kapcsolat, csakhogy Oroszország idén újra nagy erőkkel megtámadta Ukrajnát azzal a céllal, hogy megdöntse a törvényes ukrán kormányt, és újabb területeket csatoljon magához. Ezt az uniós országok egyebek mellett erkölcsi, biztonságpolitikai és gazdasági okokból is megengedhetetlen akciónak tartják, amin túlzás nélkül az egész világ békéje vagy az emberiség túlélése múlhat.

Bár a magyarokat szélsőségesen nem érdekli a szomszédjukban zajló háború, az egész – vagyis majdnem az egész – EU azon dolgozik most, hogy az orosz támadás minél gyorsabban fulladjon kudarcba úgy, hogy közben más országokra nem terjed át a háború. Már csak azért is ez az érdekük, mert Putyin vezetése mellett lehetetlenné vált a visszatérés a korábbi viszonyhoz, így minél tovább húzódik a háború, annál súlyosabbak lesznek az uniós országok kárai is.

Eddig is segítettek nekik többé-kevésbé az uniós országok, voltak szankciók is, azok miért nem voltak elég jók?

Ukrajna védelme érdekében a nyugati világ fegyvereket, humanitárius segítséget és pénzt ad az ukránoknak, az orosz kormányt pedig gazdasági szankciókkal próbálják a háború befejezésére ösztönözni. Az

orosz költségvetés csaknem felét az uniós országoknak eladott olaj és gáz haszna adta, ezeket pedig eddig nem érintették a szankciók.

A nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy a támadás kezdetétől április elejéig az EU egymilliárd euró értékben támogatta Ukrajnát, miközben 35 milliárd euró értékben vett orosz energiahordozókat. Úgy is lehet mondani, hogy

április végéig az EU átlagosan húszpercenként vett egy új T–72-es tankot Putyinnak.

Ennek így semmi értelme. Mi az oka az ellentmondásnak?

Ketté kell választani a problémát. A gáznál ugyanis az orosz eladóról való hónapokon belüli leválással egyelőre alighanem jobban büntetné magát az EU, mint Putyinékat. Ami egy szankciónál rossz ötlet.

Majdnem minden európai ország mielőbb függetlenedne már az orosz gáznak való kiszolgáltatottságtól, de technológiai-logisztikai körülmények miatt ez lassú folyamatnak tűnik. Persze Putyin is felgyorsíthatja.

A leválás a másik fő nyersanyagról, azaz az olajról óriási léptékű és rengeteg átszervezést igénylő döntés, de rövidebb átmenettel kivitelezhető, és lényegesen jobban fáj az orosz költségvetésnek, mint az EU-nak. Ebben is többhétnyi tárgyalás után sikerült mostanra megegyezniük az uniós országok vezetőinek.

Miért olyan óriási léptékű döntés?

Oroszország a világ három legnagyobb olajkitermelőjének egyike, a háború előtt nagyjából napi ötmillió hordónyi nyersolajat exportált, amelynek durván fele az EU-ba irányult.

Az európai finomítók nyersolajkeresletének nagyjából ötödét adta az orosz olaj, ami elég soknak számít. Mivel az olajtermékek is embargó alá kerülnek a legtöbb országban, azt is tudni kell, hogy az orosz állam jelentős mennyiségű dízelt is exportált a kontinensre, durván az európai kereslet tizedét. Miközben Európában már eddig is olyan magas volt a dízelkereslet, hogy sokszor megérte akár más kontinensekről is importálni.

Az egyes európai régiók eddig eltérő mértékben építettek az orosz olajra. A földrajzi közelség és az olajvezetékek miatt Európa keleti fele jellemzően inkább volt kitett az orosz olajimportnak, Finnország vagy Litvánia az olajimport négyötödét onnét szerezte be, Lengyelország vagy Magyarország több mint hatvan százalékát.

Várhatóan mit fogunk érezni az olajembargóból az EU-ban?

„Az orosz fél nem fogja tudni teljesen pótolni a kieső európai vevőket, az EU-s országok pedig jobban fognak küzdeni azért, hogy alternatív nyersanyagokat hajtsanak fel világszerte. Így ha a kereslet ugyanolyan marad, vélhetően az embargó fel fogja hajtani a nyersolaj világpiaci árát. De ennek teljes hatása csak hat-nyolc hónap múlva várható, azt pedig nem tudni, hogy akkor milyen lesz a piaci környezet” – mondta el Gaál Gellért, a Concorde részvényelemzője.

Azt minden ország elkerülné, hogy a magasabb olajárak mellett őrült magas üzemanyagárakat és fokozódó inflációt hozzon a következő év. Bár az olajárakat nem lehet megjósolni, a Bruegel közgazdászai szerint például az európai államoknak készen kell állniuk az üzemanyag-felhasználás csökkentését célzó intézkedésekre, például a tömegközlekedés ingyenessé tételére és az autómegosztás ösztönzésére.

Még erősebb kormányzati lépés lehet például a rendszámok alapján történő páros-páratlan számok vezetési tilalma. Hasonló intézkedések voltak érvényben az OPEC 1973-as olajembargója idején, amikor Németországban autómentes vasárnapokat rendeltek el.

Elsősorban ugyanis a közlekedésen tud gyorsan sok üzemanyagot megspórolni egy ország. Ha az ilyesmi érdekli, itt is nézegethet még hatékony és olcsó üzemanyag-sporoló tippeket kormányzatok számára.

És ha holnap rengeteg olajat találnánk Magyarország alatt?

Abból is évek múlva lenne csak dízel vagy benzin. A globális olajkitermelést nem igazán lehet gyorsan növelni jelenleg.

Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője szerint 2014 óta leestek az energiaárak, aztán jött a járvány, ezért

sokszor el sem indultak az jellemzően három-öt év alatt megvalósuló, átlagosabb megtérülésű szénhidrogénprojektek.

Emellett mintha a környezetvédelmi törekvések is a szénhidrogén-kínálati oldal erős visszafogása felé csúsztak volna inkább. Így a befektetők évek óta tömegével próbáltak szabadulni a feltárható olajmezőiktől. Noha az a háború előtt sem volt különösebben vitatott, hogy az olaj még hosszú évtizedekig biztosan az egyik legfontosabb energiaforrásunk lesz, a legimpozánsabb klímacélok mellett is.

Rövid távon a Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint cserébe a kereslet is lassan élénkülhet csak az év végéig.

Kivéve a késő nyári csúcsidőszakot, akkor hamar elszállhatnak az üzemanyagárak

idén is, ha kellő tartalékok nélkül mindenki egyszerre akar majd repülni vagy autózni. Amit mérsékelhet a tudatos állami, vállalati felkészülés és országos keresletcsökkentés. Magyarországon épp pontosan az ellenkezője történik az erősen támogatott üzemanyagárakkal.

Mit ér cserébe az olajembargó? Nem lehet, hogy Putyin majd könnyedén eladja másnak az olajat?

Az a várakozás, hogy az olaj európai vevőinek gyors lecserélése valójában nehezen megy majd Putyinéknak.

A teljes orosz olajkitermelés nagyjából a tizedével esett vissza ukrajnai támadásuk óta, az embargó fenyegetésének hatására is. Még akár háromszor ennyi olajkitermelés is kieshet idén a Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint. A leállított orosz termelés durván fele pedig örökre elvész technológiai okok miatt.

„Az orosz kőolaj nagy része több évtizede termelő, nyugat-szibériai kőolajmezőkről jön. Az a rossz tulajdonságuk, hogy vizesednek, ami azért fontos, mert ha leállítják ezeket, jellemzően nem lehet már ugyanúgy újranyitni, a termelési kapacitás egy része elveszett. A földgázkutaknál egyébként nem ez helyzet” – mondta erről Pletser Tamás, az Erste iparági elemzője.

Nem a hajók biztosítása lenne a másik mélyütés?

Az embargó mellett hasonló súlyú büntetés lehet még a hajóbiztosítási lehetőségek erős csökkenése, mivel a világ tengeri olajkereskedelmének nagy részét európai cégek biztosították. Az orosz olajexport nagyobbik részét viszont hajóval szállítanák, ha tudnák.

„Nagyon kevés kereskedő fogja vállalni, hogy saját kockázatára szállítson olajat. Oroszország számára nem lesz elég elérhető infrastruktúra, hogy eljuttassa az embargó miatt kieső teljes mennyiséget új vevőkhöz” – mondta Gaál Gellért, a Concorde elemzője.

„Ez egy valós fenyegetés, az idei orosz támadás első hetében öt kereskedelmi hajót ért találat a Fekete-tengeren. A hajók biztosítás nélkül nem fognak merni kikötni az orosz kikötőkben. Ráadásul a Boszporuszon és a dán szorosoknál is legfeljebb kisebb hajókkal tudják átvinni az olajat. Amit aztán indiai vagy kínai célokhoz át kéne fejteni valahol nagyobb utakra alkalmas hajókra. Az oroszok most szeretnének termelni, de nem tudnak, előbb-utóbb megtelnek a tárolóik, és aztán vissza kell vágniuk a termelést” – mondta Pletser Tamás. Az Erste elemzője szerint nincs pontos adat arról, hogy mennyi veszik oda egy ilyen olajmező leállításánál, de becslése szerint nagyjából a korábbi kapacitás fele-kétharmada.

Kiemelte mellé azt a problémát is, hogy az olajiparban az amerikai és az európai vállalatok a technológia és az iparági tudás éllovasai. Hozzájuk képest az orosz olajvállalatok évtizedekkel vannak lemaradva. Az orosz félnek viszont egyre inkább szüksége lenne erre a modern tudásra, mert egyre nehezebben fognak tudni új mezőket kitermelni.

Magyarország azért lett kivétel, mert nem lehetett volna megoldani, hogy máshonnan jöjjön elég olaj a finomítókba?

Nem egészen erről van szó. Az olajfinomítókat úgy kell elképzelni, hogy az ott finomított termékekkel (többek között benzinnel, dízellel, kerozinnal) egy néhány száz kilométernyi sugarú területet lehet gazdaságosan ellátni. Magyarországot leegyszerűsítve három nagy finomító éri így el, a Mol százhalombattai (dunai), pozsonyi és az OMW schwechati finomítója.

A Mol két irányból vette az olajat: egyrészt orosz állami cégektől, az Oroszországból Ukrajnán, Magyarországon és Szlovákián át Csehországig elérő Barátság-kőolajvezeték déli ágán, másrészt a horvátországi Omišalj kikötőjéből Százhalombattán át Pozsonyig (végül Csehországig) elérő Adria-kőolajvezeték ágán bármilyet, amit hajóval hoznak. De

összességében döntően orosz olajat vettek eddig.

Huff Zsolt, a cég downstream vezetője szerint a Dunai Finomító 64, a pozsonyi finomító 95 százalékban orosz olajat dolgozott fel eddig.

A százhalombattai Dunai Finomító, 2011. február 24-én.

Ez az arány viszont nem elkerülhetetlen szükségszerűség volt. Pont azért fektettek be az Adria-vezetékbe, hogy orosz olaj nélkül is biztosítva legyenek a finomítóik. „Sikerült több lábra állítani a térség két fontos finomítóját (…) ezután ha esik, ha fúj, Magyarországon és Szlovákiában mindig lesz kőolaj” – jelentette be még 2015-ben Fasimon Sándor, a Mol ügyvezető igazgatója. „A Molnak az Adria-vezeték által is megfelelő vezetékes kapacitása van ahhoz, hogy ellássa a szárazföldi finomítóit, a dunait Magyarországon és a Slovnaftot Szlovákiában” – állította a cég a háború másnapján a Reutersnek.

Miért vettek akkor túlnyomórészt orosz olajat?

Mert

pont erre épült a Mol üzleti modellje.

Az „orosz olaj” leginkább az Ural nevű keveréket jelenti, amit több tucat orosz olajfajtából kevernek többé-kevésbé állandó minőségűre, és jellemzően egy-két dollár/hordóval alacsonyabb áron adták, mint a világpiaci standardnak számító, északi-tengeri Brent-típusú kőolajat.

Sziva Miklós mérnök nézi a nyomást a Barátság II. kőolajvezetékben, Százhalombattán, 2007. január 9-én.

A Mol üzleti modelljének lényegét részletesebben például itt olvashatja, nagyon leegyszerűsítve: egyrészt az Uralt eleve olcsón tudták vezetéken a finomítóikhoz szállítani. A finomítóik működését az évek során nagyon erősen az ilyen típusú kőolaj feldolgozására optimalizálták. A pozsonyi és a dunai finomító nagyon fejlettnek számít, más típusokat vagy keverékeket is fel tudnak dolgozni, de nem ilyen, közel százszázalékos hatásfokkal, és alacsony készletszintekkel.

Miért nem olyan jó, ha a kikötőbe visznek a Molnak mondjuk arab vagy mexikói olajat?

Előbbihez képest

a tengeri szállítás önmagában is drágább.

Ráadásul csak a vezetéken jövő olajhoz képest sokkal nagyobb szervezést és több részfolyamatot igényel a termék Omišaljból Százhalombattára és Pozsonyba szállítása és feldolgozása. Más típusú kőolajoknál új tárolási, finomítási problémák, szűk keresztmetszetek is felmerülhetnek. Azaz finomítói átalakítások is kellenek ahhoz, hogy más olajkeverékekre is optimalizálják az üzemeket. „Ha holnap leállna a REB [orosz kevert olaj], tudnánk folytatni a munkát, de lényegesen kisebb kapacitással, és sok leállással, esetleges károsodásokkal” – magyarázta erről a Mol finomítói vezetője.

Akkor mégsem tudtak volna olyan gyorsan átállni?

Azt lehet mondani, hogy az olajembargó lehetőségének közeledtével már inkább a várható technológiai nehézségekről kommunikált a cég. Ezekre az átalakításokra mondta Hernádi Zsolt Mol-vezér korábban, hogy szerinte 500-550 millió dollárt (18-20 milliárd forintot) kéne befektetniük, és két–négy évig tartana, amíg újra olyan kiemelkedő hatásfokon és üzembiztonsággal üzemelnének a finomítóik, mint amit mostanra elértek.

Emellett fennáll még egy kisebb, de pár hónap alatt elhárítható probléma: az Adria-vezeték egyik szakasza jelenleg kisebb kapacitással üzemel, havi 1,1 millió tonna helyett csak kilencszázezres kapacitású épp a teljes vezeték. A Mol az elmúlt öt évben 11,2–11,8 millió tonna közti kőolajat dolgozott fel évente a két említett finomítójában. Fontos, hogy ez nem a magyar és a szlovák piac kereslete, hanem a régióban, Dél-Lengyelországtól Szerbiáig értékesítik az ebből a két finomítóból érkező üzemanyagot és más termékeket.

Mindenesetre a két finomító teljes kihasználtságához meg kellene oldani még az Adria-vezeték felújítását, ami durván 240 millió dollárnyi (kilencmilliárd forintnyi) befektetést igényelne, döntően a horvát fél részéről.

Az Európai Unió már korábban be is jelentette, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország olaj-infrastruktúrájának átalakítására ad kétmilliárd euró (790 milliárd forint) támogatást. De ezek a felmerülő költségek egyébként is eltörpülnek a Mol mostani kiugró profitja mellett.

Miért, nagyon sokat keres a Mol?

„Európa legprofitábilisabb finomítói közé került a pozsonyi és a százhalombattai Mol-finomító” – mondta erről Gaál Gellért. A háború miatt ugyanis az Ural-olaj ára beesett, a szokásos egy-két dolláros hordónkénti árkülönbség helyett 30-35 dollárral olcsóbb már, mint a 120 dollár körüli áron forgó Brent-olaj.

Ezzel önmagában elképesztő profit hullott a Mol ölébe. Emellett szintén a háború folytán megugrott a finomított termékek piaci ára is, így

a Mol nagyjából naponta 3 milliárd forinttal nagyobb üzemi nyereséggel működhet épp,

mint normális időkben Pletser Tamás, az Erste iparági elemzőjének számításai szerint.

Ez a korábbi finomítói árrésük hat-tízszeresét is jelentheti. A Mol tíz év után most április óta inkább nem is publikálta ezeket a nyereségadatokat (Külső környezet menüpont), hivatalosan az azóta húzódó „módszertani felülvizsgálat” miatt. Kérdésünkre Pletser Tamás és Gaál Gergely is megerősítette, hogy az összes többi nyilvános árból azért elég pontosan meg lehet határozni, mennyit kereshet épp a Mol mindezen.

A Molnak egyértelmű érdeke, hogy minél tovább legyen magasabb nyeresége. Pláne ha a másik opció az, hogy olyan beruházásokat hozzon, amelyek soha nem térülnek meg, sőt még csökkenhet is a nyereséghányaduk, miközben csak az ellátásbiztonság nő.

Mit érdekli akkor Orbán Viktort, hogy egy magáncégnek tízszer akkora vagy feleakkora a nyeresége, mint máskor? Miért érvelt hónapok óta úgy, hogy szó sem lehet magyar olajembargóról, vagy hogy összeomlana a gazdaság, ha az embargó által a Mol profitja csökkenne?

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon befagyasztották az üzemanyagárakat, ami veszteséget okoz a Molnak, de jól jön a kormánynak. Emellett pedig nemrég durván évi háromszázmilliárd forintos különadót is kapott a cég, amit szabadon elkölthet a kormány. Ezeket a Mol rendkívüli nyeresége mellett lehet megtenni, szóval

minél tovább vehet a Mol kiugróan alacsony árú orosz olajat, annál tovább tudja a kormánnyal megosztani a háború miatti különleges profitot.

Emellett a Fidesz kihelyezett szövetségeseit is sokszor a Mol osztalékán keresztül finanszírozzák. Például a Fidesz utánpótlásképzőjének is szánt Mathias Corvinus Collegium (MCC) két éve kapott tíz százaléknyi Mol-részvényt ajándékba az államtól. Idén pedig a Mol csak az első negyedévben 241 milliárd forint osztalékot fizetett ki a részvényeseinek.

Kisebb részben egyébként a Mol várhatóan meg fogja osztani a szlovák kormánnyal is ezt a pénzt. Ott a pozsonyi finomító extra nyereségére hivatkozva nagyságrendileg még évi 110 milliárd forintot kérnének el a Moltól.

De ha holnaptól egy csepp orosz olaj se jönne többé, tényleg összeomlana a gazdaság?

Pusztán ettől valószínűleg nem, és a Mol sem állított ilyesmit. Az valószínű, hogy például a dízel piaci ára még jobban megemelkedne, bár az embargó várt hatásai már a mostani árban is szerepet játszanak. De

a mesterségesen levitt üzemanyagárak általában sem lennének fenntarthatók onnantól.

Már csak azért sem, mert a hatósági árú benzintől nagyon megnőtt a kereslet is: kis túlzással aki él és mozog, Magyarországra jár tankolni. Ezt nem lesz egyszerű mérsékelni, hiszen például a Mol szerint már lopják a magyar rendszámtáblákat a határ mellett. Az országban mindenesetre van kilencven-száz napnyi átlagos keresletre elég stratégiai és molos olajtartalék. Legutóbb ezeket 2019-ben vette igénybe az ország, amikor szennyezés miatt állt le az orosz vezetékes kőolajszállítás.

Ezalatt a legalább három hónap alatt kellene megszervezni, hogy heti egy tanker helyett heti két-három hajó vigyen Omišaljba megfelelő olajat a Molnak. Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgató szerint az új kőolajkeverékeknél a Dunai Finomító húsz, a pozsonyi harminc százalékkal gyártana kevesebb terméket a teljes átállásig. Ez a Molnak komoly kiesést jelentene, de a saját adataik szerint például a legtöbbször hangsúlyozott dízel esetében az

elmúlt években másfélszer annyi dízelt gyártott a két finomító, mint amennyit el tudtak adni

egy évben Magyarországon és Szlovákiában.

A szabályozás kezében általában is vannak eszközök a hazai kínálat növelésére, de ilyen helyzetben akár korlátozhatják is a Mol dízelexportját. Emellett egyes környezetvédelmi szabályokat is vissza lehet ideiglenesen állítani a tíz-húsz évvel ezelőtti szintre, ha rövid ideig még olcsóbb termékre van szükség. Emellett az üzemanyagokon háromfajta adó is van: jövedéki adó, 27 százalékos áfa és készletezési díj, az állam szokott is játszani ezekkel, ha egy ideig alacsonyabb árat akar.

„Sokféleképp mérsékelhetik egyes termékek árát, és a hat hónapos átmeneti idő sem véletlenül került a szabályozásba, ezzel is csökkentenék az alkalmazkodás költségeit. A nyolc hónapos átmeneti időből az is látszik, hogy vélhetően az orosz olajtermékek importstopjához nehezebb lesz alkalmazkodni” – magyarázta erről Gaál Gellért.

Azt is hallani lehetett, hogy télen megfagynak majd az emberek Magyarországon, ha esetleg a Mol nem vehet orosz olajat.

Ön dízellel fűt otthon? Vagy ismer olyanokat, akik fűtőolajjal fűtenek? Olajtermékekkel fűteni drága, Magyarországon szinte senki nem is él vele, az orosz olaj importjától önmagában nem függ a magyarok fűtése. A gázimporttól már annál inkább, de a két terméket érdemes külön kezelni.

Akkor most a háború végéig érkezhet extra pénz a Molhoz és a kormányhoz?

Nem lehetetlen, de embargó nélkül is közbejöhet még jó pár körülmény, amitől jó ideig nem lesz orosz olaj Magyarországon. Például ha magától elzárja a csapot az orosz kormány, mint tette a gázszállításokkal egy-egy uniós országgal. A vezeték is megsérülhet egy háborúban, akár szándékos akció folytán, akár véletlenül. Így hiába tűnhet a Mol pillanatnyi érdekének a status quo fenntartása, felelőtlenség lenne azzal számolniuk, hogy ez biztosan így marad. Az orosz tengeri szállítmányok lehetősége pedig valószínűleg egy jó időre kiesik majd a Molnak is.

A Mol részéről egy májusi háttérbeszélgetésen elmondták, hogy náluk embargótól függetlenül zajlanak leválási előkészületek, nagyjából két hónap múlva kerülhet a vezetés elé a finomítói átalakítási projekt terve.

A Mol miért nem készült fel pontosan ilyen üzleti kockázatra?

Nem lehet azt mondani, hogy a Mol egyáltalán ne készült volna hasonló forgatókönyvre. Azért is fejlesztették a délnyugati vezetékes irányt, illetve szép lassan – nyolc év alatt – átállították a százhalombattai finomítót úgy, hogy csak 65-70 százalékban használjon Ural-nyersolajat.

Viszont a cég normál időszakban is sokkal többet keresett az orosz olajon. Másrészt az orosz állam eddig folyamatosan a lehető legpontosabban akart szállítani az európai piacra, egyeztek az érdekek, nem véletlenül erre épült ki sokkal jobban az infrastruktúra.

Gaál Gergely szerint azért is tűnhetett korábban racionális iránynak az, hogy a Molnak nem kell jobban siettetnie beszerzési kockázatainak csökkentését, mert az ország legnagyobb kereskedelmi partnere,

Németország is egyre inkább hagyatkozott az orosz energiaimportra az elmúlt években.

Miért pont Magyarország, Szlovákia és Csehország kapott határozatlan ideig lehetőséget az olcsó orosz olaj vásárlására? Azért, mert nincs tengerparti kikötőjük?

Nagyobb rugalmasságot jelenthet egy tengerparti finomító, de az ellátásbiztonság inkább az olajvezetékekhez kötődik. Az osztrák OMV-nek nincs kikötő melletti finomítója, még sincs a kivételek közt, a Mol-csoportnak Horvátországban pedig van (Omišaljnál), Magyarország mégis nehezen kezelhető technológiai okra próbált hivatkozni. A tengerparttól távolabbi finomítókba kizárólag vezetéken éri meg elvinni a nyersolajat nagy tételben, és ez a három uniós ország van a Barátság-vezeték déli részén.

A döntés politikai része lehetett fajsúlyosabb, hiszen ilyen uniós döntést egy tag is megvétózhat. Az uniónak pedig sürgős volt a döntés, miközben a magyar kormánynak a hírek szerint nem felelt meg a külön meghosszabbított, 2025-ig tartó magyar átállási idő sem. De mellette korábban a cseh és a szlovák kormány is két-három éves átállási időt kért volna.

A háború közben az EU számára egyre kínosabban elhúzódó egyezkedés végül Orbán Viktor álláspontjának teljes győzelmével zárult: a három érintett ország kap majdnem ezer milliárd forintot (kétmilliárd eurót) az EU-tól, meghatározatlan ideig vehetik a sokkal olcsóbbá vált orosz olajat, és még garanciát is kaptak arra, hogy ha mégis ellátási nehézségeik támadnak, az uniós országok majd besegítenek valahogy.

A Barátság-vezeték északi ága Németországba és Lengyelországba vezet, ők nem kérnek olcsó orosz olajat?

Mindkét ország lemondott erről a szankciós erőfeszítések érdekében, fél év múlva leállnak ezekkel a vezetékes szállításokkal.

Korábban arról is volt szó, hogy vámot lehetne kivetni az orosz olajra. Az embargó után már nem lesz?

Nem volt szó arról, hogy az említett három ország csak vámmal vehetné meg az orosz olajat. A korábban leírt kiemelkedő haszon miatt pedig valószínűleg azt ugyanúgy vétózta volna a magyar kormány, legalábbis egyszer sem állította, hogy az ellátásbiztonsági problémákkal nem fenyegető vámot elfogadná.

Pedig jó néhány előnye lehetett volna a vámnak is, többek között az, hogy azonnal csökkentette volna az orosz kormány bevételeit. Azt a körülményt ugyanis, hogy Európa könnyebben válik le az orosz olajról, mint fordítva, egy vámnál is messze inkább az orosz fél fizette volna meg.

Gaál Gellért is jobb eszköznek gondolta volna ezt az embargónál, egyrészt a rugalmassággal érvelt, hiszen a vámkulcs változtatásával azonnal lehetett volna reagálni a háború fejleményeire. Másrészt nem okozott volna kínálati sokkot, mindenki ugyanúgy vehette volna tovább ugyanazt a terméket. Némileg drágábban, de az orosz állam bevételeit jelentősen csökkentve. Harmadrészt nem a Molnál csapódott volna le az extra bevétel, hanem bárkinél, akinek a vámbevételt szánják.

Pletser Tamás is hatékonyabbnak tartotta volna a vámot, ő azt emelte ki, hogy Oroszországnak jelentős tartalékai vannak, és egy embargónál egy-három év alatt ki fogja tudni építeni az új szállítási útvonalait Dél-Ázsiába, míg a vámnál nem lett volna erre ösztönözve. Az iparági elemző attól is tart, hogy Putyin az embargó miatt még irracionálisabban viselkedhet, és visszatarthatja a gázt az uniós országoktól.

Egyébként az egész embargó a kevesebb olajjal hogy érinti a környezet fenntarthatóságát?

Rövid távon finoman szólva is megtorpanást fog hozni a globális klímacélok felé vezető úton. A súlyos gazdasági válságot ugyanis minden szankcionáló szereplő elkerülné, már csak azért is, mert az a zöld átmenetet is sokkal jobban visszavetné, mint bármilyen ideiglenes biztonsági lassítás.

Az orosz támadás egyértelmű választ adott arra is, hogy megoldható-e mostanában kiváltani az atomerőművi termelést, miközben Európa-szerte leállított szénerőműveket üzemelnek be újra. A G7 országainak energia- és klímaügyi miniszterei

nemrég kértek fokozottabb olaj- és gázkitermelést mindenkitől,

de különösen az OPEC-től (29. o.). Ilyenkor az ellátásbiztonság rövid távú célja mindenhol felülírja az egyéb, hosszú távúakat.

A másik oldalról viszont a háború várhatóan gyorsítja az energiatakarékossági és szerkezetváltási törekvéseket Európában. Emellett a mostani tapasztalatok után jó eséllyel erősödni fog a közös uniós energiaügyi koordináció is.

Térjünk vissza a hétköznapi problémákhoz: meddig lesz benzinárstop Magyarországon?

Ezt sem igazán lehet tudni. A jelenlegi egyensúly, úgy tűnik, a Molnak és a kormánynak is előnyös, de több feltétel is gyorsan változhat.

„Egyértelműen a Mol finanszírozza most ezt a hatósági árat, és több tényező függvénye, hogy meddig férhet bele nekik. Egyrészt az olaj világpiaci ára és a dollár-forint árfolyam megadja, mennyibe kerülnének piaci alapon az üzemanyagok Magyarországon. Ehhez képest a hatósági ár különbözetét bukja el a Mol. A Mol külön nyeresége a Brent-Ural árkülönbözet, ami a 120 dolláros Brent-árfolyam mellett 30-35 dollárral olcsóbb Uralnál áll most. Így 370 forint körüli dollárárfolyam mellett 25-30 dolláros Brent-Ural árkülönbözetig valószínűleg nem kéne hogy gondot jelentsen a Molnak az ársapka finanszírozása” – magyarázta erről Gaál Gellért, a Concorde elemzője.

Pletser Tamás is úgy látta, hogy amíg a Molnak könnyen belefér, addig jó eséllyel marad. Hozzátette még, hogy ebben a feszített piaci helyzetben érthetetlen és káros a szabályozó kitartó ragaszkodása a 480 forintos üzemanyagárhoz.