A Fidesz patronázsrendszerébe hibátlanul betagozódott kisebbségi magyar politikai elit követi patrónusát európai kalandozásában, amelynek sikertelensége a határon túlra menő kormányzati támogatások csökkenését is eredményezte. Az Orbán-hívő erdélyi magyarság közben az EU leginkább EU-szkeptikus társadalmává vált; csak 16 százalékuk gondolja úgy, hogy Putyin felelős a háború kirobbantásáért.
„Mi az európai parlamenti kampányt a saját választási kampányunkként kezeljük, hiszen létkérdés a vajdasági magyar közösség szempontjából, hogy a Fidesz–KDNP-nek minél több mandátuma legyen az Európai Parlamentben” – mondta a vajdasági VMSZ vezetését nemrég apjától megöröklő Pásztor Bálint a Hír TV-nek.
Sorra vallanak hűséget a kisebbségi magyar pártok vezetői a Fidesznek a júniusi EP-választások előtt. A szerbiai és ukrajnai magyarok levélszavazataikkal erősíthetik is a külhoni magyar eliteket és szervezeteket Budapest-központú patronázsrendszerbe vonó magyar kormánypártot, a romániai és szlovákiai magyar képviseletek saját jogú EP-képviseletben bíznak. Az ottani magyar szavazók egy EU-ország polgáraként nem szavazhatnak magyarországi pártokra az EP-választáson, ők saját országuk és nem Magyarország (Orbán Viktor szavaival: a hazájuk) EP-mandátumaiból igyekeznek megszerezni egyet (a szlovákiai Magyar Szövetség), vagy megőrizni a mostani kettőt (a romániai RMDSZ).
A trumpista internacionálé áprilisi budapesti seregszemléjén, a CPAC Hungaryn panelbeszélgetést vezető Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint az etnikai kisebbségek számára az erős nemzetállamok, a szuverenitás és egy konzervatív többség hosszú távon a biztonságot jelentik, mert „csak a konzervatív értékekhez ragaszkodók érthetik meg a hagyományok fontosságát a kisebbségek számára”. Erős nemzetállamon az erős magyart és nem az erős románt érthette a száz éve változó intenzitású többségi nemzetállami hegemónia alatt élő kisebbségi magyarság egyik vezetője.
A szlovákiai Magyar Szövetség EP-listájának vezetője, Berényi József az EU-csatlakozást ünnepelve az uniót és Ukrajnát nevezte felelősnek a háborúért (mert Ukrajna nem teljesítette az oroszokkal az 2014-es ukrajnai annexió után kötött minszki szerződés[ek]ben foglaltakat). Más baja is van a trianoni határokat eltüntető EU-val: „Nagyon erőszakosan próbálja átültetni a tagországokban a genderideológiát az Európai Unió, ami nem segít, de a nemzetiségi témákat levette a napirendről, ezekkel egyáltalán nem akar foglalkozni” – állította. A Magyar Szövetség kampányszlogenje: Józan ésszel, ne fegyverrel.
A témalista minden kisebbségi politikusnál pontról pontra a Fideszé: le kell csapolni a brüsszeli mocsarat; azonnali békét; a Nyugat hibáztatása az orosz agresszió miatt; az EU „mélyzöld” és bevándorlás-, gender-, LMBTQ-politikájának elítélése. És persze: csak a Fidesz.
A két EP-képviselő RMDSZ-politikus hirdetése
Ez a témalista mástól is hallható az EP-kampányban. „Megígértem magamnak, hogy ahhoz a párthoz csatlakozom, amely megvédi a hagyományos értékeket, megvédi a családot és a nemzeti identitást; mindenkinek joga van megvédeni az identitását és a kultúráját. Nem lehetünk európai bolondok homogén csőcseléke, meg kell védenünk az identitásunkat, a hitünket, az egyházunkat. Nem keverhetjük össze az anyát és apát, nem lehetünk ateisták” – mondta egy másik erdélyi politikus. Csak éppen ő román: a nemzetállamot szintén erősíteni akaró szélsőjobboldali AUR marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Cristian Vântu.
Dupla csavar, hogy az RMDSZ a szövetség szerint a romániai magyarságra legnagyobb veszélyt jelentő AUR-t használja a magyarok választási mobilizációjára a könnyű álmot ígérő tradicionalista-populista szlogenek mellett.
Előretolt helyőrségek az Európai Néppártban
Az RMDSZ két EP-képviselője – hasonlóan a magyar kereszténydemokratákhoz – nem követte kizárásuk elől a néppártból kilépő és azóta az EP-ben frakció nélküli Fideszt. Nekik is lehet szerepük június 9. után: az Európai Néppárt minden tagjának (az RMDSZ-nek és a KDNP-nek is) vétójoga van az új tagok felvételénél, így Magyar Péter várhatóan EP-be jutó Tisza Pártjának felvételi kérelménél is.
A Magyar Szövetség is a néppárt tagja. Bár 2019-ben nem sikerült képviselőt küldeniük az EP-be (akkor még MKP-ként), vétójoga van. A pártnak a szlovák politikumból nemrég kooptált alelnöke, Gyimesi György kiléptetné pártját az európai pártcsaládból.
Nincs könnyű helyzetben a háborúban álló Ukrajnában nemrég még kriminalizált KMKSZ (elnöke három éve nem utazik haza Magyarországról). Képviselője most is a Fidesz EP-listáján indul, de érthetően nem mutatkozhat illojálisnak az ukrán állammal és vezetőivel szemben. Ők nem mondhatnak olyanokat, mint Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára, aki szerint a 150 ezer kárpátaljai magyarnak (jó, ha ennek a fele él még ott – K. Gy.) nem feladata, hogy segítsen abban, hogy melyik szláv ország nyeri meg a háborút.
Zubánics László, a másik kárpátaljai magyar szervezet, a KMDSZ elnöke lapunk megkeresésére elmondta, hogy a korábbi választásokkal összehasonlítva egyelőre Ferenc Viktória, a Fidesz-listán induló politikus sem nagyon kampányol, és a választásokkal kapcsolatos, a kettős állampolgárokat célzó tájékoztatás is visszafogott. A 2020-as kitiltások óta aktív magyarországi politikusok, főleg pártpolitikusok sem járnak Ukrajnába, leszámítva egy-egy előadó vagy átadó helyettes államtitkárt. A Facebookon sem látni a Fidesz vagy a magyar kormány által fizetett hirdetéseket.
Zubánics László szerint néhány tízezer szavazóképes kárpátaljai magyar maradt. „Ha egy-két-három-négyezer szavazat Kárpátaljáról be fog futni, az nagyon jó eredmény lesz” – mondta lapunknak.
Május 18-án ráadásul hatályba lépnek a katonai mobilizációs törvény módosításai, mindenkinek be kell jelentkeznie a katonai nyilvántartó rendszerbe. „Tehát ha szavazni is fog valaki, az csak nő lesz, férfiaknak sem a beregszászi, sem az ungvári konzulátus környékén – amelyek eléggé forgalmas helyen vannak –, ahogy itt, Kárpátalján fogalmazzák, nem fogja a szél megfújni a hajukat.”
Bár Szlovákiához hasonlóan Ukrajna is tiltja a kettős állampolgárságot, de nem ellenőrizték szigorúan, úgyhogy a levélszavazók a konzulátuson most is kitölthetik a szavazólapjukat, és le is adhatják a két borítékot.
A Magyarországon élő kárpátaljai magyarok akkor tudnak szavazni EP-választáson (és nem levélben), ha van magyarországi bejelentett címük – és persze magyar állampolgárságuk.
„A magyarországi európai parlamenti választások eredményessége érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk” – mondta a vajdasági VMSZ elnöke, Pásztor Bálint. Megkérdeztük a Fidesszel való összekapcsolódást levezénylő VMSZ-vezetés egykori ellenzékének prominensét, Józsa Istvánt, aki ma már ügyvédként dolgozik, hogy van-e hír olyan megállapodásról a két ország között, mint 2022-ben volt.
„Erről hallani ugyan nem lehet, de van akkora tétje a dolognak, hogy nem fogják elengedni ezt a lehetőséget, amit egyszer már nagy titkolózva megpróbáltak – mondta. Akkor azokat a szavazási levélcsomagokat, amelyeket a Magyar Posta átadott a Szerb Postának kézbesítésre, a Szerb Posta egy szerződés alapján kiadta egy, a VMSZ által ellenőrzött civil szervezetnek. Ez megkereste a címzetteket, és nemcsak kézbesítette, hanem a kitöltött szavazólapot vissza is vette visszaküldeni. – Hogy ezen két mozzanat között mi történt, volt-e szuggerálás, vagy nem, azt mindenki döntse el. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy ekkora energiabedobás csak úgy, hiába történt volna, valószínűleg a tétnek megfelelő intézkedés is kísérte ezeket a kézbesítéseket” – tette hozzá.
Szerinte a vajdasági szavazási hajlandóság egyelőre gyönge, az emberek tájékozatlanok, ami változhat, amikor jönnek a kampányhirdetések, és a sajtó beszámol a szavazási lehetőségekről. „Meg vagyok győződve arról, hogy lesz egy fizikai segítő tevékenység, amire volt példa az előző választások alkalmával. Ez lesz igazán hatékony, és ez tud olyan káprázatos eredményeket produkálni, amely választói részvételi arány tekintetében felülmúl minden nyugati demokráciát” – utalt arra, hogy a ’19-es EP-választáson hetvenezren regisztráltak Vajdaságból, és Pásztor István akkori VMSZ-elnök szerint ötvenezren szavaztak is közülük, ami nagyon komoly arány.
A széles körű támogatási rendszer és a magyar állampolgársághoz való könnyített hozzájutás „az isteni kategóriába emelte azt, akinek ez a nevéhez fűződik – írta körül Orbánt. – Nehezen tudom elképzelni, hogy bármiféle reálisan működő magyar politikai erő másfajta megközelítésben sikerre tudna menni a magyar választópolgárok között.”
Józsa István szerint a VMSZ mai vezetése teljes mértékben szinkronizálja a nyilatkozatait a Fidesszel, „pedig a határon túli kisebbségi magyar pártoknak nem az a dolguk, hogy ideológiailag osztódjanak jobboldalra és baloldalra, hanem az, hogy képviseljék a saját közösségüket”.
Kisebbségi magyarok az EU legszélén
Az RMDSZ korábban kettős beszéddel, illetve hallgatással reagált a romániai politikum – a szélsőjobb kivételével – atlantista irányultsága és fő patrónusa, illetve saját szavazói ezzel ellentétes fordulata közti ellentmondásra. Igaz, akkor kormányon voltak, ahonnan tavaly kiszorultak. Most ők is beleálltak az orbáni érvrendszerbe.
Követték szavazóikat, akik egy múlt héten nyilvánosságra hozott felmérés szerint mára Európa leginkább EU-szkeptikus népévé váltak. A Kiss Tamás és Toró Tibor által vezetett kutatás még az AUR-szavazók körében sem mért akkora Nyugat-ellenességet és oroszpártiságot, mint a romániai magyarok között: az RMDSZ-szavazóknak csak 16 százaléka gondolja úgy, hogy Putyin felelős a háború kirobbantásáért, míg az AUR-osok között ez 38 százalék.
A Kiss–Toró-párosnak ez már a harmadik kutatása: 2022-ben is mértek, majd egy közösségi médiás tartalomelemzéssel egészítették ki. Utóbbi kimutatta, hogy a Facebook-csoportokban elsősorban az oroszpárti narratívák terjednek a háborúról. Ezek elsősorban magyarországi forrásokból szivárognak át, és a helyi politikai és kulturális elitet kikerülve erősítik az erdélyi magyarság radikálisabb véleményét.
A három kutatás azt mutatja, hogy az erdélyi magyar közösség távolodik a romániai többségtől (és persze a mainstream atlantista vonaltól) mind EU-szkepticizmusban, mind idegenellenességben.
Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet főmunkatársa a kisebbségi magyarok mélyebb attitűdjeinek megváltozását az orbáni kommunikációval, illetve a magyarországi médiatérbe való bekapcsolódással magyarázza lapunknak. Emiatt „feléledt vagy megerősödött” az erdélyi magyarok Nyugat-ellenessége vagy nyugati mainstream ellenessége, „ami alatt elsősorban valamilyen konstruált liberalizmust, konstruált liberális mainstreamet lehet érteni”.
Szerinte egyértelműen ez a fő oka annak, hogy az Európai Unióba vetett bizalom 26 százalékos értéke minden más társadalomé alatt van. Az utolsó Eurobarometer-vizsgálatban Csehországban volt a legalacsonyabb, 33 százalékos – ismertette a kutató.
2010-ig még jóval a romániai átlag felett, 65-70 százalék körül alakult az erdélyi magyarok EU-val kapcsolatos bizalmi indexe, azóta szisztematikusan esik. Eközben a románok viszonya az EU-hoz 2006 óta lényegében ötven-hatvan százalék körül stagnál, a most mért 49 százalékos adat az eddigi legalacsonyabb.
A rekordalacsony magyar adatban benne lehet a csalódás is, mert az uniós csatlakozástól jóléti fordulatot vártak az emberek. 2007 előtt arról is szólt az RMDSZ kommunikációja, hogy a kisebbségi jogok kérdése is megoldódik a csatlakozással. De ez nem magyarázza önmagában (főleg mert ez a fordulat a többi csatlakozó országban is elmaradt) az Európai Unióba vetett bizalom ilyen szintű degradálódását. Más attitűdökben, például a menekültellenességben is hasonló váltás történt. „Az orbáni menekültellenes vagy bevándorlásügyi retorikát is teljes mértékben magáévá tette az erdélyi magyar közösség” – mondja Kiss Tamás.
A szociológus belső és külső okok dinamikájával magyarázza a különutasságot. Romániában a bevándorlást alapvetően haszonelvűen közelítették meg, míg az erdélyi magyarok kulturalista alapon. A nem európai, más rasszhoz tartozó, nem keresztény bevándorlóktól a saját közegük kulturális-etnikai homogenitását féltik. „Ez nyilvánvalóan abból is következik, hogy itt egy etnikai közösségről és kulturális határvédelemről van szó. A fejlődés percepciói is különböznek a románokétól. A románok többé-kevésbé elfogadják, hogy a munkaerőhiány következtében a további fejlődésnek a bevándorlás az ára. A magyarok viszont, főleg, ha nem európai bevándorlók érkeznek, valamifajta kulturális hanyatlással asszociálják azt. Ezek nem Orbántól erednek, hanem az erdélyi magyar identitás alapstruktúrájából. De ettől függetlenül a bevándorlás vagy a rasszizmus kérdése, ha a romaellenes rasszizmust leszámítjuk, mégiscsak nem létező stílus volt Erdélyben.”
Ez pedig már Orbán hatása, aki politikai súlyt adott ennek. „Politikailag kiélezte és politikailag instrumentalizálta ezeket a különbségeket, és ezt tette az EU-val is. Az orosz–ukrán háború megítélése is ugyanerre a tengelyre járt.” Újabban a melegekkel szembeni antipátia is erősebb lett – teszi hozzá a szociológus.
Kiss Tamáséknak a 2021 végi, a Coviddal és az oltásszkepticizmussal foglalkozó kutatása még mutatott egy törésvonalat a székelyföldi és nem székelyföldi erdélyi magyarok között. Székelyföldön van egy mainstreamellenesség – ez liberális mainstreamet jelent –, amibe beleértik az erdélyi magyar mainstreamet is, és ezzel a kolozsváriként megjelenített értelmiséggel szemben pozicionálják magukat – mondja. „Az orbáni propaganda mára legyalulta ezeket a különbségeket. Az orbáni médiával az RMDSZ szerintem már nem is akarja, de nem is tudja felvenni a kettős beszéddel és óvatoskodással a versenyt, és az egyenlővé gyúrja az erdélyi magyar közvéleményt, megszűnnek a korábban nagyon jelentős különbségek.”
Gyakorlatilag teljes az elfideszesedés, a Fidesz politikai hegemóniára törő logikája. Most már a liberális és baloldali többséget akarják elsöpörni Brüsszelben az RMDSZ-esek is, „ami azt jelenti, hogy építenek egyfajta politikai hegemóniát, ahol ők a józan ész képviselői mindenfajta ideologikus őrültekkel szemben. Persze nyilvánvalóan nem Brüsszelben építik ezt, hanem itt, a nem fideszes vagy nem konzervatív erdélyi magyarok ellen. Ez már abszolút ugyanaz a logika, mint ami a Fidesznél működik.”
A kampány másik alapeleme a riogatás az AUR-ral, „de valójában a románokkal, ami az erdélyi magyarok ontológiai bizonytalanságérzetének a felszítása. Tehát vannak a külső ellenségek, a románok, Brüsszel, és akkor a közösségen belül lehet mobilizálni és lehet nyomni ezt a politikai logikát.”
Az RMDSZ egyik vezetője, Bíró Barna Botond szerint rendkívül nagy a tét az EP-választáson, mert „versenybe szállnak azok a magyarellenes erők is, akik az elmúlt években a legtöbb kárt okozták a magyar közösségnek. Meggyalázták halottaink sírját, megcsúfolták szülőföldünket és sárba tiporták nemzeti szimbólumaikat. Őket kell gyakorlatilag legyőzni június 9-én” – érvelt.
Számok a szavazókról
Bár egy kutatás szerint már meghaladta a hatvan százalékot a magyar állampolgársággal rendelkező felnőtt korú romániai magyarok aránya, az EP-választáson mindenki csak a lakhelye szerinti ország listáira szavazhat, a romániai és a szlovákiai magyarok tehát csak az ottani pártokra. Az EP-választáson csak azok a magyar választópolgárok szavazhatnak levélben, akiknek sem Magyarországon, sem más európai uniós tagállamban nincs lakcímük. A levélben szavazáshoz május 15-ig kell regisztrálniuk.
Emiatt jelentős a különbség az országgyűlési és az európai parlamenti választás levélszavazóinak száma között. A 126 ezer EP-szavazó között tehát nem szerepelnek az EU-tagállamokban élő választók, így az erdélyi magyarok sem, de a vajdaságiak (mivel Szerbia nem EU-tag) igen. Ez magyarázza a bő háromszázezer fős eltérést az országgyűlési választás regisztrált szavazóinak számától.
A huszonegyből egy mandátum sorsát mégis befolyásolhatja az a néhány tízezer voks, amely a nem uniós országokban élő magyar állampolgároktól érkezik – mondta a Népszavának László Róbert, a Political Capital választási szakértője.
A 2022. áprilisi országgyűlési választásokra ugyan több mint 456 ezren regisztráltak levélszavazásra, és közülük 264 ezren éltek is a lehetőséggel, ám a voksok közel felét a romániai magyarok adták le, míg a kevéssel több mint 68 ezer szerbiai regisztráltból szűk 45 ezren szavaztak. Ukrajnából, Ausztriából és Szlovákiából ugyan majdnem 22 ezren regisztráltak, ám összesen csak 2901 voks érkezett. (A kettős állampolgárságot tiltó országokat a Nemzeti Választási Iroda statisztikája nem részletezi államonként.) Persze ennél jóval többen szavaztak a kárpátaljai magyarok közül, csakhogy ők Magyarországon – azok, akik tucatjával jelentkeztek be a keleti határszéli települések ingatlanjaiba.
Az EP-választáson 2019-ben a beérkezett levélszavazatok száma összesen 63.762 volt. Szerbiából az 59 ezer regisztrált választópolgárból negyvenezren voksoltak. A kettős állampolgárságot tiltó országokból regisztrált 21.413 választópolgárból 1329 szavazott (hat százalék).
2024. május 12-én a választási iroda adatai szerint összesen 126.353, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgár lenne jogosult levélben szavazni az európai parlamenti választáson.
Közülük 82.662-en rendelkeznek szerbiai lakcímmel, vagyis harmadával többen voksolhatnának, mint öt éve, de nem biztos, hogy ennyien élnek majd a lehetőséggel.
A kettős állampolgárságot tiltó országokból (Ukrajnából, Ausztriából és Szlovákiából) összesen 32.747 ember szerepel eddig a választási névjegyzékben.
Az Európai Unió más tagországainak – az Európai Parlament tagjainak választására regisztrált – állampolgára magyarországi lakcímmel május 12-én 4107 fő volt. A magyarországi lakcímmel rendelkező európai uniós állampolgárok szavazhatnak az önkormányzati és az európai parlamenti választáson. Az NVI automatikusan felveszi a Magyarországon élő uniós állampolgárokat az önkormányzati választás névjegyzékére, de az EP-választáséra csak azokat, akik külön kérik. A névjegyzékbe vételről a magyar fél azonnal tájékoztatja az érintett ország választási hatóságát, akik aztán törlik az illetőt az adott ország névjegyzékéből. Így elkerülhető, hogy bármely uniós állampolgár két országban is szavazzon az EP-választáson.
A Magyarországon menekültként elismert vagy huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező nagykorú személy szavazhat az önkormányzati választáson. Ők május 12-én 35.643-an voltak.
Az érvényes levélszavazatoknak általában 95 százalékát szerezte meg eddig a Fidesz–KDNP-lista az országgyűlési választásokon. 2014-ben ez egy mandátumot eredményezett, 2018-ban önmagában nem volt hatása a végelszámolásra, 2022-ben viszont két mandátumot is átfordított – de ezek nélkül is meglett volna a kétharmados mandátumarány.
Ennél többet ért az a Fidesz-innováció, ami a győztes jelöltek után is beszámít töredékszavazatokat: ez 2014-ben hat, ’18-ban és ’22-ben öt-öt mandátumot hozott a Fidesznek a Political Capital számítása szerint.
Kérdés, hogy az önkormányzati választáson lesz-e befolyása a választásra annak a 2022-es választás előtt hozott törvénynek, amely megkönnyíti az állandó lakhely bejelentését.
Bár elvileg illegális két országban EP-listára szavazni, de nem kizárt, hiszen nincs EU-szintű névjegyzék, így lehetetlen ellenőrizni, hogy egy romániai kettős állampolgár megtette-e.
Az etnikai politizálás jövője a (szélső)jobboldali populizmus?
A kisebbségi elitek átállása a nyugati paradigmáról az orbánira érthető a magyarországi pénzeső és szavazóik nagy részének Orbán-rajongása miatt. Mindenkit sikerült patronázsba vonni; a kettős állampolgárság óriási emancipációs élmény és identitásformáló. A magyarországi média fogyasztása alapvető szocializációs kérdéseket vet fel, és ezzel együtt Orbán személye lett a legfontosabb mozgósító erő.
A virtuális nemzetnek a kettős állampolgárság általi intézményesítése pedig (demográfiai és asszimilációs okok, Ukrajna esetében a globalizált munkaerőpiac szívóhatása, majd a háború miatt is) sorra alakítja diaszpóramagyarsággá a korábbi külhoni magyar társadalmakat, szavazóbázisukat.
A magyarországi demográfiai csökkenésnek és a munkaerőpiacnak azonban jól jött és jön a rendszerváltás óta áttelepült, négyszázezernyire becsült külhoni magyar, a Fidesznek pedig az egy-két, a szavazataik révén megszerzett magyar parlamenti mandátum.
A magyar kisebbségi pártok korábban az euroatlanti integráció, a liberális demokrácia, a jogállamiság képviselői voltak. Ez 2010 után megváltozott a kulturális-politikai hegemónia megszerzése miatt, de azzal párhuzamosan, hogy a magyarságpolitika Orbán geopolitikai szuverenitásépítésének rendelődött alá, a magyar kisebbségi törekvések nemzetközi megítélése az orbáni politika stigmája alá került. A kisebbségi jogérvényesítést és a magyar szervezetek politikai mozgásterét szűkíti, hogy az európai politika a senki földjén mozgó orbáni külpolitika kiszolgálójaként mutatkozik.
Így válik érthetővé a szlovák nacionalista SNS civiltörvény-tervezetének rezignált fogadtatása a Magyar Szövetség részéről. Putyini és – később ugyan visszavont, de – orbáni mintára olyan kormányzati törvény készül Szlovákiában, amelynek alapján a szlovákiai magyar civil szervezeteknek is „külföldről finanszírozott szervezetként” kell magukra hivatkozniuk, ha magyarországi támogatást kapnak. A Napunk kérdésére ezt válaszolta a magyar párt sajtóosztálya: „Transzparens módon működő szervezet számára ez nem jelenthet problémát.”
Bár 2021-ben az RMDSZ megkeresett polgármesterei visszautasították a kérést, hogy fogadják Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, és most is sorolják a Fidesz tételmondatait, de a kettős beszédnek is vannak még nyomai. Kelemen Hunor – igaz, egy román tévében – azt mondta, hogy a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatának szabályozását „egy adott pillanatban” Romániában is be kell majd vezetni.
Székely István politológus, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke a maszol.ro-n 2023 februárjában megjelent vitacikkét is értelmezhetjük a Fidesztől való óvatos távolodási kísérletként. Azt írta, hogy „az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépéséhez meg kell szólítani a társadalom legalább 85-90 százalékát, erre pedig nem alkalmas az a politikai diskurzus, amellyel csak a társadalom konzervatív értékvilágára fogékony hányadához szólunk”. Igaz, ekkor az RMDSZ még kormányon volt.
Lehetséges, hogy az RMDSZ irányváltása pusztán választói lekövetése és mobilizálása miatt történt, de a magyar állampolgárság könnyített megszerzése nyilvánvalóvá tette – ahogy az erdélyi Salat Levente írta –, hogy „Erdélyben nincs esélye annak a kisebbségpolitikának, amely szembemegy a Fidesszel. (…) Ami ezután következett, az az RMDSZ fokozatos arcvesztéséhez és teljes etnopolitikai eljelentéktelenedéséhez vezetett (…) A kettős állampolgárságnak olyan erős politikai üzenete van, hogy azzal szemben semmilyen erdélyi magyar jövőképnek nincs esélye – az olyannak, amely a román állam keretei között keresi az erdélyi magyarság helyét, végképp nincs –, készséggel engedte át következésképpen a Fidesznek a jövőképzés feladatát.”
Persze ha nem pragmatikus okokból tette, akkor a magyar állampolgárságot felvevő kisebbségi „a nemzethez tartozás romantikus érzését kívánta intézményesíteni”, és inkább jobboldali-konzervatív szavazó. De az orbáni radikalizmus lekövetése, az erdélyi magyarság politikai attitűdváltozása „hosszabb távon komoly kihívások elé állíthatja a romániai kisebbségpolitikai rendszert és az etnikumközi kapcsolatokat”, mert „az erdélyi magyar közvélemény és a román többség közötti látens feszültség folyamatosan növekszik” – jelezte Kiss Tamás és Toró Tibor a Transtelexnek.
Ugyanők egy évvel korábban kormoly problémaként jelezték azt is, hogy a Fidesz a határokon átnyúló intézményeivel (média, Mathias Corvinus Collegium, RMDSZ ifjúsági szervezetek bevonása a magyarországi kampányokba) „már nem csupán az erdélyi magyarok lelkére, hanem a politikai szocializációs intézményekre is ráteszi a kezét”. (Az MCC Erdélyről írott cikkünk itt olvasható.)
Salat Levente arra hívja fel a figyelmet, hogy RMDSZ politikai teljesítménye de facto autonómiát eredményezett Romániában, de a szövetség „nem törekedhet arra, hogy maximálisan teljesítse a vállalásait, mert amennyiben erre sor kerülne, a továbbiakban nem lenne szükség a szervezet létére, munkájára”.
Szerinte ugyanilyen paradoxon az etnikumközi béke is: „Miközben az RMDSZ célkitűzéseinek a teljesülése elképzelhetetlen a román többség és a magyar kisebbség közötti viszony normalizálása nélkül, ebben a tekintetben nem célszerű túlteljesíteni, mert az indokolatlanná teheti az etnopolitikai mobilizációt.” Emiatt szükséges a román ellenségkép fenntartása és újratermelése.
Az antiliberális kirohanások dacára mégiscsak a liberális jogállami intézmények tudták és tudják megvédeni a többségi demokrácia következményeitől a kisebbségeket (a kisebbség jogainak liberális biztosítása nélkül nem lehetne 10-15 százaléknyi kisebbségi lakos esetén hivatalos nyelv az adott településen a magyar), amelyet persze interetnikus alkukban kell kivívni.
Egy kisebbségi sorsban élő népcsoport számára az etnikai/kulturális nemzetfelfogás vonzóbb, mint egy állampolgár-alapú, a kisebbségi magyarok emiatt is kisebb mértékben érzik magukat országuk politikai nemzete részének, de a populista elitellenesség és az etnikai szavazás összekapcsolódása már új jelenség. A szlovák elnökválasztás példája azt is megmutatta, hogy ez is képes etnikai szavazásra rávenni a már szlovák populista pártokra (a Smerre és a Hlasra) szavazó magyarokat. Kérdés, hogy a párt és vezetőinek politikai túlélésén túl ez megéri-e; nem is csak a liberálisabb magyar szavazók végleges elpártolása, hanem a populizmus folyamatos ellenségképzésének a potenciálisan a kisebbségeket is elérő következményei miatt.
Az erdélyi magyar közösségben még konszenzus van abban, hogy kell egy különálló magyar intézményrendszer, még ha a mostaninál jobban is kellene integrálódnia a román politikai közösségbe. „Szerintem senki nem gondolja úgy, hogy ezt a többségi intézményeken keresztül kell megtenni, így abban továbbra is konszenzus van az erdélyi magyarok között, hogy kell valamifajta etnikai pártban, szervezeti formában is megnyilvánuló kollektív cselekvőképesség” – mondta lapunknak Kiss Tamás kolozsvári szociológus.
A kérdés az, hogy ez a konszenzus meddig marad fenn, ha az RMDSZ végleg a Fidesz nyúlványává válik. Emiatt mind többen adhatják fel az etnopolitizálást kínáló magyar párttal való lojalitásukat, és sodródhatnak ki az erdélyi magyar politikai közösségből. „Ha azok, akik nem mennek együtt ezzel a gyakorlatilag szélsőjobboldali vagy posztfasiszta fordulattal, kisodródnak, az elindíthat egy olyan folyamatot, hogy egy idő után ők ezen az etnikai hálózaton vagy burkon kívül tudják csak elképzelni magukat. De jelenleg nem tartunk itt” – mondja a kutató.