A NATO ezen a héten ünnepli azt a pillanatot, amikor 75 évvel ezelőtt tizenkét szövetséges írásba foglalta, hogy elkötelezi magát a transzatlanti kapcsolatok mellett, és fellép az európai békét és biztonságot fenyegető szovjet veszély ellen.
Harry Truman amerikai elnök egyszerű szavakkal és egyértelmű üzenettel adott iránymutatást 1949-ben, az Észak-atlanti Szerződés aláírásakor Washingtonban.
„Számunkra a háború nem szükségszerű. Bátor és céltudatos emberek továbbra is meghatározhatják a saját sorsukat. Választhatják a rabszolgaságot vagy a szabadságot, a háborút vagy a békét. Nincs kétségem afelől, hogy melyiket fogják választani” – mondta.
Ehhez kapcsolódóan: Tisztviselő: Hosszú távú orosz fenyegetésre rendezkedik be a NATO
A kollektív védelem elve
Miután a vasfüggöny megosztotta Európát, a tizenkét ország – Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – megállapodott a kollektív védelem elvéről, amely ma is a NATO alapját képezi.
A NATO-szerződés 5. cikkelyébe foglalt elv kimondja, hogy ha az aláíró országok egyikét megtámadják, azt az összes többi aláíró ország elleni támadásnak kell tekinteni.
Az 5. cikkely eddig csak egyszer lépett életbe, az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én érő terrortámadásokat követően. Ironikus módon a NATO alapításakor az Egyesült Államok volt az egyik legszkeptikusabb az 5. cikkellyel kapcsolatban.
Washington, amelynek nukleáris ereje adta volna a szerződés garanciáját, óvakodott az automatikus hadüzenettől, mivel az amerikai alkotmány egyedül a kongresszusnak ad felhatalmazást erre – mondta a Szabad Európának John Deni NATO-történész, az amerikai hadsereg katonai főiskolájának professzora.
Mégis aláírták az 1947-es riói paktumot, amely kölcsönös segítségnyújtást biztosított az egész nyugati féltekén, de katonai kötelezettségvállalást nem tartalmazott. Deni szerint ez megnyitotta az utat öt európai partner – Belgium, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Nagy-Britannia – előtt, hogy az európai kollektív védelem igényével tárgyaljanak az Egyesült Államokkal.
Ehhez kapcsolódóan: Miért bojkottálja a NATO-csúcstalálkozót Bulgária oroszpárti elnöke?
Gazdasági stabilitás és európai sikerek
„Vonakodó partnerek voltunk. Ez a britek ötlete volt. Az USA gazdasági fejlődést várt Európától” – mondta Deni.
Bár az amerikai közvéleménynek azt mondták, hogy a szerződés a kommunizmus elleni fellépés eszköze, Deni szerint a szövetség rejtett indoka az volt, hogy az amerikaiak gazdasági stabilitásra és európai sikerekre vágytak.
Truman szavai szerint a NATO „egy olyan bástya lesz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a kormányzat és a társadalom valódi feladatával foglalkozzunk – azzal, hogy teljesebb és boldogabb életet teremtsünk minden polgárunk számára”.
Deni szerint az 1948-as események – a csehszlovák puccs és Berlin szovjet blokádja – megmutatta az Egyesült Államoknak, hogy az instabilitás milyen hatással van az európai gazdaságra, és ez „megváltoztatta a washingtoni gondolkodásmódot”.
A szerződést „úgy írták meg, ahogy mi, amerikaiak ragaszkodtunk hozzá” – mondta Deni. Nem volt benne automatikus hadüzenet, ezért a dokumentum erős kétpárti támogatást nyert a kongresszusban.
1949 elejére készült el a tervezet. A szerződést április 4-én Washingtonban, a tizenkét alapító ország államfőinek találkozóján írták alá. A Szovjetuniót értesítették, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) azt jelenti, hogy a tagok kollektív védelem alatt állnak.
Miközben Washington a július 9-én kezdődő NATO-csúcstalálkozón a szövetség 75 éves fennállásának megünneplésére készül, az 5. cikkely és a NATO mérföldköveinek fontossága több elemző és tanácsadó szervezet által tartott washingtoni rendezvényen is napirendre került.
Néhány felszólaló megjegyezte, hogy a NATO egységét a hidegháború vége tette próbára, amikor a szövetség már nem nézett szembe azzal a szovjet fenyegetéssel, ami miatt alapították – mondta Max Bergmann, a CSIS Európa-központjának igazgatója.
Más felszólalók felidézték: egyes politikusok akkor azzal érveltek, hogy már nincs is szükség a NATO-ra, míg mások az új világrendhez való alkalmazkodás mellett érveltek.
Philippe Dickinson, az Atlanti Tanács transzatlanti biztonsági igazgatóhelyettese szerint a hidegháború vége „valódi változást hozott a NATO magatartásában és céljában”.
A NATO ebben az időszakban hozta létre a Partnerség a békéért programját. 1994-ben meghívta Oroszországot, hogy vegyen részt benne. A megállapodás húsz évig tartott, egészen a Krím 2014-es illegális annektálásáig. A hidegháború utáni két nagy bővítési hullám 1999-ben és 2004-ben zajlott, amikor több európai ország és balti állam csatlakozott.
Ehhez kapcsolódóan: Gálik Zoltán Orbán útjairól: Ezek nem tűntek nagy tárgyalásoknak
Terrorizmus elleni küzdelem, válságkezelés
A szövetség később a nemzetközi műveletekre, a terrorizmus elleni küzdelemre és a válságkezelésre helyezte a hangsúlyt. A NATO-szövetségesek az észak-atlanti térségen kívül is békefenntartó missziókba kezdtek, például Irakban és Koszovóban. A békefenntartáson kívül a NATO fokozta az együttműködést az észak-atlanti térségen kívüli országokkal, különösen az Indo-csendes-óceáni térségben.
A NATO 35 partnerországa közül négy – Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea – meghívást kapott a szövetségnek az Indo-csendes-óceáni fenyegetésekkel kapcsolatos rendezvényeire a közelgő csúcstalálkozón.
Az Indo-csendes-óceáni térségen kívül a NATO másik 31 partnerországának többsége Kelet-Európából, a Földközi-tenger térségéből és a Közel-Keletről érkezik.
A NATO valamennyi tagja és partnere – a felfüggesztett Afganisztán, Belarusz és Oroszország kivételével – meghívást kapott a washingtoni csúcstalálkozóra. Még Georgia is, annak ellenére, hogy május 28-án elfogadta a sokak által oroszbarátnak nevezett külföldiügynök-törvényt. Ukrajna is a meghívottak között szerepel, miután az ország valószínűleg bekerül a NATO következő bővítésébe.
Oroszország ukrajnai inváziója és a NATO-t fenyegető új regionális kockázatok lesznek várhatóan a csúcstalálkozó fő témái, de az is világossá válik, hogy a szövetség sokkal többre vitte 75 éves fennállása alatt, mint a szovjet fenyegetésre adott válasz, ami miatt alapították.
A fejlődés ellenére Truman 1949-es szavai még mindig igazak: „Módszerünk, amellyel nemzetközi egységet alkotunk az egyes országok önkéntes társulásával a közös cél érdekében, hatékony lépés a rendteremtés felé zavaros világunkban.”