Pár afgán nő tart életben egy iszlám előtti kézműves mesterséget

Egy lány nurisztáni faragványokat készít egy műhelyben az afganisztáni Herátban 2023 novemberében

Egy négytagú női csoport a kihalóban lévő nurisztáni faragás hagyományának megőrzését tűzte ki célul a nyugat-afganisztáni városban

Az elmúlt három évben keményen dolgoztak, hogy megmentsék az ősi mesterséget. Számos érdeklődőnek adták át a tudást 

A helyi fafaragás évszázados hagyománya a Káfirisztán, azaz a „hitetlenek földje” nevet viselő területet elfoglaló pogány népről kapta nevét. Az itt élők világtól elzárt helyi vallását a XIX. század végén kiszorította az iszlám, ekkor nevezték át Nurisztánná, azaz a „fény földjévé”

A kézműves mesterség készítői, a barik alacsonyabb kasztból származtak, akiket tisztátalannak és a társadalom többi részétől fajilag elkülönültnek tekintettek, ezért a régió iszlamizálódása előtt rabszolgaként kezelték őket. Ennek eredményeképpen nem maradtak fenn genealógiai feljegyzések a kivételesen képzett fafaragókról, akik nemzedékről nemzedékre adták át a tudást

A múltban a nurisztáni fafaragás lényegében a társadalmi jelzések eszközeként szolgált. Az atrozsen, vagyis a szabadok osztálya, amely a társadalom mintegy kilencven százalékát tette ki, díszíttethette az alacsonyabb osztályba tartozó barival a házát ezekkel a szimbólumokkal

A motívumokat ajtókeretekre, székekre és a házuk fő szobáján belüli és kívüli oszlopokra faragták. A bariknak tilos volt a tehetségüket saját szerény lakóhelyükön alkalmazniuk

Az elmúlt évtizedek során megfogyatkozott a hagyományos kézművesek száma különböző tényezők miatt – például a migráció, a fát helyettesítő műanyag és acél használata, valamint a hagyományos kézműves mesterségek iránti kisebb érdeklődés miatt

A csoport a korábbi évekhez képest visszaesést tapasztal a megrendelésekben. Ennek ellenére a női kézművesek remélik, hogy ez a szinte elfeledett mesterség életben marad, és hogy működésükkel újabb generációkat csábíthatnak a folytatásra