Több pontban is meglepő képet fest az EU képviselők munkájáról és a külső politikai befolyás megjelenéséről készített 2020. szeptemberében lezárt felmérés:
- nem ritka jelenség, hogy egyes pártok képviselői az otthoni retorikájuktól eltérő szellemiségben szavaznak az elnyomó hatalmakat érintő kérdésekben,
- az autoriter befolyás a nemzetállamokon keresztül éri el az EU intézményeit,
- az Európai Parlament a legvédettebb a külső befolyással szemben,
- már kormányzati szinten is vannak olyan politikai erők Európában, amelyek nyíltan felvállalják a tekintélyelvű országok támogatását.
A 2019. júliusában felállt kilencedik európai parlamenti ciklus autoriter rezsimeket érintő szavazásait vizsgálta a Political Capital független politikai kutató, elemző és tanácsadó intézet. A voksok széthúzását elemezve Oroszország, Kína, Törökország, Kuba, Venezuela, Irán esetében merül fel a gyanú, hogy igyekeznek befolyást gyakorolni az európai közösség politikájára.
Nincs kit felhívni
A külső befolyások feltartóztatása szempontjából az EU egyik előnye a hatalom decentralizációja. „Nem mondható kifejezetten sikeresnek a Kreml abban, hogy megváltoztasson konkrét döntéseket” – fogalmazott a Szabad Európa podcastjában Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója. Ezek a próbálkozások csak arra elegendőek, hogy a vélemények nyilvánosságot kapjanak, az európai intézményrendszer ne keltse az összetartó működés benyomását.
„A tekintélyelvű logika nem nagyon összeegyeztethető az európai uniós intézményrendszerrel” – magyarázta az elemző. Az elnyomó hatalmak saját működési rendjükből kiindulva ahhoz szoktak, hogy megkeresnek egy vezetőt, megállapodnak vele, aki ezután tovább viszi az ügyeket alsóbb szintekre. „Kit hívjon valaki, ha az Európai Unióval akar beszélni? ...Éppen ezért az igazi befolyásgyakorlás terepe a nemzetállamok” – fogalmazott Krekó Péter.
Kelet szigorúbb, a Nyugat megengedőbb
A voksokat országokra bontva váratlan eredmény tárul elénk: a régi keleti blokk országaiból érkezett képviselők egységesebbek és keményebbek az elnyomó hatalmakkal – és köztük Oroszországgal – szembeni fellépésben. A voksok alapján számított két mutató, a tekintélyelvűség elleni index (CAI) és a Kreml kritikus index (KCI) csak Bulgária esetében marad az EU átlaga közelében. Románia, Lengyelország és Magyarország jóval megelőzi a középértéket.
A nyugati tagállamok indexei arra utalnak, hogy EP-képviselőik között többen követik az autoriter hatalmak érdekeit. Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Írország, Olaszország, Görögország és Ciprus: „ezekben az országokban az a közös, hogy létezik olyan erős szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali erő, amely nyíltan felvállalja szimpátiáját Putyin rendszerével, vagy az autoriter befolyásszerzést nem feltétlenül tartja problémának” – magyarázta az elemző.
Ráadásul már kormányzati szerepben is megjelentek olyan pártok, amelyek leplezetlenül autoriterbarátok. A tanulmány idesorolja a Spanyolországban működő Podemost vagy a prágai kabinetet támogató cseh kommunistákat.
„Az újoncok szorgalma” – így írta le a Political Capital vezetője az EU fiatalabb tagállamainak kitartását a fősodrás mellett. „Ez a normatív szerep lehet az unió lelkiismerete, ami erősebb az új tagok esetében” – folytatta Krekó Péter, aki szerint ezt a magatartást az otthoni politikai érdekek sem befolyásolják. Példaként az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető elleni merényletet említette, amely a Fidesz EP-képviselők voksaikkal elítéltek, itthon azonban nem volt ilyen harcias a kormányzati állásfoglalás a mérgezéssel kapcsolatban.
Pártok, képviselők
Jelenleg nincs olyan magyar képviselő az EP-ben, aki nyíltan és következetesen kiállna az autoriter rezsimek mellett. A Fidesz-KDNP delegáltjai is rendre megszavazzák az autoriter-kritikus határozatokat, függetlenül a kormány retorikájától vagy tetteitől. „A Fidesz delegáció egyfajta puffert képez a budapesti, sokszor azért kelet felé kacsingató külpolitika és a nyugati elvárásrendszer között, ... sokkal inkább kiszolgálja azt” – fogalmazott az elemző. Hozzátette, azért is fontos az uniós tagság, mert a magyar külpolitika valószínűleg még jobban a keleti hatalmakhoz húzna, ha nem lennének az EU- és NATO-tagságból fakadó kényszerek.
A voksokat összesítve jól látszik, hogy a Momentum és a Demokratikus Koalíció képviselői keményebben lépnek fel akár a Kreml, akár más tekintélyelvű vezetés bírálatáról van szó. A Fidesz és a közéjük keveredő DK-s Dobrev Klára jelenti a középmezőnyt, míg a szocialista Újhelyi István mérsékelten kritikus az EU átlag alatti KCI és CAI mutatójával.
A statisztika érdekes ellentmondást hozott felszínre Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő esetében. A politikus az el nem ismert 2014-es kelet-ukrajnai választásokon még nemzetközi megfigyelőként vett részt, ezzel legitimizálva a vitatott voksolást, hat évvel később azonban az EP egyik elnyomórendszer-ellenes legkritikusabb képviselője lett. „Ebben egyszerre van benne a Jobbik a változástörténete és az Európai Parlament normatív szerepe” – fogalmazott a podcastban Krekó Péter.
Tanulságok
Az Európai Parlament a közösség egyik legvédettebb szervezete a külső befolyások szempontjából. Bár itt is megjelennek az elnyomó hatalmakkal szimpatizáló erők, de arányuk az összes képviselő egyötöde körül van. Ez kevés a döntések érdemi befolyáshoz. A nemzetállamok felől érkező nyomás azonban utat találhat magának az Európai Tanácson vagy az Európai Bizottságon keresztül – figyelmeztet a tanulmány. A közösség szellemisége egy normatív viszonyítási alapot jelent, ez segíthet a földrajzi vagy gazdasági helyzetük miatt megtántorodó tagállamok féken tartásában.
Átláthatóbbá kell tenni az EU intézményei körül zajló lobbi tevékenységet – javasolja az elemzést készítő Political Capital. A lobbisták nyilvántartása kevés, tudnunk kellene, hogy kikkel találkoznak az EP-képviselők munkaügyekben. Egyelőre ez a fajta információ csak egy szűk körben érhető el. Az európai parlamenti bizottságok elnökei, illetve a jelentéstevők és árnyék-jelentéstevők beszámolnak hivatalos megbeszéléseikről, de az informális találkozókról nekik sem kell számot adniuk – emlékeztet a Political Capital tanulmánya.