Politikai járványkezelés – Miért halt meg a Pesti úti idősotthon ötvenöt lakója? 4. rész: „Rá akarták verni a balhét, de nem sikerült”

Rosszul járna az ország, ha egészségügyi szakmai kérdésekben politikai döntések születnének a járvány időszakában – mondta Gulyás Gergely miniszter tavaly áprilisban. Ha az ország nem is, a Pesti úti otthon valóban rosszul járt. Sorozatunk utolsó részében a felelősség kérdését járjuk körül.

„Amikor megjelent a vírus, és olvastunk róla, úgy éreztük magunkat, mint a középkoriak a pestisjárvány idején: semmit nem tudtunk róla” – meséli egy szakértő. Ezért mind a járványügyi, mind a kezelési protokollok folyamatosan frissültek. Visszatekintve a járvány korai szakaszára, nem lehet ugyanazt elvárni, mint egy évvel később.

De arra lehet választ keresni, hogy

• adott tudásuk alapján mindent megtettek-e az illetékesek azért, hogy ne legyen ekkora pusztítás és
• betartották-e az akkor érvényes szabályokat, jogszabályokat.

A behurcolás

Azt, hogy egy kórházból visszatérő nyomán került-e be a fertőzés a Pesti úti idősek otthonába, már nem tudhatjuk meg.

Ehhez kapcsolódóan: Politikai járványkezelés – Miért halt meg a Pesti úti idősotthon ötvenöt lakója? 1. rész: „Minden perc számít”

Egy fertőzésen átesett beteg két negatív teszttel is vírusürítő lehet még több hétig, mondja egy szakértő. A gondozottak jelentős része tartósan ágyban fekszik, pelenkát visel, tisztába tételük során az ellátók is könnyen fertőződhetnek.

Másrészt a vírus a levegőben található mikrorészecskéken utazik (airborn terjesztés), magyarázza. Tehát bekerülhet az ablakon keresztül is, nem feltétlenül kell kívülről behurcolni.

A nemzetközi tapasztalatok (az első hullám Spanyolországtól Belgiumon át Svédországig és az USA-ig idősotthonokban végezte a legnagyobb pusztítást) és a szakirodalom szerint a betegség megjelenését követően a legfontosabb mihamarabb egy, a gondozottak és gondozók teljes körére kiterjedő szűrővizsgálat elvégzése.

A jogszabályok alapján egyértelmű, hogy ez a kormány és nem az otthon vagy fenntartójának dolga lett volna. (Így is a főváros kétszáz tesztjével indult el a szűrés.)

Ehhez kapcsolódóan: Politikai járványkezelés – Miért halt meg a Pesti úti idősotthon ötvenöt lakója? 2. rész: „A tesztelés álbiztonságot adhat”

Kérdés, hogy a körülbelül hétszáz mintavételre lett volna-e kapacitás akkor – ha nem, az a járványkezelés irányításának felkészületlenségét mutatja. Január 31-én állította fel a kormány az operatív törzset, és Orbán Viktor március 4-én, az ország első fertőzöttjeinek felbukkanásakor kijelentette, hogy van elég maszk és egyéb szükséges eszköz.

Ha viszont lett volna hétszáz tesztnyi kapacitás a lassan két éve „példamutatóan védekező” országban – hiszen napi pár száz tesztelést azért akkoriban is végeztek –, az otthon tesztelésének elmaradása a védekezésirányítás hibája.

A tesztelés jelentőségének folyamatos kormányzati megkérdőjelezése vagy a kapacitások (mind a tesztek, mind a tesztelők) hiányát vagy tudatos politikai szándékot mutat. (Kevés teszt: kevesebb esetszám, jobb statisztika.)

A kronológiát visszaidézve: az otthon járványügyi-közegészségügyi felügyeletét ellátó XVII. kerületi kormányhivatalnak már március 31-én tudomására jutott, hogy egy dolgozó fertőzött, másnap pedig az, hogy az intézmény vezetése által a Bajcsy kórházba Covid-gyanúval beküldött betegek között is van fertőzött.

A főváros által adott kétszáz teszt eredménye is kiderült április 5-ére, vasárnapra. A tömeges tesztelés mégis csak április 8-án kezdődött. Ami azért is abszurd, mert a kerületi kormányhivatal már április 2-tól járványügyi zárlat alá helyezte a teljes otthont.

Ehhez kapcsolódóan: Politikai járványkezelés – Miért halt meg a Pesti úti idősotthon ötvenöt lakója? 3. rész: Elveszett tesztek, ottfelejtett betegek

Súlyos hiba volt az is, hogy csak napokkal később tudták meg az otthonban, hogy a tömeges tesztelés során 74 minta használhatatlan volt. (Velük egyébként sem közölték, melyik gondozottjuk lett pozitív, hogy legalább fel tudják őt készíteni.) A 74 betegtől azonnal új mintát kellett volna venni, ehelyett még egy hétig zavartalanul fertőzhettek.

De korábbra visszanézve érthetetlen az is, hogy az otthonokban elrendelt látogatási tilalmat miért csak kilenc nappal később egészítették ki a kijárási tilalommal.

A Bajcsy kórház és az otthon

Ismert, hogy a hajléktalanszállókon meglepően kicsi volt a fertőzöttség. Kovács Tünde, a főváros szociálpolitikai főosztályának vezetője érdekes összefüggésre mutatott rá: ott, ahol a lakók közül sokan dolgoznak az egészségügyben (takarítóként, kisegítőként, akik a lakhatásukat csak hajléktalanszállón tudják megoldani), több volt a fertőzött is.

Bizonyított, hogy a főváros hiába kérte a kormányhivataltól, hogy senkit ne küldjenek vissza az idősgondozásba negatív teszt nélkül. A helyettes tiszti főorvos március 26-án még szakmailag megalapozatlannak ítélte ezt.

Március 30-i keltezéssel találtuk először írásos nyomát annak egy, a kórházakból történő betegelbocsátásról szóló eljárásrendben, hogy az egészségügy vezetése belátta, hogy nem küldhet vissza időzített bombát az idősotthonokba.

De – ahogy más területen is – csak a feladatot delegálta, segítséget nem adott hozzá. „Kórházi tesztelés, kontaktkutatás nem volt” – mondták a Bajcsyban dolgozó forrásaink, mégpedig azért, mert nekik sem voltak tesztjeik. Holott a 18/1998. (VI. 3.) NM-rendelet 41. §-a egyértelműen kimondja, hogy a kormányhivatal „gondoskodik a fertőzés megelőzésének, terjedésének leküzdéséhez szükséges anyagokról, eszközökről”.

A cikkhez való anyaggyűjtés során újabb bizonyítékokat is szereztünk arra, hogy az otthonba március 30. után is rendszeresen küldtek vissza teszteletlen ápoltakat. Április elsején egy, harmadikán két gondozott érkezett vissza kórházból (nem Covid miatt kerültek be). Egyikük zárójelentésében sem szerepel, hogy szűrték volna őket, leletet sem adtak róla. Az egyik, harmadikán hazaérkezett lakót április nyolcadikán szűrték az otthonban, az eredménye pozitív lett.

„A Pesti útról nagyon rossz állapotban jöttek a betegek” – mondta egy bajcsys orvos még a Covid előtti időkről. Igaz, egy másik bajcsys orvos nem beszélt nekem ilyenről.

A Pesti úti ellátás szakmai színvonalát kifogásolta 2020 májusában a Magyar Nemzetben a kórház akkori főigazgatója, Bodnár Attila is. Szerinte a főváros rájuk akarja tolni a felelősséget mulasztásaiért. „Kollégáimat mélyen megrázta a kórházunk ellen egy hete zajló támadás, holott mi mindent megteszünk azért, hogy a legjobb tudásunk szerint hozzájáruljunk a járvány visszaszorításához. A magyar emberek, a kormány és az egészségügy közös sikerét pedig az egész világon elismeréssel és irigykedve figyelik” – tett hűségesküt a kormány mellett a főigazgató, akinek információink szerint a járványkezeléstől függetlenül veszélyben volt a széke akkoriban. Végül csak 2021 elején váltotta le őt Kásler Miklós.

„Azt mi nem tudjuk nyújtani, amit a kórház biztosít, csak addig, amíg meg nem érkezik a mentő, és át nem tudjuk adni nekik a beteget. Ha nem akar már inni a demens lakó, és nem tudunk vele mit kezdeni, beküldjük” – mondja az otthon egyik vezetője. Hozzáteszi: „Beküldjük egy infúziós kezelésre, és rosszabb állapotban jön vissza. Szerintem ott nem kap kezelést.”

Utóbbi megjegyzése viszont már arra mutat rá, hogy míg egy idősotthonnak az egészségügyi kezelés, addig egy kórháznak az idős-, pláne a demensgondozás, -etetés, -pelenkázás, -kiültetés nem feladata.

„Ezeket a betegeket gondozni kell, szólni hozzájuk. A kórházakban erre nincs kapacitás. Ott sokkal gyorsabban leépülnek az idős emberek, mert hiányzik a gondozás. Hiába vannak ott drágább gyógyszerek, gondozni nem tudnak” – mondja Dobos Vadim, az otthon áprilisban beállt – már nem ott dolgozó – háziorvosa.

A Pesti úton 85-90 ember is fertőzött lett, miután átvette az ellátást április közepén, meséli. De őket már végig ott, az otthonban kezelték.

„A zárójelentésben az szerepelt, hogy kikerült nagypénteken a Pesti útról, és két-három hónap múlva halt meg egy kórházban, amikor már telenyomták mindenféle gyógyszerrel. Az az 55 halott úgy lett, hogy elvittek kétszáz embert, hetekig adták nekik a nagy dózisú szteroidokat, antivirális szereket, aztán pár hét múlva meghaltak.”

Dobos doktor a vitaminokban hisz, és a kórház vezetői is említik, hogy ezzel a módszerrel télen nagyon fölerősítette a gondozottakat. „Szinte egy megfázásunk nem volt.” (Ebben persze segíthetett a szigorú látogatási tilalom is.)

Nemcsak a magyar – nem covidos – kórházi fertőzések okozta halálozás magas aránya közismert, hanem az a csapdahelyzet is, hogy a súlyos koronavírus-fertőzöttek gyakran kapnak antibiotikumot, az immunrendszert gyengítő szereket a kezelés során, és a tubuson keresztül géppel lélegeztetett betegeknél a vírusfertőzésen túl bakteriális és gombás fertőzés is kialakul az alsó légutakban – írja Lovas András intenzív terápiás orvos.

Az is komoly kockázat a fertőzések terjesztésében, ha egy ápoló két kritikus állapotú ellátott helyett ennek dupláját, akár többszörösét kezeli, ahogyan ez a magyar kórházakban történik.

Voltak olyan vélemények, hogy jobb lenne izolálni a nem súlyos eseteket az intézményben. „Akkor mindenkit elvittek, a tünetmenteseket is, és felmerült, hogy a kórházba szállítás mennyit rontott az állapotukon” – mondja Kovács Tünde, hasonlóan egy megkérdezett, az akkori eseményeket jól ismerő orvoshoz.

Hivatalos eljárások

A járvány első éve alatt a vírus magyarországi áldozatainak 23,4 százaléka szociális otthonban kapta el a vírust, de ebből csak 1,18 százalék volt budapesti.

Orbán Viktor mégis azt mondta április 17-én, hogy a fővárosi idősotthonokban kialakult helyzetnek következményei kell hogy legyenek.

Bár addig egyetlen hivatali ellenőrzés sem tárt fel szabálytalanságot a Pesti úton, a hatóságok megértették az üzenetet.

A lapunk kérésére készített összeállítás szerint 2020. március 1. és június 1. között húsz ellenőrzés volt az intézményben. Ebből április 17-ig, a kormányfői fenyegetésig kilenc, utána tizenegy. Arról nincs adatunk, hogy 2019 ősze előtt, amikor még Tarlós István volt a főpolgármester, hány ellenőrzés volt.

A Sára Botond volt józsefvárosi polgármester vezette fővárosi kormányhivatal április 24-i ellenőrzése meg is teremtette a hivatkozási alapot a fővárost hetek óta elmarasztaló kormányzati kommunikációhoz. Egymillió forintra bírságolták meg az otthont fertőtlenítési szabályok megsértése miatt, illetve azért, mert olyan emberek végeztek szakápolást, akiknek nem volt érvényes Egészségügyi Szakdolgozói Kamarai tagságuk.

Ha van rajtam sapka, azért, ha nincs, azért – értékelik a Pesti úton a határozat indoklását. Tény, hogy az előző kilenc, szintén kormányhivatali vizsgálat nem talált kifogásolnivalót.

„Folyamatosan kiküldték őket, szinte naponta jöttek. Volt, hogy tudták, hogy délután van orvos, és kijöttek reggel nyolcra, és lejegyzőkönyvezték. Addig csinálták, amíg az ügyeletes orvos megunta, és bele nem írta a véleményét a jegyzőkönyvbe. Cifrán írta le, hogy ne baszogassanak minket. Utána Sára Botond leállította.”

Visszavesznek a támadásokból

A Fidesz pár hónap után abbahagyta a főváros támadását (igaz, addigra a közvéleményben már rögzült, hogy a főváros halálgyárként működtette egy idősotthonát).

Ennek fő oka minden forrásunk szerint az lehetett, hogy nyilvánvaló volt, hogy tesztelés nélkül adtak vissza gondozottakat a kórházak, köztük elsősorban a Bajcsy. „Rá akarták verni a balhét a Pesti útra, de nem sikerült, mert innen szűretlenül mentek ki a betegek. Itt is káosz volt, ahogy más kórházakban is” – mondta egy korábban ott dolgozó orvos.

Ha a Fidesz nem engedi el ezt az ügyet, akkor nem lehetett volna eltitkolni azt sem, hogy egyházi és állami idősotthonokban is felütötte a fejét a járvány. Az is nyilvánosság elé került volna, hogy járványhelyzet esetén minden jogszabály szerint a központi kormányzat dolga a védekezéshez szükséges eszközök biztosítása.

Még az operatív törzs 2020. január 31-én kiadott, Pintér Sándor által jegyzett 28 pontos akcióterve szerint is egyértelmű, hogy a központi kormányzat feladata a járványügyi védekezés és az arra való felkészülés.

Az akcióterv felszólítja az Állami Egészségügyi Ellátó Központot és az országos tiszti főorvost, hogy gondoskodjon a „védekezésben részt vevő szervezetek, intézmények” (vagyis mindegyik) egészségügyi eszközigényének beszerzéséről. Müller Cecíliának az is feladata (lett volna), hogy „Tekintse át a vizsgáló laboratóriumok kapacitását, biztosítsa a soron kívüli vizsgálatok lefolytatását.”

Utóbbi, úgy tűnik, nem sikerült.

Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény is kimondja, hogy járványveszély esetén „ha az észlelt hiányosság, illetve körülmény súlyos vagy tömeges egészségkárosodást okozhat, az egészségügyi államigazgatási szerv ennek elhárítása érdekében köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek az adott esetben a veszély elhárítása érdekében szükségesek”.

Búcsú az operatív törzs utolsó napi sajtótájékoztatóján. Müller Cecília országos tiszti főorvos és Gál Kristóf rendőrségi szóvivő öleli át egymást, balról Kiss Róbert rendőr alezredes

Büntetőjogi felelősség

A rendőrségre több feljelentés is érkezett foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádjával, illetve – ahogy a Fővárosi Főügyészség írásos válaszából megtudtuk – „emberölésre és hivatali visszaélésre is utalva”.

Az ügyeket összevonták, és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda 2021. április 21-én megszüntette az eljárást, mivel „bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható” – tájékoztatott az ORFK (amely nem engedélyezte, hogy interjúzzak a nyomozótiszttel).

Az egyik, valószínűleg néhány hozzátartozó által tett feljelentés esetében Futó Barnabás, Fidesz-ügyekben sokszor megjelenő ügyvéd a sértetti képviselő. Rajta kívül Tényi István, a Honfoglalás 2000 Egyesület, a X. és XVII. kerületi ügyészség, valamint a főváros tett feljelentést.

Utóbbiról – amely az egyedüli még futó per – sokszori kérésünkre is csak minimális tájékoztatást adott a főváros. Novemberben is volt tárgyalás, és a perbe már bevonták alperesként a minisztériumot is.

A járványkezelés hiányosságai miatt más országokban minisztereket pereltek be: a volt francia egészségügyi miniszter és az olasz állam ellen is büntetőeljárást indítottak a járványban elhunytak hozzátartozói. A spanyol ügyészség kétszáz esetben indított vizsgálatot a koronavírus első hullámának hibásnak vélt idősotthoni kezelése miatt.

Felkészületlenség

A szociális intézményrendszert nem tömeges járványhelyzetek kezelésére tervezték. Az egészségügyi problémákat békeidőkben az egészségügyi ellátórendszerre delegálja az intézményrendszer. Az egészségügy békeidőben is igyekszik minél hamarabb megszabadulni a kórházi kezelésre nem szoruló idősektől (érthetően), és ez a Covid alatt felerősödött: tolta vissza a csak ápolásra-gondozásra szorulókat az erre felkészítetlen és alkalmatlan szociális intézményrendszerbe. Főleg, miután kötelezően fel kellett szabadítani a kórházi ágyak hatvan százalékát a Covid-betegek és -fertőzöttek számára. Tehát a kórházak is kényszerhelyzetben voltak.

Az ellátórendszer nem omlott össze, és bár az áldozatok 25 százaléka idősotthon lakója volt, de – főleg a dolgozók erőfeszítései – elhárították a nyugati otthonok egy részénél látott katasztrófát. Voltak helyek, ahol a személyzet beköltözött az otthonba, nehogy a hazajárással bevigyék a vírust.

Az önkormányzatokat célzottan és tudatosan kizsigerelő kormányzati intézkedések dacára a fenntartó főváros is sok plusz forrást mozgósított. „Plusz négy-ötmilliárd forintot költöttünk az ellátórendszerre 2020 végéig” – mondja Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes.

A halálozási adatok mutatják – hangsúlyozza egy általunk megkérdezett, anonimitást kérő szakértő –, hogy a vizsgált időszakban az előző évekhez képest a halálozás nem emelkedett meg kirívóan az intézetben: a gondozottak tíz-tizenkét százaléka hunyt el. Az USA-ban voltak százszázalékos mortalitású intézmények, és a kisebb otthonokban nálunk is jóval magasabb arányú volt a halálozás.

A kormányzati intézkedések nagyon megnehezítették a szociális intézményrendszer védelmét. Az a döntés, hogy az otthonok vegyék vissza a kórházaktól az ellátottjaikat úgy, hogy sokáig még a negativitásukat sem kellett ellenőrizni, fertőzési gócokat hozott létre. (Miközben persze okkal tartott attól a kormány, hogy más országokhoz hasonlóan a tömeges megbetegedések túlterhelhetik a kórházakat.)

A lakók visszavétele mellé az otthonoknak komoly izolációs feltételeket írtak elő – de ehhez nem adtak szempontokat, esetleg támogatást, csak kötelezettséget rendeltek el. Bár a fertőzések az állami és az egyházi fenntartású intézményeket is érintették (a 2020. június 3-i állapot szerint a 33 érintett otthonból nyolc volt budapesti fenntartású), a kormány és sajtója csak Budapestre és a Pesti útra lőtt.

A ház igazgatója, Skultéti József beleroppant ebbe, és június végével lemondott. (Volt olyan forrásunk, aki szerint úgy élte meg, hogy odadobták, nem álltak ki mellette, nem védték meg rendesen.)

A kormány a védekezés felelősségét sokszor áttolta egyéb szereplőkre, anélkül, hogy forrást biztosított volna hozzá. Pedig jogilag egyértelmű, hogy járványveszély esetén a tesztektől a tisztítószereken keresztül a lelépő orvosokig mindent a központi kormányzatnak, illetve a kormányhivataloknak kellett volna biztosítaniuk és pótolniuk.

Ennek kommunikációja a főváros részéről gyakorlatilag elmaradt, csak a kórházi tesztelések hiányára fókuszált.

Az operatív törzs január végi felállásától kezdve a szociális szakterületnek fel kellett volna készülnie a járványhelyzet kezelésére: az ágazat vezetésének iránymutatásokat kellett volna kiadnia a veszélyhelyzeti intézkedési tervek átgondolására, elkészítésére, írja egy tanulmány. Mégis csak a március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet után egy héttel született meg az első Emmi-útmutató.

„Csak a médiából figyeltük az eseményeket. Tájékoztatást, eljárásrendet nem kaptunk, hogy mire kell felkészülnünk. Gondolom, a kormány másként érzékelte, mint mi, halandó emberek ezeket a dolgokat. Bocsánat, de neki azért sokkal több információval kellett rendelkeznie, mint nekünk” – mondja az otthon igazgatója.

Az eszközbeszerzés is későn indult. Az egyik tendert például csak március 24-én írta ki a Semmelweis Egyetem tesztek beszerzésére, amelyet az Innovációs és Technológiai Minisztérium jelölt ki a védekezéshez és megelőzéshez elengedhetetlenül szükséges áruk beszerzésére.

A pályázatot rendkívüli sürgősséggel írták ki, arra hivatkozva, hogy „nem volt előre látható sem a veszélyhelyzet elrendelése, sem a fertőzés terjedésének jellemzői”. Kérdés, hogy január 31-i felállása után az operatív törzs mikor jött rá, hogy akár még veszélyhelyzet is bekövetkezhet az országban.

„A szakosított ellátások részére a központi infekciókontroll-szabályzat csak április 3-án jelent meg, az első, állami készletből juttatott védőfelszerelések pedig április 10-én kerültek kiosztásra (nagypénteken!)” – írja az idézett összefoglaló. (A máltai szeretetszolgálat munkatársa 9-ét mondott a Népszava kérdésére.) Ekkor már egy hónap telt el a veszélyhelyzet kihirdetésétől, és több mint kettő az operatív törzs felállásától.

A kormányzat tehát felkészületlenül várta a járványt (nem mindenben, mert március 18-án már a turisztikai ágazatot védő nemzetgazdasági intézkedésekről rendelkezett), és utána is több következetlen és ellentmondásos intézkedést hozott.

Tudták, hogy baj van

„Tömegbalesetre van protokoll, erre nem volt. De kíváncsi lennék, voltak-e járványügyi vezetési gyakorlatok, amikor számítógépnél modellezik a döntéshozatalt” – mondja egy szakértő forrásunk.

A döntések gyenge minősége nem csak a kezdeti időszakot jellemezte. A Pesti úti történéseket közelről figyelő orvos forrásunk az oltások későbbi szabályozatlanságát hozza fel példának. „Arra sem volt sillabusz, hogy mire mit olthatunk rá. Civilben csinálták meg és tették közzé szakemberek. A kormányhivatal semmilyen infót nem adott az oltási kampányhoz.”

A járványkezelés gyengeségének okai között több megszólalónk említi a volt ÁNTSZ felszámolását, az állami laborkapacitás gyengeségét is. Kemenesi Gábor virológus ezt kormányokon átívelő folyamatnak látja. „Voltak jó epidemiológusok, de elmentek, elsorvadt a járványügy. Ezt fél év alatt nem lehet visszafordítani. Pénzre, szakmaiságra, eszközökre, ösztöndíjprogramokra és tudományos integrációra lenne gyorsan szükség – ez tudna egy ilyen adaptív helyzetben megfelelő reakciót produkálni.”

A folyamat utolsó állomása a járványügyi hatóság egységes szervezetének fölszámolása, kormányhivatalok alá sorolása volt.

„A Köjál szakembereinek egy része még megmaradt, de a kormányhivatal politikai vezetés alatt áll” – mondja egy forrásunk. Más így fogalmaz: „Egyértelműen erős nyomasztottság van a hivatalokban.”

Minél magasabb szintre megyünk, annál erősebbnek tűnik a politika befolyása a döntéshozatalban, és annál gyengébb a szakmáé, a politikasemleges közigazgatásé. Ez még békeidőben is így van, veszélyhelyzet esetén pedig még szembetötlőbb. Ez nemcsak a döntések minőségén, de lassúságán is látszik: senki nem mer felsőbb – politikai – jóváhagyás nélkül dönteni, mutatja a tapasztalat.

Jellemző az is, hogy nem a Pesti úton a legtöbb ellenőrzést végző kerületi kormányhivatal marasztalta el végül az otthont, hanem felettes szerve, a Fidesz-politikus vezette fővárosi kormányhivatal.

Sőt, a kerületi kormányhivatal látta, mekkora a baj. Április 2-án soron kívül tájékoztatta a BFKH Népegészségügyi Főosztályát az otthonban történő halmozódásokról – írja az ombudsman jelentése.

„Kérték a közreműködését a probléma operatív törzs és az országos tiszti főorvos felé történő továbbításában, valamint a Covid–19-gyanús betegek kórházi elhelyezéséhez. A hivatal ismételten sürgős tájékoztatást adott a fővárosi és megyei tiszti főorvosnak az otthonban zajló eseményekről, telefonos és írásos jelentés formájában is, melyhez a tünetes betegek nyomon követésére táblázatot és járványgörbét szerkesztettek, hogy felhívják a figyelmet a járvány gyors terjedésére. A tájékoztatásban jelezték, hogy az otthon nagy létszámban lát el magas kockázatú csoportba tartozó időseket, az intézményvezető főnővér nyilatkozata szerint ezt a helyzetet nem tudják egyedül megoldani, a főállású belgyógyász szakorvos felmondott, a háziorvos nem együttműködő. A válságkezeléshez külön szakember vagy orvoscsapat, katasztrófaorvoslásban jártas, gyakorlott orvosi segítség kell.”

Ehelyett szirénázó rendőri-mentős felvonulás érkezett.

A szociális alapellátásokat, azon belül is a Pesti úti idősek otthonát is érintő intézkedések – illetve azok elmaradása – mögött nyilvánvaló az egészségügyi kapacitások megvédésének szándéka. De megmutatkozik a szakbürokrácia lassúsága – a centralizáltság dacára – és az erős politikai kontroll miatti döntésképtelensége, valamint a direkt politikai cél kiszolgálása is.

Ahogy egyik szakértő forrásunk fogalmazott: „A Pesti úti kivonulásnak semmi köze nem volt a szakmához, csak a politikához.”

Szerinte a Pesti úti otthon bűnbakká tételében az ellenzéki vezetésű főváros politikai gyengítése lehetett a központi kormányzat célja, de benne van a szociális ágazat mindig is nagyon gyenge érdekérvényesítő képessége, amely ágazatot a Fidesz elosztáspolitikája még kiszolgáltatottabbá tett.

Sokatmondó, hogy Magyarország nem szolgáltat adatot az ápolási otthonok Covid-helyzetéről az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak. Pedig ezek kiemelt kockázatú helyszínnek számítanak.

Az egész világot váratlanul érő járványhelyzetre persze sehol sem tudtak felkészülni, de az adaptív, nyílt és a szakmai szempontokat a politikai hasznok és károk elé helyező (amelyeket persze sehol nem hagynak figyelmen kívül a döntéshozók) védekezés hatékonysága bebizonyosodott a fölülről jövő politikai utasításokra váró, azok híján a felelősséget nem vállaló, rugalmatlan és titkolózó védekezésirányítással szemben.

Az országos halálozási mutatók mellett a Pesti úti otthonban lakó idősek tragédiája is bizonyítja ezt.