Aleksandar Vučić szerb elnök a két héten át tartó hadgyakorlatok lezárását követően kijelentette, hogy a mainál „kétszer erősebbé” kívánja tenni országa hadseregét. Sok elemző szerint ezek a megnyilvánulások és intézkedések populista belpolitikai célokat szolgálnak.
A szerb hadsereg szárazföldi és légiereje júniusban két héten át gyakorlatozott számos helyszínen az országban, egyebek mellett páncélosokkal, nehézfegyverekkel, vadászbombázókkal, helikopterekkel, pilóta nélküli repülőgépekkel, továbbá mintegy 2300 katonával. A Villámcsapás nevű művelet a hetedik hasonló gyakorlat volt idén.
Bevetettek orosz MiG repülőgépeket és T–72-es páncélosokat, az európai Airbus több helikopterét, illetve kínai gyártmányú harci drónokat is. Ez jól demonstrálja Vučićnak a Nyugat által időnként bírált „többvektoros” külpolitikáját.
A hazai közönség számára az is üzenetértékű volt, hogy egy nappal a hadgyakorlat után, június 28-án katonai parádét tartottak az 1389-es első koszovói (magyar nevén rigómezei) csata évfordulója alkalmából Kragujevacban, az újkori szerb állam fővárosában, ahová számos katonai eszközt átszállítottak.
Június 28. nemzeti ünnep Szerbiában. A XIV. századi csata emléke sokakat büszkeséggel tölt el az országban, másokat az évforduló a Jugoszlávia kilencvenes évekbeli felbomlásakor és azt követően elszenvedett vélt vagy valós méltánytalanságokra, például Koszovó függetlenné válására emlékeztet.
Vučić nacionalista húrokat pengetve a rendezvényen ígéretet tett rá, hogy újabb katonai beszerzések lesznek. „Jövőre sok új katonai felszerelés érkezik, ami a mainál kétszer erősebbé fogja tenni a szerb hadsereget” – mondta.
Ez szöges ellentétben áll a másfél évvel ezelőtti, 2019. decemberi nyilatkozatával, amikor bejelentette a jelentősebb fegyvervásárlások leállítását, és közölte, hogy más módon fogják korszerűsíteni a hadsereget, reformokat készülnek elfogadni a mobilitás és a gyorsaság növelése érdekében. „Ez nem fegyvervásárlásokat jelent, épp ellenkezőleg” – fogalmazott.
Ehhez kapcsolódóan: Szerbia és Koszovó újra nekifut viszonyuk rendezésénekNagyfokú militarizáció
Vučić, aki támogatja országa európai uniós csatlakozását, azonban a NATO-ba nem akar belépni, és stratégiai partnerségi kapcsolatot tart fenn Oroszországgal, leszögezte, hogy Szerbia „nem érdekelt semmilyen háborúban vagy konfliktusban”.
„Belgrád pusztán az ország védelmének céljából erősíti a hadsereget” – tette hozzá.
A nagyfokú militarizáció ugyanakkor aggodalommal töltheti el Szerbia egyes szomszédait, amelyek között ott van például a részleges nemzetközi elismertségű Koszovó, a kaotikus és etnikailag megosztott Bosznia-Hercegovina, illetve az EU-tag Horvátország is, amelynek kormánya nemrég bocsánatkérést követelt Belgrádtól, miután egy szerb delegáció egyik tagja „megszállt szerb területként” hivatkozott egy adriai településre.
A hétmilliós Szerbia gazdasága a legnagyobb a nyugat-balkáni országok közül, még mindig erős kereskedelmi szálak fűzik az egykori Jugoszlávia utódállamaihoz, valamint az EU egyes tagjaival, például Németországgal és Olaszországgal is jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolít le.
Ehhez kapcsolódóan: Megszületett a jogerős ítélet a srebrenicai mészáros, Ratko Mladić ügyébenMűveleti kapacitások felmérése
Nebojsa Stevanovic védelmi miniszter arról számolt be, hogy a hadgyakorlat „kiváló alkalom volt a szerb hadsereg műveleti kapacitásainak felmérésére”, emellett megmutatta, hogy mennyi beruházás történt a fegyveres erőknél.
A Balkánon sokak fejében még élénken élnek a kilencvenes évek háborúinak és etnikai tisztogatásainak borzalmai, a megbékélés lassan halad, a haderőfejlesztéseket ezért feszülten figyelik a régióban.
„A múlt tükrében sokakat komoly aggodalommal tölt el, amikor Szerbia katonai eszközökkel parádézik” – húzta alá James Ker-Lindsay, a London School of Economics vendégprofesszora.
Kiemelte, hogy a történteket más országokban felhasználhatják, hogy ujjal mutogassanak Belgrádra, és azt mondják: „Lám, nem változtak, ugyanolyan militaristák, mint a múltban. Ez csak arról szól, hogy izmozni próbálnak, és megmutatni a szomszédaiknak, hogy még mindig képesek lennének visszavenni területeket, és ezt is akarják tenni.”
Ker-Lindsay úgy vélekedett, hogy első pillantásra úgy tűnhet, hogy a szerb katonai erősítés a számottevő szerb kisebbségnek otthont adó térségbeli országok, így Bosznia-Hercegovina és Koszovó ellen irányulhat. „Valójában azonban az utóbbi években a védelmi kiadások jelentős részét a szomszédos Horvátországgal való viszony mozgatta, ez még aggasztóbb” – mondta.
A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint a védelmi kiadásokat illetően Szerbia 2019-ben megelőzte a NATO-tag Horvátországot, és így a térségben már Belgrád költi a legtöbbet a hadseregére. Abban az évben 43 százalékkal emelkedett a szerb katonai büdzsé 2018-hoz képest, miután Oroszországtól légvédelmi ütegeket és más felszereléseket, Kínától pedig pilóta nélküli repülőgépeket vásároltak.
Vučić pártja áprilisban arra használta fel minősített többségét a parlamentben, hogy mintegy negyven százalékkal megemelje a védelmi költségvetést az eredetileg javasolthoz képest.
Ker-Lindsay szerint most valamelyest sérülhetett Szerbia nemzetközi megítélése, egyes nyugati országokban nem nézhették jó szemmel a katonai parádét, egyrészt mert a hasonló rendezvényeket a múlt részének tekintik, másrészt pedig az üzenete miatt.
Ehhez kapcsolódóan: Átpolitizált oltási kampány folyik Szerbiában isMilitarista populizmus?
Blagoje Grahovac geopolitikai elemző úgy vélekedett, hogy a katonai felvonulás leginkább belpolitikai populista célokat szolgált, az „állampolgárok lelkiállapotának militarizálását”. A szakember óva intette Szerbiát attól, hogy a szomszédos államokkal fenntartott barátságos kapcsolatok helyett csakis a fegyverekre alapozza a védelmét, ugyanakkor kijelentette, hogy nem tart jelentősebb konfliktus kirobbanásától.
„Ki háborúzhat ma a Balkánon? Senki. Ha valaki háborút indít, veszíteni fog. Sem az Európai Unió, sem a nemzetközi közösség nem engedné” – fogalmazott.
A legmegbízhatóbb becslések szerint legkevesebb 130 ezer ember vesztette életét a kilencvenes években a balkáni háborúkban, több millióan lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Sok szerb így máig rosszul van a katonai megoldások emlegetésétől.
Egy nappal a kragujevaci katonai parádé előtt helyiek egy csoportja megkoszorúzta a nácik által 1941-ben kivégzett csaknem háromezer civil emlékművét. Elmondták, hogy ezzel szélesebb körű háborúellenes üzenetet kívántak küldeni a kormány militarizmusának ellensúlyozására.
„Megint fenyegetünk valakit? Belpolitikai célból demonstrálunk erőt, vagy milyen okból?” – tette fel a kérdést Ljiljana Palibrk, az egyik szervező.