77 évvel ezelőtt lázadtak fel azok a romák, akik az Auschwitz-Birkenau közelében lévő úgynevezett roma családi táborban várták a kivégzésüket. Azonban a kövekkel, késekkel felfegyverkezett halálraítéltek megfutamították az SS-es őröket, így három hónapnyi életet nyerve még a családjaiknak. Történészek a Roma Ellenállás Napját a varsói gettófelkeléshez hasonlítják.
A romatábor az égbe ment
A nácik által megszállt lengyelországi Auschwitz volt a második világháború legnagyobb megsemmisítő tábora. A vasúti transzportokkal érkező zsidók nagy részét a vagonokról egyenesen a gázkamrákba vitték és meggyilkolták őket. Akiket életben hagytak azok a közép és kelet-európai romákkal együtt a táborban fogolyként dolgoztak tovább.
Csakhogy 1944. május 16-án futott volna be az első Magyarországról érkező transzport, méghozzá a cigánytáborba. Rudolf Höss táborparancsnok már áprilisban eltervezte, hogy a magyar zsidóknak csak úgy tudnak helyet csinálni, ha a romákat előbb megölik. Höss szerint a 6500 romának tehát mennie kellett, méghozzá a gázkamrákba.
A táborparancsnok terve azonban kiszivárgott, ezért a romák megtudták, hogy május 16-án ki akarják végezni őket a családtagjaikkal együtt.
Kövekkel, botokkal és késekkel küzdöttek a cigánytábor lakói a géppisztolyos náci katonákkal 1944. május 16-án.
Három hónap élet
1944. május 16-án hiába érkezett meg a német kommandó a családi táborhoz, a barakkokból a gongszóra senki sem jött elő.
„Nem jövünk ki! Ha akartok valamit, gyertek be!”
– kiabálták a romák az SS-őröknek, akik be is mentek a barakkokba és elkezdték kirángatni az emberek. A tábor kellős közepén néztek farkasszemet a kövekkel, botokkal és késekkel felfegyverkezett halálraítéltek 60 géppisztolyos SS-essel.
Az SS kommandó parancsnoka nem akart kockáztatni a túlerőben lévő romákkal szemben, ezért visszavonulót fújt, így a tábor lakói haladékot kaptak; ugyanis a cigányok lázadása annyira szokatlan volt az SS parancsokságnak amire semmilyen intézkedési terv vagy protokoll nem volt.
A cigánytábor lakói májusban nem kerültek gázkamrába, azonban a magyar zsidó deportáltak megérkezésével egyre kevesebb hely volt a lágerben, amely napról napra elviselhetetlenebb lett.
1944. augusztus
A lázadó cigánytáborból végül 1944. augusztus 1-re lett elege Heinrich Himmlernek, aki megparancsolta, hogy a munkaképes romákat szállítsák át Buchenwaldba és más nyugatabbra lévő koncentrációs táborokba.
A cigánytábor lakói még három hónapig tartották magukat az SS-el szemben. Augusztus másodikára csaknem 3 ezer nőt, gyereket és idős asszonyt végeztek ki a nácik.
A romák heves lázadását végül 1944. augusztus 2-án sikerült megtörni, pedig akkor már csak 2897 főként nő, gyermek és idős asszony volt csak a cigánytáborban, akiket végül az 5-ös krematóriumnál gyilkoltak meg. Ezen a napon összesen 21 ezer romát – köztük magyarországiakat is – gyilkoltak meg a nácik a különböző megsemmisítő táborokban.
Május 16-án világszerte a holokauszt roma áldozataira emlékeznek. Pontos adatok ugyan nincsenek, de a becslések szerint több százezer romát gyilkoltak meg a Porajmosban.
A magyar Országgyűlés alelnöke a Szabad Európának eljuttatott közleményében azt írta:
"Dicsőség és emlékezet azoknak a roma hősöknek, akik 74 éve ezen a napon bátran szembe szálltak a nácikkal, megmutatva, hogy érző és öntudatos emberek, akik a halál torkában is kiállnak önmagukért és társaikért. Aznap megmenekültek, de később másokkal, zsidókkal, politikai okból fogvatartottakkal együtt az őrült pusztítás áldozatai lettek. Alig néhányan térhettek vissza az élők közé! Az ellenálló romák tette legyen emlék örökre, itt a mi hazánkban és szerte mindenütt a világban" – írta Hiller István.