Eduard Florin Niga romániai utcai zsaruként soha nem fényképezett bűnügyi helyszíneket. Ehelyett két járőrözés között kérdésekkel bombázta a helyszínelőket: a kamerákról, a mélységélességről és filmjük érzékenységéről.
A rendőrakadémián a kevés erről szóló óra idején szenvedélyévé vált, hogy a fényképező lencséjén keresztül a legapróbb részleteket is meg tudta örökíteni.
„Nem akartam, hogy véget érjen az az év” – mondja Niga a kilencvenes évek közepén folyó rendőri képzéséről.
Két és fél évtizeddel később és a Nagy-Britanniába való bevándorlása óta szerzett elképesztő mennyiségű munkatapasztalattal a tarsolyában úgy látja, hogy „a szálak nagyon szépen összeérnek”.
Niga félelmet nem ismerve készített képeket hangyákról, bogarakról és más rovarokról, amelyekkel nemzetközi elismerést és hű rajongótábort szerzett magának az entomológusok, mirmekológusok és az amatőrök körében.
Makrós képei ragyogó, új megvilágításba helyeztek és szinte túlvilági megjelenést adtak több ezer „alulméretezett” – és gyakran alulértékelt – fajnak.
A Rhytidoponera metallica néven ismert zöldfejű vagy fémes pónihangya „profilképe”
Az északkelet-romániai Szucsáva régióból származó városi gyerek, Niga azt mondja, hogy a rovarok iránti rajongása a nagymamájánál töltött nyári vakációk idején kezdődött.
Gyakran csípték meg dongók és zengőlegyek, amelyeket – elmondása szerint – összetévesztett a hím méhekkel. Niga azt mondja, olyan sokszor csípték meg, hogy „most már komoly allergiám van, és nagyon óvatosnak kell lennem, ha méheket és darazsakat akarok fotózni a természetben”.
A mintegy háromezer fajból álló családba tartozó, fémes színű kakukkdarázs azért kapta a nevét, mert nem rokon fajok fészkébe rakja tojásait
Niga mintegy negyvenezer képet őriz a becslései szerint mintegy négyezer példányról.
„A hangyák után a tigrisbogarak a kedvenceim – mondja. – Lehet, hogy megnőttem, de nem nőttem fel.”
A tigrisbogaraknak éles szemei vannak, hogy elkapják a rovarzsákmányt. Emellett a rovarvilág egyik leggyorsabb sprinterei, lényegében vakon száguldoznak
„Ha egy tigrisbogár arcát látod… egy ilyen arcot csak az anyja tud szeretni – mondja Niga. – De abszolút gyönyörűek – a színük, a textúrájuk és az állkapcsuk formája.”
Azt mondja, évtizedekbe telt, mire rájött, hogy az apró bogarak, amelyek körülötte kavarogtak, amikor nagyanyja vidéki háza közelében úszkált, tigrisbogarak voltak. Ő és más gyerekek megpróbálták elkapni őket, de túl gyorsak voltak.
A kitűzéstől a fotózásig és a varrásig Niga a munka nagy részét otthoni stúdiójában, Londonban végzi
Niga a legtöbb mintát postán kapja entomológusoktól, akik bogarakat tanulmányoznak, vagy mirmekológusoktól, akik kifejezetten hangyákat tanulmányoznak.
A világ minden tájáról kap küldeményeket.
Hangyaportréit bűnözői arcképeknek nevezi, és kis posztereket szokott készíteni a fejjel és a faj nevével. „Az egyetlen, ami hiányzik, az a szám” – mondja Niga.
A széles körben elterjedt Camponotus nemzetségbe tartozó ácshangya, amely színezete miatt népszerű a hangyatartók körében
A hangyaportrék halott egyedekről készültek – mondja.
Általában etanolban vannak tartósítva. Napokig hagyja őket egy saját készítésű rehidratáló kamrában, mielőtt mikroszkóp segítségével rögzíti a fejet és az antennákat, és néha kinyitja az állkapcsokat, majd ismét hagyja megszáradni őket.
Ezután következik a fotózás.
„A fényképezés során több száz és több száz képet kell egymásra rakni, mert a mélységélesség olyan szűk” – mondja Niga.
Ez az Eciton hamatum néven ismert hadsereghangyafaj Mexikótól Dél-Amerikáig megtalálható. Arról ismert, hogy „élő hidakat” épít, így tudja ellepni a fákat és lárvákat zsákmányolni
Élő hangyát és más élő példányokat más fotózni – mondja.
Gyakran kapcsolatba lép az élő hangyák kereskedőivel, amiről azt mondja, hogy hatalmas üzlet.
Ezután óvatosan bánik a hangyákkal, gyakran letakarja őket egy átlátszó pohárral és egy sötét ruhával, „mert a vadonban a földben vannak, az odújukban, és ott érzik jól magukat”.
A levélszerű sáska vagy Phyllocrania paradoxa, amelyet Niga egy másik sáskával és rengeteg hangyával együtt háziállatként tart
A csápok mozognak; a téma nem fog mozdulatlanul ülni neki, „csak egyetlen lehetőség van a felvételre”.
„Meg kell győződnöm arról, hogy a hangya jól érzi magát, nem stresszel, mert az látszik a képeken” – mondja
A Trachelophorus giraffa néven ismert zsiráfbogár Madagaszkáron őshonos, a hímek nyaka kétszer-háromszor hosszabb, mint a nőstényeké
Azt mondja, hogy nagyon óvatos a példányok forrásait illetően, mert biztos akar lenni abban, hogy nem támogatja a gátlástalan gyűjtőket, akik figyelmen kívül hagyják a környezeti hatásokat.
„Nagyon törődöm a hangyákkal és más rovarokkal – mert az ökoszisztéma nagyon fontos részét képezik” – mondja Niga.
Miután a lánya megkérdezte a szemükről, Niga elmondta, hogy négy hangyafajt talált londoni kertjében. Világszerte több mint 12 000 hangyafaj létezik
Niga először utcai fotózással kezdett foglalkozni. Néhány képét a National Geographic és a Nikon is publikálta. Ezután kezdte el fotózni a városi vadvilágot, különösen Londonban.
Három vagy négy évvel ezelőtt egy helyi parkban a kislánya megkérdezte tőle: „Apu, hol vannak a hangyák szemei?”
Innen jött a bogarak „letartóztatási fotóinak” ötlete: ez logikus módja volt a lánya kérdésére adott válasznak – mondja.
Egy atka a bíborfarkú poszméh szemének közelében
„Csak amikor nagyon-nagyon közel kerültem hozzá a mikroszkóp objektívjével, akkor éreztem azt, hogy »Hű, ez király!« Mármint a textúra és a szín az apró szőrszálakban, amelyeket természetesen normális esetben nem lehet látni” – mondja.
Niga négy különböző fajt talált a saját kertjében, és valaki Németországból összehozta őt más hangyatartókkal.
„És lassan-lassan újra rákattantam a rovarokra” – mondja.
„Aztán eladtam az összes, utcai fotózáshoz szükséges felszerelésemet, kivéve a fényképezőgépet, és a makródolgokra koncentráltam.”
Niga azt mondja, hogy nemrég alakította át a saját maga által összerakott felszerelését egy második könyvre készülve. Viszont óvatos a projekttel kapcsolatban: „Nem akarom elkiabálni”
A Nagy-Britanniába való bevándorlás elképesztően változatos munkahelyekhez juttatta Nigát. Volt villanyszerelő, asztalos, autószerelő, mosogató, sőt még vécét is mosott London központjában, mielőtt megszerezte volna a tanári képesítést.
Azt mondja, hogy a közben elsajátított és konvertálható képességeket a bevándorlóéletnek és a munkás, építkező éveknek köszönheti.
Ezek közül néhányat saját makrófotó-stúdiójának létrehozásában kamatoztatott.
„Van egy saját magam által épített felszerelésem, és különböző világítási rendszerek, amelyek nem léteznek, így magamnak kellett elkészítenem” – mondja Niga.
Niga házi kedvenc imádkozó sáskája az ujján
Most – amellett hogy matematika- és angoltanár – Niga díjnyertes fotós és író.
A National Geographic a múlt hónapban felvette hangyaportréit 2021 legjobb állatfotólistájára.
A fotóit bemutató könyv, amelynek címe Ants: Workers of the World (Hangyák, a világ munkásai), tavaly jelent meg.
A pandémia óta online makrófotóoktatóként is tevékenykedik.
„A rovarok nagyon tetszenek, és van egy kívánságlistám, azt hiszem, több mint háromezer rovarról, amelyeket szeretnék megvásárolni és lefényképezni – mondja. – Szóval ez sosem fog abbamaradni.”