Bár az orosz törvények nem ismerik el hivatalosan a muszlim vallási bíráskodást, az észak-kaukázusi régiókban a vallási törvények rendszeresen felülírják a világiakat, amit különösen a családjogi perekben szenvednek meg a nők.
Egy Instagram-fiók, egy tetoválás, vagy akár csak egy egyedülálló lánytestvér is elég lehet ahhoz, hogy az anya ellen ítéljen gyermekelhelyezési per során egy észak-kaukázusi bíróság. Míg Oroszország többi részén a válások után a legtöbbször az anyához kerülnek a gyerekek, a muszlim többségű régiókban, Csecsenföldön, Dagesztánban és Ingusföldön ennek fordítottja a jellemző, mivel a bíróságok máig a vallási hagyományok szellemében működnek.
Patriarchális szokásjog
A kaukázusi bíróságok hivatalosan nem saría (muszlim vallási jog) törvényszékek, papíron az orosz törvények nem ismernek el saria párhuzamos jogrendeket a különböző régiókban. A tárgyalásokon azonban rendszeresen hivatkozási alapként kerülnek elő a vallási előírások és a helyi szokásjog előírásai.
Ehhez kapcsolódóan: Egy teljes nemzedékkel csúszik a nemek közti egyenlőségA Current Time hosszú riportban foglalkozik ennek következményeivel, amelyben több érintett nőt is megszólaltatnak. A saría és a hagyományos szokásjog hatása leginkább a válóperes és gyermekelhelyezési ügyekben érhető tetten: a hagyományos értelmezés szerint egy gyermek a születése után csak az apa családjának tagja, ezért ha egy nő elválik férjétől, a hagyomány szerint a gyermekeknek mindig a férjnél kellene maradniuk.
Bár ez nem minden esetben van így, a nők láthatóan komoly hátránnyal indulnak, amikor meg akarják kapni a szülői felügyeleti jogot. A Current Time riportja több példát mutat arra, hogy a bíróságok olyan morális előírásokra hivatkozva tagadták meg a gyermekfelügyeletet, amelyek egy egyházi törvényszéken lennének értelmezhetők.
„Életvitele nem felel meg a többség moráljának”
Az egyik nyilatkozó, Nina Ceretilova például több mint egy éve küzd sikertelenül azért, hogy találkozhasson a gyermekeivel. Korábban a helyi bíróság az anya életmódjára hivatkozva tagadta meg tőle a felügyeleti jogot: a dagesztáni bíróság helyt adott az exférj, Magomed Ceretilov érvelésének, aki szerint a nő „egészségtelen” morális környezetben nevelné a gyereket: ennek bizonyítására volt felesége Instagram-fiókját mutatta be, ahol „a szexre és nem hagyományos párkapcsolatokra” való utalások szerepeltek, de érvként szerepel a bírósági iratokban az is, hogy a nőnek tetoválásai vannak.
Nina Ceretilova
Ceretilova „erkölcstelen életvitelének” bizonyítékként fogadták el a gyerekek tanúvallomását, ami szerint Ceretilova szervezett olyan rendezvényeket, ahol alkoholt fogyasztottak és dohányoztak a fiatal résztvevők, és egy helyi együttes videóklipjét, amiben Ceretilova is szerepelt.
Ceretilova ezzel szemben elmondta: volt férje, akihez 18 éves korában ment hozzá, rendszeresen bántalmazta, még a terhessége alatt is. Ennek ellenére a bíróság a nővel kapcsolatban ítélt úgy, hogy „az életvitele és viselkedése nem felel meg a többség által elfogadott normáknak és szabályoknak”, ezért a gyerekek a férjhez kerültek.
A nő később fellebbezett az ítélet ellen, amit a dagesztáni legfelső bíróság meg is semmisített, ám a döntést máig nem hajtották végre, és a gyerekek az apjuknál maradtak.
Törvényesítette a gyermekrablást a bíróság
Egy másik nő, Zsanetta Tukajeva elmondta: válásuk után férje hét éve elrabolta idősebbik fiát, a fiatalabb gyermek pedig csak azért maradt nála, mert még szoptatta. 2020. márciusában pedig a csecsen főváros, Groznij bírósága úgy döntött, mindkét fiút az apjuknak kell adni, és korlátozni kell Tukajeva szülői jogait.
Zsanetta Tukajeva
A férj, Ruszlan Ibajev a bíróság előtt arról beszélt, hogy a feleség és annak családja a hagyományos morállal ellenkező módon él, hivatkozott például arra, hogy Tukajeva plasztikai műtéten esett át, ami szerinte ellentmond az iszlám vallásnak, és arra, hogy a nővérei is elváltak. A bíróság Ibajev javára hozott ítéletében nyíltan azzal érvelt, hogy „az apa viselkedése teljes mértékben megfelel a muszlim és csecsen hagyományoknak.”
Ceretilova ügyéhez hasonlóan a fellebbviteli bíróság később megsemmisítette az ítéletet, ám Tukajeva csak a kisebbik fiát kapta vissza, elmondása szerint volt férje az idősebb fiúval együtt eltűnt.
Az apa halála esetén elválaszthatják a gyermeket az anyától
Akhmet Jarljkapov orosz muszlim teológus a Current Time-nak nyilatkozva elmondta, miért éri hátrányos megkülönböztetés az elvált nőket az Észak-Kaukázusban a vallási és helyi kulturális hagyományok miatt. „Válás után a nő visszatér az apja házába, az ő klánjába. A gyerekekről azonban úgy tartják, az apa családjához tartoznak, ezért ott is kell maradniuk. Nevelheti őket akár a nagymama, a nagybácsi vagy bármelyik másik rokon is, de csak az apai ágon” – mondta. Jarljkapov hozzátette: a saría sokszor felülírja a világi törvényeket a régió bíróságain.
Ehhez kapcsolódóan: Hol a gyerek akarata a gyermekvédelemben?Olga Gnezdilova, az Emberi Jogok Európai Bíróságával (ECHR) együttműködő Legal Initiative nevű jogvédő szervezet ügyvédje elmondta: a bíróságok a vallási jogra nem hivatkozhatnak, ezért jellemzően az anya „erkölcsi karakterébe” kötnek bele.
Mint mondta, az észak-kaukázusi régiókban többször volt példa arra is, hogy az apa halála után a bíróság elvette a gyerekeket az anyjuktól, és az apa valamelyik élő rokonának adta őket. Az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy az ENSZ 1959-es, gyermekek jogairól szóló egyezménye tiltja a gyermekek elválasztását a szüleitől, ha arra nincs alapos indok. „A régió bírói semmilyen létező törvény alapján nem hozhatnának ilyen döntéseket, de jól tudják, hogy Oroszország legfelsőbb bírósága nem szívesen foglalkozik az észak-kaukázusi családjogi ügyekkel.”
Gnezdilova elmondása szerint voltak példák arra is, hogy az orosz fellebbviteli bíróságok gyakorlatilag jóváhagyták a helyi törvényszékek anyákat hátrányosan érintő döntését. Ez történt például a csecsenföldi Lujza Tapajeva perében: a nő elmondása szerint, férje halála után négy kislányát elrabolta apai nagyapjuk, hogy maga nevelhesse fel őket. Ezután Urus-Martan városi bírósága úgy döntött, a nagyapát illeti meg a gyermekfelügyelet joga.
Az ügy végül az ECHR elé került, ahol az orosz kormány képviselője amellett érvelt, hogy a bíróságok nem sértették meg a gyermekek jogait azzal, hogy a helyi szokásokra hivatkozva hoznak ítéletet. „Ha egy nemzetközi bíróságon az orosz hatóságok is a tradícióra hivatkozva magyarázzák, hogy nem sérültek az anya jogai, akkor mit várhatunk a kerületi bíráktól?” – tette fel a kérdést Gnezdilova.
Ehhez kapcsolódóan: „Nem kértem”: balkáni nők vallomásai a szexuális erőszakról