A délkelet-szibériai Domna település régóta katonaváros. A legtöbb helybéli csak a kábítószerben vagy a katonai szolgálatban látja a menekülést a régió sanyargató szegénységéből.
A katonaságon kívül nem sok lehetőség van ezen a szegényes településen, amely mintegy 35 kilométerre fekszik Csitától, a dél-szibériai Bajkálon túli régió közigazgatási központjától.
„Számunkra a katonai szolgálat a megélhetés legfőbb módja – mondta Alekszej, egy helyi. – Most új önkénteseket toboroznak. Szinte mindenki elment már a háborúba.”
Domna háború előtti, mintegy hatezer fős lakossága súlyosan megfogyatkozott, amióta Oroszország 2022 februárjában lerohanta Ukrajnát. Sok fiatalember önkéntesnek jelentkezett, vagy mozgósították, míg mások eltűntek, miután Vlagyimir Putyin elnök tavaly szeptemberben meghirdette a mozgósítást.
Egy ősi burját legenda szerint Domnát azon a helyen alapították, ahol egy leány sírt egy megölt harcosért. A helyiek szerint a város azóta is sír.
Domnának rossz híre van. „Éjszaka szinte lehetetlen odamenni” – mondta egy helyi taxisofőr
„Rengeteg embert mozgósítottak – mondta Alekszej, akinek nevét védelme érdekében megváltoztattuk. – Elvitték őket buszokkal. A bátyámat is elvitték. (…) Fiatal még, csak húszéves. (…) Más régiókból is hoztak ide mozgósított katonákat. Itt képezték ki őket, majd elküldték őket a háborúba.”
A településen található egy nagy katonai repülőtér, amely a 120. Vadászrepülő Gárdista Ezred bázisa és az orosz katonai szállító repülőgépek kiszolgálóközpontja.
„A pénz is jól jön”
Domnának kemény híre van.
„Éjszaka jobb nem menni oda – mondta egy taxisofőr. – A helyiek szemétládák, akik minden ok nélkül képen törölnek. Nincs normális munka. Minden a vasút vagy a katonai egységek körül forog. Csak megvesztegetéssel lehet munkát kapni. (…) Amint elkezdődött a háború, szinte az összes helyi férfit elvitték Ukrajnába.”
Egy másik taxisofőr, Szergej Anufrijev elmondta, hogy az utóbbi időkben sokat vezet Csita és Domna között, Ukrajnából szabadságra hazatérő katonákat szállít.
„Viszed őket, és olyan történeteket hallasz, amitől égnek áll a hajad – mondta. – Azt mondják, sok emberünk hal meg ott, és sok sebesültet is visszaküldtek. Bár fiatalok, de nem látsz életet a szemükben.”
A 22 éves Alekszandr Rjabcsenkót 2022. szeptember végén mozgósították. Rövid szabadságra tért vissza Domnába. Előtte munkásként dolgozott a légi bázison.
Egy falfestmény a falu katonai légi bázisa előtt
„Tüzérségi lövedékeket töltöttünk – mondta. – Normális munka volt, elégedett voltam. Havonta huszonötezer rubelt (94 ezer forintot) kaptam, ami elég volt kenyérre és cigarettára. De aztán jöttek és behívtak.”
„Talán el kellett volna szöknöm, amikor a hazám veszélyben volt? – tette fel a kérdést. – Nem, én hazafi vagyok. Azért mentem oda, hogy megvédjem. Persze a pénz is jól jön.”
Rjabcsenko 2022 novemberében Ukrajnában találta magát, a Bajkálon túli régió több mint nyolcszáz katonája mellett. Visszaemlékezett a megérkezésre a harci övezetbe.
„Azt ígérték, hogy Rosztovban kapunk kiképzést – mondta, utalva az Ukrajnával határos dél-oroszországi régióra. – De nem történt meg. Rosztovba repültünk a transzporton. Még azt is megengedték, hogy dohányozzunk a repülőn. Ez azért volt, mert tudták, hogy a fele társaság nem fog élve visszatérni. A tisztek nyíltan beszéltek erről előttünk. Mi hallgattuk őket és szívtuk a cigarettánkat. Félelmetes volt.”
Elmondása szerint az új katonákat a repülőgépről azonnal buszokba ültették, és Ukrajnába hajtottak velük.
„Az első alkalommal, amint megérkeztünk, azonnal lőttek ránk – emlékezett vissza. – Nyolc embert megöltek a helyszínen. A földre estek; magam is csak félig élve gondoltam: Itt fogok meghalni.”
„Enni kell”
„2016-ban csatlakoztam a Wagner zsoldoscsoporthoz – mondta a 48 éves Igor –, mert Domnában nem volt normális munka, és enni kell. Nem mehettem bányába dolgozni, mert börtönben ültem.”
Igor a helyi iskola előtt, a második világháborúban elesettek emlékművénél áll. Tavaly októberben egy fekete táblát helyeztek el az emlékművön, amelyet a „Donbász felszabadítására irányuló különleges katonai műveletben” – a Kreml megköveteli, hogy eufemisztikusan így nevezzék Ukrajna elleni invázióját – elesettek emlékének szenteltek. Az iskolában egy osztálytermet egy helyi férfiről neveztek el, aki a háborúban esett el.
A helyi iskolában egy fekete tábla őrzi a „különleges katonai műveletben” elesettek emlékét a MieinketNemHagyjukHátra hashtaggel
Sok helybélinek van priusza – mondta egy nő.
„Itt minden második embert bevittek már a rendőrök – mesélte. – Sokan közülük lopásért ültek. Valahogy meg kell élni. Az összes normális ember elmegy Csitába, és nem jönnek vissza.”
Igor lelkes támogatója a háborúnak, és ismételgeti a kormány narratíváit, miszerint Oroszország „megmenti a világot az amerikai és nyugati befolyástól”.
„Mire épül az országunk? – kérdezte. – A családra és a fejlődésére. Nézze meg, mi történik külföldön: mindenki meleg. De nekünk hagyományos családjaink vannak – apa, anya, gyerekek.”
„Visszajöttem szabadságra, és látom, hogy fiatal férfiak kóborolnak Domnában – folytatta. – Azt kérdeztem: Mit csináltok itt? A hazát kellene védenetek.”
Igor hozzátette, hogy hamarosan visszatér Ukrajnába.
„Sok embert temetünk el itt”
Év elején gyakorlatilag az egész falu eljött Alekszej Lukjanov Wagner-harcos temetésére, akit a kelet-ukrajnai Bahmut város közelében öltek meg, a háború legsúlyosabb harcainak színhelyén. Családjának soha nem mondták el halála részleteit.
„Rengeteg ember volt ott – mondta Krisztyina, a család egyik barátja. – Nem voltak különösebb jelei a háborúnak. Igyekszünk zászlók nélkül eltemetni a fiúkat. Ez a dolgok rendje. Lehet, hogy valaki meggyalázza a sírt. Végül is nem mindenki támogatja a háborút. És sok embert temetünk el itt.”
A kelet-ukrajnai Bahmut város közelében megölt Wagner-harcos, Alekszej Lukjanov domnai sírja
Senki sem tudja, hogy Lukjanov miért szerződött Wagnerhez – tette hozzá.
„Talán hazafiságból, talán a megélhetésért – mondta. – Az emberek úgy gondolják, jobb ott hősként meghalni, mint a drogoktól, ahogy a fél város. Minden barátja túladagolásban vagy valami más, a drogokhoz köthető dologban halt meg.”
Egy hónappal Lukjanov temetése után Domna eltemette egy barátját, aki a Kruglij (Gömböc) névre hallgatott.
„Öngyilkos lett – mondta Alekszandr, Kruglij egyik iskolatársa. – Előtte pedig, még októberben, egy másik srác a társaságából felakasztotta magát. Nem megyek bele a részletekbe, de a kábítószer volt az oka.”
Alekszandr elmondta, hogy a háború kezdete óta nyolc férfi halt meg iskolai osztályából kábítószerrel összefüggő okok miatt azokon kívül, akiket Ukrajnában öltek meg.
„Egymás után mennek el” – mondta.