Több ezer szervezetet, elképzelést, innovációt támogatott nemcsak a nyílt társadalom, az emberi jogok érvényesüléséért, hanem egészségügyi, oktatási fejlesztéseket is. Mégis szitokszót csinált belőle a Fidesz, akiket pedig segített politikussá válni. A Soros-alapítványok befejezik működésüket az EU-ban.
„Hiányozni fog” – mondja egy civil szervezet vezetője a Soros György által létrehozott alapítványoknak az EU-ból, így Magyarországról történő kivonulását értékelve. Nem a magyarországi Soros Alapítvány 1984-es megalakulása óta ideérkező több tízmilliárd forintnyi támogatás, hanem a szövetséges.
„Egyfajta közösséget alkotunk, amit a hálózatosodás támogatásával is erősített az alapítvány. Erősek voltak azok a szervezeti kapcsolatok, amiket az OSF munkatársai mentoráltak” – mondja L. Ritók Nóra, az elsősorban hátrányos helyzetű roma gyerekek oktatásával foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány vezetője.
Elvi ellenségek
Ahogy Soros támogatott civiljei – akik között egykor ott voltak a Fidesz vezetői és maga a Fidesz is –, úgy ellenfeleik is szövetségesek. Szlovákiában Mečiar, majd húsz év múlva Fico, a macedón Gruevszki és a Soros-ösztöndíjas, később, még első miniszterelnöksége idején is a Liberális Internacionálé alelnöki tisztét betöltő Orbán Viktor: a kelet-európai kis államok nacionalista vezetői démonizálták, politikai kampányaik célpontjává tették a hol magyarként, hol kozmopolita zsidóként megjelenített milliárdost – akinek az egyéni szabadságjogokon és aktív állampolgárságon alapuló nyílt társadalomról szóló ideája valóban elvi ellenfele az ő hatalomgyakorlásuknak – és támogatottjait, a „nemzeti szuverenitást veszélyeztető Soros-hálózatot”.
Elvi, mert gyakorlati ellenfele sosem tudott lenni. Nem ugyanaz a nagyságrend: hiszen például a kivonulásról szóló hír kapcsán az „utolsó Soros-katona távozásáról” gúnyolódó Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója egymaga (pár, szintén politikai kinevezett kurátortársával) tízszer akkora vagyon felett diszponál a Mathias Corvinus Alapítvány kuratóriumi elnökeként, mint amennyi támogatást Soros negyven év alatt adott Magyarországnak. Csak – ellentétben Sorossal – Orbán a magyar társadalom vagyonából osztott ki magának ennyit, több mint ötszázmilliárdot.
A Soros által támogatott nyílt társadalom legfőbb ellenfelének, Vlagyimir Putyinnak a civil szervezetek ellen hozott törvényeit 2017–18-ban a Fidesz-parlament is lemásolta. (Az Európai Unió Bírósága 2021 novemberében jogellenesnek találta a törvénycsomagot.) A populista szélsőjobb felé induló amerikai republikánusok egy része számára is közellenség a Demokrata Pártot és a progresszív amerikai baloldali mozgalmakat is nagy összegekkel támogató milliárdos. Benjámín Netanjáhú politizálásában is összefügg az izraeli bíróságok függetlenségének kikezdése és Soros támadása.
Mindezek dacára a plurális társadalmi berendezkedés civil lábát 37 országban támogató Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations – OSF) megszüntetik unión belüli programjaikat, a civil és jogvédő szervezetek támogatását – jelentették be augusztusban. „A jövőben eltávolodunk az európai belügyeket érintő ügyektől, és Európára csak a globális kérdésekben betöltött szerepével összefüggésben összpontosítunk” – írták levelükben, amelyről először lapunk adott hírt. A fókusz az USA és Afrika lesz.
Kinek sikerülhet a leválás, és kinek nem?
„Érvágás, de azért már évek óta az volt a gyakorlat, hogy a támogatottak nem kaphattak többet az éves költségvetésük harminc százalékánál” – mondja az OSF egy névtelenséget kérő volt vezetője.
Ezt megerősítette lapunknak L. Ritók Nóra és a régebben szintén komoly OSF-támogatásokat kapó Autonómia Alapítvány igazgatója, Nun András is. Az OSF Magyarországról Berlinbe történő, 2018-as elköltözése óta több egyeztetés is volt a támogatások majdani leállásáról.
Az Igazgyöngy bevételeinek az elmúlt években már csak pár százaléka jött az OSF-től, de Ritók Nóra kiemeli a Soros Alapítvány/OSI/OSF rugalmasságát: például amikor a pénzügyi válság idején bedőlt az Igazgyöngy számláját vezető takarékszövetkezet, az alapítvány gyorsan átvilágította őket, majd amerikai döntés nyomán rekordidő alatt kaptak több millió forint támogatást.
Az OSF az utóbbi években besegített az Autonómiának is, amikor önrészre volt szüksége utolsó nagyobb pályázataihoz. Az Autonómia is egyike annak a néhány régi partnerszervezetnek, amelyeknek két éve, kapcsolatuk lezárásaként búcsúpénzt – nekik 34 millió forintot érő dollárt – adott az OSF, amit nem kell projektre elkölteni, tartalékként, forgótőkeként használhatják.
A hazai szervezetek ugyanis tőkehiányosak, elmaradt a feltőkésítésük. Elenyésző azon szervezetek száma, amelyeknek van tartalékuk, hiszen alapvetően mindenki pályázatokból él, azokat pedig szinte kizárólag konkrét projektekre írják ki, a támogatást azokra kell elkölteni. Ráadásul a legtöbb pályázati támogatás tíz-húsz százalékát nem is adják oda előre, a szervezetnek kell megelőlegeznie. Szabad pénz nélkül nehéz a helyzet, tőke nélkül pedig lehetetlen fejlődni – mondja Nun András.
Nincs ilyen gondja az MCC-nek, amelynek még balatoni kikötője is van hatalmas részvényvagyona és ingatlanjai mellé.
Nun András szerint Soros kivonulása nem fogja megrogyasztani a nagyobb szervezeteket, mert alapvetően már nem ezekből a pénzekből éltek, 10-15 százaléka volt a költségvetésüknek. „Viszont veszít a szektor egy, a hazai civil világot nagyon jól ismerő szereplőt, aki rugalmas volt, és gyorsan tudott reagálni a helyzetekre. A pénz nem volumenében nagy, de minél gyorsabb, annál értékesebb.”
Más a helyzet azoknál a kisebb szervezeteknél, amelyek az OSF rendszeres támogatottjai voltak. Náluk probléma lehet, mert nem tudták megugrani azt, amit a Soros-birodalom elvárt tőlük az elmúlt években: hogy próbáljanak több lábra állni. „Nem hasznos, ha belekényelmesedsz abba, hogy mindig kapsz valakitől, amikor helyzet van, megmentenek” – mondja az Autonómia igazgatója. Úgyhogy szerinte lesznek olyan szervezetek, amelyek rá fognak menni a Soros-kivonulásra.
Főleg a romaügyben aktív, de nem polgárjogi, hanem valamilyen szakpolitikai alapon működő szervezetek lehetnek majd bajban – mondta egy másik, névtelenséget kérő megkérdezettünk. A romakérdés nehezebben eladható már, és hatalmas a verseny is az NGO-k között.
A szexuális kisebbségekkel foglalkozó szervezetek életképesebbek, a téma könnyebben megpályázható EU-s szinten. Forrásunk szerint az is segíti őket, hogy „ez egy új középosztálybeli platform, ahol világlátott, nagyon iskolázott és nagy networkkel rendelkező emberek visznek szervezeteket. – Ez pedig általában nem áll a roma szervezetekre, azok humán erőforrásban, kapacitásban hátrányban vannak. – Lehet, hogy az az elvárás, amit velük szemben támasztottak a több lábon állásról, úgy tudott volna megvalósulni, ha aktívabban alájuk nyúlnak. Nem csupán forrást adnak, hanem mentorálást, képessé tevést, és a hálózatosodást is jobban segítik, hogy egy kicsit meg tudjanak táltosodni, mert folyamatosan víz alá voltak nyomva.”
Annak dacára így van ez – mondja –, hogy az OSF régóta patronálja az empowermentet (képessé tevést) és a hálózatok támogatását. „Biztos, hogy részt is vettek ilyeneken, de nagy a fluktuáció, a szervezet sokszor nem tudta megtartani azt az embert, akit képeztek, segítettek. Nem olyan egyszerű szervezeti szinten beépíteni és megtartani ezt a tudást.”
Az Open Society Foundation budapesti épülete 2018. május 15-én, amikor az alapítvány vezetői bejelentették, hogy Budapestről Berlinbe költöznek
A nagy és profin marketingelt szervezetek, mint a Helsinki, a TASZ vagy a természetvédelemmel foglalkozó WWF, a személyi jövedelemadó egy százalékából és egyéb egyéni adományokból is sokat össze tudnak szedni, ami a roma szervezetek nagy részének nem megy. A hátrányos helyzetű, alapvetően roma gyerekekkel, családokkal, egy ideje már közösségekkel foglalkozó Igazgyöngy kivétel: az ő költségvetésük kétharmada már egyéni és céges támogatásokból áll össze. Ebben nemcsak vezetőjüknek a hvg.hu-n vezetett blogja segített, de maga Soros György is, aki nekik ajánlotta fel egy pár éve kapott nemzetközi emberi jogi díját.
Egy ligával lejjebb az utóbbi időben nagyon felfutott Erasmus-programok (nem a felsőoktatásiak) jelentenek forrást. Ez magyar lebonyolítású, a Tempus Közalapítványhoz kell pályázni. Sokan pályáznak – mondja anonimitást kérő forrásunk –, mert viszonylag könnyű a pályázatot megírni, támogatást szerezni. Viszont nemzetközi partnerséget kell létrehozni, „tehát betolják a szereplőket egy olyan elvárásrendszerbe, amibe egyébként valószínűleg nem mennének bele”. Különböző török, macedón, grúz stb. partnerségekbe állnak be, sokszor nyelvtudás nélkül, szakemberek tapasztalatcseréje, módszertanok kidolgozása címszóval.
Ezen kívül a már említett központi brüsszeli EU-s forrásokra tudnak rácsatlakozni a kisebb szervezetek, de egyedül vagy egy-két társszervezettel itt is esélytelen a pályázás.
Szociális területen dolgozó szervezetek a Máltai Szeretetszolgálathoz (amelyhez – és más egyházi szervezetekhez – az állami gondoskodás mind nagyobb részét szervezi ki a kormány) tudnak még pályázni.
„A szociális szektoron belül abszolút a Málta fújja a passzátszelet azzal, hogy alelnöke, Vecsei Miklós miniszterelnöki megbízott lett, így zsilipeli a pénzt a Máltába, onnan pedig osztja tovább” – mondja egy forrásunk. Sok szakmai kritika éri a szoclib kormányzás alatt is ismert szakembernek számító Vecseit és a korábban szintén Soros-támogatott Málta munkáját.
A Máltai Szeretetszolgálat által bonyolított, 2019-ben indult Felzárkózó Települések Program – elvileg – az ország háromszáz leghátrányosabb helyzetű településére terjed ki, de több forrásunk szerint csak a helységek töredékén hozott látható eredményt az eddig erre fordított több tízmilliárd forint. A Málta főleg egyházi vagy egyházhoz kötődő szervezeteket keresett meg (a kivételek egyike az Igazgyöngy, amely szintén a Málta partnere), sokuknak az adott településen korábban semmiféle jelenlétük nem volt, vagy éppen csak létrejöttek.
„A háromszáz legszegényebb település programja azt mutatja, hogy az állam nem tud szolgáltatni, ezekben a falvakban gyakorlatilag megszűnt létezni. Az alapszolgáltatótól elcsábítják a szakembereket pár tízezer forinttal nagyobb pénzért egy projektre, átveszik az intézményeket, ahelyett hogy megpróbálnák képessé tenni őket a működésre, és szociális, oktatási területen reformok lennének” – mondja egy szakember.
Támogatási fókuszok
Az OSF EU-n belüli romaprogramjait megvalósító Roma Initiatives nem szűnik meg. A Željko Jovanović vezette program Berlinből Brüsszelbe költözik, és létrejött egy Roma Fund is.
A Roma Initiatives jó ideje nem ad támogatást proroma szervezeteknek, csak olyanoknak, amelyeket romák vezetnek. A polgárjogi mozgalmakat szeretné katalizálni az egyes országokban, nem túl sok látható eredménnyel, erre adott ösztöndíjat több roma véleményvezérnek is Magyarországon (köztük az elhunyt Setét Jenőnek). Nem a kiválasztott támogatottak, inkább strukturális okok miatt, de a roma mozgalom most rosszabbul áll Magyarországon, mint a kilencvenes években, amikor számtalan roma civil szervezet működött. Közülük már a rendszerváltás óta sokat támogatott a Soros Alapítvány, amelynek az évtizedek alatt változott romaügyi támogatási filozófiája is. Az emberi jogi megközelítés állandósága mellett eleinte inkább megélhetési, foglalkoztatási projekteket támogatott, a kétezres években már megjelent a képessé tevés, a romavezető-képzés és a hálózatosodás támogatása is.
Az Orbán-kormány melletti Békemeneteket szervező és a Fidesz tavalyi parlamenti választási kampányát támogató Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) 2022-ban 637,6 millió forintból gazdálkodott (ebből 582 milliót az állami tulajdonú MVM adott), 2021-ban alig valamivel kevesebből.
Négymilliárdos a Városi Civil Alap (VCA), amelyet az állami Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. oszt szét. A támogatások nagy részét a Fidesz–KDNP-hez és kormányközeli üzleti körökhöz köthető szervezetek kapták közvetlenül a választás előtt és után.
A közösségi médiában kormánypropagandát terjesztő Megafon Központot működtető kft. 2022-ben 2,7 milliárd forint támogatást kapott. A kopasz oszt nevű kormánypárti Facebook-oldal arca pedig 2022-ben 634,4 millió forintot.
Állandó fókusza volt a Soros-alapítványok magyarországi támogatáspolitikájának az oktatás is, főleg az esélykiegyenlítő jó gyakorlatok támogatása. Tanodáktól kezdve alternatív pedagógiai módszerekig (Vekerdy Tamás sokáig kulcsszereplője volt az alapítvány ilyen tevékenységének) sokféle projektet segített. Arról már nem az alapítvány, hanem a mindenkori oktatásirányítás tehet, hogy a projektekből nagyon kevés a kormányok által megvalósított szakpolitika. Magyar Bálint kétezres évekbeli oktatási minisztersége alatt tudott leginkább intézményesülni a Soros Alapítvány által a rendszerváltás óta támogatott pedagógiai és oktatásszervezési innováció.
Magyarországon az utóbbi években – rendszeres támogatottjaikon kívül – főleg közösségfejlesztő kezdeményezéseket támogattak, elsősorban olyanokat, amelyek a demokratikus készségeket fejlesztik. Pécsett és Debrecenben forráselosztó központokat választottak ki, ezért jelent meg ez a két szervezet az utóbbi években az OSF kiemelt támogatottjai között. Ez a kormány csúcsra járatott sorosozó kampánya idején zajlott, a pécsi Emberség Erejével Alapítvány nem is tudott irodát bérelni munkájához. (A debreceni szervezet az Alternatív Közösségek Egyesülete volt.) Ők a korábbiaknál jóval kisebb összegű pályázatokon, alulról jövő kezdeményezések között osztották szét az OSF-től kapott keretüket. Ennek a programnak az utolsó eleme a civil szervezetek és a cégek közötti együttműködésre fókuszált.
Az OSF éves költségvetése a 2016-os 777 millió dollárról 2021-re 1,5 milliárd dollárra nőtt. Az OSF honlapján elérhető összegzés szerint ennek 0,6 százaléka jutott Magyarországra: az elmúlt hat évben 28,5 millió dollár, nagyjából tízmilliárd forint. Körülbelül ennyit költ évente – nem hat év alatt – a Fidesz a saját „civil” szervezeteire, csak azt a magyar adófizetők pénzéből. (Lásd keretes írásunkat.)
Ez a tízmilliárd forint körülbelül 150 különböző magyar szervezetnek jutott. A kormánypropaganda a dollárbaloldalról szóló narratíva jegyében hangsúlyozza, hogy a legtöbbet, kb. egymilliárdot a fővárosi önkormányzat kapta. Azt nem teszik hozzá, hogy 2020-ban egy válságcsomag részeként, a Covid-elleni – az állam által nem biztosított – védekezésre. Azt is elfelejtik megemlíteni, hogy egymillió dollárt a kormány is kapott Sorostól 2010-ben a kolontári veszélyes iszap-katasztrófa kárenyhítésére. Ekkor találkozott is Soros és Orbán, és az OSF képviselője ott is ült abban a kormánybizottságban, ami a pénz elköltéséről döntött.
Ebben a hat évben az OSF Magyarországon a legtöbb pénzt a demokrácia erősítését célzó pályázatokra szánta.
Nem nevetünk a végén
Soros György teljesen háttérbe vonult, fia, a Magyarországhoz apjánál érthetően kevésbé kötődő Alexander Soros lett a hálózat vezetője. Ezzel együtt jobban fókuszálnak a politikára, elsősorban a világpolitika Donald Trump fémjelezte változásaira.
„Soros megöregedett, és fokozatosan kiszállt a szervezet mindennapi irányításából – meséli lapunknak az OSF egy korábbi, névtelenséget kérő vezetője. – Alex benne volt a kuratóriumban már 2018-ban, de szép lassan, fokozatosan került a legfőbb döntéshozó pozíciójába. Az új vezetés úgy gondolja, hogy a mai világban más prioritásokat kell követni.”
Ilyen – Afrika mellett – elsősorban az USA, ahol Trump hatalomra kerülésének megakadályozása tűnik a legfontosabb célnak. „Ezenkívül a környezetvédelem az egyik nagyon fontos kérdés számukra. Ebbe nagyon sokat szeretnének belefektetni, és sok szervezettel szeretnének együttműködni.”
Alexander Soros az apjával
Már Soros György is aktívan lobbizott azért, hogy az Európai Bizottság vegye át az uniós civil szféra, a kisebbségek és a jogállamiság támogatását. „Ahol demokrácia van, ott elvileg nincs szükség egy olyan szervezet fenntartására, amelyik demokráciát promotál” – mondja forrásunk. Az volt az elképzelés, hogy az EU-ba való belépés után, illetve a demokratikus intézmények erősödésével ezeket a feladatokat átveszik a kormányok és az EU.
A kivonulás tehát egy tervezett folyamat volt, ennek részeként alig néhány évvel Magyarország uniós csatlakozása után, lényegében 2007–2008-tól a Magyar Soros Alapítvány fokozatosan be is szüntette a működését – hasonlóan több európai országban lévő alapítványához, például a litvánhoz vagy a horváthoz. „Soros azt gondolta, hogy elég jól mennek az ügyek, nincs szükség a korábbi formában fenntartani az alapítványokat” – mondja forrásunk. A magyarországi támogatások ekkor még nem szűntek meg, de a budapesti központú Open Society Foundation (az OSF elődje) nem elsősorban Magyarországgal foglalkozott, hanem az egész világon osztott támogatásokat.
Így jött el a 2010-es fideszes kétharmad, amikor az OSI nemcsak a kolontári kárenyhítésben működött együtt a kormánnyal, hanem az európai romastratégia elkészítésében is. (Magyarország ekkor fél évig az EU soros elnöke volt, ekkor született a stratégia.)
Aztán 2014-ben a kormány megtámadta és megpróbálta kriminalizálni a civil szervezeteket (ez volt az Ökotárs-ügy), és lassan elfogyott a levegő az OSI körül is. Sok civil szervezet úgy érezte, nem tanácsos az OSI-hoz pályázni, vele együttműködni. Hasonló a kormány stratégiája például a bíróságokkal kapcsolatban: a látványos megfélemlítés (ami a bíróságok esetében sem csak verbális: kinevezések, jutalmak révén egzisztenciális fenyegetés is társul hozzá) kevésbé politikus, a kormánnyal lojális működést eredményez.
A 2015-ben beinduló migránsozás pedig első számú, plakátokra kitett közellenségként jelenítette meg Soros Györgyöt (és szervezeteit, támogatottjait), majd jöttek a szövegszerűen is a putyini mintát követő külföldiügynök- és Stop, Soros!-törvények.
A fordulópont a ’18-as választás és annak újabb fideszes kétharmada volt. „Ekkor világosan látszott, hogy a kormány sorozatos támadásának az egész civil szféra és Soros ellen nem lesz vége” – mondja forrásunk, egy korábbi OSF-munkatárs. Hasonlóan a CEU utolsó hónapjaihoz, az tette ki a támogatásokat osztó szervezet tevékenységének jelentős részét, hogy próbáltak reagálni a kormány támadásaira és döntéseire. Ők viszont nem akartak beleállni egy politikai harcba Magyarországon – mondja.
„Amikor elkezdődött a sorosozás meg a Soros-listázás, az ember először talán megijedt, de aztán jó volt azokkal egy listán lenni, akik ezen szerepeltek – mondja L. Ritók Nóra. – Pluszerőt ad egy ilyen összefogás, hogy vannak nemzetközi szinten is, akikkel hasonló értékrenden osztozunk.”
Mindezek ellenére az Igazgyöngy – mondja a vezetője – úgy próbál a szociális, oktatási rendszerre hatni, hogy próbál együttműködni vele. „Rengeteg dilemma van ebben, mint például most a státusztörvénnyel is. Sokan kínlódnak, hogy mit csináljanak, hogy van-e értelme. De ha elvágod a szálakat az állami rendszer felé, akkor még kisebb az esélye a változtatásnak – idézi fel együttműködés és ellenállás örök dilemmáját L. Ritók Nóra. – Ha belemész, gyakorlatilag legalizálod ezt az egészet, ha meg nem mész bele, akkor elveszíted azt a lehetőséget is, hogy hassál.”
És sikerült?
Milyen szerepe volt abban Soros alapítványainak, hogy Magyarország autoriter, illiberális irányba fordult? Magyarországi támogatáspolitikája lassította, lassítja-e ezt a folyamatot, amely gyakorlatilag érdemi intézményi és civil ellenállás nélkül zajlott le az elmúlt évtizedben? Mégsem sikerült megerősíteni a civil társadalmat?
A civil társadalom bizonyos részei megerősödtek, más részei nem – mondja forrásunk, aki szerint az az egyik nagy probléma, hogy „az a fiatal generáció, amelyiknek az lenne a feladata, hogy tovább vigye Magyarországon ezt a civil tudatot, nincs jelen. Hiányzik több generáció a magyar civil térből. Elment, a másik része apolitikus, a harmadik része pedig bekerült egy olyan szakmába vagy körbe, ahol közelebb került ahhoz a politikai ethoszhoz, amit ez a kormány képvisel.”
Soros pedig nem akarta fölvenni a kesztyűt, nem akart politikai szkanderezésbe belemenni 2018-ban, inkább elvitte Berlinbe az alapítványát, az egyetemét pedig Bécsbe.
„Nehéz megmondani, hogy ez most Soros kudarca, vagy a magyar civil szervezeteké” – folytatja kérdezettünk. Soros valóban komoly befolyásoló erő volt itt a pénzével és a különböző programokkal, de „ha egy országban hiányzik az a civil kurázsi, hogy az emberek összeálljanak, és megpróbáljanak kitalálni dolgokat, hogy az ország egy másik irányba menjen, ehhez kevés Soros”.
Így végül úgy tanulta meg a magyar társadalom annak az embernek a nevét, aki egyik katalizátora volt a rendszerváltásnak, mint egy ördögi figuráét. „Sorosnak nem azt a tevékenységét ismerik, amit Magyarországon elkezdett csinálni, amikor létrehozta az alapítványt. Erről kevés információ van a társadalomban. Akik tanultak vagy közelebb állnak a demokratikus mozgalmakhoz, vagy olvassák a független sajtót, azok nyilván jobban értesültek, de az emberek nagy többsége csak ezeket a plakátokat és szitokhangokat hallja. Még az ukrajnai háborúval kapcsolatban is gyakrabban hangzik el Soros neve, mint az orosz megszállók atrocitásai. Ezzel nagyon lehet manipulálni egy társadalmat, és hihetetlenül nehéz szembeszállni vele, ha nem akarsz belerakni százmillió dollárokat egy ellenkampány megszervezésébe.”
Mert kérdés – teszi hozzá –, hogy „ez az ország megérte vagy megérné-e azt, hogy százmilliókat beletegyenek abba, hogy naponta megcáfolják az Orbán Viktor által mondottakat”.
Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója arról beszél, hogy a Soros Alapítvány nem csupán a nyolcvanas-kilencvenes, de a kétezres években is olyan innovációkat támogatott „a maga rugalmas módján az általa támogatott szervezeteken keresztül, ami abszolút Magyarország érdeke, és az itt élők érdekeit szolgálja. Azzal a reménnyel, hogy példát tud mutatni a kormányoknak, hogyan lehetne értelmesebben, hatékonyabban hozzányúlni azokhoz az ügyekhez, problémákhoz, melyekkel kapcsolatban bénultság látszik a mindenkori kormányzatok részéről.”
Hiányozni fog ez a fajta kockázatvállalás, rugalmasság, gyors reagálás és az, hogy lehetőséget adtak problémákra megoldásokat kidolgozó civil szervezeteken keresztül – teszi hozzá. „Sáfárkodhatott volna az ország jobban ezekkel a vívmányokkal, amelyek ezeknek a projekteknek, programoknak meg civil szervezeteknek köszönhetők, amelyek Soros-forrásból valósultak meg.”