Szibéria fenséges folyói mesés kincset rejtenek: aranyat. A nemesfém kiaknázása – illetve az, hogy a hatóságok nem tudnak vagy nem akarnak fellépni a környezetvédelmi normák betartásáért –megmérgezi a környezetet és ellenük hangolja a lakosságot.
Krasznojarszkból Kolbinszkoje faluba nagyjából 167 kilométer az út, ebből körülbelül száz kilométer aszfalt, a többi kavicsos. Az aszfaltúton nagy a forgalom, de amint rátérünk a kavicsosra, egy fenyőerdőbe jutunk, és hamarosan elérjük a Szejba folyót.
A folyó széles, néha örvényes, időnként nyugodt. A kanyarokban alig észrevehető a sodrás. Az egyetlen feltűnő a zavaros vize. Óvatosan leereszkedem a dombon egy tiszta, háromliteres edénnyel, hogy merítsek a vízből, anélkül hogy felkeverem az üledéket.
Kolbinszkojéban átkelek a Kuvaj folyó feletti hídon. Fogok egy második edényt, és megtöltöm vízzel. A Kuvaj vize tiszta. A Szejba vize olyan, mint a híg tej, vastag üledékréteggel az edény alján. Bár hivatalosan nem dolgoznak aranybányászok a folyó felső folyásán, ez az egyik jele annak, hogy mégis ott vannak. Néhány hónappal korábban pont fordított volt a helyzet: a Szejba vize tiszta volt, a Kuvajé pedig zavaros.
Oroszország aranytartalékainak egyötödét a Krasznojarszki területen bányásszák – évente mintegy hetven tonnát. Az aranybányászatot jellemzően nagyvállalatok végzik, bár vannak kisebb aranymosó csapatok is. A nagy aranybányász cégek gyakran nagy teljesítményű berendezéseket használnak, hogy kiemeljék az iszapot a folyó fenekéről. A folyópartok mentén több kilométernyi erdőt is felásnak. A természet ilyen érzéketlen semmibevétele nemcsak környezeti károkat, hanem tragédiákat is okoz.
2014-ben a Motyginszkiji területen található Partizanszkoje lakosai emberi falat emeltek, hogy elzárják a falujukhoz vezető bekötőutat. A kétségbeesésbe kergették őket a bányavállalatok, amelyek gyakorlatilag a hátsó kertjükben ástak. A vizüket megmérgezték, a kertjeiket, amelyekből megélhetésüket biztosították, kikotorták, és az állandó robbantások miatt repedések keletkeztek a házukon.
Bár a falut arany veszi körül, lakói szegénységben élnek.
A számítógép képernyőjén a szennyezett Kolba folyó egy 2020-ban készült képen
A Vasziljevszkij Rudnik aranybányászati vállalat kőbányát robbantott a falutól mintegy ötszáz méterre, a temető mellett. Az üzletemberek és az önkormányzat kénytelen volt kompromisszumot kötni, és megszületett a döntés: a falu összes lakosát elköltöztetik.
2019-ben a Karatuzi területen található Tajaty falu lakói panaszt tettek a regionális kormánynál a Jenyiszej Aranyvállalat aranybányászai miatt – tönkretették egykor érintetlen folyójukat.
A helyiek a Kazír folyó partján gyűltek össze, fejük fölött hatalmas transzparenssel, amelyen a következő felirat szerepelt: „Mi vagyunk a Tajatyi terület aranya”. A fotót elküldték a regionális kormánynak, mielőtt a helyzetükről szóló tudósítások terjedni kezdtek volna az interneten.
A regionális ökológiai minisztérium ellenőrzést tartott. Eredményeik azt mutatták, hogy a Nyizsnyij Tajaty folyón 18-szoros, a Kazír folyón közel négyszeres, a Verhnyij Tajaty folyón pedig 21-szeres mértékben túllépték a réz és az arany megengedett koncentrációját.
Mivel a Dremucska és a Mozsarka folyón is magas, a megengedett szintet meghaladó koncentrációt mutattak ki, a bányavállalatot megbírságolták. 2019 októberében történt a Kuraginszkiji terület legnagyobb aranybányászati katasztrófája, amikor egy átszakadt gátból kifolyó víz a Szejba folyóba ömlött és áradást okozott, ami 17 ember életét követelte, 27 másik pedig megsérült.
A legjobb szándékkal
Júliusban vitatta meg az Állami Duma az aranybányászatot lehetővé tevő törvényjavaslatot magánvállalkozók számára. Jelenleg csak jogi személyek bányászhatnak. A kormány támogatta a javaslatot, arra hivatkozva, hogy új foglalkoztatási lehetőségeket kíván teremteni.
Míg Oroszországban könnyebbé válik, a szomszédos országokban csak szigorodnak az aranybányászatot szabályozó törvények. Mongólia az ország területének mindössze harminc százalékára korlátozta az alluviális aranybányászatot, arra hivatkozva, hogy meg akarja védeni a lakosság számára létfontosságú természeti területeket.
Kínában teljesen betiltották az alluviális aranybányászatot, felismerve, hogy lehetetlen ellenőrizni a bányászokat, akik gyakran súlyos környezeti károkat okoznak.
Az árvíz
Kolbinszkijben nincs mobiltelefon-szolgáltatás; ez csak álom a helyiek számára. A falu történelme igen gazdag. Egy vadászházzal indult 1909-ben, aztán a Sztolipin-reformok után (amelyek lehetővé tették a parasztok számára, hogy növeljék földbirtokukat, megszüntették a zemsztvorendszeren alapuló közösségi falvakat, és megfizethető hitelt kínáltak a magánföldtulajdonhoz), az emberek elkezdtek ide járni.
Ezekben az években a falut Szkotoprogonyinnak (Jószághajtónak) hívták. A legenda szerint volt itt egy ösvény, amelyen Mongóliából Oroszországba hajtották a szarvasmarhákat. 1976-ban a falut átkeresztelték Kolbinszkojéra a közelben található folyó neve után. A vadfokhagyma, amely itt terem tavasszal, szibériai csemegének számít.
2020. június 7-én éjjel elkezdett áradni a Kuvaj folyó. A falu ötszáz lakosa közül több mint százhúszat evakuálni kellett. Az árvíz elöntötte a házakat, elsöpörve a kerteket és a melléképületeket. Mivel harminc ház állt víz alatt, a hatóságok kénytelenek voltak egy tanácsi épületben elhelyezni az embereket. Aki csak tudott, rokonokhoz költözött.
Olga Jeremenko, az egyik helyi bolt eladónője így emlékszik vissza: „Minden vízben úszott. A zöldségeskertek elpusztultak. Az alacsonyan fekvő épületeket elöntötte a víz, alig tudtuk megmenteni a szarvasmarháinkat. Voltak korábban is esőzések és árvizek, de ilyet még soha nem tapasztaltunk.”
A második napon, amikor a víz kezdett visszahúzódni, az áldozatok fejenként tízezer rubelt (103 dollárt) kaptak, de ez nem kárpótolta őket az árvíz okozta károkért.
A hivatalos beszámoló szerint az árvíz volt a hibás azért, ami a faluval történt. Az emberek más véleményen vannak: az aranybányászokat teszik felelőssé, akik szerintük feltörték a gátakat a folyásirányban, hogy le lehessen engedni a felesleges vizet az ülepítőtartályokból.
Egy gazdaság Kolbinszkojében
A hal már majdnem eltűnt
2021 szeptemberében szennyezett víz érkezett Kolbinszkojébe és Bolsoj Ungutba. A folyó hirtelen furcsa, sárga patakká változott, amely rengeteg agyagot sodort magával. A szivattyúk, amelyekkel az emberek vizet gyűjtöttek a szarvasmarháiknak és maguknak, eltömődtek.
A lakosság aggodalmai miatt a helyi hatóságok levelet írtak a járási, a területi és az ügyészi hivatalba. Alekszandr Litvinov, a kis Kabarozska turisztikai központ igazgatója – amely tíz kilométerre Kolbinszkótól, Novovasziljevka faluban található – bekapcsolódott az aktivizmusba.
„Amikor az aranybányászok elkezdték a folyóba engedni a hulladékot (…) szinte nem volt hal. Mondhatni, hogy összeomlott az üzletem. Korábban pért (egy lazacféle halat) és szibériai pisztrángot fogtunk. Manapság már ritkák, mivel a folyami halaknak tiszta vízre van szükségük. Ha szennyezés történik, az iszap, a lebegő anyag és az agyag leülepszik a fenéken, és a halak elmennek. Még ha fel is töltjük a folyót halakkal, kevés haszna lesz. Nincs táplálék” – mondja Litvinov.
Amikor a láthatóan szennyezett víz terjedni kezdett, Litvinov felvette a kapcsolatot a környezetvédelmi ügyészséggel, de semmi sem változott. A tisztviselők nem tudták – vagy nem voltak érdekeltek benne – kideríteni, ki a hibás.
Artyom Csernih, a Manszki terület vezetője volt az egyetlen tisztviselő, aki igyekezett segíteni. Ő volt a felelős azért, hogy több aranybányász pénzbírságot kapott, mások pedig elveszítették az engedélyüket. A folyó egy időre tisztább lett, de mivel az aranybányászat folytatódhatott a Kuvajban, a rossz vízminőség problémája újra megjelent.
A Kolba folyó Novovasziljevka falunál
A Kuvaj még mindig szennyezett. A bányaüzemeltetők által használt víztisztító berendezések időnként elromlanak, így a mérgezett víz és a szennyvíz lejut a falusiakhoz. Új regionális kormányzót neveztek ki, de még mindig nem világos, hogy mit várhatnak az új adminisztrációtól.
„Szerintem konfliktus van a vállalkozások és az itt élők között. Nincs szükségünk erre az aranyra. Mi csak élni akarunk” – mondja Litvinov.
Nem ő az egyetlen, aki aggódik a folyó állapota miatt. Vannak mások is, akik figyelemmel kísérik a víz minőségét, és gyakran küldenek képet a szennyezettségről az ügyészségnek. A legtöbben azonban tétlenek, úgy tűnik, nem érdekli őket a folyó közelgő elvesztése.
Az ügyészek megígérték, hogy ha panasz érkezik hozzájuk, vizsgálatot indítanak. Ám a helyiek nem biztosak benne, hogy az elmúlt néhány évben valóban történt-e vizsgálat.
A probléma az, hogy nem tudják tetten érni az elkövetőket. Általában a szennyezést elmossák, mire az ellenőrök megérkeznek. Litvinov szerint enyhülnének a problémák, ha a szövetségi tisztviselők megfelelő nyomon követési mechanizmusokat vezetnének be a helyzet monitorozására. Ezek az eszközök azonban drágák, a falusiak helyi szinten nem számíthatnak anyagi segítségre.
Nem csak arany
Maria Tyimofejevna Tyimosenko több mint hetvenéves. Szakmai életét a kolbinszkojei iskolában töltötte, az orosznyelv- és irodalomtanári állástól az iskolaigazgatói pozícióig jutott. Küzdött a tiszta folyókért, hosszú évek óta ismert társadalmi aktivista.
Tyimosenko szerint a falusiak soha nem kerestek munkát az aranybányákban sem most, sem a Szovjetunió idején. A jobb munkalehetőséget a fakitermelő vállalatok biztosították, a bányák távolabbról toborzott dolgozók alkalmazásához folyamodtak.
„A legtöbb szomszédunk favágóként dolgozott, és jó pénzt keresett. A partok mentén soha nem vágták ki az erdőt. Mindig legalább száz méterre, nem közelebb, mivel ez a föld beomlásához vezetne, ami lehetővé tenné a fenék feliszapolódását és a folyó sekélyebbé válását” – mondja.
„Ezt mindenki tudta, ezért védtük a folyót a magán-fakitermeléstől. Ma már senki sem harcol, mert nem ismerik azokat, akik engedélyt kaptak a munkára. Még a falu vezetője sem tud róla. Ugyanez a helyzet az aranybányászokkal. Egyszerűen belépnek a területre, és elkezdenek dolgozni” – folytatja.
A fakitermelő vállalkozás bezárása után, a kilencvenes években kis magánvállalkozások kezdték kitermelni a fát, majd kínai cégek következtek. A helyieknek fogalmuk sincs arról, hogyan jutottak engedélyhez. Csak azután látják a károkat, miután elmennek.
Kolbinszkoje környékén mindent kivágtak. Az erdő hiánya miatt nem maradtak vadászható állatok, a folyóban sincs élet. Korábban könnyen lehetett szürke tőkehalat fogni – egy édesvízi lazacfajtát –, amely a fő táplálékforrás volt. Most a szürke géb is eltűnt.
A használaton kívüli szórakozóközpont Novovasziljevka faluban, amely régen népszerű volt a halászok körében
Az embereket kiszakították az otthonukból
A falu vezetője, Natalja Lakomova szerint az a probléma, hogy neki mint a kormány képviselőjének gyakorlatilag nincs hatásköre. Nem tud érvényt szerezni az aranybányászati vállalatokra vonatkozó előírásoknak, annak ellenére hogy a rábízott területen vannak.
„Nemrég jöttek a falusi tanácshoz. Nem mutatkoztak be, és nem mutattak semmilyen dokumentumot. Csak annyit mondtak, hogy geológiai feltárásra jönnek, és segítséget kértek a szállással és a szakácsok felkutatásával kapcsolatban. Visszautasítottam. Miért kellene segítenünk nekik? Azonnal értesítettem a kerületet. A válaszuk az volt, hogy ők sem tudnak semmit” – mondja Lakomova.
„Az emberek attól is tartanak, hogy ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a zajmaiak. Amikor a bányászok aranyat találtak, az összes embert meggyőzéssel vagy erőszakkal rávették, hogy költözzenek egy másik faluba, ahol kétszobás lakást kaptak. Zsajmában mindenkinek saját földje volt, ahol lehetett gazdálkodni és zöldséget termeszteni. Ez volt a helyiek fő élelmiszerforrása – meséli. – Az embereket egyszerűen kiszakították az otthonukból, és elvitték őket.”
Kolbinszkoje falutanácsának vezetője, Natalja Lakomova
Oroszország egyre több folyót veszít el
A Manszki járás korábbi vezetője, Artyom Csernih továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet és tartja a kapcsolatot a helyiekkel.
„Az aranybányász vállalatok tevékenysége szövetségi felügyelet alatt áll – mondja. – De a szövetségieknek nincs elég szakemberük, ezért szorosan együttműködtünk mindenkivel. Értesítettük egymást, összehangoltuk az akcióinkat, együtt mentünk a bányatelepekre, hogy a vállalat ne legyen kitéve a sok ellenőrzés rémálmának.”
„Azt is biztosítottuk, hogy ne legyenek felügyelet nélkül, és ennek meglett a hatása. Az emberek és a környezet nem szenved kárt” – teszi hozzá.
Alekszandr Kolotov ökológus azt állítja, hogy az aranybányászat szennyvízrendszerré változtatja a folyókat. Szerinte a nemesfémek kitermelésére vonatkozó moratórium bevezetése azokon a területeken, ahol még nem bányásznak, és ahol a folyók nem szennyezettek, segíthetne megoldani a szibériai folyók problémáját.
Környezetvédelmi szervezetek javaslatokat nyújtottak be az orosz kormánynak, de azt a választ kapták, hogy az aranybányászatból származó bevétel túl fontos az állami költségvetés számára, nem fogják felfüggeszteni az engedélyek kiadását.
A Kolba folyó
Három nap alatt – június 5–7. között – a Krasznojarszki területen a szakértők tizenöt esetben állapítottak meg vízszennyezést. A környezetvédők panaszt küldtek a Roszprirodnadzor, a kormányzati környezetvédelmi felügyelőség jenyiszeji interregionális osztálya vezetőjéhez azzal a kéréssel, hogy végezzenek ellenőrzést.
„Úgy véljük, hogy a szennyezés az aranybányászat közvetlen következménye. Megállapításaink szerint jelentős környezeti károk keletkeztek Krasznojarszk területén.”
Hónapokkal később még mindig nincs válasz.
Az ellenőrzés a helyzetnek csak egy kis részére koncentrál, mivel nem terjed ki az északi régiók intenzív aranybányász területeire.
„Egyszerűen nincsenek meg az ehhez szükséges forrásaink – panaszolja Kolotov. – Vannak műholdfelvételek, bár ezek nem rögzítik az éjszaka megnyíló leeresztőket.”
Azonban még a rendelkezésre álló fényképekből is a pusztulás megdöbbentő képe rajzolódik ki, ahogy egyre több szibériai folyó vész el a bányászat miatt.
Az orosz bíróságok a műholdképeket sem ismerik el bizonyítékként. A bányaipar elleni sikeres fellépéshez a szakembereknek ki kell utazniuk a helyszínekre, vízmintát kell venniük, elemzést kell végezniük, és csak akkor lehet bírságot kiszabni, ha az eredmények a normális paramétereket meghaladó szennyezettséget mutatnak. Sok folyó nehezen megközelíthető területen található, amit a gátlástalan bányászok ki is használnak.
Ráadásul az aranybányászokat tájékoztatni kell az ellenőr érkezéséről – vagyis figyelmeztetni kell a farkast, hogy jön a vadász.
Utószó
Augusztus 2-án Kolotov képeket küldött nekem a Mana szennyezéséről – arról a folyóról, amelybe a Kolba, a Szejba és a Kuvaj ömlik. Elküldte a képeket a Roszprirodnadzor jenyiszejközi osztályának is.
A szabályozóhatóságoktól még mindig nem érkezett válasz.