Egy sokkoló közösségimédia-videón egy szabadtéri kosárlabdapályán folyó kutyaviadalt látni. Két pitbullszerű kutyát ereszt össze egy csoport fiatal, akik körbeveszik az egymást marcangoló állatokat. Az egyik kutya gyorsan a másik fölébe kerekedik, fogával ellenfele száját szaggatja, amelyet fájdalmas vonyítás kísér.
A következő jelenetet is mobillal vették fel, egy másik csoport fiatalt követ a kamera. Egy félhomályos utcán, sötét ruhában sétálnak, az arcukat elfedik a sapkák és az éj árnyai. Bekopogtatnak egy vidéki ház ajtaján, ahol a videón látható egyik állítólagos elkövető nyit ajtót.
„Bojanhoz jöttünk” – mondja nyersen a bandavezér.
„Én vagyok” – válaszolja Bojan megszeppenve.
„Mi ez a videó?” – kérdezi a bandavezér, és megmutatja Bojannak a videót. Az egymást szaggató kutyák sikoltásaitól recsegnek a mobil gyenge hangszórói. Rajzfilmeket idéző, eltúlzott rettenettel az arcán a cingár, 18 éves fiú meghunyászkodva hallgatja a fenyegető figyelmeztetést: „Figyelj, láthatod, hogy hányan vagyunk itt. Na figyelj, kiscsávó, megmondom, mit kell mondanod, te pedig megismétled. »Nagyon sajnálom, bocsánatot kérek, amiért kutyaviadalokat szerveztem. Soha többé nem lesz kutyám, és ez soha nem ismétlődik meg.«” Bojan szófogadóan megismétli a szöveget.
Jelenet a Facebook-videóból, amelyben a Levijatan tagjai kérdőre vonnak egy férfit, akit kutyaviadalok szervezésével vádolnak
A videót a Levijatan nevű csoport vette fel és posztolta. A felvétel 2017-ben kezdett el terjedni, amikor a társaság széttetovált, izmos tagjai elkezdték felhívni magukra a szerb média figyelmét az általuk készített „átnevelő” videókkal. Talán úgy lehetne leírni a Levijatant, mint a brit fasiszta Nemzeti Front és az amerikai székhelyű Állatok Etikus Kezeléséért Harcoló Emberek, a PETA kampányszervezet keverékét. Provokatív médiakampányaikról híresültek el.
„A Levijatan nemcsak egy mozgalom, hanem egy olyan gondolat, amely a nap 24 órájában meghatározza az életed” – mondja a szervezet tágas irodájában szürke karosszékében hátradőlve Pavle Bihali, a csoport negyvenéves alapítója és meghatározó személyisége.
A falon Ratko Mladić elítélt háborús bűnös stencillel felsprézett képe mellett ez a szlogen olvasható: „Smrt svima osim psima!” (Halál mindenkire, kivéve a kutyákat!) A közelben ruhaszárító áll, a szomszédos szobán kupacban állnak a ruhák.
Bihalit sokan gyerekszínészként ismerték meg, amikor egy kilencvenes évekbeli tévésorozatban a többieket szekáló szadista tinit játszott. Mostanra ő lett a szerb közélet legellentmondásosabb alakja. A sziklakemény izmaival és borotvált fejével képregényhősöket idéző Bihali arcán a leggyakrabban haragos kifejezés ül, de néha egy pillanatra elvigyorodik. Bunkó kinézete ellenére Bihali pusztítóan hatásos, sziporkázó intelligenciával, brutálisan teszi helyre ellenfeleit.
A 2015-ben alapított Levijatan Thomas Hobbes ikonikus politikai filozófiai művéről kapta a nevét. Mesterművében Hobbes tézise az, hogy a világ természetes állapota a káosz és a háború mindenki ellen. Hobbes szerint az emberek úgy tudnak megmenekülni ettől a káosztól, hogy politikai döntéseket hoznak, kompromisszumokat kötnek, feladják egyéni kezdeményezőképességük egy részét az állam javára, amely jogosítványokat kap a társadalom életét szabályozó közös szabályok megalkotására és hatalmat a betartatására.
A Levijatan kétes hírneve akkor kezdett nőni, amikor olyan, gyónós videókat posztolt, amelyben emberek a kamera előtt kértek bocsánatot, mert kegyetlenül bántak az állatokkal. Arra utasították őket, hogy keresztnevükön és vezetéknevükön mutatkozzanak be, mondják meg, hány évesek, hol laknak, majd ígérjék meg, hogy soha többé nem viselkednek így. A Levijatan néha elkobozta a háziállataikat, és állatorvosi ellátásban részesítette őket, mielőtt új gazdát talált volna nekik. A csoport közösségimédia-csatornái tele vannak sérült állatokról készült megrázó videókkal, miközben a Levijatan azt mondja, hogy megmentette és talpra állította őket.
„Általában olyanok ellen lépünk fel, akikről tudjuk, hogy nem fogják büntetőeljárás alá vonni – mondja Bihali. – Magyarul magunkra vesszük a feladatot, hogy megjelöljük őket, mert a törvény vagy nem akarja vagy nem tudja. Ha kiskorúról van szó, eltakarjuk az arcát, de felvesszük a kereszt- és a vezetéknevét, hogy az emberek tudják, hogy letépték egy kiscica fülét vagy eltörték a lábát. Ez teljesen legitim eszköz, amit a pedofilok, a nemi erőszaktevők és a szadisták ellen is alkalmazni kellene. És teljesen, teljesen jóindulatú.”
A Levijatan tagjai és a szélsőjobbos Csetnik Fiatalok tüntetnek Belgrádban 2021 júliusában
A Levijatan elkötelezett támogatói kulcsszerepet játszottak a sikerében. A csoport tagjai szerint amikor a Levijatan tippet kap, videóbizonyítékot kér, amelyet kiposztol a közösségi médiában, és további információkra vár. Egy-egy új incidens után „10-15-20 ember” lép kapcsolatba a csoporttal. A Levijatan megpróbálja megerősíteni az állításokat, hogy lássa, megállják-e a helyüket. Ha igen, akkor tagjai ellátogatnak az állítólagos elkövetőhöz, és vagy szigorú figyelmeztetésben részesítik, vagy további bizonyítékokat gyűjtenek, amelyeket azután átadnak a rendőrségnek.
Sokan azzal vádolták a csoportot, hogy sokkal tovább megy, és erőszakot alkalmaz, megfélemlít és büntet, amit Bihail határozottan tagad. „Őszintén szólva nem alkalmazunk erőszakot, mert nincs rá szükség” – mondja nyers pimaszsággal.
„Mit fogsz tenni? Ötvenen vagyunk, és verekedni akarsz? Még egy Kalasnyikov sem segítene.” A Levijatan egyik volt tagja, akivel a Szabad Európa beszélt, szinte ugyanazokkal a szavakkal tagadta, hogy a szervezet erőszakos lenne, mint Bihali.
Bár Bihali gyakran állítja, hogy a Levijatan egyetlen tagja ellen sem indult soha büntetőeljárás, 2020-ban a csoport egyik aktivistáját négy hónap börtönbüntetésre, valamint további tizenegy hónap házi őrizetre ítélték, mert bántalmazott egy férfit, aki a közösségi médiában sértő megjegyzést tett közzé Bihaliról.
Törvénysértő önbíráskodás
Sok szempontból a Levijatan törvénysértő önbíráskodása a szélesebb értelemben vett szerbiai állapotokat tükrözi.
Míg más posztkommunista államok, mint Magyarország és Lengyelország a nacionalista populizmus felé fordultak, Szerbia politikai rendszere inkább a posztkommunista Oroszországban megfigyelhető gengszterkapitalizmushoz hasonlít: széles körben elterjedt a korrupció, gyenge a jogállamiság. Mivel egy olyan országról van szó, ahol az elnök huligáncsoportokhoz fűződő kapcsolatai nyílt titoknak számítanak, az agresszió és az erő gyakran győz a párbeszéd és a kompromisszum rovására.
Szerbiában minden politikai irányzat kritikusai azt mondják, hogy a törvény csak ritkán vonatkozik azokra, akik erős politikai kapcsolatokkal rendelkeznek. A politikai apátia és kiábrándultság felváltotta a Slobodan Miloševićet eltávolító 2000-es forradalmat követő demokratikus optimizmust.
Bihali azt mondja, hogy mozgalma azért létezik, hogy kijavítsa a diszfunkcionális állam és a mélyen hibás jogrendszer által okozott igazságtalanságokat. Nemcsak az állatokat tekinti sebezhetőnek, hanem a nőket és a gyerekeket is, mindenkit, akit a csoport szerint az állam nem véd eléggé.
„A Levijatan mint eszme és jelenség alapvető fontosságú – mondja. – Különösen azokban az országokban, amelyek (…) normális társadalmakká akarnak válni. Ahhoz, hogy normális társadalom legyünk, figyelmeztetnünk kell a hatóságokat és az államot a rossz dolgokra.”
Bihali a néhai szerb kriminológust, Zlatko Nikolićot idézi, amikor a Levijatan küldetését magyarázza. „Az úgynevezett civil társadalmon belüli reakció, amely akkor nyilvánul meg, amikor az állam nem reagál az adófizetők és a polgárok elvárásaira és az őket zavaró kérdésekre – mondja Bihali. – Nagyon egyszerű. Ez a Levijatan.”
Bihali, akinek dédnagyapja, egyben druszája neves zsidó értelmiségi volt, szélsőjobboldali nacionalistaként jellemzi magát, bár gyakran vádolják azzal, hogy neonáci.
Bihali jobb alkarján tetoválás van, amely megegyezik az SS koponyájával és keresztcsontjaival, bár azt mondja, hogy ez valójában a keresztény ikonográfiából ismert Ádám koponyája.
A Levijatan irodájában legalább négy kelta kereszt van a falon, valamint egy Bihali telefonján, a náci pártra jellemző fekete-fehér-piros színekben. Bár elismeri, hogy ezek náci szimbólumok, azt mondja, hogy a kelta kereszteknek többféle jelentésük lehet.
„Olyan régóta léteztek már Hitler előtt is, hogy őrültség egyáltalán beszélni róla” – mondja.
„A kelta kereszt számomra a hit megőrzésének, a nemzet megőrzésének és az erő – különösen az erő –, valamint a fehér faj vagy bőrszín megőrzésének szimbóluma. De nem rasszista értelemben, nem úgy, hogy utálom a feketéket vagy ilyesmi. Nem, egyszerűen csak azt akarom, hogy a fajunk fennmaradjon. Ebben tényleg nem látok semmi ellentmondást, tényleg.” (Bihali csodálatát fejezte ki a nemzetiszocializmus iránt, de azt mondja, hogy Adolf Hitler tönkretette a mozgalmat.)
Bár sokak számára a szélsőjobboldali politika és az állatjogi aktivizmus kényelmetlen ágytársak lehetnek, Bihali szerint tökéletesen összeillenek. Korábbi interjúkban a Macdonald-triádra – egy pszichológiai elméletre – hivatkozott, amely szerint az állatok bántalmazása a szociopátia egy potenciális jelzője. Ezzel indokolta, hogy emberei miért célozzák meg az állatkínzókat. Az elkövetők, indokolja Bihali, nőket és gyerekeket is megtámadhatnak, őket pedig, akik a szerb nemzet zászlóvivői, hazafias kötelessége megvédeni.
***
Belgrádtól mintegy 95 kilométerre délre, Čumić városka szélén található az ország legnagyobb kutyamenhelye. A menedékhely egy sáros, kietlen földdarabon, egy keskeny út mellett terül el a közép-szerbiai hegyvidéken. A hatalmas kerítéssel körülvett területen kutyák sokasága kóborol, a placc tele van kis, fából készült ólakkal. Majdnem úgy néz ki, mint egy kutya-menekülttábor.
Dejan Gacic felügyeli a száraz szénabálák és a nagy zsákokban érkező, minőségi német kutyatápok szállítását. A köpcös, ötvenéves férfiból szinte árad a fásultság. Gacic elmondja, hogy a gondjaira bízott kutyáknak egyedül az etetése hetente hatezer euróba kerül. Bár a menhelyen meglehetősen spártai körülmények uralkodnak, a lakattal lezárt vaskapunál összegyűlt mintegy tizenöt kutya boldognak és barátságosnak tűnik, lökdösődve üdvözlik a látogatót.
A kutyák a Vucjak Menhelyen, amely a legnagyobb ilyen jellegű menhely Szerbiában
Gacic a Vucjak Menhely tulajdonosa (a Vucjak szerbül németjuhász-kutyát jelent), ez Szerbia legnagyobb menhelye az elhagyott és kóbor kutyák számára. Az 1997 óta működő Vucjakot Gacic és néhai édesanyja alapította, aki elkezdte befogadni az utcán talált, elhagyott kutyákat úgy, hogy hazavitte őket. A menhelyen jelenleg mintegy 1200 kutya él (bár Gacic nem biztos a pontos számban). A hely világszerte magára vonta az állatbarátok figyelmét.
A menhely több mint két évtizeden keresztül gond nélkül működött, ám 2021 júniusának egyik éjszakáján fegyveres, golyóálló mellényt és maszkot viselő rendőr kommandósok tartottak razziát a létesítményben. Az akcióról készült videófelvételek nagyon hasonlítanak arra, mint amikor egy nagy drogkartellen ütnek rajta.
A szerb belügyminisztérium által közzétett videón Gacicot fegyverrel fenyegetik az irodájában, majd a földre lökik és megbilincselik. Letartóztatása után a Levijatan élőben jelentkezett Facebookon, Bihali pedig azt mondta, hogy videófelvételeket találtak, amelyek bizonyítják, hogy a menhelyen elhanyagolták és bántalmazták az állatokat, és ezt továbbították a rendőrségnek. A Levijatan szerint Gacic, akit tizenhárom napig tartottak fogva, hagyta, hogy „a kutyák kannibalizmusban, saját ürülékükben fetrengve, betegségben pusztuljanak el, és saját kölykeiket ették”.
A Levijatan által megszerzett videókon beteg és sebesült, valamint elhullott kutyák tetemeit látni a sáros, dombos terepen, ahol a menhely fekszik. A felvételeket a menhely két korábbi alkalmazottja készítette. Bihali azt állítja, hogy a videókat az állatok jólléte miatti őszinte aggodalomból küldték neki. Gacic viszont azt mondja, hogy egy másik alkalmazott szerint a videókat készítő páros pénzt ígért, ha a kamera előtt Gacic ellen vall, amit visszautasított.
Bár Gacic elismeri, hogy a kiterjedt birtokán élő kutyák néha marakodás vagy betegség miatt elpusztulnak, és hogy a kutyák nagy száma miatt néha több napig is eltart, amíg észreveszik a sebüket vagy a tetemüket, azt állítja, hogy a terhelő videókon szereplő jeleneteket szelektíven vették fel, hogy torz képet fessenek az ottani körülményekről.
Azt mondja, pontosan tudja, hogy a Levijatan miért őt vette célba. Szerinte köztudott, hogy menhelye külföldről kap adományokat – amelyek a júniusi rajtaütés előtt átlagosan havi 45.000 dollárt tettek ki –, és úgy véli, hogy a Levijatan valódi szándéka az volt, hogy kiszorítsa őt, átvegye a menhelyet, majd hasznot húzzon a külföldi pénzből.
„Tudom, hogy a céljuk az adományok megszerzése volt, mi más lehetett volna? – mondta feldúltan. – Ha őszinte szándékaik lettek volna, akkor előbb idejöttek volna, hogy kérdezősködjenek: Hé, emberek, információink vannak arról, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan kellene. Bejöhetnénk, hogy megnézzük, mi a helyzet? Bárki körülnézhet, ahogy önök is tették. De soha senki nem kérdezett a kutyák jóllétéről. A mai napig senkit sem érdekelnek azok a kutyák.”
Dejan Gacic (jobbra), a Vucjak Menhely tulajdonosa az egyik dolgozóval, Uros Rankoviccsal
„De Bihali valamit nem vesz észre – teszi hozzá. – Ha tönkreteszi a menhelyet, ha tönkreteszi ezeknek az állatoknak az életét, az nem jelenti azt, hogy bárki is adományokat fog küldeni neki, mert látják, hogy őrült. Náci tetoválás, mogorva tekintet, Porschéval járkál, és most meg ő az állatok védelmezője? Adja el az egyik Rolexét, nyisson egy kis kutyamenhelyet, és mutassa meg mindenkinek, hogy kell ezt csinálni.”
Bihali valóban közismert rongyrázó életmódjáról. A helyi bulvárlapok részletesen dokumentálták a csillogó Rolex órák és a csúcskategóriás sportkocsik iránti vonzalmát. Mindez felerősítette azt a gyanút, hogy közvetlenül részesül a Levijatan által kapott adományokból. (Amikor állítólagos gazdagságáról kérdezték, Bihali azt mondta, hogy gazdag családból származik, és fiatalabb korában sok évet töltött kaszinók vezetésével, amit rendkívül jövedelmező munkának nevezett.)
Bár egyetlen állatot sem vittek el a menhelyről, Gacicot állatok bántalmazásával, elhanyagolásával és megölésével vádolják; akár három év börtönbüntetésre is számíthat.
A férfi minden vádat tagad, és rengeteg helyi támogatója van. Néhány nappal a letartóztatása után a menhely támogatói összegyűltek a közeli Kragujevacban, és a médiának nyilatkozva megerősítették, hogy Gacic „jellemes ember”. Állítása szerint egyetlen állami vagy rendvédelmi alkalmazott sem tette be a lábát a birtokára, mióta kiengedték az őrizetből. A menedékház előtti nedves talajon készült interjú végén Gacic még mindig keserű és dühös Bihali miatt. „Ennél az embernél nagyobb gonosszal még nem találkoztam” – mondja.
Érzelmi kérdés
Az állatvédelem erősen érzelmi kérdés Szerbiában. Szerte az országban számtalan kutya kóborol a városok utcáin, csak Belgrádban becslések szerint húszezer. A közösségi oldalak tele vannak elveszett háziállatokról és olyan állatokról szóló posztokkal, amelyeknek új otthonra van szükségük. A bántalmazásról és elhanyagolásról szóló történetek sajnálatosan gyakoriak. A nem hatékony igazságszolgáltatási rendszer nem nyújt megfelelő védelmet az embereknek, nemhogy az állatoknak, ami azt jelenti, hogy a bántalmazók gyakran büntetlenül élhetnek.
Míg a Levijatan – kritikusai szerint – törvénytelen bűnözők gyülekezete, akik bírónak, esküdtnek és hóhérnak nevezték ki magukat, támogatóik szerint valódi közszolgálatot végeznek, és kompenzálják az állam működési zavarait.
Egy a több ezer kóbor kutya közül Belgrádban
Kétségtelen, hogy a Levijatan sok állatot mentett meg. Az egyik kutyát például, amelyet a csoport oltalmába vett, baltával okozott fejsérüléssel találták. A Levijatan közösségi médiafelületein számos videó dokumentálja, hogyan ápolták és gyógyították meg.
Bihali szerint a csoport több száz állatot mentett meg, bár mások szerint ezek a számok túlzók. Bihali vezetése alatt a Levijatan nagy és odaadó táborra tett szert. A csoportnak mintegy 355.000 követője van Facebookon és Instagramon, és néhány szerb híresség nyilvánosan is kifejezte támogatását. A Levijatan már-már szubkultúrává nőtte ki magát, a támogatók a csoport márkájával díszített ruhákat és kiegészítőket viselnek, sőt egyesek a testükre tetováltatják a jellegzetes boxer-mancs logót is.
A Levijatan nagy és hűséges rajongótáborával a háta mögött még a politikával is kacérkodott. 2020-ban a csoport politikai pártként jegyeztette be magát, és Bihali jelöltként indult a parlamenti választásokon (amelyeket a legtöbb ellenzéki párt bojkottált az általuk igazságtalannak tartott választási feltételek ellen tiltakozva).
Bihali (középen) azt mondta, hogy a görög szélsőjobboldali párt, az Arany Hajnal inspirálta
A választásokon induló huszonegy párt közül a Levijatan a tizenhatodik helyen végzett, miután a szavazatok 0,7 százalékát szerezte meg. Mindössze három pártnak sikerült átlépnie a parlamentbe jutáshoz szükséges, háromszázalékos küszöböt: a két fő párt, a kulturálisan konzervatív és nacionalista tömegpárt, amelyek ebben az évszázadban uralták a szerb politikát; Aleksandar Vučić elnök kormányzó Szerb Haladó Pártja (SNS), amely a szavazatok hatvan százalékát szerezte meg, és Slobodan Milošević egykori pártja, a Szerbiai Szocialista Párt, amely a második helyen végzett.
Mivel a centrista ellenzék széttöredezett és belharcok marcangolják, az elmúlt években megerősödtek és megszaporodtak az olyan szélsőjobboldali csoportok, mint a Levijatan, amelyek a Milošević-rezsim bukása óta az utcai politika egyik fő megtestesítői. Az állandóan jelen lévő futballultrák mellett a mindenkori legdominánsabb csoport általában más és más. A kétezres évek elején az Obraz (Becsület) klerikofasisztái, majd később az 1389 Mozgalom, az oroszországi Nasi mozgalomhoz hasonló ifjúsági csoport volt a meghatározó.
Napjainkban már sokkal tagoltabb a kép, és az olyan csoportok, mint a Levijatan, a Srpska Desnica (Szerb Jobb) és a Srpska čast (Szerb Becsület) a legismertebbek. Számos szélsőjobboldali csoport Szerbiában a Milošević leváltását követően kialakuló liberális civil társadalom ellenpólusaként jött létre, és a legtöbbjüknek ugyanazok a nézetei: elutasítják Koszovó függetlenségének elismerését, ellenzik az olyan progresszív elveket, mint az LMBT-jogok, és a „hagyományos értékek”, például a patriarchális családszerkezet és az ortodox kereszténység propagálását támogatják.
A Levijatan sem különbözik ettől. Tüntetéseket szervezett a menekülttáborok előtt, Bihali pedig a „nagy csereelméletről” beszél, amely szélsőjobboldali körökben népszerű elképzelés, miszerint a „fehér” európaiakat nem európaiak váltják fel. A Levijatan erős érzéke a vizuális márkaépítéshez és Bihali jó médiaérzéke a ma aktív hasonló csoportok közül a legjelentősebbé tették a szervezetét. A politikailag naivak számára az állatjogok védelme erős „kapudrognak” bizonyult.
Bihali korábban azt nyilatkozta, hogy a görög szélsőjobboldali pártot, az Arany Hajnalt tekinti olyan modellnek, amelynek megvalósítására törekszik, mert a korábban peremen lévő csoport sikeresen integrálódott az országos politikába. Elmondta, ő is ezt akarja tenni, mert „a rendszeren kívül maradva nem tudja megoldani a rendszerszintű problémákat”.
Erőszakos múlt
A 31 éves Boris Knezevic tapasztalt szélsőjobboldali aktivista, közvetlensége hosszú bűnlajstromot fed el. Knezevic 2020 és 2021 között a Levijatan tagja volt. Ő volt az, aki négy hónapot töltött börtönben testi sértésért.
A közép-szerbiai Kragujevac városában lévő otthonában, ahol jelenleg házi őrizetben van, meleg papucsot kínálnak a vendégnek, a dohányzóasztalon pedig italok és rágcsálnivalók várják. A nappalit a csetnikek, a II. világháború idején a Balkánon harcoló királypárti és szerb nacionalista gerillák egy csoportja előtt tisztelgő emléktárgyak díszítik.
Knezevic azt mondja, hogy vonzódott Levijatan nacionalista politikájához és az állatok jólléte iránti érdeklődéséhez, de kiábrándult, amikor rájött, hogy mindez csak látszat. Bihali csak a saját önös érdekeivel törődik, mondja, nevezetesen a csoport által kapott adományokkal, és a Levijatan nyilvános szerepléseivel csak az egóját masszírozza.
Boris Knezevic a kragujevaci otthonában
A Levijatan gyakran fordul a nyilvánossághoz adományért, amiről Bihali határozottan állítja, hogy kizárólag a csoport működésére és a bántalmazott állatok gondozásának költségeire fordítják. Bihali szerint az adományok összege változó, de jellemzően hatszáz euró (687 dollár) és 1500 euró (1718 dollár) között van havonta – a legjobb esetben kétezer euró.
Knezevic szerint a Levijatanba érkező adományok összege a valóságban sokkal magasabb. Azt mondja, hogy a csoport 2020-ban kilencmillió szerb dinár (87.000 dollár) adományt kapott, ami havi 7250 dollárnak felel meg. Ez lényegesen több, mint Bihali becslése.
Knezevic szerint a legnagyobb adományok Bihali magánszámlájára érkeznek, míg a kisebb adományok két, a Levijatanhoz kötődő számlán kötnek ki, amelyek kedvezményezettje a Levijatan Mozgalom Alapítvány és a Levijatan Szerbia Mozgalom.
Knezevic az állításokat alátámasztandó képernyőfotókat mutatott be a két Levijatan-számla részleteiről, amelyeken a bankszámlaszámok, Bihali teljes neve (Pavle Bihali-Gavrin) és személyi igazolványának száma látható.
Bihali nem kívánta kommentálni Knezevic állításait, de „töröknek” (ez Szerbiában gyakori nacionalista szitokszó) és hazugnak nevezte. (A két férfi között mélyen ellenséges a viszony azóta, hogy Knezevic 2021 augusztusában kilépett a csoportból.) Míg Bihali bagatellizálja Knezevic szerepét a csoportban, Knezevic számos – állítólag Bihalitól származó – WhatsApp-üzenetre utal, amelyekben „testvéreként” emlegeti őt, és hangsúlyozza a mozgalomban betöltött fontosságát.
***
Levijatan irodája egy pazar, II. világháború előtti épületben található, néhány házszám választja el a legnagyobb szerbiai újság, a Politika székházától. Sötétszürke falait fasiszta és nacionalista jelvények díszítik. Az egyik sarokban fekete filccel firkált kelta keresztekkel díszített ütőkollekció támasztja a falat, mellette egy asztalon nagy vadászkés és több gumibot hever. A szoba szemközti sarkában zongora áll. Amikor a zongoráról faggatják, Bihali visszafogott mosollyal néz a hangszer felé, és vágyakozva magyarázza, hogy gyerekkorában zongorázni tanult.
Náci tetoválásaik és zsarnoki módszereik miatt könnyű lenne leírni a Levijatant, és egy újabb, peremre szorult csoportként jellemezni, amelynek kevés a nyilvános támogatása vagy befolyása. Az igazság azonban valószínűleg egy kicsit bonyolultabb.
Régóta gyanítják, hogy a Levijatant – a hasonló csoportokkal együtt – aktívan támogatja a szerb állam. Szakértők szerint bábként használják őket, hogy segítsék titokban alakítani a társadalmi közbeszédet, és eltereljék a haragot, amely egyébként a kormány kudarcaira irányulna.
Azzal, hogy a Levijatan részt vett a 2020-as, megkérdőjelezett tisztaságú választásokon, egyfajta legitimitást adott a szavazásnak és a kormánypártnak – legalábbis segített azt a látszatot kelteni, hogy tisztességes volt a verseny.
A Levijatan tagjai, köztük Bihali (középen, összefont karral) egy migránsellenes tüntetésen a belgrádi Obrenovac kerületben 2020 májusában
A szerb állam és az alvilág együttműködése hosszú múltra tekint vissza, egészen a jugoszláv korszakig nyúlik, és a kilencvenes években a labdarúgóultrák kooptálásával folytatódott. Bihali tagadja, hogy titkos kormányzati kapcsolatai lennének, és ezt az állítást Knezevic is megerősíti.
„Ha valóban lennének állami kapcsolatai, nem lennék fogságban. Ez azt jelenti, hogy nem az ő emberük – mondja Knezevic. – Ha vannak is kapcsolatai, azok csak jelentéktelenek. Vagy nem akarja mindenáron felhasználni.”
„Aleksandar Vučić autoriter-maffiózó rendszere szélsőjobboldali csoportokat használ fel (…) a politikai ellenfelek megfegyelmezésére – írja e-mailben Jovo Bakić szociológus, a Radikális Baloldal Pártjának alapítója. – Valójában több szélsőjobboldali csoport, mint például a Levijatan vagy a Srpska Desnica teljes mértékben a rezsim szolgálatában áll (…) A jelenlegi rezsim akkor használja a jobboldali csoportokat, amikor arra van szükség, hogy elterelje a figyelmet az országban zajló fontos eseményekről és arról a nehéz életről, amellyel a szerbiai lakosok nap mint nap szembesülnek” – írta.
„Ragadozók, erőszaktevők, pedofilok (…) oda mennek, ahol tudják, hogy nem számítanak semmiféle ellenállásra – mondja Bihali. – Mi vagyunk az ellenállás. Ezért vagyok biztos abban, hogy minden átalakulóban lévő országnak szükség van a saját Levijatanjára, mert mi biztosítjuk ezt a fajta békét azoknak, akik nem mindig számíthatnak a rendőrségre vagy az államra.”
Miközben a Levijatan azt állítja, hogy az állam működési zavarai és törvénytelensége ellen lép fel, valójában csak egy tünete annak – és akciói tovább állandósítják ezeket a rendszerszintű torzulásokat. Hobbesi értelemben a Levijatan talán inkább a kaotikus „természeti állapot” jelzője, mint annak a politikai és polgári társadalomnak a kifejeződése, amelynek létre kéne jönnie.
Közép-szerbiai otthonában, nacionalista emléktárgyakkal körülvéve a Levijatan egykori tagja, Knezevic azt mondja, hogy Bihali belépése a nemzeti politikába csak egy újabb pénzlenyúlós átverés.
Telefonja üzenetlistáján, amelyet megmutatott a Szabad Európának, szerepel a Bihalitól állítólag 2021. augusztus 2-án érkezett üzenet. Ebben – vélhetően – Bihali azt írta, hogy „mindannyian keresni fogunk”, és „101 százalékot”.
Néhány üzenettel később hozzáteszi: „A KG (a kragujevaci) politikába való belépéssel – már majdnem megvan az alku – 35.000-40.000 dináros (338-387 dollár) igazgatótanácsi juttatásra készülhetünk fel fejenként”, és „három pozíció 120.000-t hoz”.
A Knezevic telefonján lévő üzenetek megtekintése mellett a Szabad Európa képernyőfotókat és az üzeneteket görgetve egy videót is készített a Knezevic és Bihali közötti teljes beszélgetésről. Az üzenetek ugyanarról a telefonszámról érkeztek, amelyen a Szabad Európa Bihalival is kapcsolatba lépett.