Szlovákiában szétesett a négypárti koalíció, a jobbközép Szabadság és Szolidaritás (SaS) kilépett a kormányból, miniszterei lemondtak, parlamenti képviselői ellenzékbe vonulnak, az országban kisebbségi kormányzás következik. Pozsony Ukrajnát támogató és az Orbán-rendszerrel szemben is kritikus álláspontja azonban valószínűleg megmarad. Legalábbis egy darabig, hiszen az előrehozott parlamenti választás sem teljesen valószínűtlen.
A Szabad Európa is beszámolt arról, hogy a szlovák kormánykoalíción belüli konfliktus miatt távoztak posztjukról a libertariánusnak is nevezett SaS tárcavezetői. Hétfőn benyújtotta lemondását Mária Kolíková igazságügyi és Branislav Gröhling oktatási miniszter, valamint Ivan Korčok külügyi tárcavezető is távozik. Az SaS elnöke, Richard Sulík gazdasági miniszter még múlt héten lemondott. A négypárti koalíció lényegében szétesett. A kormányt ettől kezdve az Igor Matovič vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO), a Boris Kollár parlamenti házelnök által irányított Sme rodina (Család Vagyunk) és a gyakorlatilag felbomlott Za ľudí (Az Emberekért) párt alkotja. Az utóbbi szubjektum tavaly szeptemberben esett szét, majd parlamenti képviselőinek egy jelentős része pont az SaS frakciójába ült át. Jelenleg a Za ľudínak egy minisztere és néhány parlamenti képviselője maradt.
Kik lesznek az új miniszterek?
Egyelőre még nem világos, ki veheti át a négy tárca irányítását. Eduard Heger (OĽaNO) miniszterelnök és Kollár is arról beszélt, hogy nem politikai jelölteket, hanem szakértőket szeretnének a feladatra felkérni, de az érintettek nevét teljes bizonyossággal valószínűleg csak jövő héten tudhatja meg a nyilvánosság. A szlovákiai sajtóban azonban felbukkant már pár név, a Denník N információi szerint a külügyminiszteri posztra Rastislav Káčert, Szlovákia jelenlegi prágai nagykövetét jelölnék, aki ezt a lapnak nem tagadta, de nem is erősítette meg. Káčer harminc éve dolgozik diplomataként, világos euroatlanti elköteleződése van, korábban budapesti nagykövet is volt, nyilvánosan és élesen bírálta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és Vlagyimir Putyin orosz elnököt is. Ahogy arról pedig az Új Szó beszámolt, ha nem sikerül diplomatát állítani a külügyminisztérium élére, a jelenlegi védelmitárca-vezető Jaroslav Naď (OĽaNO) veheti át, míg a védelmi minisztériumot a jelenlegi államtitkár, Marian Majer vezetné tovább. Valószínűsíthetően mindkét esetben megmaradna Szlovákia erős elköteleződése amellett, hogy a továbbiakban is segítse Ukrajnának az orosz agresszióval szembeni védekezését.
A küszöbönálló energiaválság szempontjából kulcsfontosságú gazdasági tárca vezető tisztségére Karel Hirman energetikai szakértő lehet a jelölt, aki szintén kritikus az Orbán-rendszerrel szemben, többször bírálta a magyar kormányt az orosz energiával kapcsolatos álláspontja miatt. A szlovákiai sajtó szerint az oktatási tárca vezetésével Daniel Bútorát bízhatják meg, aki többek között csúcsmenedzserek oktatásával foglalkozott, 1995 és 2004 között pedig a Szabad Európa szlovákiai szerkesztőségének igazgatóhelyettese volt. Az is elképzelhető azonban, hogy a OĽaNO egyik parlamenti képviselője, az ultrakonzervatív Richard Vašečka venné át a minisztériumot. Az igazságügy tárca vezetésével kapcsolatban akadémikusok, korábbi bírók neve merült fel.
Ehhez kapcsolódóan: Szlovák államtitkár: A magyar kormányt talán nem zavarná, hogy Oroszországgal lehet szomszédos, de minket igenKisebbségi kormányzás, de kivel?
Az SaS 21 parlamenti képviselőjének ellenzékbe vonulásával a három megmaradt kormánypártnak mindössze hetven szavazata marad a 150 fős törvényhozásban, így hat mandátumuk hiányzik ahhoz, hogy stabil többségük legyen. Eduard Heger (OĽaNO) miniszterelnök bejelentette, hogy kisebbségből fognak kormányozni, ami elvben azt jelenti, hogy a kabinet törvényjavaslatainak elfogadásához az ellenzékben ülő vagy a frakción kívüli, független képviselőkből kell meggyőzniük néhány személyt. Az ellenzékben a Robert Fico vezette Smer (Irány), valamint az ebből a pártból kivált, Peter Pellegrini nevével fémjelzett Hlas (Hang) képviselői ülnek. Mindkét szereplő szociáldemokratának vallja magát, de Fico pártja inkább a szélsőségek, a putyinista, oroszbarát, esetleg rendszerellenes irány felé húz, míg Pelleginiék távol tartják magukat ezektől az elemektől, illetve a megosztó témáktól. A jelenlegi koalíció váltópártjának számítanak, így a kisebbségi kormányzáshoz aligha várhat tőlük segítséget a kabinet. Az ellenzékben ül még a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) és az abból kivált Republika, amelynek egyes képviselői neonáci múlttal rendelkeznek vagy épp holokauszttagadás miatt kerültek a sajtóba. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban jellemzően Kreml-párti narratívákat terjesztenek, de a koronavírus-járvány elleni óvintézkedéseket is elutasították. A szlovák parlamentben van még négy ultrakonzervatív képviselő, akik korábban az szélsőjobboldaliakkal kollaboráltak, az ĽSNS választási listáján jutottak a törvényhozásba, illetve a kormányzó pártoktól távozó vagy azok frakciójából kizárt négy képviselő ül még a plénumban.
Bár a miniszterelnök és a parlament házelnöke is arról beszél, hogy ad hoc támogatókat keresnek majd az egyes törvények elfogadásához, ennél sokkal valószínűbb, hogy néhány nem kormánypárti képviselővel már most valamiféle megállapodást kötöttek. Ezt a koalíció környezetéből származó információ alátámasztani látszik. A legnagyobb kérdés, hogy a szélsőjobboldali vagy a velük korábban kollaboráló képviselők támogatására lesz-e utalva a kormány. Matovič és Kollár is arról beszélt, nem szívesen támaszkodna az ĽSNS vagy a Republika szavazataira, illetve az is igaz, hogy a szélsőségesekkel való együttműködés tovább gyengítheti a kormányt, ilyen esetekre ugyanis egyes miniszterek a lemondásukat helyezték kilátásba, néhány kormánypárti képviselő pedig azzal fenyeget, hogy nem támogatja tovább a kabinetet.
Ehhez kapcsolódóan: Dezinformációs zavar a Barátság kőolajvezeték körülElőrehozott választás
A széteső koalíció és az, hogy a további kormányzáshoz akár szélsőséges parlamenti képviselők együttműködésére kell támaszkodnia a kabinetnek, egyfajta destabilizációt jelent ugyan, de ebből nem következik szükségszerűen, hogy az országban előrehozott parlamenti választást tartanak. Ez utóbbinak az esélye ezzel együtt is jócskán megnövekedett. Jelenleg két jogtechnikai megoldás van terítéken, amely előrehozott választást eredményezhet. Az egyik egy népszavazás kiírása, amelyhez a szükséges aláírásokat már összegyűjtötte az ellenzék, de kérdéses, hogy megtartják-e, és ha igen, érvényes lenne-e. A másik megoldás, ha legalább kilencven parlamenti képviselő támogat egy előrehozott választást célzó javaslatot. Némileg abszurd módon a kormányzó Sme rodina képviselői be is nyújtottak a törvényhozás elé egy indítványt, amely egy ilyen voksolás elvi lehetőségét teremtené meg, egyben feltéteket támasztottak az OĽaNO felé, amelyek teljesülése esetén nem borítják fel végleg a koalíciót. Ugyanakkor több mint kétséges, hogy a parlamenti indítványt bármikor is támogatná-e megfelelő számú képviselő. Nagy kérdés a kormányból kilépő SaS álláspontja, amelynek vezetője, Sulík arról beszélt, hogy azt szeretnék, ha a jelenlegi kormány kitöltené a választási időszakot, de nem nyilatkoztak világosan arról, támogatnák-e az előrehozott választás megtartását.
Okok és okozatok
Joggal merül fel a kérdés, hogyan jutott idáig a szlovák kormánykoalíció. Már gyakorlatilag a választási ciklus első éve után éles konfliktus bontakozott ki az OĽaNO-t vezető Matovič és az SaS-t irányító Sulík között. Sulíkék tavaly tavasszal elérték, hogy Matovič mondjon le miniszterelnöki posztjáról, ekkor került a kormányfői székbe Heger, míg Matovič pénzügyminiszter lett. Idén július elején aztán az SaS felmondta a koalíciós szerződést, és ahhoz kötötte a visszatérését, hogy Matovič végleg távozzon a kormányból. Sulíkék a nyári parlamenti szünet két hónapját egyfajta ultimátumnak adták, amelynek letelte után minisztereik is távoznak a kabinetből. A nyári hónapokban volt néhány kísérlet arra, hogy megoldást találjanak, de végül aztán az SaS miniszterei szeptember első napjaiban lemondtak, Sulíkék és az OĽaNO nem tudott megállapodni. Az utóbbi ugyanis kizárta, hogy teljesítse az SaS egyetlen feltételét, Matovič menesztését.
Az sem mellékes, hogy az SaS miért ragaszkodott annyira Matovič eltávolításához, hogy ennek hiányában hajlandó volt négy miniszterét beáldozni. Sulík a távozásuk napjaiban arról beszélt, hogy Matovič teljességgel alkalmatlan a miniszteri tisztségre, az SaS elnöke szerint az államháztartás katasztrofális állapotban van, magas a strukturális deficit. Sulík ugyancsak felrótta, hogy azt a kormányzati lépést, amely során jelentős mennyiségű pénzt osztanak szét a gyermekes családok között, az ellenzékben ülő szélsőjobboldali képviselők segítségével vitte át Matovič. Mindezt az SaS akarata ellenére. Itt fontos megjegyezni, hogy Sulíkék bármikor leállíthatták volna a kérdéses csomagot, de nem tették. Az SaS-es miniszterek a távozásukkor arról beszéltek, hogy kifejezetten Matovič személye miatt mondanak le, akivel „nem lehet együtt kormányozni”. Már a kormányválság előtt világosan látszott, hogy Sulík és Matovič között éles személyes ellentét is van.
Maga Matovič szerint az SaS a személyében csak ürügyet keresett arra, hogy kilépjen a koalícióból. Sulíkék támogatottsága ugyanis jelenleg 10-11 százalék körül van, míg a 2020-as parlamenti választáson valamivel több mint hatszázalékos eredményt értek el. Az OĽaNO vezetője azzal gyanúsítja az SaS-t, hogy a háttérben az ellenzékkel, konkrétan Pellegriniékkel paktál. Sulík egyébként arról beszélt, nem tudja elképzelni, hogy a következő választás után a Pellegrini vezette Hlasszal lépjen koalícióra, de az SaS kongresszusa nem hozott olyan döntést, amely ezt kizárná.
Matovič szerint az SaS távozásának másik oka, hogy Szlovákia jelentős energiaválság előtt áll, a háztartások rezsije is nagymértékben megugrik majd. Azzal vádolja Sulíkot, hogy nem tudott ez ellen érdemben tenni, és most, hogy feltartóztathatatlanul közeleg az energiaár-növekedés és ezzel együtt a lakosság elégedetlensége, inkább kilépnek a kabinetből, ezzel mentik át magukat. Az SaS azon vádját, miszerint pénzügyminiszterként felforgatta volna az államháztartást, Matovič visszautasítja. A pénzügyi tárca ugyanis már korábban azt állította, hogy a jelentős pénzosztás, vagyis az említett családsegítő csomag sem jelent komoly problémát az államháztartás számára.
Ehhez kapcsolódóan: Elemzés: Kompromisszum – miért jöhetnek még az oroszok az EU-ba?