„Bármilyen szankció az atomenergiával vagy a Roszatommal szemben Magyarország alapvető nemzeti érdekeit sértené” – mondta Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sokadszorra február végén. A politikus azt ellenezte, hogy az atomenergiát is felvegyék az Oroszoroszág elleni tizedik uniós szankciós csomagba. Azóta többször is amellett érvelt, miért nem kellene az Európai Uniónak előmozdítania a Roszatom és az orosz nukleáris technológia tiltását. Arról azonban eddig sem ő, sem az ügyben Magyarországon leginkább érintett, állami tulajdonú MVM nem beszélt, hogy az indoklásként elhangzó érvek alól kicsúszik a talaj.
Szijjártó Péter érvelése két fő tételből áll. Az egyik, hogy a Paks II.-projekt orosz érintettségét nem lehet megkerülni. A miniszter ezt nem azzal támasztja alá, hogy orosz hitelből, nagyrészt orosz szakemberek építenék az orosz nukleáris technológiát, így az új magyar atomerőmű hasonlóképpen orosz lenne, mint az előző, inkább azzal érvel, hogy mivel a két új reaktor hetven százalékra emelné Paks részesedését a magyar áramtermelésben – és ez szerinte az ország ellátásbiztonságát növelné –, ostorozni nem az oroszokat, hanem a projekt előtt keresztbe fekvő német kormányt kellene. Tavaly ősz óta, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az irányítási rendszerek, tehát az atomerőmű agyának szállítására szerződött Siemens Energy nem kapja meg a német hatóságoktól a szükséges technológiakiviteli engedélyt, a magyar miniszter számos alkalommal elővezette ezt a gondolatmenetet.
Legutóbb júniusban lett belőle hír, amikor Szijjártó Párizsban járt, és minisztériuma közleménye szerint az EDF vezérigazgatójával is tárgyalt. De a miniszter így is belefűzte mondandójába, hogy „valószínűleg” a francia konzorciumtárs, a Framatome veszi majd át a német cégtől a vezérléstechnológia szállítását, mert „a berlini kormány továbbra sem engedélyezi a Siemens részvételét” a magyar atomerőmű-építésben. Arról a Paks II.-projektért is felelős Szijjártó nem beszélt, hogy a Framatome beugrása a Siemens helyére hogyan értelmezhető, ha a francia cég nem gyártja a német által beígért berendezéseket, és nem is a szakterülete.
A másik érv, amelyet Szijjártó Péter érvként hangoztatni szokott az orosz nukleáris technológia szankciós csomagba kerülése ellen az, hogy egy ilyen uniós döntés nem az oroszoknak fájna jobban. Több európai országban is ellátási problémához vezethetne a szankció, mert orosz típusú nukleáris reaktoraikba jellemzően ma is az oroszok szállítják az üzemanyagot. „Nem támogatunk semmit, ami Magyarország érdekeivel ellentétes, például veszélyezteti az energiabiztonságot” – magyarázta a miniszter 2022 novemberében arra reagálva, hogy több tagállami külügyminiszter is jelezte: támogatni fogja az orosz atomipar elleni szankciók bevezetését. Szijjártó érvelése akkor az volt, hogy az oroszokat nincs kire lecserélni. De a helyzet megváltozott.
Ehhez kapcsolódóan: A szankciók kijátszóinak szankcionálására készül az EU
Ukrajna megállapodott
A nukleáris ipar egyik legfontosabb, primer hírforrása, a World Nuclear News a napokban arról számolt be, hogy az amerikai Westinghouse leszerződött az ukrán Enerhoatommal a rivnei atomerőmű két blokkjának korszerűsítésére. Az 1980-ban és 1981-ben üzembe állított Rivne–1 és 2 az egyetlen VVER–440-es nukleáris blokkpár Ukrajnában. (Emellett az országban 13 darab VVER–1000-es reaktor épült. Az ukrán atomerőművek állapotáról és arról, hogyan befolyásolta a működésüket az orosz invázió, a Szabad Európa korábban részletesen beszámolt.) A friss ukrán szerződés azonban nem csupán az Oroszországgal fennálló háborús helyzetre reagál, hanem a VVER-üzemanyag-ellátás diverzifikálásáról – vagy ahogy a június elején Pozsonyban aláírt hasonló szerződésben megfogalmazták: „a száz százalékban európai üzemanyagtervezés kidolgozásáról” szólt.
Az Európai Unóban jelenleg 16 darab VVER–440 típusú reaktor működik: Finnországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. Az már bizonyos, hogy a Westinghouse nem szállítaná messzebbről az üzemanyag-kazettákat, mint a Roszatom üzemanyagcége (a Moszkvai területen, az Elektrosztalban gyártó és fejlesztő TVEL), mivel a gyártás, fejlesztés és ügyfélellátás az amerikaiak svéd leányvállalatára, a nukleárisüzemanyag-gyártó Westinghouse Electric Swedenre vár. Gyakorlatilag ez a munka már jelen időben értendő, mivel az ágazatban a hardvert és a szoftvert (vagyis például a fűtőelem-kazettákat és a reaktormag betöltését és működését támogató kódokat) is fejlesztő és gyártó cég vezeti a 2023 januárjában indult Secure VVER Fuel Supply (APIS) programot.
A gyorsított program célja, hogy megteremtse az Európában működő VVER-reaktorok orosszal szembeni alternatíváját, és ki is tudja majd szolgálni az ilyen igényeket. Az oroszbarát magyar politika számára különösen rossz hír, hogy az APIS programot nem az amerikaiak erőltetik. A 36 hónaposra tervezett program társfinanszírozója maga az EU, amely beillesztette APIS-t az EU Horizon Europe kutatási és innovációs programjába is. A program több különböző feladatra vállalkozik, ezek közé tartozik a VVER–440-es reaktorok üzemanyag-konstrukciójának fejlesztése, engedélyezése-szabványosítása és az ilyen üzemanyag-kazetták gyártási képességeinek kialakítása is.
Ehhez kapcsolódóan: Szijjártó Péter: „Ez megvan, Paks II. megépül”
Az magyar szempontból külön is érdekes, hogy az EU bevont az APIS-ba minden érintett országot és lokálisan e szakterületi képviselőt, így a projektnek van magyar résztvevője is: az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., amely azonban egyelőre nem közölt részleteket e több mint fél éve tartó közös projektről. A konzorciumnak a svéd Westinghouse és a cseh, finn, ukrán, szlovák és magyar atomerőműves közüzemi szolgáltatók mellett az ugyancsak üzemanyaggyártó spanyol Enusa, de több műszaki kutató-fejlesztő szervezet is tagja. Utóbbiak között a Joint Research Center of the European Commission, a cseh ÚJV Řež, az Uppsala Egyetem és a svéd sugárbiztonsági központ is megtalálható.
Az APIS tehát uniós érdekeket képvisel, a beszállítók és az erőművek közötti együttműködés célja, hogy „semlegesítse a VVER üzemanyag-ellátására gyakorolt negatív hatást és korlátozza a jelenlegi beszállítóktól való függőséget – közölte július elején kiadott közleményében Tarik Choho, a Westinghouse Nuclear Fuel elnöke. Hozzátette: – Az Európai Unióban található tervezési kompetenciák és gyártási kapacitások robusztus európai megoldást kínálnak az energiabiztonság hosszú távú biztosítására (…) de a Westinghouse üzemanyag-technológiája az egyetlen elérhető technológia, amely teljesen független az orosz technológiától.”
A Roszatom 2020 októberében publikált jelentése szerint akkor fejezték be a három évvel korábban kezdett paksi VVER–440-es reaktorok új nukleárisüzemanyag-módosításának fejlesztési és validálási projektjét. Az első ilyen tüzelőanyag-kazetták át is mentek a TVEL-nél a teszten. A módosításról viszont a fejlesztő csak annyit közölt, hogy optimálisabb működést és hatékonyabb üzemanyag-felhasználást tesz lehetővé. Decemberben a Roszatom egy újabb hírben közölte, hogy a Paks 3. blokkon befejezett tankolás során 18 új fejlesztésű üzemanyagköteget illesztettek a rendszerbe, és ezeket idővel mind a négy blokkban használni fogják. Azt, hogy mennyi időre és mikor kötöttek szállítói szerződést, nem tudni. Támpontot az adhat, hogy a Szlovák Villamosművek (Slovenské Elektrárne) vezetői 2019 nyarán aláírt, hasonló műfajú szerződése 2026-ig érvényes. Valószínű, hogy a magyar erőműhöz szükséges üzemanyag-mennyiség többszörösét bespájzolták tavaly Pakson, amikor a háború kitörését követően áprilisban kétszer repülővel, decemberben pedig hajóval és vonattal juttattak oda extra mennyiségű üzemanyagot. Csehország is trükközve, két, spanyol tulajdonban lévő repülővel szállította a sugárzó anyagot Brnóba, amivel a becslések szerint három évre volt képes atomerőmű-üzemanyagot raktározni.
Majdnem mindenki vált
Az APIS céldátuma ugyan 2025 vége, de ez nem jelenti azt, hogy az érintett országoknak meg kellene várniuk döntéseikkel a projekt befejezését. Ukrajna szempontjából például kötelezvény a kiszakadás az orosz ellátási láncból, és erre már az orosz háború 2014-es kitörését megelőzően is a Westinghouse tűnt Kijev számára a megoldásnak. Amerikai üzemanyagot először 2005-ben használtak ukrán atomerőműben; Dél-Ukrajna egyik VVER–1000-es blokkjában próbálták ki. Jelenleg már minden működő ukrán VVER–1000-hez a Westinghouse szállítja az üzemanyagot. Emellett azonban működik a bármi jó, ami elérhető elve is: Ukrajna a napokban Bulgáriával kötött megállapodást. A bolgár parlament már meg is szavazta, hogy a 2018-ban félbeszakított belenei atomerőmű-beruházásból (amely szintén orosz, VVER–1000 típusú reaktorokra épült volna) minden olyan részegységet, eszközt és alkatrészt, amely kimenthető és Ukrajna számára hasznosítható, csupán hatvannapos átfutási idővel felajánlják megvételre – nyomott áron.
Bulgária szintén szakít az orosz energiafüggéssel: miután 2022-ben a kormány nem kötötte újra az oroszokkal hosszú távú földgázszerződését (és 2024-ben kivezeti az orosz olajat is gazdaságából), tavaly nyáron szerződéseket kötött a nukleárisüzemanyag-diverzifikáció biztosítására is. A bolgárokkal az amerikai Westinghouse és a francia Framatome szerződött; a két cég azt vállalta, hogy 2024-re és 2025-re kidolgozzák és biztosítják a Kozloduj Atomerőmű VVER–1000-es blokkjainak üzemanyag-ellátását.
Nem ez volt az első repedés a Roszatom üzemanyag-biztosításainak falán, mert bár a cseh állami energiaóriás, a CEZ csak idén márciusban jelentette be, hogy 2024-től a Westinghouse szállítja az üzemanyagot a dukovanyi erőműben termelő négy VVER–440-es blokkjához, 2022 áprilisában a Framatome-mal közösen az amerikaiak a másik cseh atomerőműhöz, a VVER–1000-es blokkpárt futtató temelinihez is bevállalták ugyanezt. Ezek után nem meglepő, hogy Szlovákia is a francia–amerikai párossal tárgyalt, majd március végén hasonló célt megfogalmazó szerződést írt alá a mochovcei (mohi) és a bohunicei atomerőműre.
Finnországban is hasonló a helyzet, mert igaz ugyan, hogy 2027-ig, illetve 2030-ig élő szerződése van az erőművet üzemeltető Fortumnak az orosz TVEL-lel a loviisai erőmű két VVER–440-es blokkjának üzemanyag-ellátására, tavaly novemberben a finn cég szintén a Westinghouse-hoz szerződött. A hosszú távú partnerségi megállapodás (amely a VVER–440-es reaktorok üzemanyagának fejlesztésére, engedélyezésére és szállítására szól) legalábbis nem hagy sok kétséget a jövőt illetően. De a Westinghouse tavaly júniusban Ukrajnával is megállapodott, hogy üzemanyagot fog szállítani a VVER–1000-esekhez, és a minap lényegében ezt a megállapodást terjesztették ki a kisebb blokktípusra is.
Ehhez kapcsolódóan: Bulgária hamarosan leáll az orosz nukleáris fűtőanyag használatával
Ha a franciák is kihátrálnak
Néhány hónappal ezelőttig a párizsi kormány – nem csupán a Paks II.-beruházásban való Framatome-részvétel miatt – vehemensen érvelt és kommunikált az orosz nukleáris ipar szankciós listára tétele ellen. Nem meglepő, hiszen az atomerőművekre támaszkodó francia energiaipar uránszükségletének egyharmadát orosz, illetve az orosz felügyelet alatt álló kazahsztáni és üzbegisztáni nyersanyagból fedezik, a francia atomipari cégek (például a Framatome és az EDF) pedig rendszeresen szerződtek a Roszatommal. A Framatome stratégiai partnere is az orosz állami atomipari óriásnak (dolgoztak már együtt Finnországban, Kínában, Oroszoroszágban és Szlovákiában, de Paks II.-re is van szerződésük), az EDF-et pedig – mint egy Greenpeace-jelentésből kiderült – áttételesen az urán-újrahasznosítás is szorosan kötötte az oroszokhoz.
A francia függőségi helyzetről szóló jelentés azonban márciusban botrányt idézett elő, miután a Le Monde is arra jutott, hogy megkérdőjelezhető a sokszor hivatkozott francia nukleáris ipari szuverenitás. Talán ez is közrejátszott abban, hogy április közepén, amikor nemzetközi egyezmény született arról, hogy Oroszországot kiszorítják a nukleárisüzemanyag-piacról, az aláírók között ott volt Franciaország is az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán és az Egyesült Királyság mellett. Ez a francia–orosz viszony változását jelenti a szektorban.
Ha Franciaország valóban kihátrál az orosz atomipar védelme mögül (és a jelek szerint az amerikai Westinghouse hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy ezt akár piacszerzéssel is megtehesse), akkor Orbán Viktor kormánya marad az egyetlen, amely kitart a Roszatom mellett az Európai Unióban. Eddig ugyan sem a kormány, sem az MVM nem közölt információkat az APIS-ban való magyar szerepvállalásról és nukleárisüzemanyag-diverzifikációval kapcsolatos elképzeléseikről, ám ez aligha segít a Paks körül tovább bonyolódó helyzeten. Az uniós politikai csörtékben ennyi muníció valószínűleg nem lesz elegendő az orosz atomipar szankciós listára tételének újbóli megakadályozásához.
Januárban a TVEL Moszkva melletti üzemében elkészült a százezredik, VVER–440-es típusú atomreaktorok számára gyártott üzemanyag-kazetta. A Paksi Atomerőmű számára.
Nem érkezett válasz
Egyelőre kérdés, hogy a Westinghouse és az APIS valóban képes lesz-e kifejleszteni és szállítani is a következő években a VVER–440-esekhez szükséges üzemanyagot, vagy – annak ellenére hogy az Európai Bizottság korábban kifejezett ígéretet tett arra, hogy felgyorsítja az engedélyezési folyamatokat – mégis a TVEL-nek lesz igaza, és akár hét-nyolc évbe is beletelik az új üzemanyagok engedélyezése. De a fenti felsorolásból nagyon hiányoznak Magyarország elképzelései.
A témában kérdéseket tettünk fel az illetékes minisztériumnak, az MVM Csoport és az MVM Paks sajtóosztályának, valamint a Roszatom magyarországi irodájának. Kíváncsiak voltunk többek között arra, hogy aktuálisan milyen és mennyi időre szóló üzemanyag-ellátási szerződés köti a Paksi Atomerőművet a TVEL-hez, ezt legutóbb hogyan módosították, illetve hogy a magyar fél hogy vesz részt az orosz üzemanyag-fejlesztési projektekben. Amint válaszolnak kérdéseinkre, frissítjük cikkünket.
Ehhez kapcsolódóan: Eddig nem jött be a finnek számítása az új atomerőművel – arra nem jó, amire építették