Több tucat tádzsik nő – az Iszlám Állam harcosainak özvegyei – tölti jelenleg otthon vagy külföldön börtönbüntetését az IÁ támogatása miatt. A nők közül sokan azt állítják, hogy csupán követték férjüket a konfliktusövezetbe, de tádzsik tisztviselők szerint nem volt mindegyikük ártatlan szemlélő.
Az Iszlám Állam egyik harcosának özvegye, Olima Kamolova hónapokig könyörgött a tádzsik kormánynak, hogy segítsen kijuttatni őt Afganisztánból, ahol bebörtönözték, mert külföldi fegyveres felesége volt.
A tádzsik hatóságok végül tavaly nyáron hazatelepítették Kamolovát és négy gyermekét, közvetlenül azelőtt, hogy a tálibok átvették volna a hatalmat Kabulban.
A 31 éves háziasszony, aki 2015-ben hagyta el Tádzsikisztánt a férjével, most tizenkét éves büntetését tölti, amiért „zsoldosként harcolt egy külföldi katonai konfliktusban”.
A nő visszautasította a vádakat, és azt mondta a bíróságnak, hogy csupán követte a férjét.
De Hairullo Habibullozoda, a vahdati városi bíróság bírája azt mondta, hogy nem győzte meg a vádlott érvelése, miszerint csak ártatlan szemlélődő volt. (Vahdat egy kisváros Dusanbe mellett, ahol Kamolova felnőtt.) Hozzátartozói szerint január 7-én a legfelsőbb bíróság elutasította a nő fellebbezését.
Inkább visszaintegrálnák őket
Tádzsikisztán ritkán tartóztatja le az Afganisztánhoz, Szíriához és Irakhoz hasonló konfliktusövezetekből hazatelepített nőket, ehelyett próbálja őket visszaintegrálni a társadalomba.
Az elmúlt hónapokban azonban a tádzsik bíróságok legalább öt nőt – az Iszlám Állam feltételezett harcosainak házastársát – ítélték tizenkét és tizennégy év közötti börtönbüntetésre terrorizmussal kapcsolatos vádak alapján.
A hatóságok nem adtak ki semmilyen információt a vádlottakról és a perekről. Az ügyet ismerő források azonban azt mondták a Szabad Európa tádzsik szolgálatának, hogy mind az öt vádlottat tavaly év elején telepítették haza Afganisztánból. Hazatelepítésük körülményei nem ismertek.
Tádzsik nők sátrai a szíriai Al-Havl menekülttáborban
Közben 48 tádzsikisztáni nőt tartanak fogva iraki börtönökben, miután elítélték őket, „amiért az Iszlám Államhoz tartoztak”.
A Nő- és Családügyi Bizottság nevű szervezet szerint a nők közül négyet halálra ítéltek az iraki bírák. Mások húsz évtől életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak.
Tádzsik tisztviselők szerint az IÁ harcosainak több száz további tádzsik özvegye és gyereke rekedt szíriai menekülttáborokban, mivel a pandémia és más nehézségek nagyrész megakasztották Dusanbe repatriálási erőfeszítéseit.
„Könnyű bűnbakok”
A külföldi konfliktusövezetekben kikötött tádzsik nők többsége a férjét hibáztatja azért, mert külföldre vitte. Azt állítják: a férjük általában azt mondta nekik, hogy dolgozni mennek.
Kamolova és védőügyvédje azt állította, hogy a nő férje hazudott, mert állítólag azt mondta, hogy Iránba mennek egyik gyermekük orvosi kezelése miatt.
„Amikor Teheránba érkeztek, a férj azt mondta, hogy Afganisztánba mennek vallási zarándoklatra” – mondta Sabnam Iszkandar védőügyvéd.
„Kamolova vonakodott elmenni, de a férje válással fenyegette. Kamolova ezután beleegyezett, hogy Afganisztánba menjen.”
A nő állításainak hitelességét független forrásból nem lehet megerősíteni.
Egy IÁ-toborzó videó kockája 2015-ből. A kép jobb oldalán egy tádzsik állampolgár, akit beszervezése után Abu Umarijon néven emlegettek
Egy, az északi Szugd tartományban élő nő, akinek közeli rokonai – egy fiatal család – néhány éve önként visszatértek Szíriából, azt mondja, hogy a hagyományos tádzsik családokban a nők nagyrészt engedelmeskednek a férjüknek.
„Utólag könnyű hibáztatni azokat a nőket, de akkor, 2015-ben az emberek nem voltak jól informáltak – mondta névtelensége megőrzését kérve. – Lehetséges, hogy sok feleség egyszerűen csak bízott a férjében, amikor azt mondta, hogy munkába vagy zarándoklatra megy.”
A nő elmondta, hogy a rokonai kegyelmet kaptak a kormánytól, folytatták normális életüket, és „nem foglalkoznak a múlttal”.
Tádzsikisztán többször is kijelentette, hogy elkötelezett a külföldi konfliktusövezetekben maradt nők és gyermekek hazatelepítése mellett. A tisztviselők azonban elismerik, hogy nem mindenki hajlandó hazamenni.
Szirojiddin Muhriddin külügyminiszter tavaly újságíróknak azt mondta, hogy a szíriai táborokban tartózkodó tádzsik nők közül sokan haza akarnak menni, de vannak olyanok is, akik nem.
Tádzsik becslések szerint jelenleg mintegy 575 nő és gyermek – a tádzsik fegyveresek családtagjai – tartózkodik a szíriai Al-Havl és Al-Rozs menekülttáborban, amelyeket kurd erők ellenőriznek. A kormány 2019-ben 84 tádzsik gyereket repatriált Irakból.
Zubaidullo Zubaidzoda tádzsik diplomata, akit országa állampolgárainak Szíriából és Irakból való hazatelepítésének megszervezésével bíztak meg, azt mondta, hogy a nők egy része kerüli a táborokba látogató tádzsik tisztviselőkkel való találkozást.
Zubaidzoda szerint néhányan nyíltan kimondják, hogy nem bíznak a tádzsik kormányban és nem akarnak visszatérni.
A helyi média arról számolt be, hogy az Al-Havlban tartózkodó mintegy négyszáz tádzsik nő és gyermek közül mindössze 260-an kérték a hazatelepítést.
Tavaly az Al-Havlban élő tádzsik nők egy csoportja levelet küldött a kormánynak, amelyben sürgették Dusánbét, hogy gyorsítsa fel a hazatelepítési erőfeszítéseket.
Egy Al-Havlban tartózkodó tádzsik nő névtelenséget kérve azt mondta a Szabad Európának, hogy a táborban élő honfitársai két csoportra oszlanak: azokra, akik belátták a hibáikat, és haza akarnak menni, és azokra, akik szélsőséges nézeteket vallanak, és még mindig kitartanak az Iszlám Állam ideológiája mellett.